Tegnap azt hittem, viccesen ironikus vagyok, kuncogtam is nagyokat levélírás közben, de a reakciók alapján csak szimplán tapló voltam. Szoricsek.

A mai nap elég gázosan indult. Kiderült, hogy a zöld jónőszoknyába csak térdig raktak bélést. Ez éppen itt benn jól jön, mert az egyetem úgy döntött, ha már fizetni nem tud jól, legalább jól befut alánk.
Szegény Kata. Nem elég, hogy minden szarért o rohangál, ráadásként kifogyott a CO2 palack a termosztátból, amihez csak o ért, és odakozmált a desztilláló. (nem. nem vagyok hajlandó elhinni, hogy én zártam el a hűtővizet és vettem le a csepegést. ennyire nem vagyok szórakozott. most nem.)

Itt van Krisz Londonból és Natasa Szegedrol. Krisz a 'téma' nagymenője, ma az o előadása miatt borul sok minden. De arra tényleg be kell ülni. Natasa irtó édes volt, megismert, puszit adott. Pedig csak két konferencián voltunk együtt, és akkor sem sülve-főve, csak néha beszélgettünk egy nagyot. Összeházasodtak, és Londonba költözik, ha befejezi a péhádéját. Na ok például szépek együtt.