Így hónap végén a leggyakrabban előkerülő kérdés a hova megyek ma este után a hova a fenébe ment el a pénzem. Asszem a szelektív memóriám szélére fel kéne nagybetűkkel írnom azoknak a qrvadrága könyveknek a listáját, amit az elmúlt két hónapban vettem (hogy csak a nagyokat említsem: orvosi biokémia, szerves kémia, neurokémia, és a tegnapi gombakiállításon beújított gyönyörű, de valljuk be, tényleg irtó drága mikológia. hoppá, tejóég, most jut csak eszembe, az antikváriumos anatómia atlaszért is el kéne menni a postára!). Ezeket mindig kihagyom az utólagos számításból, akárcsak a ruhavásárlásokat. Na jó, de ezeket legalább fel lehet fogni megtérülő befektetésnek is. Később ezek még drágábbak lesznek, az új kiadások meg már nem túl sok újat tesznek hozzá, azokat meg úgyis nyomon kell követni. Meg hát ugye, az örök közhely, hogy a könyv érték, hátmégha szép ábrák, neaggyisten fotók vannak benne...
Most éppen nyugtatom a sóher énemet. Hogy nem volt hiba megvenni ezeket. Hogy úgyis hülyeségekre költöttem volna a pénzem. Hogy majd igenis elolvasom őket, és igenis benyalom végre a citrátkört és a nukleotidanyagcserét, meg a gombák szaporodásmenetét, mert ezeket mindigis akartam tudni, csakhát....
Mindegy, legalább kéznél lesz mindig valami, ahol meg tudom ezeket nézni, ha kellenek.