a negyedik napon ott ültünk körben az asztalnál, sosó és apukája kérdezte, miért nem akarom reggel elvezetni a szervízig az autót, anyuka mellettem ült és mellettem állt, nem olyan könnyű vezetni a peti autóját, meg a forgalom, sokan lesznek, én meg csak próbáltam megértetni velük, hogy májusban lejárt a jogsim, és az előbb is, amikor sosó átrakott a vezetőülésbe, és mentem vagy három saroknyit a kisutcán, éppen kimerítettem az ügyetlen és bizonytalan női vezető fogalmát, akire rádudálnak, akit nem engednek ki a kanyarban, aki nekimegy a parkoló autóknak, amikor jobbra néz.
nememlékszem, hány éve volt az, hogy apám utoljára engedett vezetni, de az is úgy történt, hogy egy évvel azelőtt vezettem előtte utoljára, tehát a rutinom, amit csak enyhe túlzással nevezhetünk rutinnak, már akkor odavolt...
"aszittem bevállalósabb nőci vagy"
baszki, ennél bevállalósabb még sosem voltam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése