...és akkor még a fenekedről meg arról, hogy táncolsz, még nem is beszéltünk...

szeretlek - mondta.
akár romantikus is lehetett volna.
ő totál részeg volt, én meg masszívan berúgtam. akárhonnan is nézzük, ez nem egy romantikus alaphelyzet.
az sem volt épp a romantika csúcspontja, amikor huszadszor emelt fel az este folyamán, én a szokásos koreográfia szerint kérleltem, hogy tegyen le, mire a letevés helyett laterálisan engedtünk a tömegvonzás törvényének, és az aszfalton landoltunk mind a ketten.
jaj, micsoda este volt ez.
még emésztenem kell ezt az egészet.
úgy kezdődött, hogy döncit, gabinak a vadászgörényét kivittük a ligetbe sétáltatni, majd a dunateraszra siettem borossékhoz sörözni. jó sokan összegyűltünk, alig tudtunk elég széket szerezni. megjelent bali is, akivel mindenki próbálta kerülni a konfliktust, de azért mindig volt egy-két ember, aki rákérdezett bébé vagy bali bulijára. ekkor ő kissé zavartan elment sörért, vagy pisilni. aztán megjelnt tomanek, meg a haverja, dani, akikkel elkezdtünk beszélgetni, aztán ezen felbuzdulva, balival egymás fejéhez vágdostunk dolgokat, majd bocsánatot kért. na asszem ezután kezdtünk el esztiékkel latint táncolni, majd átmentünk badihoz, nehogy nélkülünk menjen az a diszkófívör.
na, ezután lett sok mindenből. először a dülöngélésből, aztán a sörből, aztán az alkoholból egyáltalán, utána a cigiből, és végül a szerelmi vallomásból.
asszem szerelmi vallomást ennél szarabbul soha nem reagáltam le. nem mintha olyan sokat kaptam volna, de akkor is. álltam ott, mint egy fabábú, miközben ő cirogatta a kezemet, hajamat, és mondta, mondta, nekem meg a testem megszűnt létezni, csak fejem volt, amivel próbáltam felfogni ezt az egészet, meg egy tenyerem, amivel őt toltam el magamtól. az automatikus reflexem. az automatikus reflexes elhárításom. az enyém, bár nem kértem, kinőtt, lett nekem, és nem tudom elsózni sehova.
egyébként nagyon durva volt a helyzet, mert miközben ösztönösen hárítottam, kielégíthetetlen kiváncsiság hajtott mégis tovább, hogy mi lesz, hogy mit mond, hogy mi fog ebből kisülni. hogy mi történt vagy nem történt, nem tudom. az biztos, hogy egy idő után ez a kiváncsiság elmúlt, és hazajöttem. na jó, balit magammal cibálva elmenekültem.
I-
időt kérek, bár tudom, ezen nem kéne agyalni, vagyis nem agyalni kéne, hanem tudni, hogy megvan-e az a szikra, vagy sem. de közben tudom, hogy nincsen. és közben tudom, hogy a világ legcudarabb dolga úgy szeretni, hogy nem szeretnek vissza. akkor is, ha azt mondják, ennyi elég...
másnap:
gyülölni fogsz. tehetetlen másnapos faszként sodródom, tomanek elkérte a számodat (rájött, hogy a régi nemmegy), én meg hebegvehabogva megadtam. faszvagyok. logoff.
Szia! Épp az asoria közelében vagyok. Meglephetlek egy virággal? Tmnk
még szerencse, hogy a ragyogó spanyol ötvenes évek meg a vacak picasso kiállításon voltam éppen. piszkosul nem tudtam volna lereagálni a helyzetet...