melodráma

az ember lassan megszokja, hogy takarításkor nemcsak a padlót kell felporszívózni, hanem a plafont is, a heti három kukaccal a falon meg már-már köszönőviszonyt alakít ki, kivárja a harmadikat, csak akkor szipkázza őket le. persze mindeközben csodálkozik, hogy vajon melyik szomszédtól másznak ezek át folyton.
aztán egyszercsak eljön az idő - mondjuk egy nagybevásárlás utáni pakoláskor -, amikoris rátalál az első petékkel teli zacskóra, na ekkor elkezdi átnézni a bekukacosodható dolgokat, és telepakolja a szemetest petékkel és valami fonalas izével átszőtt zsemlemorzsával, szárított trombitagombával, rizzsel és sárgaborsóval, és megfogadja, hogy legközelebb a familában nem nézi meg mégegyszer az árát a lezárható üvegedényeknek, és nem rakja őket vissza, hogy ez mégsem kell, igenis hermetikusan lezár innentől mindent.
egy ideig még megszokásból fel-felnéz a plafonra, aztán már csak akkor jutnak eszébe a kukacok, mikor legközelebb puffasztott rizst vesz.
zizik
és
zsizsik