kuksol

Hannicsek mostanában irtóra nézelődik, minden hihetetlenül érdekes, az emberek, a sétáló, futkározó kutyák, a madarak, a csimpánz az állatkertben, a hintázó gyerekektől pedig egyenesen transzba esik, sikongat és olyan gyorsan jár a lába, hogy az ütemét meg sem tudnám már mondani :)
így hát mostanában a babakocsi szigorúan függőlegesbe van állítva, Hannicsek meg húzza magát még így is előre, nehogy kimaradjon valamiből, és így megyünk a játszótérre. ott elnézegeti a többi kölköt, miközben ücsörög a homokozóban, kezéből pereg a homok, csak pereg, pereg :) ha már félek, hogy túl hideg lehet ott a homokban ülni, elviszem hintázni (az ölemben ücsörögve hintázunk), vagy csúszdázni. múltkor odajött hozzánk az orosz kétéves kislány, Viki, akivel még akkor ismerkedtünk össze, amikor anyám itt volt, és összevissza ölelgette, simogatta Hannát, aki persze kiborulva bőgött ettől, erre Viki jobban simogatta, próbálta vigasztalni. kábé tíz perc kellett hozzá, meg egy csúszdázás, hogy megszokja az őt maceráló kislányt :) na, szóval úgy néz ki, hogy januárban már csak nem lesz akkora trauma a holland bölcsi, bár ezt azért lekopogom még...
amúgy tegnap voltunk megint állatkertben, és Hanna persze mindent és mindenkit alaposan megnézett, így persze a délutáni alvás elmaradt, és hatra úgy elfáradt, hogy este kilencig aludt - kihagytuk a fürdést meg minden egyebet, csak peluscsere és hálózsák-feladás volt, és aludt is vissza. ma reggel cserébe fél ötkor már kukorékolni akart, de szerencsére sikerült fél hétig visszaaltatni. akkor viszont életében először négykézláb hintázott előre-hátra, hálózsákban, a nagyágyban :)