éjjelente, fürdés után, elalvás helyett nyitom ki, és lépkedek tovább a történetekben. najó, hétvégén csaltam, napközben is beleolvastam, sőt.
egyre durvább. a kezdet, a felütés nagyon jó volt, durva, megdöbbentő, aztán szépen áthömpölyögtünk japánból hongkongba, hongkongból kínába, de aztán tegnap este azt hittem, eldobom az agyam, az ágyam, annyira bedurvult. nem bírtam letenni a kínai teásbódés nő történetét. hátborzongatóan igazi az egész, nem hiszem el, hogy ezt egy angolszász pasi írja. nem, nekem ezt ne mondja senki, ez nem lehet, ez olyan, mintha éppen belelátnék valakinek az élete utolsó pillanatába, amikor lepereg az élete a szeme előtt.
rám könyv régen nem volt ilyen hatással... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése