Fricipapa

alapvetően ma reggel szar kedvem ma. olyan besokallós. olyan asztalborogatós. olyan elegemvanmindenből, kiakasztó az életem, kiakasztó a jövőtlenség, hagggyatokaludni, átalszom inkább az életem kedvem van.
de.
de a tegnap este olyan kis kedves volt, hogy megfogadtam, mindenképpen le kell ide írni valahogy frappánsan, viccesen, helyből megírva, nem előre megfogalmazva, és azt nem lehet rosszkedvűen. szóval most próbálgatom a szavakat, próbálgatom a tegnap este ízét visszahozni, és akkor már semmi nem tűnik annyira gáznak, akkor már nem is olyan szar a kedvem. hát erre jó ez az egész.
-magyarázom a bizonyítványomnak vége-
szóval tegnap este a szemerkélő esőben próbáltam visszaszokni a leideni kontrás kempingről a kézifékes paripára, ment is elég rendesen, csak az első öt percben tekertem kétségbeesve hátrafelé a pedálokat, aztán ment minden ahogy mennie kell (ismét beleszerettem a kis fekete párducba, annyira jó, annyira megbízható...). szóval volt időm elmerengeni azon, hogy valójában nem csoda, ha este háromnegyed nyolckor piszkosul éhes vagyok, ha végiggondolom, hogy összesen ettem egy pirítóst, egy szotyis kisperecet meg egy negyed óráskiflit. bevillant a piros lámpa, hogy otthon üres a hűtő, konkrétan semmi nincsen, vásárolni nincs kedvem, úgyhogy hirtelen kiraktam a bal kezem, hogy akkor keresek valami kajáldát, és még az összeesés előtt eszek valamicskét. Végülis fricipapánál kötöttem ki a bringát, amikor köszönésképpen (gondolom bicajos örvendezés gyanánt) rámdudált bentről a nyitott ablakon a bicajához nyúlva egy francia srác. Beültem, kértem egy lecsót (fogyózom vagy mi, hatvan fölé már magam előtt ciki hízni) meg egy pohár ászokot (nyár van vagy mi). mosolyogva számolgattam, hogy ez a kettő együtt lesz vagy két kemény euró, itt a beváros közepén, ez aztán elképzelhetetlen lenne amsterdamban, ahol csak a kétdecis(!) pohár sör maga két euro (jobb esetben). na ekkor léptek be a holland kiscserkészek azokban az idétlen kendőjükben meg egyenkabátjukban, amiken már idefele a szkájurópon is nevettem, hátmég azon a kis csődörön, aki egész úton tette a nagy vagányt, még egy bemutatós oxigénmaszkot is elcsórt a népszerűségnövelés céljából. nagyot nyerítettem, hálistennek senki nem fordult felém homlokotráncolva, hogy ez az idióta mit röhög itt magában. pedig...
aztán a következő megálló a dzsémszdín volt, ahol főnökúr éppen élcelődös hangulatban volt, jókat nevetett rajtam meg a kis sárga esőkabimon, de cserébe adott egy olyan filmet, amit a felétől sikeresen végigbőgtem.

http://www2.foxsearchlight.com/inamerica/