nincs is annál jobb, mint odabújni a másik jól megszokott melegéhez, főleg, ha szarul vagy. talán ha a másik jól megszokott melege még jól megszokott meleg csirkehusis zöldborsólevest is főz, meg facsar naracsot, meg elmegy a közértbe, meg úgy egyáltalán, ott van veled, amíg te szarul vagy.
és nincs is rosszabb, amikor hétfő reggel bemegy dolgozni, és te még mindig szarul vagy, és tudod, hogy kéne dolgozni, de tudod azt is, hogy ha most nem maradsz otthon, akkor szerdára tutira nem hevered ki ezt a fránya köhögést, meg különbenis, a baciknak nem nagyon tesz jót, ha ráköhögsz mindenféle hazait, meg még hátravan a gyűrűkura harmadik része is, anélkül befejezetlen a sztori...
de aztán rájössz, hogy van szarabb, pölö ha délután hív, hogy nálad is úgy kezdődött, hogy fájt a torkod meg égett az orrnyálkahártyád?
olyan vasárnap délutáni érzésem van, ami már ezer éve nincs, az a szorongató elment a hétvége érzés, ami már nemis a hétvégét siratja, hanem utálja a hétfőt. hétfő este van, már félhattól sötét, és bömböl a moloko, hogy ne bőgjem el magam. picsába, utálom ezt. csakazértis jó lesz londonban, kurvajó, ezt tudom, akkoris, ha a nátha és london miatt le vagyok maradva a melóval. szarjbele, ez csak munka, szarjbele...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése