Van abban egy csöppnyi helyzetkomikum, vudielenes báj, hogy így mondjam (kedvenc szófordulatommal páváskodva), amikor egy érzéki női arcról (a nő szeme lehunyva, kócos vizes haja az arcába hullik, nyitott száján és vakítóan fehér fogain megcsillan a fény) készült irtózatosan jó feketefehér képet ajnároz az ember főnöke (rakd hozzá azt, amit most nem írok le róla).
Egyébként ez az album, Claus Wickrath albuma tényleg iszonyatosan gyönyörű. Az aktok is, pedig tényleg ritka, hogy valaki úgy fotózzon meztelen testeket, hogy meglepődve azt mondjam rájuk, hogy aztamindenit, ez mennyire kurvajókép.