A film pereg tovább...

A mai nap is (pedig még csak két óra van, de máris) elég durván alakul. Sőt, ahhoz képest, hogy hogyan kezdődött...
Reggel épphogy kikászálódtam az ágyból, megreggeliztem, kipreparáltam magamat, hogy valami utcakész formát öltsek. (ja igen, már megvan. az egész ott kezdődött, hogy amikor legutóbb valami nagy bevásárló vacakban voltunk, vettünk egy 15dines testszínű nájlonharisnyát, amit másnap jól fel is akartam venni, mert éppen szoknyás kedvemben voltam, az idő is ennek kedvezett, csak éppenséggel a harisnyát magát nem találtam sehol. és csak nem találtam. felforgattam az egész lakást, de nem találtam. még volt arról valami halvány emléknyomom, hogy a hifi közelébe raktam, de így sem lett meg. aztán tegnap átnézegettem a cédéimet, és láss csodát, az alsó cédéről kiderült, hogy az a harisnya. (jótanács: sose vegyél olyan harisnyát, aminek a tokja olyan, mint egy cédétok) na ezen felbuzdulva vettem ma fel az ősz-szoknyát a naracssárga retrockos felsővel.) A villamoson egy majdnem csöves csókot dobott felém, majd a következő kijelentését tette meg olyan hangerővel, hogy a fél vagon ránk nézett: - Aranyos vagy. (Odáig nem jutott, hogy aszittem..., nem.) Elfordultam, próbáltam nem vihogni, amikor is felállt, odajött az ajtóhoz, és megkérdezte, hogy Birkás vagyok-e. Mondtam, hogy nem. Ezt valahogy nem hitte el nekem, és próbálta bizonygatni, hogy de, én abból a bizonyos maléves Birkás-familiából származom, csak még hazudok is. Amikor végigstírölt, és azt mondta: - Jó a lábad is, csak görbe - fogtam magam, és elmentem a másik ajtóig. Ennyi cirkusz mindenkinek betesz
Na, és ez még csak a kezdet.
Beértem, kiakadtam egy fotón (mindegy, nemmondomel, de akkoris, miértvanaz, hogy, úgyláccikcsakénnemkelleksenkineksem?), nekiálltam hívni, mikor jött a telefon: jönnek a tévések, de majd a szemináriumi szobába vigyük őket. Aha. Hát perszehogy a nagydarab operatőr kinézte magának a desztlillálót, az elé ültette be a nagyfőnököt. Az eddig nem lett volna baj, ha éppen nem megy senkinek semmilyen kísérlete, mert hát éppenséggel az ajtó mellett, pont a közlekedőrészre állították be a kamerát. sekisebe. A röpke egy órával meghosszabbított inkubáció után bementem, hogy felrakjam a mintáimat a gélre, amikor az operatőr kitalálta, hogy a KÖPENYBEN lévő főnököm meg én csináljuk valamit. Na ez a valami végülis az lett, hogy kivettem a mintapuffert a fagyasztóból, odavittem a mintákhoz, remegő kézzel kinyitottam az eppendorfokat, belepipettáztam mindegyikbe 5 mikroliter mintapuffert, majd főnököm kezébe adtam, aki megvortexelte őket. (parasztvakítás - mondta vigyorogva S. prof)