az új taktika a következő: azt mondom, hogy csendespihenő jön, alvásról szó sincs, csak rászólok hogy csöndben legyen, én meg alvást imitálok. párszor ez most be is jött. bár lehet, hogy nem a csel vált be, hanem a vasárnapi láz miatt volt szombattól hétfőig nagy délutáni alvás.
bezzeg ma, ma már semmi baja, és megint semmi nem volt az alvásból.
kivagyok, lelkileg, nincs erőm ezekhez a csatákhoz. persze nem kéne csatának felfogni, de kibaszottul lefáraszt, hogy mindenre nemet mond, amit csak kérünk tőle. mindenre. persze egy tündér, ha az ember nem szól hozzá, vagy ha az ember azt csinálja, amit ő kér, de ha nem, teátrális sértődés van, ha még mi kérünk valamit, hiszti.
persze, tudom, a határainkat próbálgatja, de könyörgöm, oda már ezerszer elért, miért jó azt tovább feszegetni, nem értem. azt meg pláne nem, hogy miért jó neki hullafáradtan végigpörögni a délutánt.
lehet, hogy délelőtt ki kéne jobban fárasztani, és nem ebédet főzni, hanem rászokni most már tényleg a szendvicsezésre, de az, hogy egy hete nem sütött ki a nap, hogy bármikor eshet az eső (és esik is), hogy a jobb játszó október egytől május egyig zárva, nem igazán tesz lelkessé a délelőtti csavargáshoz.
na, lassan összeszedem magam, aztán kimegyünk megnézni a kacsákat, meg venni kell fogbogyót, mert persze megint egyszerre jön négy foga a gyermeknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése