szombaton piacon voltunk...
Az úgy van, hogy a hímivarú emberfia nem mindig van beágyazva egy nő által gondozott háztartásba. Ez esetben az evés, mint olyan, általában vagy igen egysíkú, vagy igen költséges, esetleg egyszerre mindkettő. A magányos pasikat könnyen meg lehet ismerni arról, hogy izgalmasnak találnak egy szelet rántotthúst, megvetően nyilatkoznak a vitaminokról és előre köszön nekik a pizzásmotoros. A közelmúlt egyik szép emlékű mikrokultúrája, a nagykörúti jazzbitangok például mindebben olyan messzire mentek el, hogy képesek voltak heteken át egyfolytában pusztán rántást enni, mert ebben a magas tömőképességű élelemben látták meg az étkezésen való spórolás legjobb lehetőségét, megtakarítva így az élethez általában szükséges alkoholra, cigarettára és klubbelépőre szánható jelentős összegeket.
Hiba lenne őket utánozni; lehetetlen például egy vacsoravendéget pusztán rántással, Éva vermuttal és kézzel sodort cigarettával negyed óránál hosszabb maradásra bírni, ez pedig eleve kizárja például az ún. "szexuálevést", mikor a tervbe vett hölgyet addig etetjük, míg végül zsákmánnyá terül. Világos persze, hogy épeszű legényember nem pepecsel egy órát egy kajával azért, hogy aztán öt perc alatt megegye, ezért most rápillantunk a vendégváráshoz ajánlott egyszerűbb és bárki által elkészíthető apróságokra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése