Olyan ez, mint egy vallás.
Megvan a maga szigorú szertartásrendje.
Először is be kell mosakodni, kezet fertőtleníteni.
Aztán a szentélyben be kell kapcsolni az UV-lámpát 10-15 percre. Addig felmelegítjük 37 fokra a médiumot. (na tessek, mondom, hogy transzcendens dolgok ezek!)
Közben a mikroszpókkal megnézzük, hogy van az istenként csodált `aprónépség`.
A szentélyben nagyon kell koncentrálni. Nem lehet ám akárki aprónépség papja. Csakis az teheti be a kezét a szentélybe, aki képes arra, hogy összeszedetten és sterilen dolgozzon VELÜK.
Igenis büszke vagyok arra, hogy aprónépségnek jó papja vagyok.
És hogy szeretem őket.
Mert szépek.
A legszebb hela. Mondjuk a mostani fibroblasztok is pofásak, csak még most probálnak magukhoz térni a sokéves hibernációból. kako és a klónja elég randa egy jószág. Olyan, hogy mondjam, izésen nőnek. Először maguk alá csinálnak. Egy olyan dolgot, amit Katával elneveztünk extracelluláris mátrixnak. Mert valszeg az. De randa, és macerás emiatt kezelni őket. És pont ők a fontosabb témám résztvevői.
De a gyerekeknek nem szabad rájönniük, hogy valamelyiküket jobban szeretem. kakoval is próbálok jól bánni. Ígérem.