my life without me

annyira, de annyira a zsófira emlékeztet, annyira, de annyira olyan az arca, a szeme, az orra, a haja, a karaktere, az egész film szólhatna akár róla, ez jár végig a fejemben, pedig egyébként nem is.

végülis egyedül mentem el megnézni, be is sértődött soso egy kicsit, de hát ha egyszer kategórikusan kijelentette, hogy ő vasárnap a nővére anyósához megy a nővére családjával, és nem tudja mikor jön, akkor ne találja ki, hogy én mit csinálhatok vagy nem csinálhatok. pláne, ha mint később kiderült, közben az exnőjével is találkozott.
mindegy, szóval egyedül moziztam, mint eddig oly sokszor, és jó volt egyedül bőgni egy olyan filmen, ami egy olyan nőciről szól, aki... aki... aki tudja, hogy meg fog halni pár hónapon belül, huszonhárom évesen.
szép film, kicsit túl érzelmes, de hálistennek nem csöpög, jó kis szociofilmes részekkel, és sok sok bájjal, kedvességgel.
- anya, olyan nincs, hogy normális ember...