csütörtök, május 07, 2009

hiszti, kétlábon, koffein és related

Hanna mostanában elkezdte durván a dackorszakot. tudom, általában kétévesen kezdődik, de hát akaratos kislányunk nem várt addig, ő már most ellenkezik, ha reggel pelenkát kell cserélni vagy ha bármikor öltözni kell. ívben megfeszül, ordít, rúgkapál és persze még visít is közben, ha olyasmi történik, amire ő előtte nemet intett a fejével. néha ki lehet cselezni, mondjuk a cipőfelvevésnél bejön az a trükk, hogy a macijára vagy a babájára adom rá, na akkor persze rögtön a lábára mutogat, hogy az neki kell.
pluszban tegnap óta feláll egyedül, kapaszkodás nélkül, és vigyorogva álldogál, szóval lassan tényleg elindul kapaszkodás nélkül. meg még mindig nem bújt ki teljesen az alsó rágófoga, szóval van elég oka arra, hogy éjjel megint vacakul aludjon, de ez engem konkrétan kikészít. merthogy apa nem jó éjjel, anya kell, és sokszor csak úgy alszik vissza hajnalban, ha átvisszük a nagyágyba. ott meg mászik rám, ölelget, átkulcsolja a nyakamat, úgy kell lehámoznom magamról, hogy meg ne fojtson.
ma reggel hétkor kelt, én egy kávét reggeliztem egy kis mazsolás zsömivel. aztán kilenckor átmentünk Andiékhoz, hogy majd megyünk lepkézni, ha megjött a számítógépszerelő. amíg vártunk, Andi főzőtt kávét. aztán csak nem jött a szerelő, viszont jött még egy kávé, én meg fél egykor már remegő kézzel mentem hazafele, a lépcsőn már szédültem, most meg lefagynak az ujjaim a kezemen, lábamon. ahogy ettem, kicsit jobb lett, de még mindig tart a túladagolás. jöjjek már le, jöjjek már le...
ma megyek fizikoterápiára, hétfőn felmérték az állapotomat, ami súlyos annyira, hogy fizesse a biztosító: a bal oldalamon nem mozdgnak el a bordák a gerincoszloptól, és az izmok baromira feszesek. a jobb oldalam kicsit jobb. egy csöppet visszajött a kamaszkori gerincferdülésem is. neszenekem. tornázni meg úszni kell. meg járni hozzájuk.
mondtam a csajnak, hogy Sosó nincs, gyereket nincs kire hagyni, erre mondta, hogy hozzam nyugodtan, mindenki ezt csinálja. na majd meglátjuk, hogy bírja azt a félórát...
aztán holnap meg megyünk heidelbergbe, apámékkal meg nagybátyámékkal hétvégezni. mivel Sosó normandiábol jön kocsival, mi Hannával vonatozunk. Hogy hogy megyünk ki az állomásra, meg nem tudom. jó is hogy eszembejut, meg kell nézni a buszokat...

Nincsenek megjegyzések: