tóthék

nem igazán szeretnék ezen rugózni, de mint ahogy asszem érezhető, az idei karácsony nem igazán tartozott a kedvenc időtöltéseim közé.
pártoltam Hanni ötletét, hogy a lehető legkisebb fenyőt vigyük haza a Donátiba. persze cserepeset terveztem, de a Batyin nem váltották volna azokat vissza, és hát az őrült rohangálásban (értsd: a pesti két és fél hetünkbe) pont egy cserepes fenyővel való rohangálás hiányzott volna még.
szerencsére a még Karlsruhéből a vízipálmára és a jukkára aggatott kis fadíszek meg a tízizzós karacsányfa-égő pont a húszcentis fácskára passzoltak. aplikáltunk rá még az utazás előtt utolsó pillanatban megsütött mézeskalácsot is - Sosó utált is érte, mire megjött a munkából, Hannival összegyúrtuk a tésztát (őröltem bele szegfűszeget meg kardamomot, meg kevertem bele őrölt ánizst, fahéjat meg szerecsendiót, isteni kombináció lett), aztán leléptem az intézeti karácsonyi bulira, ők meg egész este nyújtottak, szaggattak, kentek és sütöttek. mondjuk az sokat dobott a dolgon, hogy Hanni irtó lelkes volt, és baromi ügyes is, úgyhogy az egy kiló lisztből készült tésztát végig együtt dolgozták fel.
idén szerencsére majdnem mindent ajándékot neten rendeltünk meg, és a szülőkhöz küldettünk, szóval a csomagolás csak hazafele jövet volt gond (plusz egy táska).
a háromnapos balaton-közeli pihenő jó szuper volt, bár az utolsó esténk nem úgy alakult, ahogy terveztük. Krisztiék Párizsban ragadtak Kanadából hazafele jövet, és a második ott töltött nap éjszakáján megcsíptek egy prágai repülőt, úgyhogy hétfő éjjel Sosó szépen felvitt Pestre, aztán beült Laci apjával az autóba, és kifurikázott Prágába, aztán meg Krisztiékkel vissza Pestre.
idén Sosó csak egy napra lázasodott be a torokfájás mellé, így Hanna lett a másik dobogós a két nap lázzal, de hogy tutira ő legyen a nyerő, megdobott engem megdobta pár hányással is.
nade amitől az idei karácsony igazán toplistás szar lett, azok a kedves szüleink és rokonaink. idén Hannikának mindent lehetett, ütni-verni a nagyszülőket, ha valaki csak megpróbálkozott egy nemmel, és Hanni nekigyűrkőzött a hisztinek, mindenki rögtön engedett, volt akár szó a negyedik túrórudiról (amitől szegénykém alig tud kakálni, úgyhogy direkt kértük, inkább ne adjanak neki), vagy a sokadik óra babatévéről (na, ez anyám találmánya, ez piciknek való tévé, tényleg nincs benne semmi durvulás, de azért napi több óra tévének akkor sem örülök, ha nincsenek benne véres széklábak), ésatöbbi, ésatöbbi.
persze ilyen háttérrel ha valamit nem engedtem meg a gyereknek, jött az anya nem kell, menj már innen, ütés, rúgás, hisztéria ezerrel - a tegnapi taxi-utunk a reptérről fél óra őrjöngéssé fajult, mert amikor már az autópályán gurultunk, kis kincsem kitalálta, hogy ne én üljek mellette, hanem az apja, és mit tesz isten, nem történt semmi változás a felállásban (felülésben).
de szerencsére a lányunkról kiderült, hogy igazán szerény (egy játékkal is boldog lett volna, sőt, igazából a többivel nem is nagyon tudott mit kezdeni, annyira lekötötte az első kibontott játék), ha ez eddig a karácsonyfa-vásárlásnál nem derült volna ki, meg hogy felismeri már a közlekedési táblákat (ide nem lehet behajtani), illetve hogy nem igazán szociális (ordenáré hisztériát csapott az állatkerti játszóházban, amikor odajött hozzá egy korabeli kislány játszani, nem is tudtam vele mit csinálni, csak felkaptam a vállamra, hogy megyünk haza, valamint a gyerekes biorobot bulin vagy rajtam lógott, vagy egy felnőttel játszott).
viszont abból kifolyólag, hogy Hanni napokat töltött el a nagyszülőknél, irtó sok szabad esténk volt, amit aztán nem is mindig sikerült kihasználni (lásd szilveszter este). szóval így néztük meg a legutóbbi harrypottert, Vivivel az Aranyhaj és a nagy gubancot. találkoztunk Monával (na ide persze jött Hanni is, de jól elvolt a sörözőben), voltunk Bali-bulin, meg Detti-bulin, meg vacsorázni Fesóékkal, megnéztük Juditék új lakását.
Hannival felültünk a fogaskerekűre, a gyermekvasútra, a földalattira és a metróra, voltunk két játszóházban is, szóval volt program rendesen. sajnos Veráék kimaradtak, de talán jobb is így, Áron még ici-pici, alig egy hónapos, nem lett volna jó ráakasztani ezt a hányós lázas kórságot.