basszus, néha eszembe jut, sztoriszinten, de amúgy totál el van ásva valahol mélyen az emlékek között, a tudatom átpakolta valahova, ahol nehezen hozzáférhető a kínai út minden emléke.
pedig mennyire jó volt!
könnybe lábadt a szemem, mikor újranéztem a nagyfalas képeket. asszem nem volt ehhez fogható élményem soha, kivéve talán egyiptomban...
annyira vicces volt, múltkor valamelyik német adó leadott egy totál ismeretlen kungfus filmet, ami két szerzetes srácról szólt, akiket kiraktak a szerzetesrendből, de baromira jól tudtak harcolni, aztán felmentek a városba, és mindenféle kalamajkába keveredtek. ami vicces volt benne, hogy a templomok, a szent helyek (na jó, ha egyet láttál, láttad mindet) totál eredeti helyszínek voltak, szobrostul, mindenestül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése