...Úgy érzem magam, mint egy öreg varjú, ülve egy karó tetején, nézegetve az embereket, és fejemet csóválva károgok. Mert már mind tudom, mind láttam, mind átéltem.
Vén kurva...
...Igen, péntek este van, majdnem fél 10, és itt csücsülök, mert nincs kedvem szocializálódni. Ill egyedül szeretnék lenni, és Rád gondolni, pl. mintha elmennénk egy kocsmába, iszogatnánk, és nőies filozófiáról beszélgetnénk. Kis pletykálkodással vegyitve. Aztán hazamennénk, joe ott várna, szőkén.
Az a baj azzal, h "shared" házban élek, h elvárják, h szocializálódjon az ember minden nap. Pedig 12 óra meló után nincs mit mondanom, mert teljesen üres az agyam. És ami még rosszabb, nagyon fáradt vagyok ahhoz, h egy számomra teljesen idegen labor szociális viselkedését elemezzem. De még ahhoz sincs ilyenkorra türelmem, h a sztorikat hallgassam. Általaban ez kellemes esemény a napban, főzünk, kajálunk, kis fáziseltolásokkal, és élvezem. Csak vannak azok a bizonyos napok, ugye. Amikor nem is az ember méhe menstruál, hanem az elméje vérzik.
Ez ma egy ilyen nap....