mi voltunk a ribizlik, ők a pimpák. csak úgy besorolták magukat pimpának, mindenki más lett ribizli. merthogy köztünk volt dávidcsaba meg goldi, akik akkor éppen vegák voltak, tehát ribizlik, gabó meg ráczandris meg asszem gáborzita (meg még valaki?) meg ettek húst, de még mennyit, tehát ők pimpák.
mentünk fel nagyhideghegyre, kétnapos túra, egy nap felfele, kismarosról, aztán másnap meg le. akkor még a túristaházban emeletes ágyak voltak, hat-tízszemélyes szobák. ma már luxus-síház.
mentünk felfele, goldi éppen azt játszotta, hogy indiánok lesnek rá a fák mögül, és addig gyakorolta a vetődést, amig profi szinten nem ment neki, közben gabóék előrerohantak, a pimpák ugye, és már nem is tudom mit műveltek, de elég gonosz volt ahhoz, hogy bosszúból ráczandris táskáját jól megtömjük nagy kövekkel.
mikor felértünk, átmentünk csóványosra, ahol este mindig köd volt, és mi mindig este értünk oda, akkora köd, hogy a kilátó aljában álló pepe manósapkája sem látszott fentről.
aztán mentünk lefele, és szóbridzseltünk, mint mindig. ráczandris volt a párom, és egy szlovákbeli tatárbifsztek volt a szóbridzs tétje. vesztettünk. de azért nyakig sárosan csak bementünk a szlovákba palacsintázni meg sztrapacskázni. akkor még simán be lehetett menni a szlovákba túrakoszosan, és igazi volt sztrapacska is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése