a bicajút odafele eléggé leizzasztott, egyrészt mert késésben voltam és még el is szúrtam az utat, nem találtam az átjárót a hídra (alul ment, nem felül), másrészt paráztam, hogy meg tudjak állni a lóbaszó női bicajjal, amin csak kontra van, és marha magasan van az ülés, meg persze a kormányra szerelt üléstől nehéz leugrani. nameg attól, hogy Hanna hogy fogja viselni a félórás kezelést.
tíz percet késtünk, úgyhogy csak húsz percem maradt. Hanna végig csöndben ült, a csajszi szerint a padlót nézte, hiába vittem neki egy zsák játékot meg nasiznivalót. mondjuk a szőlőből evett, az biztos, de én nem láttam, mit művel, vagy a plafont vagy a padlót kellett néznem.
utána viszont már a bicajon jó sokat dumcsizott, és a játszón meg elemében volt. remélem nem volt neki az egész rossz élmény, csak az új helytől szeppent meg egy kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése