kismadár

elmentünk sétálni, visszavittük a könyvtárba Hanna könyveit. ott már csak ülni tudtam, Sosó visszasétált az autóért, és mire kettőkor megérkezett, meg mi kisétáltunk a könyvtárból, mintha valami kidurrant volna, és elöntötte a nadrágomat - valószínűleg elment a magzatvíz. rohantunk a kórházba, és amíg Sosó parkolt, mentem fel a szülészetre (péntekre oda kaptunk időpontot). Sosó elvitte Hannát Andiékhoz, mert anyámnak péntekre vettünk repülőjegyet. kaptam szobát, jött aztán doki is, megultrahangozott, azt mondta, már nincs semmi odabenn, csak a méhlepény néhány darabja. mikor kiment, jöttek még a görcsök, és állva jobb volt elviselni őket. tényleg minibirth volt ez, ahogy a prof mondta kedden, olyan mint egy igazi szülés, csak piciben. egyszer csak éreztem, hogy jön valami, és megnéztem mi az. ő volt az. olyan volt mint egy kismadár, egy fészekből kiesett kismadár. amikor felismertem, sokkot kaptam, hisz a doki azt mondta, már csak méglepény jöhet. remegő lábakkal kimentem a mosdóba, és a betétet mindenestül kiraktam a "higeny box"-ba. amikor megint jött a doki, elmondtam neki, rohantak a nővérkével kiguberálni a cuccot a wc-ből, de a boxot nem lehet kinyitni. szegény kis madárkám eltűnt a süllyesztőben, a tudomány oltára üresen álldogál, hiába akarták megnézetni valakivel, hogy van-e még valami baja. még benntartottak estig, mert görcsöltem, meg erősen véreztem és mert még maradt benn méhlepény. de kilenc körül minden leállt, úgyhogy a tizes vizsgálat után beraktak egy taxiba, és a lelkemre kötötték, hogy ha nagyon vérzek, rohanjak be azonnal.
na szóval túl vagyunk rajta. fizikailag. lelkileg meg még meglátjuk.