az első állatházi élmény méginkább.
az állatház az a hely, ahol az embernek le kell gyűrnie az őt megcsapó undort, szánalmat, keserű dühöt és a rohamokban jövő rosszullétet. egyszerűen meg kell tanulnia legyűrnie.
amikor először voltam jelen patkányvágáson itt az intézeti állatházban, és anti egy negyvencentis rozsdás ollóval nyiszatolta le szerencsétlen kis pirosszemű fehér cukorbeteg patkánykák fejét, kapszkodnom kellett a boncasztalba, és befeszítenem minden izmomat, nehogy odanézzek. mert ha odanézek, éreztem, elájulok. remegő kézzel keztem el felvágni a fejetlen kis meleg állatkák hasán a bőrt, aztán a hasfalat, ollót váltva kivágni a májukat, ha lehet egészben, minél kevesebb egyéb szövettel rajta. a második állatnál már gyorsan, rutinosan ment minden, a sokadiknál talán már a kezem sem remegett, és talán meg is tudtam szólalni.
egyébként ilyenkor a beszéd sokat segít. segít túltenni magadat azon, amit látsz, azon, amit csinálsz. segít elterelni a figyelmedet arról, hogy egy kis ártatlan állatka hasát nyiszálod, aki egész életét egy szobában levő ketrecben élte le. egy ketrecben, ahová a nap sosem süt be, egy ketrecben, ami a kezelés után pont a boncasztallal szemben áll. ahonnan rálát a többiek haláltusájára.
szegény kicsi nyusziknak is csak a boncasztallal szemben levő polcon van hely. ott tengődnek egy akkora ketrecben, ahol meg tudnak fordulni, így nem kell a tápos és vizesedényük mellé üríteniük. ők minden egyes kezelést, minden egyes levágást és boncolást látnak.
borzasztó ez az egész.
amilyen körülmények között vannak ezek a szerencsételenek, amit végigélnek, amit végignéznek...
(valamelyikük, tényleg nem tudom melyik lehetett, talán torgyánjózsi volt az, amelyiket én raktam vissza a ketrecbe a kis futtatás után, megkarmolta a lábamat. normál esetben nem zavarna, hagynám a picsába, de sajnos tudom, hogy kik kezelik az állatokat, azt azonban nem, hogy mivel, akárcsak azt sem, mikor volt felmosva a padló, és egyáltalán. na, szóval kerestem jódot, és elláttam a bajom)
...
megöltünk egy haldokló kisegeret. elaludt szépen. remélhetőleg így jobban járt. úgy tűnt, már csak szenvedett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése