kicsit frusztrált vagyok, csodálkoztam is eddig, hogy mivan, mitörtént, de sajnos nem nyugodtam meg attól, hogy a régi vagyok...
legszívesebben bemennék a retrockba, venni valami mókás vagy vad cuccot, ami feldob és megvígasztal, de félő, hogy csak holnap küldik a pénzemet... az utolsó ösztöndíjat... bazmeg, nemakadokki, nemakadokki.
nem szeretnék racionálisan gondolkodni, nem akarom végigvenni, hogy mi van, mi nincs, mi lesz, mit szeretnék, mennyi az esély arra, hogy csabi tegnap komolyan mondta azt, hogy szeptember végéig meglesz mindkét cikk, aztán már csak írni kell a doktorit, amit meg a predokos ösztöndíj mellett simán tudnék.
nem akarok dönteni, vagyis de, tudom, hogy nem akarok itt még egy évet lezúzni, és tudom, hogy bármi más eu-s dolog bejönne, isteni lenne, de...
de nem tudok nyugodtan hártadőlni, és várni a holnapot, leszamilesz címszóval. nem tudom, hogy valaha képes leszek-e erre. hogy ne akarjam irányítani a dolgokat. vagy legalábbis tudni arról, hogy mi van, mi lesz.

na jó, szeddösszemagad, az élet szép, meg egyszerű, csak mi bonyolítjuk túl.
majdcsak lesz valami. olyan még nem volt, hogy ne lett volna valami...