Már reggel sütött a nap, és hiába volt csak 5 fok, melegített már a reggeli nap is.
Aztán babazene után elrángattam Lizit a játszóra, ott vártuk meg, hogy mehessünk Hanniért fél egyre a suliba, majd aztán a ház előtt a bicikliről leszállva az előkertben két katicát találtak a csajok, amit mindenképpen meg kellett mutatni apának, így aztán a napon vártuk, hogy visszaérjen a futásból. Vártunk, vártunk, én nekiálltam kihúzni a kövek közt kinövő gazt, majd hoztam a múltkor vett hagymamixet, és a sövény alatt a macskák ellen rakott nagyobb kavicsokat eltolva gilisztákat és gyökereket kerülgetve ástunk, ültettünk. Nőszirmot, kardvirágot meg valami kis helyes rózsaszín oxáliszt. Aztán megjött Alexandra a sarokról, aki még nincs négy éves, de odavan Hanniért, ő meg néha bicajozik vele egyet a járdán saroktól sarokig, hogy anyuka szintén kertészkedik, ő meg bicajozna egyet, és akkor Lizi a motorral hasított a két nagyobb mellett, én meg ültettem a hagymákat lelkesen, aztán visszakotortam a macskaellenes kavicsokat, mert a macskát olyan kegyetlenül büdöseket szarnak az ablakunk alá, hogy az már dühítő. Aztán nagy sokára végre megebédeltünk, és ezzel vége lett a tavaszi idillnek: Hanninak nem volt már kedve Alexandrához, Lizi ment aludni, én meg húztam el Delftbe, órára.
De az a pár óra napos kertezés, utcán élés, szomszédolás, katicázás és gilisztanézés annyira jó volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése