Eszter tehet róla. Nem én. Az idétlenségével mindig kihozza a legidétlenebb (na jó, csak majdnem a legidétlenebb) formámat. Egész délelőtt nevetve dolgoztunk. Hatalmasakat kacagott a poénjaimon, én meg rajta. Egész napra mosolyt varázsolt az arcomra.

Ovis mosolyogva kiment kiflit venni az ebédhez.
Egy hatalmas zsákkal tért vissza. Benne ananászos ivójoghurt, rágó, barackos pilóta tallér, ÉS Frutti Pumpedli. vagy valami hasonló. Szigorúan a kultiban elfogyasztandó. Odakinn.

Ovis, a jóllakott napközis mosolyogva megsúgta a nagy titkot. Bali elkeseredett keresésbe kezdett, hogy megtalálja. Elküldte ovisnak eredménytelen keresése eredményeit. Ovis elnevette magát, és huncutul azt írta Balinak, hogy nem is. Hogy csak viccelt. És akkor jött a telefon Balitól, hogy volt tíz perc, amíg abban a hitben élt, hogy megtalálta ovist, és leizzadt azoktól, amit máshol, mástól olvasott.
:)