Jól hallom, de elsőre mégsem kapcsolok. Igen, alkoholos kókuszos bonbonnal kínál a pénztáros srác.
Szinte biztosra vesszük mindketten, hogy ez megint egy olyan alkalom, amikor o még annyi fáradságot sem vesz, hogy lemondja.
Meglepetés: még a reklám alatt befutnak, és lehuppannak mellénk.
Szerelemtől sújtva. Hatalmas nevek. Irtó jó képek, színek. Piszok jó rendezés. A lány meg tündéri, emberi, néha félelmetesen ismerős. És ajándékképpen a zenét a nagy tangóharmonikás adja.
A stáblistában feltűnik Olivér neve is, legalább valami egy kis mosolyt csal arcunkra. Mert hát ugye Olivér négy évig ült a mellettünk lévő padsorban. Ő csinálta a dizájnt, meg a főcímet papa filmjében.

Miért álmodtam megint Balival és Anettkával? Az előbbi még hagyján. De mit keres ez a némber a tudatalattimban?