hétvége

itt voltak sosó szülei, csüt éjjel jöttek, és tegnap este mentek vissza pestre. a péntek csak úgy elment, sokat aludtak, mint eddig mindig, amikor kijöttek hozzánk, aztán mikor felkeltek, addigra hanna aludt be, aztán ebédeltünk, aztán hanna megint aludt, aztán délután sétáltunk egyet, és elfelejtettünk úszni menni.
aztán szombaton elküldtük őket sétálni, mig hanna aludt délelőtt, mert megint tiz körül keltek (normál munkanapon ötkor kelnek, mint hannababa), aztán együtt ebédeltünk a szomszédban, a francia étteremben, ahol a meleg pincér vigyorgott, hogy hanna most már kinn van (december óta még nem voltunk, de azelőtt elég sokat). jó három óra elment a kajálással, de isteni volt a kaja, fenomenális.
aztán vasárnap délután kimentünk a parkba kacsákat nézni, és máris eltelt a hétvége, és a szülők fancsali képpel mentek haza, mert hanna mostanában nagyon anyás, és náluk eléggé nyavalygós volt, és ők ezt rossz néven vették. mert ők az a "megzabállak" típusú emberek, Kati szeme néha elborult, és lelki szemeim előtt már láttam, hogy puszi helyett inkább beleharapna a kicsi kis lábakba (erről mindig anyám jut eszembe, aki idegenként halálra rémült a magyar kannibáloktól, akik mosolyogva mondták neki, hogy ennék a szívemet, husikámat), szagolgatták kicsi kis Hanna fejecskéjét, és hát egy-egy nagyszülőnél töltött alkalom után irtó pacsuli szaga lett szegénykémnek, annyit szorongatták, ölelgették :) és persze Kati mindentől frászt kapott, lelki szemei előtt minden elképzelhető katasztrófa lepörgött, és már vasárnap reggel csak sóhajtoztak, hogy már mennek haza.
Tamás meg folyton azzal nyúzott, hogy a gyerek minél több nyelven tanuljon meg már most, de minél hamarabb, annál jobb, és hogy mindenképpen járjon minél előbb bölcsibe, hogy tanuljon németül, mert ez a kvázi anyanyelve. persze én meg elkezdtem neki magyarázni, talán inkább nem kéne ilyenekbe belemennem, de hát én is elfelejtem, kivel hogy kell bánni, magyaráztam nagyban, hogy a holland bölcsiben valószínűleg nem németül fog megtanulni, és egy éves koráig biztos nem akarom még beadni, de lehet, hogy másfél-két év is lesz belőle, majd meglátjuk, meg persze ki tudja, hogy bezavar-e a holland a beszédfejődésébe. na hát ezt nem kellett volna mondani, mert hát ő ugye tudja, hogy nem, ki hallott már olyat, hogy bezavarjon. kapásból mondtam neki a nővéremet, miatta nem tanultam meg én oroszul, mert a magyar suliban gondjai voltak a kétnyelvűséggel, aztán ott a feri gyereke, aki három nyelven beszél, de sajnos egyszerre, egy mondaton belül. de apósom szerint ilyen nincs, és igenis kell hannának a német bölcsi, ha már itt született. asszem akkor kapcsoltam, hogy igen, persze, persze, amikor megint előhozta a saját lányát, hogy miért nem beszélt angolul a gyerekekhez, merthát ezt már hatvanszor megbeszéltük, hogy miért is beszélt volna egy magyar anyuka a gyerekeihez angolul, de szerinte ez nagy hiba volt.
na, azért nem volt olyan nagy gáz a hétvége, csak elszoktunk már az emberektől, meg persze a rokonoktól :)