csodagyerek

Esztiék utolsó koncertjére mindenképpen el akartunk menni, és hát Hannát nem tudjuk még ilyenkor hova tenni, vittük magunkkal. Végülis háromkor kezdődött a koncert, ugyan másfél órányira innen, de sebaj, odakocsikáztunk, végülis szereztünk jegyet. Amikor beültünk az első sor legszélére, az ajtó mellé, hogyha hiszti van, húzás kifele, kábé annyira izgultunk, mintha mi lettünk volna a fellépők, de Hanna hang nélkül végigámuldozta a kétszer negyvenöt perces koncertet. Az első felvonást konkrétan csodálattal teli ámulatban mozdulatlanul ülte végig, a második felvonás alatt, ami már nekem sem jött be annyira (az a reppes-hiphoppos cucc szétzilálta a hangulatot). Utána majdnem minden fellépő odajött hozzánk, és ámuldozva dicsérte Hannát.