hát, úgy tűnik mégiscsak sziget lett a tegnap estéből, délután helyett meg este, így lekéstük judit (úristen, mennyi judit van már az ismerősök között, hogyafenébe különböztessem meg őket, jaj) márnempasijának, ádámnak a koncertjét, de sajnos a kispált sikerült elkapni.
hát hát hát
kispálért még gimis illetve egyemista koromban sem rajongtam igazán. kimaradt az életemből, de jól elvoltam nélküle is. voltam ugyan koncertjükön, de ott ugye a hangosítás miatt nem lehet érteni a szöveget, pedig a szövegen kívül nincs másuk, szóval az egész kispál számomra egy olyan letűnt kultusz volt, amiről lemaradtam, de nem sajnálom. de most így kétezernégyben kispál a nagyszínpadon, kábé olyan, mintha uhrinbenedek lenne...
na mindegy, egy óra tinidiszkorock még megbocsájtható, feledhető, mégsem hörgős metálzúzás, haladunk azért.
az, hogy sem csacsacsázni sem tangózni nem tud, csak rumbtökrázást imitálni, hát, igazából csak egy csöppet ugyan, de elszomorító :)
na de az, hogy az űrhajós diavetítésen bealudt, illetve hogy kiakadt, amikor a két ufó ordibálva üvöltötte a régi orosz konformista népdalocskát bele a mikrofonba, már már elgondolkodtató. :) (na jó, bevallom, az tényleg bébével betépve volt irtózatosan mulattató, józanul és fáradtan talán mégsem a legjobb választás)
aztán még ott van ugye a mindenhova beállított rádiókávé, amit én fönn a kishifin mindig áttekerem a tilosra...
hmmm.
megvan az első konfrontációs felület. remélhetőleg csiszolható. remélhetőleg kiművelődik zeneileg a fiatalember, különben kénytelen leszek nélküle bulizni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése