fertő

hát mégiscsak elmentünk sopronba, pedig eléggé úgy tűnt, hogy jobbrólis, balrólis keresztbetett minden. pénteken apám kitalálta, hogy veresen parkettázni akar, és én menjek ki vele szobát pakolni. aztán persze pénteken lett meg nővérem új kocsija (igen, juli vett egy új autót, részletre, vadiúj, zöldeskék, és dévumatiz), és persze apám vitte el az autókereskedésbe, és persze későn jöttek, hétkor akaródzott csak elindulni, amikoris anyám úgy döntött, hogy mégsem akar parkettát, én meg akkor maradtam takarítani meg pakolni meg mosni...
aztán nyolckor telefonált pasim, hogy úgy tűnik lázas, meg nyamvadt, és kérdezte, mi legyen. lelkes doktornéniként bevetettem vele algopirint, meg ágyba parancsoltam, mire visszahívott, hogy egyre csak megy föl a láza, úgyhogy abban maradtunk, majd reggel tartunk kupaktanácsot, legfeljebb átmegyek, viszek húslevest meg egy jó filmet, borogatom a fejét, és jókat dumálunk.
na, ebből persze nem lett semmi, mert reggelre újjult erővel ébredt, és sűvítettünk le sopronba, a nagyszülők üres kis lakáskájába. isteni időnk volt, napoztunk, fürcsiztünk a fertőtóban, ettünk halat meg palacsintát, amiért elfelejtettek pénzt kérni, megnéztük a fertőrákosi kőfejtőt, a negycenki ósdi mozdonyokat, meg a megtorló című filmet, ami nagyon nagyon nagy hiba volt.
ti ne tegyétek.