szánkó

csúszásban vagyok, kábé mindig mindenhol, egy csomó minden tennivaló van, és aztán meg olyan lassan megy, meg kedvem sincs. pl telefonálni védőnőknek vagy bábáknak, mongyukki hebammeneknek, egyrészt mert úgyseveszikfel, de végülis a dolgok néha helyrerázódnak maguktól, csak hallgatni kell a megérzésekre (akkoris, ha az az ember férjének a megérzése), és kimenni a slosszparkba, ahol éppen családi nap van, persze mi nem tudtunk róla, és ahol aztán két szimpi hebammen is hirdette magát az egyik sátorban, úgyhogy ma este megyek jógára, és megnézem magamnak, hogy tetszik-e az egyik.
de ettől még persze fel kéne hívni a herrbantlét, hogy egy hónapja zárat cseréltünk, és hogy oda kéne adni neki az új kulcsot, meg most már tényleg kéne valami hivatalos igazolás arról, hogy terhes vagyok, mert le kell adni a személyzeti osztályon (már mióta kérik), meg jó lenne rákérdezni arra is, hogy akkor most mi is a helyzet a szerződés-hosszabbításommal.
és akkor most ne is beszéljünk arról, hogy mikor lesz vége ennek a melónak (reméljük november végén), meg mikor állok neki igazán írni...
és még a szardíniai képek is még csak a fényképezőgépen vannak meg, meg egy csomó mindenről akartam írni...
najó, nem nyávogok tovább, megyek, kiolvasztom magam a kompetenssejt-gyártás után - a négyfokos szoba pár perc után kifejezetten olyan, mint egy kágébés vallatási eszköz. hmm, ennél már csak a mínusz húszas szoba fincsibb, ott két másodpercig bírsz csak meglenni. a legjobb az, hogy oda vannak bedobálva a cuccaink, mert két hete leégett az egyik mínusz húszas hűtőnk.