ez mekkora geciség már! egy hónapja kértem Feritől meg Nicktől egy ajánlólevelet. most már sajnálom, hogy megmondtam a konkrét beadási határidőt (najó, rajta van a kitöltendő doksin is, kikerülni nem lehetett), és nem azt mondtam, hogy egy hét múlva kell, mert konkrétan múlt hét óta már szinte könyörögve kérem őket, hogy küldjék el azt a szart. hétvégére ígérték, de ma sincs semmi hír felőlük. már idegesit, kurvára. Uwe levele megvan, de az nem teljes, és két ajánlás kell, tehát egynek mindenképpen be kell futnia holnapig.
nem szeretnék az ajánlólevelek miatt lemaradni erről a pályázatról. szerda a határidő, holnap fel kell nyomi mindent a szerverre, de holnap tutira le lesz terhelve, és én idegbetegen fogok ordítozni, és a két pasas egész családja csuklani fog, az garantált.
najó, leírom, de ez tényleg gáz. Feri szerdán elküldte a doc fájlt, én azt hittem csak átnézésre, és hogy majd az aláírt beszkenneltet majd hétvégén küldi. most nagy idegeskedve ránéztem, ott az alján a digitális aláírása. szóval ő nem hunyó, sőt, csak én vagyok tisztára bridzsitdzsónsz.
de Nick még mindig nem küldte a sajátját, Uwe meg sajna elég gáz semmitmondó levelet írt. na mindegy, annyira nagy gáz nincs, ma elkezdtem minden szükséges dpf-et feltölteni az iriszre, és ha minden oké, nyomok rá egy szabmit gombot. legfeljebb az egyik levél nem lesz annyira pöpec. holnap estig még várok azért.
hétfő, november 29, 2010
szerda, november 24, 2010
sass-kabaré
hipp hipp hurrá, a magyar politika elérte azt a szintet, hogy külön rovatot szenteljek neki.
köszöntsük sok szeretettel a magyar börleszket!
éppen olyan az egész, mint a mikroszkóp színpad, kabaré, de legszívesebben sírnál rajta, annyira gáz az egész.
az alkotmányos magzat után pedig következzen a második izgalmas esemény, amiről el ne feledkezzünk megemlékezni: a magánnyugdíjpénztárak tündöklése és bukása.
"Akinek kétségei maradtak volna, hogy a kormány teljesen letért a civilizált, demokratikus jogállam útjáról, annak a mai kormányülés a végső bizonyítékot jelentette. A 14 havi nyugdíjeinstand, majd a magánkasszákból 540 milliárd forint eltapsolása után most itt a „szabad államosítás” terve: aki nem lép át az állami rendszerbe, az elveszíti a 24 százalékos munkáltatói járulék után fizetendő állami nyugdíjjogosultságát."
beszarás, hogy ilyet meg lehet tenni ma Magyarországon büntetlenül.
köszöntsük sok szeretettel a magyar börleszket!
éppen olyan az egész, mint a mikroszkóp színpad, kabaré, de legszívesebben sírnál rajta, annyira gáz az egész.
az alkotmányos magzat után pedig következzen a második izgalmas esemény, amiről el ne feledkezzünk megemlékezni: a magánnyugdíjpénztárak tündöklése és bukása.
"Akinek kétségei maradtak volna, hogy a kormány teljesen letért a civilizált, demokratikus jogállam útjáról, annak a mai kormányülés a végső bizonyítékot jelentette. A 14 havi nyugdíjeinstand, majd a magánkasszákból 540 milliárd forint eltapsolása után most itt a „szabad államosítás” terve: aki nem lép át az állami rendszerbe, az elveszíti a 24 százalékos munkáltatói járulék után fizetendő állami nyugdíjjogosultságát."
beszarás, hogy ilyet meg lehet tenni ma Magyarországon büntetlenül.
"...ezen nem gondolkodtunk..."
Tarnai azt mondja, ezzel ők csupán a Ptk.-t szeretnék magasabb szintre helyezni. Kérdésünkre, miszerint ez mennyiben választható le az abortuszkérdésről, Tarnai azt mondta: a KDNP-s frakció ezen nem gondolkodott, ők világnézeti alapon képeznek egységet. "Mi azt szeretnénk, ha bekerülne az alkotmányos alapértékek közé a magzat is. Ha nem járunk sikerrel, tudomásul vesszük" - mondja.
persze ez az a tipikus helyzet, amikor a "na ugye, én megmondtam" tökre nem esik jól.
persze ez az a tipikus helyzet, amikor a "na ugye, én megmondtam" tökre nem esik jól.
és akkor most jöhet az uncsi beszámoló
kedves naplopóm,
már a harmadik napom volt a munkahelyemen, és ezzel az egyhetes munkakezdésemet is megünnepelhetem is egyben egy kocka borossékhozták csokival (szombaton voltak itt ebédelni meg Hannát szórakoztatni). hogy a logikai bukfencet kitekerjem: heti két nap bölcsi mellé pontosan heti két nap munka dukál. végiggondolva a dolgot elég sok logisztika lesz majd ebben, hogy valami értelmeset is tudjak majd csinálni a bölcsi-visszatérítésért (merthogy fizut azt nem kapok, de a szerződésemre tekintettel vissza tudjuk kérni a bölcsi háromnegyedét, ami igazán baráti dolog) és ne kelljen túl sok mindenre megkérni a többieket, hogy készítsék elő vagy fejezzék be. merthogy heti két, nem egymás utáni nap, valljuk be, majdnem szart sem ér, ha kézzel fogható kísérletekről van szó. mindegy, nem én találtam ki, sőt, a problémát én már vázoltam Marcel előtt, és ő mosolyogva azt mondta, semmi gond, megoldjuk.
a vak is megmondta, majd meglátjuk.
na, de még egyelőre a piszkos papírmunkánál tartunk, jövő szerdán van a rubikon leadási határideje. az intézeti fogadólevél már megvan, már csak be kell még szkennelnem. ma sikerült végigvenni Marcel módosításait és ötleteit, és végül úgy döntöttünk, hogy inkább nem lövünk idejekorán öngólt egy nem jól megválasztott ábrával, inkább csak a szöveg beszéljen magáért. a szöveget addig addig pofoztam, míg szerintem pofás nem lett, átküldtem Marcelnek, pénteken átrágjuk. addigra talán megjön a két ajánlólevél is, de mivel Uwe titkárnője is jelentkezett, lehet, hogy összejön három is. ennél nagyobb baj sose legyen :)
pénteken délután egyébként "lab outing" lesz, Peter meghívta a labortagokat családlátogatóba (ikreket nézni) meg vacsorára a'damba, úgyhogy Andiékat átpakoltam szombat estére.
már a harmadik napom volt a munkahelyemen, és ezzel az egyhetes munkakezdésemet is megünnepelhetem is egyben egy kocka borossékhozták csokival (szombaton voltak itt ebédelni meg Hannát szórakoztatni). hogy a logikai bukfencet kitekerjem: heti két nap bölcsi mellé pontosan heti két nap munka dukál. végiggondolva a dolgot elég sok logisztika lesz majd ebben, hogy valami értelmeset is tudjak majd csinálni a bölcsi-visszatérítésért (merthogy fizut azt nem kapok, de a szerződésemre tekintettel vissza tudjuk kérni a bölcsi háromnegyedét, ami igazán baráti dolog) és ne kelljen túl sok mindenre megkérni a többieket, hogy készítsék elő vagy fejezzék be. merthogy heti két, nem egymás utáni nap, valljuk be, majdnem szart sem ér, ha kézzel fogható kísérletekről van szó. mindegy, nem én találtam ki, sőt, a problémát én már vázoltam Marcel előtt, és ő mosolyogva azt mondta, semmi gond, megoldjuk.
a vak is megmondta, majd meglátjuk.
na, de még egyelőre a piszkos papírmunkánál tartunk, jövő szerdán van a rubikon leadási határideje. az intézeti fogadólevél már megvan, már csak be kell még szkennelnem. ma sikerült végigvenni Marcel módosításait és ötleteit, és végül úgy döntöttünk, hogy inkább nem lövünk idejekorán öngólt egy nem jól megválasztott ábrával, inkább csak a szöveg beszéljen magáért. a szöveget addig addig pofoztam, míg szerintem pofás nem lett, átküldtem Marcelnek, pénteken átrágjuk. addigra talán megjön a két ajánlólevél is, de mivel Uwe titkárnője is jelentkezett, lehet, hogy összejön három is. ennél nagyobb baj sose legyen :)
pénteken délután egyébként "lab outing" lesz, Peter meghívta a labortagokat családlátogatóba (ikreket nézni) meg vacsorára a'damba, úgyhogy Andiékat átpakoltam szombat estére.
a robothalas sztori és ami mögötte van
ez a hír akadt a szemembe ma, amikor is a hivatalos impaktfaktorlistát kerestem az egyetemi könyvtáros online segítségével a web of science-en, ami egyébként a reuters egyik oldala. (nem volt annyira egy pofonegyszerű sztori rátalálni erre a listára egyébként még úgy sem, hogy a könyvtárosnő sokat segített, de végre megvan, és a hivatalos top5 újsággal upgradeltem a pályázati űrlapomat, de ez egy másik, sokkal uncsibb sztori)
naszóval van ez a hal, ami robot, és azért csinálták, hogy sok kis pajtásával egyetemben kiküldjék őket a való világba úszkálni meg információt gyűjteni, meg hogy halpajtásaikon segítsenek (lásd itt).
kúl. sőt, szuperkúl.
DE
ezek robotok. fém és műanyag huzat alatti csipek meg drótok, amiket jövőre "szabadon engednek" a spanyol partoknál, aztán szevasztok, csináljatok amit akartok. mi majd összegyűjtjük az adatokat, és ha jól programoztunk be titeket, akkor minden szuper lesz. de ha nem gondoltunk ám mindenre - és hát egy halandó matematikus és programozó sem istencsászár, egy csoportnyi sem, hiába súgnak nekik tengerbiológusok, ők sem tudnak ám mindent - szóval ha nem minden oké, akkor mi lesz ebből?
most minden grínpíszes lilaköd, futurista pánik és sci-fi vízió nélkül gondoljuk ezt végig. rászabadítunk az amúgy is szarrá szennyezett, nejlonzacskókkal teli óceánokba egy rakás ember alkotta konstrukciót, amik valamilyen előre beállított program szerint megállás nélkül mennek előre, ki tudja hova, és az előzetes megfigyelések alapján behülyítik a hús-vér halakat, amik meg akarják ezeket dugni, követik őket, és biztos vagyok benne, hogy lesznek olyanok, akik meg is akarják meg őket enni.
ha vicces kedvemben lennék, akkor ez olyan, mintha adnánk a halaknak egy pléjsztésönt.
de félek, hogy ez valami kurvanagy gáz kezdete.
csütörtök, november 18, 2010
Első munkanap
Kedd este megérkeztünk, Hanni maradt volna anyáméknál, úgyhogy nem csoda, hogy a másnapi bölcsiért nem igazán rajongott. Én még reggel berakok egy mosást, kipakolom a bőröndöt, így 3/4 10, mire beérek. Marcel, a főnököm sehol, de sikeresen találnak a laborban egy lányt, akit megbízott a "fogadásommal". Kapok asztalt a szakdolgozók üvegkalitkájában, sehol egy polc vagy egy szekrény, ráadásul Antonia szertint lopnak, mint állat, rendel is nekem egy laptopzárat az ájtístól, aki beállítja a netet a gépen. Antonia Elmondja, miket csinált eddig, ebédelünk, aztán megy sejtezni, de vagy ötször elmondja, hogy velkám meg hogy tök jó, hogy itt vagyok.
Marcel fél kettőkor befut, van öt perce, ami alatt elmondja, hogy a projectet hogyan írjam át, hogy reálisabb legyen, majd rászabadít a macsó posztdokra, Peterre. Őt faggatom, hogy mi hány hónap, meg pontosan mit hogyan is kell csinálni, ő a profi szaki a csapatban. Leülök írni, amikor is a lengyel szakdolgozó lány berakja az olasz fiúnak a gumimacis mese lengyel főcímzenéjét, röhögnek, mint a fakutyák. Már ökölben a kezem, mikor bejön két nő megbeszélni vmit az egyik gépnél, végre csend van, lehet dolgozni. Fél ötig semmi más nincs, ekkor korgó gyomorral távozom.
Holnap vinni kell bögrét, teát, laptopzárat, fülhallgatót meg túlélőkaját.
Marcel fél kettőkor befut, van öt perce, ami alatt elmondja, hogy a projectet hogyan írjam át, hogy reálisabb legyen, majd rászabadít a macsó posztdokra, Peterre. Őt faggatom, hogy mi hány hónap, meg pontosan mit hogyan is kell csinálni, ő a profi szaki a csapatban. Leülök írni, amikor is a lengyel szakdolgozó lány berakja az olasz fiúnak a gumimacis mese lengyel főcímzenéjét, röhögnek, mint a fakutyák. Már ökölben a kezem, mikor bejön két nő megbeszélni vmit az egyik gépnél, végre csend van, lehet dolgozni. Fél ötig semmi más nincs, ekkor korgó gyomorral távozom.
Holnap vinni kell bögrét, teát, laptopzárat, fülhallgatót meg túlélőkaját.
péntek, november 12, 2010
csütörtök, november 11, 2010
Sokminden
Na, itt vagyunk és ragyogunk, gyerek nem beteg, eszik, alszik és be nem áll a szája. Hannából kedd délután előtört, hogy retteg a leszállástól, úgyhogy a két órás repülőutat az ölemben ülte végig, hiába volt saját ülése, sőt, mind a három ülés a mienk volt, és ebből a kettőből másfelet a jobb karomra dőlve aludt, szóval én jobb kézzel szenvedtem és ballal meg olvastam. Aztán 11-kor feléledt, megfürdött a nagykádban és éjfélkor még a nagyanyjával vihorászott meselvasás közben.
Tegnap aztán pihinapot tartottunk, csak délelőtt mentünk el ügyintézni - hja, kérem, múltkor az útlevél-hosszabbításkor derült ki, hogy a gyermek nincs Mo-n nyilvántartva, és egy röpke fél év alatt sikerült mindent összeszedni ehhez. Szerencsére jött velünk Hanni is, mert igy nem kekeckedtek velünk, csak nézett párszor csúnyán az ügyintéző, míg Hanni elmesélte a bárányos könyvét a másiknak. Na, szóval most már van lakcímkártyája, jöhet a tb-ügyintézés. Aztán délután sürgősen be kellett hajtania a nagyi által beigért cumis babát a Corvin sétány vadiúj plázájában, aminek annyira örült, hogy a ruhaboltban, ahova anyám unszolására mentünk be, leszólított egy helybéli kopasz kigyúrt csávót, és irtó édesen eldumáltak arról, hogy hogy is kell a babát cumiztatni.
Ma megjártuk az Orczy kertet, mert anyám szerint a kalandpark szuper jó móka egy alig háromévesnek, de persze egy 100 centi alatti gyerek nem mehet fel a pályákra, úgyhogy egy nagy séta és egy ordenáré hisztijelenet után hazajöttünk.
Délután jön Vivi meg Bea madártejezni, este Jórival dumálunk, holnap délelőtt nagyanyámékhoz megyünk, délután Veráékhoz. Szombat de állatkert, este színház Bébével, majd diszkófiver a szecska tetején. Vasárnap babakoncert Felleginél Ildiékkel, ebéd anyóséknál, vacsi Verával. Hétfőn jó lenne becsempészni valahová a grilluszdorkás filmet, aztán kedden vége is az ámokfutásnak.
és nem is meséltem, hogy mennyire jól jött ez a lakcímkártya, amikor jöttünk visszafele. a becsekkolásnál a nő kérte hanna születési anyakönyvi kivonatát, hogy igazoljam, hogy az anyja vagyok. merthogy nem ugyanaz a nevünk. nagy megrökönyödésemre nem is kapcsoltam, aztán apám szólt, hogy azon rajta van mindkettőnk neve.
Tegnap aztán pihinapot tartottunk, csak délelőtt mentünk el ügyintézni - hja, kérem, múltkor az útlevél-hosszabbításkor derült ki, hogy a gyermek nincs Mo-n nyilvántartva, és egy röpke fél év alatt sikerült mindent összeszedni ehhez. Szerencsére jött velünk Hanni is, mert igy nem kekeckedtek velünk, csak nézett párszor csúnyán az ügyintéző, míg Hanni elmesélte a bárányos könyvét a másiknak. Na, szóval most már van lakcímkártyája, jöhet a tb-ügyintézés. Aztán délután sürgősen be kellett hajtania a nagyi által beigért cumis babát a Corvin sétány vadiúj plázájában, aminek annyira örült, hogy a ruhaboltban, ahova anyám unszolására mentünk be, leszólított egy helybéli kopasz kigyúrt csávót, és irtó édesen eldumáltak arról, hogy hogy is kell a babát cumiztatni.
Ma megjártuk az Orczy kertet, mert anyám szerint a kalandpark szuper jó móka egy alig háromévesnek, de persze egy 100 centi alatti gyerek nem mehet fel a pályákra, úgyhogy egy nagy séta és egy ordenáré hisztijelenet után hazajöttünk.
Délután jön Vivi meg Bea madártejezni, este Jórival dumálunk, holnap délelőtt nagyanyámékhoz megyünk, délután Veráékhoz. Szombat de állatkert, este színház Bébével, majd diszkófiver a szecska tetején. Vasárnap babakoncert Felleginél Ildiékkel, ebéd anyóséknál, vacsi Verával. Hétfőn jó lenne becsempészni valahová a grilluszdorkás filmet, aztán kedden vége is az ámokfutásnak.
és nem is meséltem, hogy mennyire jól jött ez a lakcímkártya, amikor jöttünk visszafele. a becsekkolásnál a nő kérte hanna születési anyakönyvi kivonatát, hogy igazoljam, hogy az anyja vagyok. merthogy nem ugyanaz a nevünk. nagy megrökönyödésemre nem is kapcsoltam, aztán apám szólt, hogy azon rajta van mindkettőnk neve.
kedd, november 09, 2010
tipikus
ahogy a nagykönyvben meg van írva, a gyerek akkor lesz irtó beteg, ha nagy családi ünnep közeledik, a várva várt operagála-elviszkoncert-mozi estéje jön, anyjának konferenciára kell mennie vagy utazás közeleg.
hát már mi nálunk babám most ez utóbbi történik. ma este fél kilenckor indul a gépünk Pestre, Hanna meg lázas. tegnap délután hajlandó volt velem együtt aludni két órát, ami azért meglepő volt, de nem annyira, ha megnézi a gyerek szeme alatti karikákat - az utóbbi pár napban nem aludt hű de sokat, és persze mi sem, tegnap reggel, mikor hétkor arra keltem, hogy Hanna hív a szobájából, majd mikor odamegyek, arra kér, hogy, rakjam fel az egyik fényképet a falra, na akkor konkrétan leordítottam a fejét (amit azért egy jóideje nem csináltam), hogy legyen szíves ilyenekért ne keltsen fel hajnalok hajnalán.
na szóval ebéd után aludt a drága, meg én is, és ez jó volt. az már nem, hogy 38,1 volt a láza, mikor felkelt. paracetamolt négybe törve bevette, vissza takaró alá, míg a láz el nem múlik. biztos izgul szegény az utazás miatt, túl régóta spannolja magát már, hogy megyünk a nagyiékhoz.
este sütnék neki palacsintát, mikor mondja megint, hogy láza van, menne az ágyba. nyolc öt. egy palit azért még belediktálok, nehogy csak az a négy mandarinra menjen a lázcsillapító. apját megfűzi, hogy a nagyágyban aludjon, olvasnak mesét, hétkor már alszik is.
fél egykor felriad, hogy pisilnie kell. ha már fenn van, megmérem a lázát, nyolc nyolc. paracetamol, víz be, pár perc múlva paraceltamol, víz, mandarin ki a lepedőre (a palacsinta mintha szelektíven felszívódott volna). ágyhúzás, pizsamacsere, kúp fenékbe, kenyér és tej a szétmart, de farkaséhes gyomorba, majd vissza aludni. a saját ágyában akar aludni. fél hatig ott is alszik, akkor újra láza van, újabb kúp, át hozzánk.
délelőtt énekelget, jókedvű, lelkes, hogy meggyógyult, de fél tizenkettőkor panaszkodik, hogy ő nagyon fáradt, belediktálok egy kis kenyeret meg egy tablettát, mert persze megint nyolc hét a láza, és most éppen alszik és izzad.
szóval fel van adva a lecke, hogy most mi legyen, bár én erősen hajlok arra, hogy ebben nagyon benne van a "nagyiéknál akarok már lenni" is, szóval ha nem kiütéses vagy fosik és sugárban hány, "csak" lázas, akkor megyünk.
hát már mi nálunk babám most ez utóbbi történik. ma este fél kilenckor indul a gépünk Pestre, Hanna meg lázas. tegnap délután hajlandó volt velem együtt aludni két órát, ami azért meglepő volt, de nem annyira, ha megnézi a gyerek szeme alatti karikákat - az utóbbi pár napban nem aludt hű de sokat, és persze mi sem, tegnap reggel, mikor hétkor arra keltem, hogy Hanna hív a szobájából, majd mikor odamegyek, arra kér, hogy, rakjam fel az egyik fényképet a falra, na akkor konkrétan leordítottam a fejét (amit azért egy jóideje nem csináltam), hogy legyen szíves ilyenekért ne keltsen fel hajnalok hajnalán.
na szóval ebéd után aludt a drága, meg én is, és ez jó volt. az már nem, hogy 38,1 volt a láza, mikor felkelt. paracetamolt négybe törve bevette, vissza takaró alá, míg a láz el nem múlik. biztos izgul szegény az utazás miatt, túl régóta spannolja magát már, hogy megyünk a nagyiékhoz.
este sütnék neki palacsintát, mikor mondja megint, hogy láza van, menne az ágyba. nyolc öt. egy palit azért még belediktálok, nehogy csak az a négy mandarinra menjen a lázcsillapító. apját megfűzi, hogy a nagyágyban aludjon, olvasnak mesét, hétkor már alszik is.
fél egykor felriad, hogy pisilnie kell. ha már fenn van, megmérem a lázát, nyolc nyolc. paracetamol, víz be, pár perc múlva paraceltamol, víz, mandarin ki a lepedőre (a palacsinta mintha szelektíven felszívódott volna). ágyhúzás, pizsamacsere, kúp fenékbe, kenyér és tej a szétmart, de farkaséhes gyomorba, majd vissza aludni. a saját ágyában akar aludni. fél hatig ott is alszik, akkor újra láza van, újabb kúp, át hozzánk.
délelőtt énekelget, jókedvű, lelkes, hogy meggyógyult, de fél tizenkettőkor panaszkodik, hogy ő nagyon fáradt, belediktálok egy kis kenyeret meg egy tablettát, mert persze megint nyolc hét a láza, és most éppen alszik és izzad.
szóval fel van adva a lecke, hogy most mi legyen, bár én erősen hajlok arra, hogy ebben nagyon benne van a "nagyiéknál akarok már lenni" is, szóval ha nem kiütéses vagy fosik és sugárban hány, "csak" lázas, akkor megyünk.
szombat, november 06, 2010
péntek, november 05, 2010
Pisiperverz
Émi apja, az állás nélküli külföldi festékmérnök az. Amikor Londonban volt szerencsét próbálni a használtautó-bizniszben, akkor csönd volt és nyugalom. Legalább is wc-fronton, a földszinti kispöcs akkor is csapkodja a kaput és óbégatott a lépcsőházban, de az egy másik történet. Szóval Émi apukája, Kabir (Sosó esküdni merne rá, hogy Kamil, de tutira nem) pisiperverz. Mi másért csorgatna mindig a wc kellős közepébe minden este, hogy az egész ház zeng belé.
csütörtök, november 04, 2010
Egészségedre
Tegnap jó kis nap volt, két fogamat is kifúrta és betömte a fogorvosnő, aki csak úgy fért oda a számhoz, ha a fejemhez nyomta a gyerkőcöt rejtő pocakját, így aztán nemcsak tisztán hallottam minden egyes falat reggeli sorsát, de a nyakam is beállt. Aztán Hannáék jól megáztak délután a bölcsi udvarán, de persze nem biztos, hogy ettől tüsszög és folyik az orra, de eléggé esélyes. Szóval a mai úszás ugrott, de remélem azért jövő keddig kijön a takonyból.
hétfő, november 01, 2010
önfényezés
elküldtem marcelnek a már kész és a még nem kész részét is a pályázatnak, most várom, hogy mit gondol róla, hogyan haladjak tovább. közben ő már pénteken elkezdett intézkedni a rubikon pályázattal kapcsolatban - ez egy holland grent, amit hollandiában posztdokoskodni akaró külföldiek is megpályázhatnak, és amit a mariecurie idén jól megtámogatott, szóval jó sok zsét ad az embohoz képest, és megegyeztünk, hogy belevágunk. szóval ennek dec elseje a határideje, így hát az intézeti hivatalos levél intézésére felkértem őt, és még aznap délután el is küldte a kitöltött űrlapot, benne ez a kis helyes leírás:
Dr. x’s background and expertise fit perfectly well within my research focus. Finally, we have met several times and I have got to know Dr. x as a a highly motivated, intelligent and sociable person, who will undoubtedly make valuable contributions to the work in my research group.
khm, köszönöm.persze, tudom, hogy ez nem nekem szól, hanem a pályázatot elbírálóknak, mert hát hogy nézne ki, ha a leendő munkáltató azt írná a pályázóról, hogy kedves kis butuska kislány, de remélem valahogy csak elboldogul a halacskákkal, de akkor is jól esik az embernek, na. nem dicsérnek szembe olyan gyakran, hogy ne essen jól.
és akkor most jön az én részem, ugye befejezni a pályázatot, ami már nem akkora nagy falat, egy hónap alatt simán odáig pofozzuk, hogy tökéletes legyen, meg szerezni két ajánlólevelet, ha lehet, professzoroktól. na kérem szépen, itt van a kutya elásva. merthogy az embóhoz ferit meg a márszeji patrikot kértem fel, ők lelkesen igent is mondtak, de egyikük sem professzor. szóval újra kell ezt is játszani, még mielőtt késő lenne. írtam is uwének meg nicknek a régi intézetből, és nick öt perccel a küldés gomb megnyomása után este kilenckor küldte a virtuális bólintást:
Hi Eva,
Thanks for the email. Sure I remember you! Its great that you will work in a really good lab on a fascinating project.I have heard recently about this work since I collaborate often with the leiden groups including Hermann and Marcel. Great lab choice!
Of course I will help you - put my name down and let me know what I have to do next!
Cheers
Nick
hogy uwétól mikor kapok választ, sejtelmem sincs. mondjuk uwe neve nagyon nagy húzóerő lenne, de ha két héten belül nem ír vissza, marad andycato, aki ugyan nem volt főnököm, de hasonló témán dolgozik az intézetben és egy hihetetlen kedves dzsentlemen, tutira nem hagy szarban.
vasárnap, október 31, 2010
rövid
na, hát ez nem volt a rövidfilmek között, ez azért izgis, mert a lány Merel, a bébiszitterünk :)
a Világ nélkülünk apropójára
Faludy György
TANULD MEG EZT A VERSEMET
Tanuld meg ezt a versemet,
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tied, kölcsönveszik,
a közkönyvtárban elveszik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik, elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég –
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
mert nemsokára könyv se lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
s mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet, akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás,
ha fáján rohad a levél,
a forrás dögvészt gurguláz
s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed,
elmondhatod e versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
hogy elkísérjelek. Lehet,
s túléled még az ezredet,
s pár kurta évre kiderül,
mert a bacillusok dühödt
revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó
hadosztályai több erőt
mozgatnak, mint a földgolyó –
memóriádból szedd elő
s dúdold el még egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?
Tanuld meg ezt a versemet,
hadd kísérlek, ha nem leszek,
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, se gáz,
s elindulsz, hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed,
az embert leöld s megegyed –
hadd bandukoljak ott veled,
romok alatt, romok felett,
és súgjam néked: tetszhalott,
hová mégy? Lelked elfagyott,
mihelyst a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.
Az is lehet, hogy odafenn
már nincs világ, s te odalenn
a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még, míg a mérgezett
levegő az ólomlapon
meg a betonon áthatol?
s mire való volt és mit ért
az ember, ha ily véget ért?
Hogyan küldjek néked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reád
gondoltam sok-sok éven át,
napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád
néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tied, kölcsönveszik,
a közkönyvtárban elveszik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik, elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég –
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
mert nemsokára könyv se lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
s mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet, akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás,
ha fáján rohad a levél,
a forrás dögvészt gurguláz
s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed,
elmondhatod e versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
hogy elkísérjelek. Lehet,
s túléled még az ezredet,
s pár kurta évre kiderül,
mert a bacillusok dühödt
revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó
hadosztályai több erőt
mozgatnak, mint a földgolyó –
memóriádból szedd elő
s dúdold el még egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?
Tanuld meg ezt a versemet,
hadd kísérlek, ha nem leszek,
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, se gáz,
s elindulsz, hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed,
az embert leöld s megegyed –
hadd bandukoljak ott veled,
romok alatt, romok felett,
és súgjam néked: tetszhalott,
hová mégy? Lelked elfagyott,
mihelyst a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.
Az is lehet, hogy odafenn
már nincs világ, s te odalenn
a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még, míg a mérgezett
levegő az ólomlapon
meg a betonon áthatol?
s mire való volt és mit ért
az ember, ha ily véget ért?
Hogyan küldjek néked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reád
gondoltam sok-sok éven át,
napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád
néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet.
fák
Faludy György
A FÁK
A fasorokban kiirtják a fákat,
nehogy fejünkre dőljenek, mivel
rohadnak mind. Mily kár, hogy ember, állat
helyett a fák s virágok kezdik el
a kihalást. Ha mi jönnénk elsőknek,
tennénk valamit. Vajon nincs elég
kacat a boltban már minden vevőnek?
nem hallhatunk este több jó zenét
házunkban, mint Bach egész életében?
termett-e ennyi pénz meg ital régen?
nincs-e kocsija majdnem minden háznak,
hogy gazdája kedvére furikázhat
a lég szennyében? És ugyan mit bánja,
ha ebbe fullad bele unokája?
A fasorokban kiirtják a fákat,
nehogy fejünkre dőljenek, mivel
rohadnak mind. Mily kár, hogy ember, állat
helyett a fák s virágok kezdik el
a kihalást. Ha mi jönnénk elsőknek,
tennénk valamit. Vajon nincs elég
kacat a boltban már minden vevőnek?
nem hallhatunk este több jó zenét
házunkban, mint Bach egész életében?
termett-e ennyi pénz meg ital régen?
nincs-e kocsija majdnem minden háznak,
hogy gazdája kedvére furikázhat
a lég szennyében? És ugyan mit bánja,
ha ebbe fullad bele unokája?
a tegnap esti film
bejött nagyon, egy korrekt korkép-körkép hiteles karakterekkel és szuper színészekkel. riszpekt.
szombat, október 30, 2010
Randi
Ma lusta nap volt, Sosó a reggeli alatti szellőztetés alatt visszabújt az ágyba, és amíg én pakoltam, Hanna is bebújt mellé. Ott sutyorogtak meg bohóckodtak, aztán én is befértem még melléjük. Egy idő után Hanninak sürgős játszhatnékja támadt az ágy mellett, de mint egy börtönőr vigyázott arra, hogy mi ki ne másszunk. Aztán ebédidő lett, és én kikéretszkedtem kaját varázsolni, de sajna így szétoszlattam a pizsamapartit. Sebaj, amíg sült a rakott tészta, elkészült a töklámpás (már csak egy normál gyertyát vagy mécsest kéne szerezni, mert csak kanóc nélküliek vannak Hanna jóvoltából).
Aztán jött Bob de bouwder, meg azért megjártuk a játszót is, amikor is eljött a hat óra, és vele Merel az olasz barátnőjével. Hanna ezen úgy kiborult, hogy az ajándékba kapott táskára fittyet se hányt, csak zokogott keservesen. Míg mi az új Woody Allen filmet néztünk, ők vidáman megették a gombalevest meg a túrórudit, Hanna nagy lelkesen megfürdött meg hajat mosott, majd elaludt. Mi meg a film után megvacsiztunk a Trubadurban, ahogy ez egy istenes randihoz illik.
Aztán jött Bob de bouwder, meg azért megjártuk a játszót is, amikor is eljött a hat óra, és vele Merel az olasz barátnőjével. Hanna ezen úgy kiborult, hogy az ajándékba kapott táskára fittyet se hányt, csak zokogott keservesen. Míg mi az új Woody Allen filmet néztünk, ők vidáman megették a gombalevest meg a túrórudit, Hanna nagy lelkesen megfürdött meg hajat mosott, majd elaludt. Mi meg a film után megvacsiztunk a Trubadurban, ahogy ez egy istenes randihoz illik.
péntek, október 29, 2010
filmfesztivál part1
szerda este hanna nagy nagy szomorúságára (most újrakezdte az anyánlógást, ezt azért nem hittük volna) este leléptem az első filmre. Tamara Drewe, könnyed, csöppet ironikus, de azért eléggé a nagyközönségnek célzott egy film, de egyszer élvezhető.
ma este próbálom korán lefektetni, és aztán irány a kisfilmes szekció.
úgyhogy most rohanok is a bölcsibe, hogy korán vacsizzunk.
juteszembe, tegnap volt a tízperces beszélgetés a bölcsiben, rohanva összefoglalva minden szuper, hanna élvezi az egészet, néha besokall a zajtól meg a tömegtől, akkor leül kirakózni, de ha beraknak vmi zenét, ő az első, aki táncra perdül.
ma este próbálom korán lefektetni, és aztán irány a kisfilmes szekció.
úgyhogy most rohanok is a bölcsibe, hogy korán vacsizzunk.
juteszembe, tegnap volt a tízperces beszélgetés a bölcsiben, rohanva összefoglalva minden szuper, hanna élvezi az egészet, néha besokall a zajtól meg a tömegtől, akkor leül kirakózni, de ha beraknak vmi zenét, ő az első, aki táncra perdül.
jane, tarzan nélkül, sok-sok csitával
jött már pestre is, persze hogy ott kellett lenni, de most meg jön leidenbe, és persze hogy most itt is el kell menni meghallgatni az egyik majmos nőt, akinél talán csak Dian Fossey volt nagyobb példakép, akik miatt biológusnak kellett menni. még jó, hogy bementem ma marcelhez, hogy megbeszéljünk pár dolgot, mert egyrészt november elsejétől lesz nekem nulleurós szerződésem (és így lehet bölcsi-támogatást igényelni), meg tisztába raktam a projectet a fejemben, mert pár dolog összekuszálódott, és így nem lehet írni, másrészt szembejött egy plakát az előadásáról.
Hi Eva, nice to hear from You! And no, the chances that we come to the Netherlands this year show a tendency towards zero. No holidays left, no money left, no time left. But we have it in mind! We actually, more or less, just came back from Corsica. A late taste of summer before winter comes. It was nice, especially for the kids. Maria would like to live there. Exactly her temperature. The waves not too high but not too small either. The beach sandy, no pebbles or rock. And in six weeks we will be heading of to Esther's parents in the North to celebrate Christmas. But next year we plan to come! As You are writing grants (I'm really impressed I have to admit, You take it very serious) You are going to stay for some time, aren't You? I would also like to say that I'm that determined, but I still do day-in day-out cloning. NeuroXsys is very slow to progress, Uwe is never around or not interested, Sepand more or less gave up and the lab has no structure. But that does not mean I only reluctantly go to work each day. No, I like it. I do meet Jochen from time to time. Sometimes he comes over to nick something wet-lab related like PTU or he pulls needles for injection. I think he is happy in Urbans lab and I heard from Ferenc that he is doing a good job there. After all, if he really wants to go to industry, it was the right decision to make. And life in Germany? Life in Germany hardly ever changes. At least not for us. We still live in the same flat, Inga and Maria go to Kindergarten and Esther stays at home. Lately she started to gather some pottery-jobs. I will stay in Uwe's lab till March 2012, but I am already looking for jobs in the industry. Inga will go to school next summer. That will be the next major event in our life. Today I'm simply looking forward to a 15Km hike through northern Alsace on Sunday. Autumn coloured the whole wood in different shades of red and yellow. I hope the sun will shine! Hope to see you soon, Marco
szerda, október 27, 2010
kedd, október 26, 2010
próbálom bejelenti Hannát a fogorvoshoz az online regisztációs lapon, ami nem töltődik be...
- anya, mit csinálsz azzal a szent szarral?
miután nekem szarok fogaim, most belenéztem a röhögő gyerek szájába egy gyors terepszemlét tartani, és ijedten vettem észre, hogy felül, ahova sosem látunk be igazán, egymásra nőttek az őrlőfogai mindkét oldalon. felhivtam a fogorvost időpontért, de az asszisztens az utcán volt éppen a rendelő telefonjával, a honlapjuk meg nem működik, ahol be kéne adnom a kölök adatait. jó, persze, ez nem egy sürgős eset, ha csak holnap kérek időpontot, akkor sem lesz baj, csak amilyen szita az agyam, tutira elfelejtem az egészet. a sárga pöttyös katicákat is mindig elfelejtjük kitelepíteni a gyerekszoba sarkából...
miután nekem szarok fogaim, most belenéztem a röhögő gyerek szájába egy gyors terepszemlét tartani, és ijedten vettem észre, hogy felül, ahova sosem látunk be igazán, egymásra nőttek az őrlőfogai mindkét oldalon. felhivtam a fogorvost időpontért, de az asszisztens az utcán volt éppen a rendelő telefonjával, a honlapjuk meg nem működik, ahol be kéne adnom a kölök adatait. jó, persze, ez nem egy sürgős eset, ha csak holnap kérek időpontot, akkor sem lesz baj, csak amilyen szita az agyam, tutira elfelejtem az egészet. a sárga pöttyös katicákat is mindig elfelejtjük kitelepíteni a gyerekszoba sarkából...
hétfő, október 25, 2010
ha már kaja
mostanában rakott be valaki egy "miből van a csikennagecc" linket a fészbukra, és onnan meg volt egy link dzsémi food revolution műsorának arra a részére, ahol farhátból, zsírból és bőrből meg lisztből és ki tudja még miből csinál guszta kis gombóckákat, megsüti, és a gyerkőcök, akik undorodva nézték végig a turmixolást, megeszik, mert hát ez a csikennagecc, ezt ők ismerik, szeretik, ez rossz nem lehet.
végig lenyomtuk a műsort, elég bizarr. főként ez a rész:
végig lenyomtuk a műsort, elég bizarr. főként ez a rész:
a spagetti esete a spárgával, avagy mézes mackó közbelép
múlt szerdán Sosónak be kellett menni az irodába, így nem volt autóm a bevásárláshoz. sebaj, fekete bicajra fel, azon hátul ott virít az irtózatosan nagy biciklis táska, irány a piac meg a viszonylag közeli közért. a piacnál aztán betévedtem a bioboltba, ahol többek között egy csodaszép normál magyar spárgatök mosolygott rám. gyere a kosárba kedves, hiába hívnak spaghettipompoen-nak, engem te nem versz át, irtó finom kis tökfőzelék lesz belőled, meglásd!nagy büszkén tartogattam péntek estig, amikor a beharangozott főzelékfőzést előkészítendő nekivetkőztem a pucolásnak,
na mindegy, ha már megvan, és sok kaja nincs itthon, mi legyen belőle? meg kell főzni vagy sütőben sütni, aztán a magok kipucolása után a húsát egy villával kikaparni, ami - láss csodát - olyan, mint a spagetti, csíkokra válik szét. a holland receptek szerint csak egy kis vaj kell hozzá meg só és bors, esetleg egy kis sajt, és máris kész a köret. sült pulykamellel isteni is volt.
most nézem, hogy még mindig van új a nap alatt, hm, a mézes mackóról sosem asszociálnék egy tökire...
azért az mennyire gáz, hogy a nagy lebowskiban a dude-ot tökinek fordították...
Kom zelf appels plukken!
Kedden Anikó mesélte, hogy szombaton almát szedtek egy Olmenhorst nevű gazdaságban, ahol van játszó is meg kajálda is, szóval jó móka volt a gyerekkel. Ezen felbuzdulva mi is beterveztük szombat kora délelőttre, bár zuhogott az eső, és volt vagy hét fok, ami a szél miatt sokkal kevesebbnek tűnt. Mindez nem tántorított el minket az almaszürettől, esőkabát-esőnadrág-gumicsizma/bakancs szerkóban telipakoltunk két zacskót hét kiló vizes és jéghideg, de irtó finom savanykás almával, majd a magyar feleségének köszönhetően magyarul is beszélő bácsinál lemérettük és kifizettük. Hanna új mániája, hogy ha megyünk valahova, akkor be akar ülni a kajáldába is, de ezt most nem bántuk, kabátban ücsörögve felolvasztottuk elgémberedett ujjainkat a forró totál ismeretlen leves és frissen sült palacsinta mellett a száraz almafákból szerkófált csillárok alatt.most nézem, hogy van egy pár fajtájuk (Alkmene, Rode Boskoop (Goudreinette), Cox's Orange, Elstar, Jonagored, Jonagold, Santana, rode Topaz (Evita), Dalinco, Rubinola, Lena, Autento), de az iszonytató idő miatt nem vettük észre, hogy mit szedünk, vagy mert szartak rá hogy tudjunk róla, fogalmunk sincs, hogy éppen milyen alma virít a pinyóban. pedig tök jó lenne azzal dicsekedni, hogy van egy láda Santanám :)
Aki a kép alapján felismeri, mindenképpen világosítson fel!
vasárnap, október 24, 2010
szerda, október 20, 2010
OSz
na tessék, bekapcsoltam a szabadnapomon a tilost, és itt is a szabad szülésről beszélgetnek a nőcis műsorban. mindenhol most ezt nyomatják ezerrel, amióta lecsukták Gerébet.
ezerszer lerágott csont már, de pár dolog foglalkoztat a legutóbbi biorobotos körlevelek óta.
egyrészt a mit kéne vizsgálni egy terhes nőn, milyen az itteni rendszer, stb téma. amikor Hannával voltam terhes, havonta majd a végén kéthetente mentem a nőgyógyásznőhöz, aki minden alkalommal kikérdezett, hogy hogy vagyok, meg persze előtte megmérték a súlyom, a vérnyomásom, a pisim fehérjetartalmát, stb, de minden alkalommal felültetett a lábfogós székbe, és körbenézett odabenn. így utólag ezt eléggé feleslegesnek érzem, főleg, ha semmi panasza nincs az embernek. havonta vagy kéthetente egy hüvelyi orvosi vizsgálat eléggé eltárgyiasítja az ember alsó fertályát, már nemcsak a társ érintése társul hozzá, hanem az orvosé is, ami szerintem sok esetben felelős azért, hogy a nők terhesség alatt és szülés után ne úgy gondoljanak a szexre, mint az egész macera előtt. szóval ilyen szempontból nem rossz a holland rendszer, persze azért az már a skála másik véglete, hogy itt csak akkor teszi szét az ember a lábát, ha szül vagy ha gond van (azért az valamilyen szinten abszurd volt, hogy amikor bementem az elkezdődött vetéléssel a kórházba, a doki a beleegyezésemet kérte a hüvelyi ultrahanghoz).
aztán meg az otthonszülés maga, az azért elég gáz téma. persze, szüljön mindenki ott, ahol jó neki. szerintem is ott a legkisebb a szülés alatt fellépő komplikáció, ahol a nő biztonságban érzi magát, ez azért eléggé pszichés dolog. persze otthon is felléphet valami hirtelen gebasz, ami miatt kórházba kell rohanni, és akkor már nem lehet visszaszívni a döntést, azt már mindenki a saját lelkiismeretével rendezi el. mint Wilkóék, akik megforgattatták a farfekvéses babát az utolsó előtti héten, aztán a szülésnél a köldökzsinór a gyerek feje elé került, és a kifelé igyekvő gyerek maga zárta el annak a keringését, és mire császárral kiszedték, addigra (Anna szavaival élve) eljutott a margaréta-szintre. persze ki tudja, hogy ha nem forgatnak, hanem eleve császárra készülnek, nem lett volna valami más gebasz...
személy szerint én nem szülnék itthon. már Hannával való terhességem alatt is felmerült a kérdés a dokinő meg a hebamme részéről, de egyértelmű volt, hogy én nem vagyok annyira okés ezzel a dologgal, hogy otthon merjek szülni, bár a klinika és az újszülött intenzív öt percnyire volt tőlünk. a második terhességnél itt automatikusan felmerült az otthonszülés, merthogy itt a legnagyobb az osz aránya a világon, de az első szülésélmény után nem mondtam volna szívesen igent rá. egyrészt én (minden naiv elképzelésemmel ellentétben) csöppet sem bírtam a fájásokat, ordítottam, mint egy fába szorult féreg (mondjuk azóta mindenfelé olvasom, hogy a beindított szülések, amik ugyanilyen gyorsan zajlanak le, mindenkinek elviselhetetlenül fájnak. simán benne van az, hogy a szép lassan beinduló vajúdás alatt beáll a szervezet a fájdalom elviselésére, de ha durr-bele, benyomják az oxitocint meg a prosztaglandint, nincs meg a fokozatosság, csak a hirtelen iszonytató fájdalom). másrészt hánytam, nagyon véreztem, és a kinyomás alatt nemcsak a gyerek jött, de mivel a németeknél sem divat a beöntés, szar is. mindezeket nem kívántam sem a nappalimba, sem az ágyamba. pláne nem a lányom szeme elé. és azt sem szerettem volna, ha az ordításom és fájdalmam társult volna a kistesóhoz.
ez simán konzervatív hozzáállás, és simán lehet, hogy ha egyszer valaha terhes leszek (a vetélés után sokszor azért voltam iszonyat szomorú, mert azt éreztem legbelül, hogy ennyi volt, ez volt a két lehetőségünk, és ez volt igazából az elviselhetetlen és talán még most is feldolgozhatatlan), naszóval, ha leszek még valaha terhes, és az itt lesz, lehet, hogy itthon fogok szülni, mert itt csak úgy enged be a bába a kórházba (vele kell bemenni, ha ő azt mondja, hogy még nem, akkor nem), ha már x centire kitágult a méhszáj, ergo a vajúdás nagy része biztos, hogy otthon zajlik. az egyik itteni bába szerint, ha Hanna az első fájások megjelenése után négy-öt órával kinn is volt, a második gyerek hipp-hopp kinn lesz, szóval a bábától függ, hogy a kinyomásra beérek-e majd a kórházba.
mindegy, mindez csak hipotetikus álmodozás a milennehákról.
ami viszont piszkosul zavar, az a mentalitás, ami magyar agyak legtöbbjében van. az a hihetetlen elzárkózás a másképp is lehetne dolgoktól, iszonyat kevés ember nyitott annyira, hogy meglássa ezekben a pozitív dolgokat, mindig csak a "és mi van, ha elkezd vérezni az anya" vagy " és mi van, ha tüdőgyulladás van az újszülöttnek, vagy beakad a szülőcsatornába, vagy a nyaka köré csavarodott a köldökzsinór" típusú kérdések jönnek. hogy mi van akkor? akkor kell segítség. kórházi. és ha nem jön össze, vegyük hozzá, ez benne volt a pakliban.
merthogy nem vagyunk mindenhatók. még a kórházak sem garantálják azt, hogy minden rendben lesz.
de persze mit is akarunk egy olyan országban, ahol lassan a nőknek még abba sem lesz beleszólása, hogy vissza szeretnének-e menni dolgozni mielőtt a gyerek oviba menne, vagy hogy a terhességüket meg szeretnék-e szakítani. ezekhez képest a hol akarok szülni tényleg csak apró részletkérdés.
ez utóbbihoz egy adalék:
ezerszer lerágott csont már, de pár dolog foglalkoztat a legutóbbi biorobotos körlevelek óta.
egyrészt a mit kéne vizsgálni egy terhes nőn, milyen az itteni rendszer, stb téma. amikor Hannával voltam terhes, havonta majd a végén kéthetente mentem a nőgyógyásznőhöz, aki minden alkalommal kikérdezett, hogy hogy vagyok, meg persze előtte megmérték a súlyom, a vérnyomásom, a pisim fehérjetartalmát, stb, de minden alkalommal felültetett a lábfogós székbe, és körbenézett odabenn. így utólag ezt eléggé feleslegesnek érzem, főleg, ha semmi panasza nincs az embernek. havonta vagy kéthetente egy hüvelyi orvosi vizsgálat eléggé eltárgyiasítja az ember alsó fertályát, már nemcsak a társ érintése társul hozzá, hanem az orvosé is, ami szerintem sok esetben felelős azért, hogy a nők terhesség alatt és szülés után ne úgy gondoljanak a szexre, mint az egész macera előtt. szóval ilyen szempontból nem rossz a holland rendszer, persze azért az már a skála másik véglete, hogy itt csak akkor teszi szét az ember a lábát, ha szül vagy ha gond van (azért az valamilyen szinten abszurd volt, hogy amikor bementem az elkezdődött vetéléssel a kórházba, a doki a beleegyezésemet kérte a hüvelyi ultrahanghoz).
aztán meg az otthonszülés maga, az azért elég gáz téma. persze, szüljön mindenki ott, ahol jó neki. szerintem is ott a legkisebb a szülés alatt fellépő komplikáció, ahol a nő biztonságban érzi magát, ez azért eléggé pszichés dolog. persze otthon is felléphet valami hirtelen gebasz, ami miatt kórházba kell rohanni, és akkor már nem lehet visszaszívni a döntést, azt már mindenki a saját lelkiismeretével rendezi el. mint Wilkóék, akik megforgattatták a farfekvéses babát az utolsó előtti héten, aztán a szülésnél a köldökzsinór a gyerek feje elé került, és a kifelé igyekvő gyerek maga zárta el annak a keringését, és mire császárral kiszedték, addigra (Anna szavaival élve) eljutott a margaréta-szintre. persze ki tudja, hogy ha nem forgatnak, hanem eleve császárra készülnek, nem lett volna valami más gebasz...
személy szerint én nem szülnék itthon. már Hannával való terhességem alatt is felmerült a kérdés a dokinő meg a hebamme részéről, de egyértelmű volt, hogy én nem vagyok annyira okés ezzel a dologgal, hogy otthon merjek szülni, bár a klinika és az újszülött intenzív öt percnyire volt tőlünk. a második terhességnél itt automatikusan felmerült az otthonszülés, merthogy itt a legnagyobb az osz aránya a világon, de az első szülésélmény után nem mondtam volna szívesen igent rá. egyrészt én (minden naiv elképzelésemmel ellentétben) csöppet sem bírtam a fájásokat, ordítottam, mint egy fába szorult féreg (mondjuk azóta mindenfelé olvasom, hogy a beindított szülések, amik ugyanilyen gyorsan zajlanak le, mindenkinek elviselhetetlenül fájnak. simán benne van az, hogy a szép lassan beinduló vajúdás alatt beáll a szervezet a fájdalom elviselésére, de ha durr-bele, benyomják az oxitocint meg a prosztaglandint, nincs meg a fokozatosság, csak a hirtelen iszonytató fájdalom). másrészt hánytam, nagyon véreztem, és a kinyomás alatt nemcsak a gyerek jött, de mivel a németeknél sem divat a beöntés, szar is. mindezeket nem kívántam sem a nappalimba, sem az ágyamba. pláne nem a lányom szeme elé. és azt sem szerettem volna, ha az ordításom és fájdalmam társult volna a kistesóhoz.
ez simán konzervatív hozzáállás, és simán lehet, hogy ha egyszer valaha terhes leszek (a vetélés után sokszor azért voltam iszonyat szomorú, mert azt éreztem legbelül, hogy ennyi volt, ez volt a két lehetőségünk, és ez volt igazából az elviselhetetlen és talán még most is feldolgozhatatlan), naszóval, ha leszek még valaha terhes, és az itt lesz, lehet, hogy itthon fogok szülni, mert itt csak úgy enged be a bába a kórházba (vele kell bemenni, ha ő azt mondja, hogy még nem, akkor nem), ha már x centire kitágult a méhszáj, ergo a vajúdás nagy része biztos, hogy otthon zajlik. az egyik itteni bába szerint, ha Hanna az első fájások megjelenése után négy-öt órával kinn is volt, a második gyerek hipp-hopp kinn lesz, szóval a bábától függ, hogy a kinyomásra beérek-e majd a kórházba.
mindegy, mindez csak hipotetikus álmodozás a milennehákról.
ami viszont piszkosul zavar, az a mentalitás, ami magyar agyak legtöbbjében van. az a hihetetlen elzárkózás a másképp is lehetne dolgoktól, iszonyat kevés ember nyitott annyira, hogy meglássa ezekben a pozitív dolgokat, mindig csak a "és mi van, ha elkezd vérezni az anya" vagy " és mi van, ha tüdőgyulladás van az újszülöttnek, vagy beakad a szülőcsatornába, vagy a nyaka köré csavarodott a köldökzsinór" típusú kérdések jönnek. hogy mi van akkor? akkor kell segítség. kórházi. és ha nem jön össze, vegyük hozzá, ez benne volt a pakliban.
merthogy nem vagyunk mindenhatók. még a kórházak sem garantálják azt, hogy minden rendben lesz.
de persze mit is akarunk egy olyan országban, ahol lassan a nőknek még abba sem lesz beleszólása, hogy vissza szeretnének-e menni dolgozni mielőtt a gyerek oviba menne, vagy hogy a terhességüket meg szeretnék-e szakítani. ezekhez képest a hol akarok szülni tényleg csak apró részletkérdés.
ez utóbbihoz egy adalék:
"Ezt nem bírom megállni: Ertsey Kati frakciótagunk ma reggel napirend előtti felszólalást intézett a kormányhoz az EU Bizottság nemrég elfogadott férfi-női esélyegyenlőségi terve kapcsán, vagyis hogy jó lenne, ha a magyar kormány is tervezne valami hasonlót (pl. bölcsődei férőhelyek létesítése, családi napközik támogatása, és a nők rugalmas munkavégzési lehetőségeinek bővítése, stb)
Soltész Miklós KDNP-s államtitkár elutasító válasza után odament Katihoz, és privátban ezt mondta:- én igazán nagyon szeretlek, de ezt az SZDSZ-es szöveget ne nyomjátok már, te egy rendes, templomjáró asszony vagy, miért nem látod be, hogy ebben az országban mások a nők igényei?
No comment"
vasárnap, október 17, 2010
érthetetlen
ezt a levelet küldte valaki nekem a saját emailcímemről (ugyanarról a címről jött, ahova megérkezett):
Dear Applicant Nathan.
My name Maria Friedman,
I am happy to let you know that there are few administrative assistants vacancies offered by our company.
Please review this email closely and check whether you are the right candidate for this job.
We are a reputable food manufacturer that was established in Europe,
possesses divisions in Costa Rica and Canada and sells their product all over the world.
Demands:
- Complete or incomplete higher education
- Basic acquaintance with MS Office applications such as Microsoft Word and Excel
- Means for remote work via Internet.
- Ability to meet deadlines and work under pressure
- Over 25 years of age
- Bank account
Main responsibilities:
- Processing payment transactions performed by our customers
- Delivering a thorough record of settlements made
- Generation of financial reviews
- Managing your own client base
Remuneration:
- Base pay of $2100 (after a month of probation period)
-5% bonus for every completed transaction
- All expenses connected with transactions and Western Union are covered by the company.
NOTE: This job position can be applied solely by the US residents.
If you are willing to get more information about this position, feel free to email me at applicant@usa-kbs.com
Hope to talk with you soon.
Dear Applicant Nathan.
My name Maria Friedman,
I am happy to let you know that there are few administrative assistants vacancies offered by our company.
Please review this email closely and check whether you are the right candidate for this job.
We are a reputable food manufacturer that was established in Europe,
possesses divisions in Costa Rica and Canada and sells their product all over the world.
Demands:
- Complete or incomplete higher education
- Basic acquaintance with MS Office applications such as Microsoft Word and Excel
- Means for remote work via Internet.
- Ability to meet deadlines and work under pressure
- Over 25 years of age
- Bank account
Main responsibilities:
- Processing payment transactions performed by our customers
- Delivering a thorough record of settlements made
- Generation of financial reviews
- Managing your own client base
Remuneration:
- Base pay of $2100 (after a month of probation period)
-5% bonus for every completed transaction
- All expenses connected with transactions and Western Union are covered by the company.
NOTE: This job position can be applied solely by the US residents.
If you are willing to get more information about this position, feel free to email me at applicant@usa-kbs.com
Hope to talk with you soon.
fog
sosó már régóta szivatott azzal, hogy szerezzek neki egy fogorvost, jelentsem be és kérjek neki egy időpontot. egy ideig lázadtam, hogy nem vagyok a titkárnője, de aztán észrevettem, hogy kétsaroknyira, a nagyúton van egy fogorvosi rendelő. bejelentettem mindkettőnket, kértem neki időpontot kontrollra. aztán nálam besűrűsödtek a szerdák és péntekek, úgyhogy amíg az utolsó növésben levő bölcsességfogam el nem kezdett újra szekálni, hagytam őket a csudába. akkor viszont nem kaptam időpontot, csak egy három héttel későbbre, múlt szerdára. egy hatalmas pocakos kismama végignézte a fogaimat, csinált belülről fotókat, és azt mondta, két fogamat tömni kell, két bölcsességfogamra meg emeletet kell rakni, mert túl lenn vannak, nőni már nem fognak, viszont így esélyes, hogy kilukadnak azok is. szóval két hét múlva megyek tömésre, aztán két nappal később meg a száj-higiénikushoz, akihez a már több éve szinten tartott ínysorvadásom miatt küldött el, biztos ami biztos alapon, hátha tud valami újat mondani.
limit
1500 szó az úgy nagyjából 3 rendesen teleírt A4-es oldal. ennyi a maximum, amit lehet írni az előző és a leendő projectről, külön-külön, mondjuk referenciák nélkül.
a legutóbbi project összefoglalása kész, gondoltam, kezdem azzal, ezt már ismerem, ez jó lesz bemelegítésnek. masszív műfaj ez, többnapos meló ennyibe összetömöríteni a bevezetést, a leírást, az eredményeket. ábrák és táblázatok nélkül, természetesen. ja, és egy mellékelt használati útmutató szerint a bírálók jobban örülnek, ha egy csak egy oldal, nem három.
erre most momentán nagyon büszke vagyok, szerintem pöpec lett, de ezer éve nem írtam ilyeneket, szóval elküldtem ferinek javításra, és most várom a kritikus megjegyzéseket. de addig is nekiállok a leendő project leírásának is, ahhoz olvasni kell még, azt mind jól emészteni, aztán megszülni a max 1500 szavas szöveget, a max 200 szavas összefoglalást meg a max 200 szavas magyarázatot, hogy miért is releváns ez a kutatás. a héten jó lenne elküldeni ezt is Marcelnek, hogy aztán legyen idő javítgatni a szöveget, meg ránézni a másik pályázatra, aminek decemberben van a leadási határideje.
a legutóbbi project összefoglalása kész, gondoltam, kezdem azzal, ezt már ismerem, ez jó lesz bemelegítésnek. masszív műfaj ez, többnapos meló ennyibe összetömöríteni a bevezetést, a leírást, az eredményeket. ábrák és táblázatok nélkül, természetesen. ja, és egy mellékelt használati útmutató szerint a bírálók jobban örülnek, ha egy csak egy oldal, nem három.
erre most momentán nagyon büszke vagyok, szerintem pöpec lett, de ezer éve nem írtam ilyeneket, szóval elküldtem ferinek javításra, és most várom a kritikus megjegyzéseket. de addig is nekiállok a leendő project leírásának is, ahhoz olvasni kell még, azt mind jól emészteni, aztán megszülni a max 1500 szavas szöveget, a max 200 szavas összefoglalást meg a max 200 szavas magyarázatot, hogy miért is releváns ez a kutatás. a héten jó lenne elküldeni ezt is Marcelnek, hogy aztán legyen idő javítgatni a szöveget, meg ránézni a másik pályázatra, aminek decemberben van a leadási határideje.
szombat, október 16, 2010
A nap szava: scharrel
scharrelkip - szabadon tartott csirke
scharrelen - kapirgál, csencsel, hetyeg
scharrelaar - kujon
scharrelen - kapirgál, csencsel, hetyeg
scharrelaar - kujon
hétfő, október 11, 2010
iskoláról jut eszembe az ovis könyv
most hétvégén voltak itt Sosó szülei, szegényeket jól megsétáltattuk pénteken és szombaton, aztán vasárnap idő hiányában csak egy picit a dűnéknél.
miután múltkor hoztak sajtot(!) és selyemsonkát, és azóta pár hónapja apóst lágyéksérvvel műtötték, ergó még nem igazán emelhet, szerda este kifaggattuk őket, hogy mit terveznek hozni. az elmondottak szerint semmit, csak ruhát. na, ezek után csütörtök este kipakoltak a bőröndjükből két kiló paprikát (miután a héten meséltük, hogy múlt hétvégén vettünk két kilót a német közértben), hoztak két rúd párizsit, három rúd juhtúrót, két csomag sima túrót meg egy nagy zacskó túrórudit (és mikor elmondtuk, hogy az oroszboltban mi ezekhez - a párizsin kívül - hozzájutunk, úgy néztek ránk, mintha nem hússzor mondtuk volna el ezt eddig). sebaj, ezek majd elfogynak, de a nagy paksaméta spár-médiamarkt-kitudjamégmilyen-katalógust minek hozták el, ne kérdezd.
végezetül hoztak Hannának egy filctoll-készletet, egy kifestőt, amihez matricák is vannak, egy bazivastag APG-t (Gergő könyve), és Az ovi-ügy című örökbecsű selejtet.
ez utóbbihoz feleleveníteném, hogy Hanni több, mint másfél éve jár bölcsibe, cirka egy éve a nagyobb csoportba, ami, ha nagyon párhuzamot akarok vonni a magyar rendszerrel, megfeleltethető az ovinak. itt nincs jele a gyerekeknek, nincs főtt ebéd (amikor ezek szóba kerülnek apósnál, szintén nagy a meglepődés, mintha nem ezerszer beszéltünk volna erről), a bölcsisnénik nem köpenyben járnak, hanem normál emberi ruhában, magassarkú csizmában vagyszartartós idei divat szerinti gatyában. ergó a magyar ovikkal az átfedés annyi, hogy gyerekek vannak ott, meg játékok, meg hogy alszanak ebéd után.
ma elolvastuk Hannival a könyvet. így kezdődik:
"Szia, Emma vagyok, és a tesó-ügy után megint el szeretnék Neked mesélni valamit. Erről az ovi-dologról lenne szó. Mert azért ez sem annyira sima ügy, mint azt gondolná az ember. Simának tűnik, aztán kiderül, mégsem az. Mint amikor a bicikliddel beleragadtál a frissen aszfaltozott útba. Azt hitted, könnyedén áthajtasz rajta, végül apukádnak kellett onnan a kocsijával kivontatnia."
mivan? és ez lesz még rosszabb is. gyerekeknek totál érthetetlen poénokkal teli, és mint írtam alig van olyan pont, ami Hanninak ismerős lenne, úgyhogy asszem ez lesz az a könyv, amit jó magasra felrakok, nehogy a gyerek elérje. na nem azért, mert félteném...
miután múltkor hoztak sajtot(!) és selyemsonkát, és azóta pár hónapja apóst lágyéksérvvel műtötték, ergó még nem igazán emelhet, szerda este kifaggattuk őket, hogy mit terveznek hozni. az elmondottak szerint semmit, csak ruhát. na, ezek után csütörtök este kipakoltak a bőröndjükből két kiló paprikát (miután a héten meséltük, hogy múlt hétvégén vettünk két kilót a német közértben), hoztak két rúd párizsit, három rúd juhtúrót, két csomag sima túrót meg egy nagy zacskó túrórudit (és mikor elmondtuk, hogy az oroszboltban mi ezekhez - a párizsin kívül - hozzájutunk, úgy néztek ránk, mintha nem hússzor mondtuk volna el ezt eddig). sebaj, ezek majd elfogynak, de a nagy paksaméta spár-médiamarkt-kitudjamégmilyen-katalógust minek hozták el, ne kérdezd.
végezetül hoztak Hannának egy filctoll-készletet, egy kifestőt, amihez matricák is vannak, egy bazivastag APG-t (Gergő könyve), és Az ovi-ügy című örökbecsű selejtet.
ez utóbbihoz feleleveníteném, hogy Hanni több, mint másfél éve jár bölcsibe, cirka egy éve a nagyobb csoportba, ami, ha nagyon párhuzamot akarok vonni a magyar rendszerrel, megfeleltethető az ovinak. itt nincs jele a gyerekeknek, nincs főtt ebéd (amikor ezek szóba kerülnek apósnál, szintén nagy a meglepődés, mintha nem ezerszer beszéltünk volna erről), a bölcsisnénik nem köpenyben járnak, hanem normál emberi ruhában, magassarkú csizmában vagy
ma elolvastuk Hannival a könyvet. így kezdődik:
"Szia, Emma vagyok, és a tesó-ügy után megint el szeretnék Neked mesélni valamit. Erről az ovi-dologról lenne szó. Mert azért ez sem annyira sima ügy, mint azt gondolná az ember. Simának tűnik, aztán kiderül, mégsem az. Mint amikor a bicikliddel beleragadtál a frissen aszfaltozott útba. Azt hitted, könnyedén áthajtasz rajta, végül apukádnak kellett onnan a kocsijával kivontatnia."
mivan? és ez lesz még rosszabb is. gyerekeknek totál érthetetlen poénokkal teli, és mint írtam alig van olyan pont, ami Hanninak ismerős lenne, úgyhogy asszem ez lesz az a könyv, amit jó magasra felrakok, nehogy a gyerek elérje. na nem azért, mert félteném...
iskolalátogás
két éves volt Hanna, mikor kaptunk a városházától egy levelet, hogy válasszunk a lányunknak iskolákat a csatolt prospektusból, nézzük meg őket, aztán írassuk őt be minél hamarabb az egyikbe.
nyárig húztuk-halasztottuk a dolgot, aztán jött a szünet, szeptember elején azonban felhívtam az itteni vallástalan sulit, és múlt péntekre kapunk időpontot. az igazgatónő fogadott, mesélt a suliról és körbevezetett minket. a picik (4-6 évesek) lenn vannak a földszinten, hihetetlen aranyos kis termekben, halál profi lefüggönyözött kis konyhákkal, 2 számítógéppel, üvegfallal és ajtóval elválasztva a folyosótól, de az ajtó inkébb jelképes, mert a kölkök ki-be járkálhatnak. a folyosón a termekkel szemben miniwécék minikézmosókkal. feljebb vannak a nagyobbak, akiknek évente új tanáruk van, de az nyomja végig az összes tantárgyat. van egy könyvtáruk, egy hatalmas központi terük, udvaruk, két kis tornatermük a piciknek és egy normál a nagyobbaknak (ez utóbbi úgy tűnik, itt kuriózum).
évfolyamonként van négy osztály, osztályonként huszonöt-harminc gyerek, szóval egy egy óriási iskola a helyi viszonyok közt, bár mi mindketten ilyen nagyba (is) jártunk, és semmi bajunk nem volt vele, ez ráadásul szuperül felszerelt és a látott tanárok nagy része irtó szimpi.
szóval ha maradunk, Hanna négy éves és egy napos korában ide fog menni iskolába.
nyárig húztuk-halasztottuk a dolgot, aztán jött a szünet, szeptember elején azonban felhívtam az itteni vallástalan sulit, és múlt péntekre kapunk időpontot. az igazgatónő fogadott, mesélt a suliról és körbevezetett minket. a picik (4-6 évesek) lenn vannak a földszinten, hihetetlen aranyos kis termekben, halál profi lefüggönyözött kis konyhákkal, 2 számítógéppel, üvegfallal és ajtóval elválasztva a folyosótól, de az ajtó inkébb jelképes, mert a kölkök ki-be járkálhatnak. a folyosón a termekkel szemben miniwécék minikézmosókkal. feljebb vannak a nagyobbak, akiknek évente új tanáruk van, de az nyomja végig az összes tantárgyat. van egy könyvtáruk, egy hatalmas központi terük, udvaruk, két kis tornatermük a piciknek és egy normál a nagyobbaknak (ez utóbbi úgy tűnik, itt kuriózum).
évfolyamonként van négy osztály, osztályonként huszonöt-harminc gyerek, szóval egy egy óriási iskola a helyi viszonyok közt, bár mi mindketten ilyen nagyba (is) jártunk, és semmi bajunk nem volt vele, ez ráadásul szuperül felszerelt és a látott tanárok nagy része irtó szimpi.
szóval ha maradunk, Hanna négy éves és egy napos korában ide fog menni iskolába.
cirkusz
szombaton voltunk a Cirquedusolei-en, és hát azon kivül, hogy úgy éreztem magam, mintha egy focimeccsre mennék, annyian voltunk nézők, meg alig vártam már, mivel kápráztatnak el, nem voltam hanyatt esve az előadástól. cirkusz volt, extrákkal. nem bírtak rendes keretet adni az egésznek, cirkuszi számok voltak néha ügyesen - néha kevésbé ügyesen valamifajta sztori köré rakosgatva, vissza-visszatérő szereplőkkel, de darabos volt az egész, és sokkal de sokkal többre, látványosabbra számítottam.
a kínai biciklis lánykák, akik az egykerekű bringán egyensúlyozva lábbal dobálták a saját maguk majd egymás fejére a kistálkákat, meg a vállon tartott rúdra felmászó, azon ugráló meg egyensúlyozó ukrán bácsik száma jó kis cirkuszi mutatvány volt, de könyörgöm, mi közük volt a világ és az ember kialakulásához, az ezt övező mítoszokhoz és tudományos eredményekhez? semmi.
jópont volt, hogy az irtó jó zenét élőben csinálták, szuper hangú énekesnőkkel. a második felvonásban pluszpontot kaptak a teljesen ötleten alapuló számukkal, amiben semmi extra technika nem volt, max egy fura plexihenger, amibe bemászott Darwin, és golyókat kergetett mindenfelé, amikor is fehérköpenyes csáveszek meg egy nővérkének öltözött csinibaba zsonglőrködtek meg irtó jó zenét faragtak a különböző lombikokkal és az óriás kémcsövekkel, a nővérke pölö szuperül pánsípozott a szines oldatokkal töltött kémcsövekkel...
az első felvonás balivudi filmjeit idéző (zenében meg díszletben) levegőben lógós száma egészen vicces volt, egy csodaszép lányért versengett két izompacsirta, majd az olasz gizda vitte el.
a trapézos jelenet meg zseniális volt, csúcsszuper zenével meg koreográfiával, a két trapézos meg olyan jól szinészkedett, nem is ragozom, az szuper jó volt. de az is kilógott a sztoriból, csak úgy ott volt egyszer a trapéz meg srác meg a lány.
na szóval láttuk őket is, de a novemberi trafós cirkuszhoz több reményt fűzök...
a kínai biciklis lánykák, akik az egykerekű bringán egyensúlyozva lábbal dobálták a saját maguk majd egymás fejére a kistálkákat, meg a vállon tartott rúdra felmászó, azon ugráló meg egyensúlyozó ukrán bácsik száma jó kis cirkuszi mutatvány volt, de könyörgöm, mi közük volt a világ és az ember kialakulásához, az ezt övező mítoszokhoz és tudományos eredményekhez? semmi.
jópont volt, hogy az irtó jó zenét élőben csinálták, szuper hangú énekesnőkkel. a második felvonásban pluszpontot kaptak a teljesen ötleten alapuló számukkal, amiben semmi extra technika nem volt, max egy fura plexihenger, amibe bemászott Darwin, és golyókat kergetett mindenfelé, amikor is fehérköpenyes csáveszek meg egy nővérkének öltözött csinibaba zsonglőrködtek meg irtó jó zenét faragtak a különböző lombikokkal és az óriás kémcsövekkel, a nővérke pölö szuperül pánsípozott a szines oldatokkal töltött kémcsövekkel...az első felvonás balivudi filmjeit idéző (zenében meg díszletben) levegőben lógós száma egészen vicces volt, egy csodaszép lányért versengett két izompacsirta, majd az olasz gizda vitte el.
a trapézos jelenet meg zseniális volt, csúcsszuper zenével meg koreográfiával, a két trapézos meg olyan jól szinészkedett, nem is ragozom, az szuper jó volt. de az is kilógott a sztoriból, csak úgy ott volt egyszer a trapéz meg srác meg a lány.
na szóval láttuk őket is, de a novemberi trafós cirkuszhoz több reményt fűzök...
film, film, film
jön október végén a leiden film festival, és most kivételesen időben vagyok még ahhoz, hogy lehessen online foglalni jegyet az előadásokra, végigbogarászni a filmeket, hogy melyiket kéne mindenképpen megnézni, aztán meg összesakkozni naptárral a kezemben, hogy melyiket mikor.
hú, ezer éves nosztalgia tört rám, az az izgalmas feszültség, hogy jaj, ez jó lesz, jaj, melyik film ne maradjon ki, jaj, ezt még muszáj lenne megnézni...
már ledumáltuk a szombat esti bébiszittelést Merellel, úgyhogy az új Woodyallant Sosóval kettesben nézzük meg (de így sajna az egyiptomos sci-fis Lucbesson film ugrik, azt csak szombat este játsszák, de sebaj, azt adják majd később is, meg megy Pesten is, legfeljebb majd novemberben megnézem).
foglaltam egy jegyet egy angol filmre, ami lehet, hogy gagyi, de az ajánlója meggyőzött (Tamara Drew), de ami nagyon lelkesít, az az, hogy foglaltam jegyet a nemzetközi kisfilmek versenyének egyik estéjére is, ami azért is izgis, mert a Pieterskerkben, egy óriási gótikus templomban lesz a vetítés.aztán kiszúrtam, hogy vasárnap este a Siebold-házban (a japán-kutató ledieni otthonában, ahol egy szuper kiállítás is van) a japán-szekcióban adják Kurosawától az Álmokat, amit dvd-n nem adtak ki, és én meg imádom, ergo muszáj megnézni. szívesen mennék pár gozzillás és egyéb szörnyes japán kalandra, meg az orosz-szovjet filmek között is akad pár érdekesnek ígérkező falat, de sajna Hanna mellett a (majndem) minden napra egy filmet is eléggé kihívás megszervezni.
hú, ezer éves nosztalgia tört rám, az az izgalmas feszültség, hogy jaj, ez jó lesz, jaj, melyik film ne maradjon ki, jaj, ezt még muszáj lenne megnézni...
már ledumáltuk a szombat esti bébiszittelést Merellel, úgyhogy az új Woodyallant Sosóval kettesben nézzük meg (de így sajna az egyiptomos sci-fis Lucbesson film ugrik, azt csak szombat este játsszák, de sebaj, azt adják majd később is, meg megy Pesten is, legfeljebb majd novemberben megnézem).
foglaltam egy jegyet egy angol filmre, ami lehet, hogy gagyi, de az ajánlója meggyőzött (Tamara Drew), de ami nagyon lelkesít, az az, hogy foglaltam jegyet a nemzetközi kisfilmek versenyének egyik estéjére is, ami azért is izgis, mert a Pieterskerkben, egy óriási gótikus templomban lesz a vetítés.aztán kiszúrtam, hogy vasárnap este a Siebold-házban (a japán-kutató ledieni otthonában, ahol egy szuper kiállítás is van) a japán-szekcióban adják Kurosawától az Álmokat, amit dvd-n nem adtak ki, és én meg imádom, ergo muszáj megnézni. szívesen mennék pár gozzillás és egyéb szörnyes japán kalandra, meg az orosz-szovjet filmek között is akad pár érdekesnek ígérkező falat, de sajna Hanna mellett a (majndem) minden napra egy filmet is eléggé kihívás megszervezni.
szerda, október 06, 2010
kultúrprogram
na, annyit rinyáltam arról, hogy nem tudok előre tervezni, hogy aztán körbenéztem a Malévnél repjegy ügyben (és persze mire a sok tökölődés után sikerült okt. 16-ra szervezni az osztálytalálkozót, addigra már olyan eszement drága lett a jegy, hogy arra sajna nem megyek), meg körbenéztem, hogy, hogy amikor olcsó a jegy, van-e a házizenésznek éppen aktuálisan babakoncertje (múltkor, mikor anyámmal szkájpoltunk, nosztalgiáztunk az öregúrról, hogy mennyire tuti zongoraestjei voltak és hogy szívesen menne megint, szóval rákerestem a neten - vigyázat, hangos zenét kapcsolt a honlapjához -, szóval ahogy nézegettem a honlapot, Hanna irtóra belelkesedett, nézni akarta a bácsit, meg hallgatni még a zongoraleckét, szóval mikor megláttam, hogy kicsiknek is ad koncertet, nem volt kérdés, hogy akkor erre menni kell), lesz-e valami izgis alternatív színdarab, meg valami jó kis koncert.
szóval úgy döntöttem, hogy a Fellegi-féle babakoncert meg a Natascha Atlas est jól elfér majd egy napon, a többire meg szerzek pintérbéla vagy hasonló színházjegyet, és Hannival kettesben megyünk egy hétre pestre anyámékhoz.
szóval úgy döntöttem, hogy a Fellegi-féle babakoncert meg a Natascha Atlas est jól elfér majd egy napon, a többire meg szerzek pintérbéla vagy hasonló színházjegyet, és Hannival kettesben megyünk egy hétre pestre anyámékhoz.
bika ez a bika
az úgy volt, hogy Andi kapott szülinapjára egy szaunabelépőt vagy egy jó fél éve, és azóta próbáljuk összehozni azt, hogy kettesben elmenjünk szaunázni. mindez vasárnapra volt realizálva, több hete egyeztettük naptárjainkat (az övék fullra be van táblázva, csak most fértem bele), de aztán kedden vagy szerdán rám csörgött, hogy neki nincs kedve hozzá, annyira jó programok lesznek a hétvégén. vasárnap volt október 3., ami Leiden nagy ünnepe, és ilyenkor lezárják a fél várost, a belvárosba mindenhova raknak vurslit meg színpadot sörcsapokkal, tombol a jókedv és az össze ember kinn van az utcán. van még felvonulás is, na az idén hétfőn volt, hogy legyen a jónépnek egy szabad napja.
mindez szép és jó, csak egy tömegiszonyos pasival mindez nem igazán élvezhető, pláne egy hisztis akaratos kétésfélévessel, aki tutira fel akarna ülni az óriáskerékre és a hasonló hordozható ringlispílekre (amiktől még én is frászt kapok, egy vidámparkban oké, hagynám felülni, de ezek a hordozható cuccok szerintem tökre gázok).
szóval szaunaprogram törölve, akkor irány az őszi erdő. szombaton beültünk a kocsiba, megígérve a kiscsajnak, hogy a német panziós is biztos ad neki sznupjét (sznupje lehet bármi, ami édesség - cukorka, pillecukor, csoki, gumicukor), és délután már Simonskallban élveztük a napsütést. másnap elugrottunk a schimdti vadasparkba, ami annyira bejött Hannának, hogy hétfőn újrázni akart, de sajna, hétfő szünnap szarvaséknál. vagyis bőgni akkor is bőgtek, csak bemenni nem lehetett.
szóval éppen szarvasbőgés volt, meg gyönyörű idő, meg csodaszép, éppen sárguló-piruló levelek, úgyhogy irtó jó kis hétvége volt...
hú, és azt nem is meséltem, milyen szuper krumplikrémleveset és rókagombás sztéket ettem a talschenkében, hogy kérdezz-feleleket bégettünk a falubeli kecskékkel, hogy irtó fura kiegyenesedett kacsákat etettünk, amikről kiderült, hogy indiai futókacsák, hogy megsimogattunk egy másfél méter marmagasságú kecskét, hogy láttunk kis vadmalacokat aluljáróban átrohanni, hogy megmentettünk egy mesztelen csigát, ahogy átvittük az ösvény túloldalára, meg hogy végre vettünk csokis müzlit, meg magyar paprikát, amiből aztán egy szuper lecsó kerekedett...
mindez szép és jó, csak egy tömegiszonyos pasival mindez nem igazán élvezhető, pláne egy hisztis akaratos kétésfélévessel, aki tutira fel akarna ülni az óriáskerékre és a hasonló hordozható ringlispílekre (amiktől még én is frászt kapok, egy vidámparkban oké, hagynám felülni, de ezek a hordozható cuccok szerintem tökre gázok).
szóval szaunaprogram törölve, akkor irány az őszi erdő. szombaton beültünk a kocsiba, megígérve a kiscsajnak, hogy a német panziós is biztos ad neki sznupjét (sznupje lehet bármi, ami édesség - cukorka, pillecukor, csoki, gumicukor), és délután már Simonskallban élveztük a napsütést. másnap elugrottunk a schimdti vadasparkba, ami annyira bejött Hannának, hogy hétfőn újrázni akart, de sajna, hétfő szünnap szarvaséknál. vagyis bőgni akkor is bőgtek, csak bemenni nem lehetett.szóval éppen szarvasbőgés volt, meg gyönyörű idő, meg csodaszép, éppen sárguló-piruló levelek, úgyhogy irtó jó kis hétvége volt...
hú, és azt nem is meséltem, milyen szuper krumplikrémleveset és rókagombás sztéket ettem a talschenkében, hogy kérdezz-feleleket bégettünk a falubeli kecskékkel, hogy irtó fura kiegyenesedett kacsákat etettünk, amikről kiderült, hogy indiai futókacsák, hogy megsimogattunk egy másfél méter marmagasságú kecskét, hogy láttunk kis vadmalacokat aluljáróban átrohanni, hogy megmentettünk egy mesztelen csigát, ahogy átvittük az ösvény túloldalára, meg hogy végre vettünk csokis müzlit, meg magyar paprikát, amiből aztán egy szuper lecsó kerekedett...
Iszap
Az egy dolog, hogy nagyanyámék devecseriek (de most vagy torontóiak vagy pestiek), meg hogy Devecser egy irtó helyes település (volt), de az a nyilatkozatözön, ami ezt az egész iszapügyet körülveszi, tisztára olyan, mint herripotter hányás ízű cukorkája. Visszataszító, viccnek rossz, igazinak meg gusztustalan.
Magyarországon nincs természetvédelem, vegyük már észre. Gazdasági érdekek vannak, és szemhunyás minden sunyizás fölött, legyen az veszélyes akar emberéletre akar a természetre.
Magyarország sikeresen eltávolodott a Balkántól, most már Kína és India szintjén van.
update: a greenpeace nekem sokszor túl agresszív, de a cikkbeli véleményükkel kivételesen 100%-ban egyetértek.
Magyarországon nincs természetvédelem, vegyük már észre. Gazdasági érdekek vannak, és szemhunyás minden sunyizás fölött, legyen az veszélyes akar emberéletre akar a természetre.
Magyarország sikeresen eltávolodott a Balkántól, most már Kína és India szintjén van.
update: a greenpeace nekem sokszor túl agresszív, de a cikkbeli véleményükkel kivételesen 100%-ban egyetértek.
hétfő, szeptember 27, 2010
a meleg ruhák és a sznupjetúra
bedobtak a postaládába egy zsákot, hogy ha teletömjük ruhákkal, kedd reggel kilenckor jönnek, és elviszik, és odaadják azoknak, akiknek nincs elég.
mivel úgy tűnik, hogy idén az esős évszak a kelleténél korábban megérkezett, szombat délelőtt nekiálltam szekrényt pakolni - végre levittem a terhesruhákat a pincébe, a nyári ruhák mehettek fel az elérhetetlen felső polcokra, az őszi-téliek meg jöttek le. az ezer éve nem hordott cuccok közül lett egy kis zacskó Vivinek-Julinak (a "kinőtt" kedvencek, amiket inkább ők dobjanak ki, nekem nem ment), illetve a "már tényleg sosem veszem fel, és ciki lenne, ha a nővérem vagy unokahúgom hordaná" ruhákkal az ominózus zsák is megtelt. elraktam a nyári szandálokat, és elővettem a fűzős bakancs-csizmát (amit Hanni elirigyelt tőlem, és cipővásárláskor kiszemelt magának egy kis csizmát, amit a próba után nem volt hajlandó levenni a lábáról, még szerencse, hogy itthon nem hordja).
ezen felbuzdulva Sosó is átnézte a szekrényét, és talált vagy hat olyan nadrágot, amit az elmúlt két évben vett, de konkrétan egyszer nem hordott. divatbemutatót tartott, felpróbálta mindet, és most akkor reménykedjünk, hogy párat majd fel is vesz az idén.
Hanninak előkaptam a polárkabit, amit tavaly vettem akciósan az egyik szupermarketben, de más méret volt a zacskón, mint a ruhán, és csak most lett rá jó, és az is annyira megtetszett neki, hogy itthon a vasárnap délelőtti röpke próba után le sem akarta venni, így aztán mindenkinek megvolt a meleg szerkója, mehettünk a tíz fokban kirándulni. (meg persze azért, mert elviselhetetlen hisztérika volt a lányom reggel óta, és 11-kor már nem bírtunk vele egy légtérben együtt lenni. valahogy szóba került Belgium, ahol egy hónapja jártunk, és ahol a szállóban kapott gumimacit, és azóta neki Belgium a mennyország, ahol sznupjét osztogatnak, szóval egész reggel visított, hogy "menjünk inkább Belgiumba!", mi meg beígértünk neki egy édes palacsintát meg egy sznupjét a dűnéknél)
persze marha nagy mázlistaként ragyogó idő lett délután (napsütés és kemény 13 fok!), meg belefutottunk a dűnéknél valami jópofa természetbarát egyesület - vízügy rendezvénybe, ahol Hannát elkapta egy mikrofonnal sétáló XIV. Lajos korabeli udvaroncnak öltözött ürge, kifaggatta, hogy hogy hívják, és hogy ugye tavaly is itt volt, majd miután shalommal köszönt nekünk, leültetett minket az erdei csokrot fűző néni asztalához, ahonnan aztán átpártoltunk az arcfestő nénikhez, akik meg pillangót festettek Hannira.
a palacsinta és a kabátzsebből elővarázsolt szőlőcukorka után sétáltunk vissza a kocsi fele (kábé fél óra az út felnőtttempóban), és újra végigcsodáltuk az odafele talált gombákat, amik a ragyogó napfényben még szebbek voltak, és asszem sikerült legyőzni Hanna gomba-averzióját, ami úgy testesült meg eddig, hogy nem mert a gombák közelébe sem menni, mert akkor gombás lesz a lába. most végre tisztáztuk, hogy a kettő nem függ össze, és a nagy őzlábtól már úgy búcsúzott el, hogy megsimogatta a kalapját, és a lelkére kötötte, hogy legyen jó gomba.
(és mivel sokan kutyákkal járnak oda kirándulni, az is nyilvánvaló volt, hogy Hanni kaka-undora csöppet sem csökkent, valami páni félelem tör ki rajta, ha kutyaszart pillant meg, nem tudja kikerülni, csak áll lebénulva, és lebiggyedő szájjal nyújtja a kezét, hogy mentsük meg. bár a dolog volt ennél százszor durvább - nem mert földre meg sárba lépni, mert arra is azt hitte, hogy szar, és tenerifén a fekete vulkáni homok miatt még a tengerbe sem volt hajlandó bemenni -, azért van még mit ledolgozni a gumicsizmás sarazós-pocsolyázós túrákkal.)
mivel úgy tűnik, hogy idén az esős évszak a kelleténél korábban megérkezett, szombat délelőtt nekiálltam szekrényt pakolni - végre levittem a terhesruhákat a pincébe, a nyári ruhák mehettek fel az elérhetetlen felső polcokra, az őszi-téliek meg jöttek le. az ezer éve nem hordott cuccok közül lett egy kis zacskó Vivinek-Julinak (a "kinőtt" kedvencek, amiket inkább ők dobjanak ki, nekem nem ment), illetve a "már tényleg sosem veszem fel, és ciki lenne, ha a nővérem vagy unokahúgom hordaná" ruhákkal az ominózus zsák is megtelt. elraktam a nyári szandálokat, és elővettem a fűzős bakancs-csizmát (amit Hanni elirigyelt tőlem, és cipővásárláskor kiszemelt magának egy kis csizmát, amit a próba után nem volt hajlandó levenni a lábáról, még szerencse, hogy itthon nem hordja).
ezen felbuzdulva Sosó is átnézte a szekrényét, és talált vagy hat olyan nadrágot, amit az elmúlt két évben vett, de konkrétan egyszer nem hordott. divatbemutatót tartott, felpróbálta mindet, és most akkor reménykedjünk, hogy párat majd fel is vesz az idén.
Hanninak előkaptam a polárkabit, amit tavaly vettem akciósan az egyik szupermarketben, de más méret volt a zacskón, mint a ruhán, és csak most lett rá jó, és az is annyira megtetszett neki, hogy itthon a vasárnap délelőtti röpke próba után le sem akarta venni, így aztán mindenkinek megvolt a meleg szerkója, mehettünk a tíz fokban kirándulni. (meg persze azért, mert elviselhetetlen hisztérika volt a lányom reggel óta, és 11-kor már nem bírtunk vele egy légtérben együtt lenni. valahogy szóba került Belgium, ahol egy hónapja jártunk, és ahol a szállóban kapott gumimacit, és azóta neki Belgium a mennyország, ahol sznupjét osztogatnak, szóval egész reggel visított, hogy "menjünk inkább Belgiumba!", mi meg beígértünk neki egy édes palacsintát meg egy sznupjét a dűnéknél)
persze marha nagy mázlistaként ragyogó idő lett délután (napsütés és kemény 13 fok!), meg belefutottunk a dűnéknél valami jópofa természetbarát egyesület - vízügy rendezvénybe, ahol Hannát elkapta egy mikrofonnal sétáló XIV. Lajos korabeli udvaroncnak öltözött ürge, kifaggatta, hogy hogy hívják, és hogy ugye tavaly is itt volt, majd miután shalommal köszönt nekünk, leültetett minket az erdei csokrot fűző néni asztalához, ahonnan aztán átpártoltunk az arcfestő nénikhez, akik meg pillangót festettek Hannira.
a palacsinta és a kabátzsebből elővarázsolt szőlőcukorka után sétáltunk vissza a kocsi fele (kábé fél óra az út felnőtttempóban), és újra végigcsodáltuk az odafele talált gombákat, amik a ragyogó napfényben még szebbek voltak, és asszem sikerült legyőzni Hanna gomba-averzióját, ami úgy testesült meg eddig, hogy nem mert a gombák közelébe sem menni, mert akkor gombás lesz a lába. most végre tisztáztuk, hogy a kettő nem függ össze, és a nagy őzlábtól már úgy búcsúzott el, hogy megsimogatta a kalapját, és a lelkére kötötte, hogy legyen jó gomba.
(és mivel sokan kutyákkal járnak oda kirándulni, az is nyilvánvaló volt, hogy Hanni kaka-undora csöppet sem csökkent, valami páni félelem tör ki rajta, ha kutyaszart pillant meg, nem tudja kikerülni, csak áll lebénulva, és lebiggyedő szájjal nyújtja a kezét, hogy mentsük meg. bár a dolog volt ennél százszor durvább - nem mert földre meg sárba lépni, mert arra is azt hitte, hogy szar, és tenerifén a fekete vulkáni homok miatt még a tengerbe sem volt hajlandó bemenni -, azért van még mit ledolgozni a gumicsizmás sarazós-pocsolyázós túrákkal.)
addikt
tomanek felrakott egy lemonjelly klippet a fészbukra, megnéztem, aztán továbbmentem a kacsásra, és persze Hanna is nézni akarta, mi megy a telefonomon, és azon, hogy az "úszós bácsi" meg az állatok táncolnak, vinnyogva nevettünk mindketten. azóta még ötször megnéztük a mai nap folyamán, nem mondom, hogy zavar, de ha már hatodszor is tátott szájjal nézte, hogy a pasas végigrepül a tájon, egy csöppet elkezdtem aggódni, és azóta próbálom neki magyarázni a szitut, hogy a bácsi csak álmodik...
szerda, szeptember 22, 2010
Megosztott első
Ha már idegeskedés, szombat éjjel eszembe jutott, hogy mekkora nagy égés lenne, ha az embo kiröhögne a naturemethodsos megosztott elsőszerzősségemen, mert hát mégsem én vagyok formálisan a névsor legelején, úgyhogy sebtiben írtam nekik egy szép korrekt levelet, amire azóta sem jött válasz. Átnyálaztam a netet, de semmi bíztatót nem találtam, így aztan halál idegesen felhívtam őket, mire a pasas nevetve mondta, hogy persze hogy első szerzős cikknek számít az is.
Huhh, így most már tényleg csak neki kell kezdenem masszívan irodalmazni a jövő szerdai megbeszéléshez, aztán meg megírni a cuccot. Jaj, és még Ferit is be kéne izzítani, neki kell az egyik ajánlást írnia.
Persze ma 25% kedvezménnyel lehetett őszi-téli anyagokat venni a leidschendami textilboltban, meg Sosóval be kellett menni fagyizni a városba, hamár egyszer vénasszonyok nyara lett így hirtelen, szóval nem voltam ma túl aktív szakmailag, de ma este belekezdek. Komolyan.
Huhh, így most már tényleg csak neki kell kezdenem masszívan irodalmazni a jövő szerdai megbeszéléshez, aztán meg megírni a cuccot. Jaj, és még Ferit is be kéne izzítani, neki kell az egyik ajánlást írnia.
Persze ma 25% kedvezménnyel lehetett őszi-téli anyagokat venni a leidschendami textilboltban, meg Sosóval be kellett menni fagyizni a városba, hamár egyszer vénasszonyok nyara lett így hirtelen, szóval nem voltam ma túl aktív szakmailag, de ma este belekezdek. Komolyan.
Az ügy lezárva
Múlt szerdán volt az idegeskedés napja. Herr Aye utódja, Herr Speck egy kaptális fasz, beszólt, hogy ilyen nincs, biztos benne, hogy csalók vagyunk, és nem volt hajlandó segíteni. Még annyit sem, hogy németül megkérdezze, milyen adatokat kell a hivatalnak megadnunk. Írtunk Herr Ayéhez, aki válaszolt, hogy másnap indul nyaralni, de előtte még tudunk beszélni, csak a telefonszámát elfelejtette megadni, az emailre meg nem válaszolt. Így aztán írtunk egy ex hasikus levelet a hivatalnak. Aztán este végülis sikerült őt elérni, és elmesélte, hogy ne izguljunk, jó hogy írtunk még egy levelet, és bármi legyen is az ítélet, szóljunk neki, segít fellebezni. Mesélte, hogy volt már egy ilyen ügye egy kínai pasassal, nem mi vagyunk az egyetlenek, akik elfelejtettek még egy helyre levelet írni. Ezek után másnap megjött az email, és tegnap meg a hivatalos levél is, hogy herr Berblinger a familienkassétől lezárta az adócsalásos ügyünket.
Nagylevegő, túl vagyunk rajta, büntetés és pereskedés nélkül. Megérdemeltük azt az üveg normandiai cidre-t.
Nagylevegő, túl vagyunk rajta, büntetés és pereskedés nélkül. Megérdemeltük azt az üveg normandiai cidre-t.
péntek, szeptember 17, 2010
Miez?
Tegnap délután feljöttünk a gumicsizmás pocsolyatúráról meg játszóterezésről, ahol is segítettünk a büfés néninek kiszivattyúzni a térdig érő vizet a homokozóból, bár a beigért ajándék kávét nem hajtottam be rajta, mert úgy tűnt, megint elönt minket a zuhé, szóval feljöttünk Hannival, és azóta szarul vagyok. Az egy dolog, hogy most jött meg megint, pedig vagy tíz terhességi tünetet produkálok már két hete - tudom, ráizgultam a témára, és a magyar doki által javasolt hőmérőzés is csak arra volt jó, hogy minden napom erről szóljon, valszeg ezért sem jön össze, úgyhogy most ünnepélyesen egygyerekes családdá avanzsálunk elő, gyerekprozsé szünetel. Na de mindezeken felül be is lázasodtam, amit sikerül algopirinnel levinni, de aztán újra felmegy, meg gyenge vagyok. Persze eszembe jutott grész, aki simán bepánikolt régen egy ilyentől, mint a ma reggeli megbeszélés - gyerekkoromban minden karácsony lázasan telt, úgy izgultam, mit kapok, az idióta autósiskolás pasastól, aki lelki terrorban tartott, meg simán fostam.
Reggelre jól leizzadva, pár óra alvás és pár óra reszketve vacogás után Sosó elvitt az egyetemre, és egész fitten lenyomtam a megbeszélést. A pasas odáig van értem szakmailag, segít pályázni, témát találni, szóval nagy pozitív volt az egész. De ezek után sem lettem sokkal jobban, a láz visszajött, a délutánt meg végigaludtam. Úgy tűnik nem grész bújt elő, inkább Anikó hozhatta el a kedves férjétől a kórságot - kedden, mikor Levivel kettesben átjöttek, Rob éppen 3 napja feküdt ágyban.
Reggelre jól leizzadva, pár óra alvás és pár óra reszketve vacogás után Sosó elvitt az egyetemre, és egész fitten lenyomtam a megbeszélést. A pasas odáig van értem szakmailag, segít pályázni, témát találni, szóval nagy pozitív volt az egész. De ezek után sem lettem sokkal jobban, a láz visszajött, a délutánt meg végigaludtam. Úgy tűnik nem grész bújt elő, inkább Anikó hozhatta el a kedves férjétől a kórságot - kedden, mikor Levivel kettesben átjöttek, Rob éppen 3 napja feküdt ágyban.
szerda, szeptember 15, 2010
hoppá
boross rábeszélt ugye az embora, én meg felbuzdultam, és írtam annak a leideni srácnak, aki zebrahalban kimutatta a glükokortikoid receptor béta izoformáját, és ha jól emlékszem még dumáltam is vele annó az amszterdami zebrahalas konferencián a poszterszekcióban. megírtam neki, hogy a témája mennyire viccesen egybevág azzal, amit eddig valaha is csináltam, meg hogy szívesen írnék egy pályázatot, és hogy örülnék, ha megmutatná a labort.
azok után, hogy már a második állásajánlatra (amit az adott csókák hírdettek meg) sem kaptam semmi visszajelzést, nem sok reményt fűztem a válaszhoz, hisz most én kéretlenül tukmálom magam, ehhez képest péntek reggel tízkor jelenésem van nála egy kis csevejre, ha már ennyire közös az érdeklődési körünk, meg hogy megbeszéljük milyen opcióink vannak.
persze hogy a kommunikációs könyvön kívül minden más megjött, amit rendeltem...
azok után, hogy már a második állásajánlatra (amit az adott csókák hírdettek meg) sem kaptam semmi visszajelzést, nem sok reményt fűztem a válaszhoz, hisz most én kéretlenül tukmálom magam, ehhez képest péntek reggel tízkor jelenésem van nála egy kis csevejre, ha már ennyire közös az érdeklődési körünk, meg hogy megbeszéljük milyen opcióink vannak.
persze hogy a kommunikációs könyvön kívül minden más megjött, amit rendeltem...
hétfő, szeptember 13, 2010
Hanna első ütős szóvicce
Kárinnál már háromszor járt Hannicsek - vicces egyébként, hogy a gyerekhajvágás ára milyen meredeken halad felfelé, másodszor, amikor tizenkettő ötvenet kért el, meg mertem volna esküdni, hogy előtte hét ötvenet fizettem, de amikor harmadszor tizenötöt kért el ugyanazért az öt percnyi nyisszantgatásért, kitisztult a kép, hogy nem az én memóriámmal van probléma.
ezzel a tendenciával lassan elérnénk az én hajfestős-hajvágós másfél órás tarifámat, ami egy vagyon, és ilyenkor sajnálja az ember, hogy úgy nő a haja, mintha locsolnák, és kéthavonta kénytelen kiadni hatvanvalamennyit, csakhogy ne legyen grízes a hajtöve. hehe, Hannának mutattam a múltkor, hogy miért is megyek festetni, és azon kívül, hogy ő is szeretne hajat festetni (na még mit nem), néha eszébe jut, hogy lenyomja a hajamat a fejemhez, és nézegeti, hogy fehérek-e a hajtövek. ma viccesen csak annyit mondott, hogy nem fehérek, sárgák.
naszóval mióta Hanna volt Kárinnál, azóta fodrász szeretne lenni nagykorában, és lelkesen simogatja az apja haját, ha ő a nyakába veszi, és mondja hozzá, hogy most éppen samponozza, aztán leöblíti, és akkor most jön a balzsam, és simizi, masszírozza a fejét. ezzel mindaddig semmi gond nem volt, amíg egyszer csak szemtanuja nem lettem annak, ahogy Hanna a saját nyálával krémezte be az apja haját, csak csorgatta rá, csorgatta, aztán belemasszirozta akkurátusan, és persze mindebből az apja semmit nem vett észre. én vihogógörccsel voltam képes lereagálni a történteket, Sosó már éppen azon aggódott, hogy menten bepisilek.
na, mindezek után eléggé respektáltam lányom humorérzéket, amikor tegnap a kocsiban kijelentette, hogy ő Kárin, és aztán rögtön kijavította magát, hogy inkább Nyálin.
ezzel a tendenciával lassan elérnénk az én hajfestős-hajvágós másfél órás tarifámat, ami egy vagyon, és ilyenkor sajnálja az ember, hogy úgy nő a haja, mintha locsolnák, és kéthavonta kénytelen kiadni hatvanvalamennyit, csakhogy ne legyen grízes a hajtöve. hehe, Hannának mutattam a múltkor, hogy miért is megyek festetni, és azon kívül, hogy ő is szeretne hajat festetni (na még mit nem), néha eszébe jut, hogy lenyomja a hajamat a fejemhez, és nézegeti, hogy fehérek-e a hajtövek. ma viccesen csak annyit mondott, hogy nem fehérek, sárgák.
naszóval mióta Hanna volt Kárinnál, azóta fodrász szeretne lenni nagykorában, és lelkesen simogatja az apja haját, ha ő a nyakába veszi, és mondja hozzá, hogy most éppen samponozza, aztán leöblíti, és akkor most jön a balzsam, és simizi, masszírozza a fejét. ezzel mindaddig semmi gond nem volt, amíg egyszer csak szemtanuja nem lettem annak, ahogy Hanna a saját nyálával krémezte be az apja haját, csak csorgatta rá, csorgatta, aztán belemasszirozta akkurátusan, és persze mindebből az apja semmit nem vett észre. én vihogógörccsel voltam képes lereagálni a történteket, Sosó már éppen azon aggódott, hogy menten bepisilek.
na, mindezek után eléggé respektáltam lányom humorérzéket, amikor tegnap a kocsiban kijelentette, hogy ő Kárin, és aztán rögtön kijavította magát, hogy inkább Nyálin.
meló megint
boross közölte, hogy peters, akihez legutóbb beadtam a jelentkezésemet a'damba, a mikroszkópos csóka a mostani főnöknőjének az exfőnöke, és egy kapitális fasz, és hogy miért nem írok egy embo ösztöndíjat, és megyek el egy általam választott laborba az általam szabott feltételekkel.
ja, miért is nem? megnéztem, tökre passzolnak a követelmények, emberi az egész, csak meg kell írni és meg kell nyerni. hehe.
na, szerdán összeszedem magam, és bejelentkezem speinkhoz, a leideni zebrahalas ürgéhez, hogy ha hozok zsét, befogad-e a laborba (kell a fogadó labortól egy nyilatkozat a pályázathoz), aztán ha igent mond, irány a témaválasztás és a pályázatírás.
hajrá.
na, mondom, hajrá.
ja, miért is nem? megnéztem, tökre passzolnak a követelmények, emberi az egész, csak meg kell írni és meg kell nyerni. hehe.
na, szerdán összeszedem magam, és bejelentkezem speinkhoz, a leideni zebrahalas ürgéhez, hogy ha hozok zsét, befogad-e a laborba (kell a fogadó labortól egy nyilatkozat a pályázathoz), aztán ha igent mond, irány a témaválasztás és a pályázatírás.
hajrá.
na, mondom, hajrá.
szerda, szeptember 08, 2010
tiszta szoba
hanni már egy fél éve szól, ha kakálnia kell, és az csak a bilibe vagy a wc-re jöhet. a pesti nyaralás óta a pisiléssel is elég jól eljut a biliig vagy a wc-ig, sőt, irtó sokszor reggel is csontszáraz a biztonsági okból azért még ráadott pelenka. egyre többször vállalja be önként a sétákat is bugyiban, sőt, ha autókázás miatt mégiscsak pelenka van rajta, akkor is szól, hogy pisilni kell, és - büszkén jelentem - a bokorban és fa tövében csurgatás is profin megy. sőt, mindezek felett ma még a bölcsit is végignyomta bugyiban.
mondjuk a két hasmenős hét elég rázós volt, mert egy ideig csak a bilire volt hajlandó ráülni a lelkem, és azt naponta hatszor kiönteni meg aztán kihipózni elég kemény volt, de aztán egy jól bevált trükkel sikerült a wc-re terelni a figyelmét (éppen lépcsőépítős korszaka volt, és hát a sámlikból szuper wc-lépcsőt lehet kreálni).
szóval ráérzett a dologra a kismacska, vettem is neki egy csomó helyes pöttyös meg masnis kisbugyit meg trikót, és így olyan nagylányos ez a kis lüke két és féléves.
mondjuk a két hasmenős hét elég rázós volt, mert egy ideig csak a bilire volt hajlandó ráülni a lelkem, és azt naponta hatszor kiönteni meg aztán kihipózni elég kemény volt, de aztán egy jól bevált trükkel sikerült a wc-re terelni a figyelmét (éppen lépcsőépítős korszaka volt, és hát a sámlikból szuper wc-lépcsőt lehet kreálni).
szóval ráérzett a dologra a kismacska, vettem is neki egy csomó helyes pöttyös meg masnis kisbugyit meg trikót, és így olyan nagylányos ez a kis lüke két és féléves.
kukockij durvul
eljutottam a második részhez, és itt valami eszement durva lett a könyv, teljesen nem ulickajás, inkább olyan, mint murakami, szinte letehetetlen, nem is lehet elalvás előtti pár perces fárasztónak használni, mert órákig ébren tart.
ó, ió, ció, áció, káció, kommunikáció
rendeltem szakirodalmat, hogy fejlesszem a amúgy a múltkori pasas válaszra sem méltat, de azóta találtam a'damban egy szuper posztdok állást, makromolekuláris komplexek vizsgálata vadiúj 3D mikroszkópos eljárással. ma megírtam a coverlettert (upgradeltem magam cover letter írásból, ez most tényleg halál profi lett), csatoltam az önéletrajzomat, fingers crossed, hogy ez most már összejöjjön.
azért ez irtó vicces, kezelési útmutató kutatókhoz, mintha egy külön állatfajta lennénk.
akvárium reloaded
a pesti utunk után sosó kipucolta az akváriumot, ami konkrétan azt jelenti, hogy mindent, ami neki nem volt benne szimpatikus illetve ami nem létfontosságú, azt kihajintotta. így maradtak a halak, a csigaházak meg a szűrő és a melegítő. a sóder, a csigák és a növények: ív. helyettük berakott valami kisallangozott zöld műanyagot növényutánzatként. mivel aztán nem volt növény meg csiga, amik feldolgozzák a sok felesleges trutyit, hamar tiszta dzsuva lett megint a víz, és algás az akvárium.na, ma aztán végre fogtam magam, és berendeztem újra az egészet, vettem sódert, háromféle növényt meg két tapadóharcsát takarítóbrigádnak. este vacsora után össze is eresztettem az újoncokat az öregekkel, aki kárpótlásul a bolygatásért kaptak egy nagy adag élő artémiát.
egyelőre mindenki jól elvan. csak az artémia fogy vészesen.
hétfő, szeptember 06, 2010
macsós szöveg
Átkarolja a fejem vagy a nyakam, húz magához teljes erőből, és azt mondja:
- Helló, bébi.
- Helló, bébi.
csütörtök, szeptember 02, 2010
kondi
itt az ősz, és nekikezdtünk a sportos életmódnak.
szerdán és pénteken reggel 10-től pilates. tegnap kezdtem, eléggé érzem a hátam meg a hasam meg a combom, de rámfért már, irtóra vacakolt már a hátam meg a vállam. mondjuk mostantól nem a szadista srác van, hanem egy új csaj, irene, aki aranyos, de mindent turbó fokozatban csinál.
csütörtökönként meg hannával háromnegyed tizenegytől uszoda kifulladásig.
ez a program nekem combizom-erősítés - a három kilométeres bringaút oda meg vissza egész jó meló a nagy út alatti alagúttal meg a nagyívű híddal a tizenvalahány kilós gyerekkel meg a teli hátizsákkal, amit ugyan szuperül az ülése hátára tudok pakolni, csak így sajnos extrém farnehéz a bicaj.
a combon kívül még karizom erősítés is, merthogy a tizenvalahány kilós gyereket emelgetni meg húzni kell a puppy-úszás alatt - ma mondjuk csak húzás volt, de körjátékban, úgyhogy egyik kézben saját gyerek egyik keze, másikban másé gyerek egyik keze, és így előre húz - hátrahúz, nemrossz, nemrossz.
mondjuk mivel ez a puppy-úszás már a "nagyoknak" van (két és fél évestől négyéves korig), ezt már a hideg vizes tanmedencében nyomjuk, ezért aztán hanna húsz perc után úgy vacog, hogy óra után rohanunk a dzsakuzziba, ami a szerdai pilates után kifejezetten élvezhető kényszer.
aztán utána jön jó párszor a nagyon sokat csavarodó vizes csúszda, amihez sokat kell lépcsőzni, aztán zuhany, és jöhet hanninak a kismedence, ahol locsol, kacsát itat, vagy éppen hajókat kerget, amíg én kinn pihegek egy műanyag széken (hihetetlen, hogy minden szülő, nagyszülő lábat áztat, beleül vagy belefekszik abba a húszcentis vízbe, egy dolog, hogy higiénia, de úgy kell őket kerülgetniük a gyerekeknek).
aztán ilyenkor már általában mindketten halál éhesek vagyunk, így jön hanna-zuhany és öltözés után az ebéd a büfében - egy tosti meg egy sültkrumplesz hanninak (na jó, ez utóbbi közös) és hozzá valami műanyag hús nekem. hát igen, itt dől a sportiness, itt a kalóriabevitel eléggé befigyel, meg dzsánkfúd ezerrel, de hát hetente egyszer ki nem szarja le.
szerdán és pénteken reggel 10-től pilates. tegnap kezdtem, eléggé érzem a hátam meg a hasam meg a combom, de rámfért már, irtóra vacakolt már a hátam meg a vállam. mondjuk mostantól nem a szadista srác van, hanem egy új csaj, irene, aki aranyos, de mindent turbó fokozatban csinál.
csütörtökönként meg hannával háromnegyed tizenegytől uszoda kifulladásig.
ez a program nekem combizom-erősítés - a három kilométeres bringaút oda meg vissza egész jó meló a nagy út alatti alagúttal meg a nagyívű híddal a tizenvalahány kilós gyerekkel meg a teli hátizsákkal, amit ugyan szuperül az ülése hátára tudok pakolni, csak így sajnos extrém farnehéz a bicaj.
a combon kívül még karizom erősítés is, merthogy a tizenvalahány kilós gyereket emelgetni meg húzni kell a puppy-úszás alatt - ma mondjuk csak húzás volt, de körjátékban, úgyhogy egyik kézben saját gyerek egyik keze, másikban másé gyerek egyik keze, és így előre húz - hátrahúz, nemrossz, nemrossz.
mondjuk mivel ez a puppy-úszás már a "nagyoknak" van (két és fél évestől négyéves korig), ezt már a hideg vizes tanmedencében nyomjuk, ezért aztán hanna húsz perc után úgy vacog, hogy óra után rohanunk a dzsakuzziba, ami a szerdai pilates után kifejezetten élvezhető kényszer.
aztán utána jön jó párszor a nagyon sokat csavarodó vizes csúszda, amihez sokat kell lépcsőzni, aztán zuhany, és jöhet hanninak a kismedence, ahol locsol, kacsát itat, vagy éppen hajókat kerget, amíg én kinn pihegek egy műanyag széken (hihetetlen, hogy minden szülő, nagyszülő lábat áztat, beleül vagy belefekszik abba a húszcentis vízbe, egy dolog, hogy higiénia, de úgy kell őket kerülgetniük a gyerekeknek).
aztán ilyenkor már általában mindketten halál éhesek vagyunk, így jön hanna-zuhany és öltözés után az ebéd a büfében - egy tosti meg egy sültkrumplesz hanninak (na jó, ez utóbbi közös) és hozzá valami műanyag hús nekem. hát igen, itt dől a sportiness, itt a kalóriabevitel eléggé befigyel, meg dzsánkfúd ezerrel, de hát hetente egyszer ki nem szarja le.
szerda, szeptember 01, 2010
alakul az ügy...
ügyintéző pasas még hétig szabadságon van - és más sajnos nem tud nekünk segíteni - mikor három hét múlva lejár a fellebbezési lehetőség (írásban), pedig jó lett volna igazából megtudni, pontosan mi is a helyzet, ha megadjuk a kért adatokat, ejtve az ügy, vagy hogy egyáltalán miért kellett ebből ekkora faxnit csapni.
sosó irt neki levelet, emailt meg rendeset, hogy mindenképp reagáljon valamit, ha visszajön a szabiról.
sosó irt neki levelet, emailt meg rendeset, hogy mindenképp reagáljon valamit, ha visszajön a szabiról.
kedd, augusztus 31, 2010
jó belga anyag :)
az úgy volt, hogy hétvégére is pocsék (a tízes skálán konkrétan egyes) időt jósoltak leidenben, így aztán mentünk délre, keletre, nyugatra a kurzorral, hogy hol lesz egy csöpp napocska, és aztán 200 km-nyire, gentnél egészen szupi volt már az előrejelzés, és a gugli csodaszép középkori várat mutatott ott, szóval szombat reggel (egy gyors szállodafoglalás után) bepattantunk a kocsiba, és a hétvégét gentben töltöttük.
megnéztük a csodaszép várat, hanna irtó sokat lépcsőzött fel a toronyba meg le a toronyból, mint egy igazi királylány, de aztán elfáradt, meg kakilnia kellet, úgyhogy a városból csak annyit láttunk még, amik mellett elhaladtunk a szállóból jövet - szállóba menet (na az sem volt kevés, a történelmi városrészt nagyjából bejártuk).
aztán találtunk egy szupi parkos játszót, ott meg leálltak velünk dumálni anyukák, és megtudtuk, hogy hol lehet a közelben jót enni, ott vacsiztunk egy jót, és beszereztem egy szuper reklámképeslapot.
ez egy állati honlapot reklámoz, ami igazából egy online bolt, ahol iszonyatjó 100% pamut anyagokat lehet kapni.
ilyeneket:
megnéztük a csodaszép várat, hanna irtó sokat lépcsőzött fel a toronyba meg le a toronyból, mint egy igazi királylány, de aztán elfáradt, meg kakilnia kellet, úgyhogy a városból csak annyit láttunk még, amik mellett elhaladtunk a szállóból jövet - szállóba menet (na az sem volt kevés, a történelmi városrészt nagyjából bejártuk).
aztán találtunk egy szupi parkos játszót, ott meg leálltak velünk dumálni anyukák, és megtudtuk, hogy hol lehet a közelben jót enni, ott vacsiztunk egy jót, és beszereztem egy szuper reklámképeslapot.
ez egy állati honlapot reklámoz, ami igazából egy online bolt, ahol iszonyatjó 100% pamut anyagokat lehet kapni.
ilyeneket:
hétfő, augusztus 30, 2010
bonyolódik
az ügy, herr ayénak írtam épp az előbb, hogy legyen kedves segíteni, nézzen utána, tényleg ki vagyunk-e regisztrálva KA-ból (merthogy ő bevállalta, hogy bemegy a városházára, és kijelent minket, meg megadja az új címet, és hát mielőtt nekiállok pampogni a familienkassenél, jó lenne tudni, hogy ez rendben van), de úgy tűnik nyugdíjba ment, mert visszajönnek a neki címzett levelek.
a bútoros haverjától próbálom kiszedni, hogy hol lehet őt elérni, hátha tud igy is segiteni.
ha nem, elég nagy meló lesz ennek utánajárni....
a bútoros haverjától próbálom kiszedni, hogy hol lehet őt elérni, hátha tud igy is segiteni.
ha nem, elég nagy meló lesz ennek utánajárni....
péntek, augusztus 27, 2010
adócsalás
na, végre sikerült időt szánni arra, hogy beszkenneljük és lefordítassuk a német familienkassa ajánlottan küldött levelét, még szerencsésen a levélben vastag betűvel szedett időpont előtt egy hónappal, így legalább van időnk reagálni arra, hogy eljárást akarnak indítani ellenünk adócsalás miatt.
merthogy amikor hanna megszületett, kitöltöttünk mindenféle űrlapot, hogy kérünk gyermeknevelési hozzájárulást, vagyis elterngeldet, meg is kaptuk, fizették is.
aztán mikor elköltöztünk, herraye felajánlotta, hogy kijelent miket a városházán, és bejelenti az új holland címünket. és ezt valószínűleg meg is tette. de mint az pár hónappal később kiderült, a familienkassa továbbra is fizette az elterngeldet, én meg írtam nekik egy emailt, hogy szeretnénk lemondani róla, mert elköltöztünk. erre semmi válasz nem jött, pénz viszont jött továbbra is, de mindig volt valami fontosabb dolgunk, így csak legyintettünk. egészen nyár elejéig, amikoris valahogy rájöttek, hogy elköltöztünk, és kérték vissza azt a pénzösszeget, amit a költözés óta kifizettek. ezt én szépen vissza is fizettem, erre aztán válaszként jött ez a feljelentéssel fenyegető levél, ami arra kér minket, hogy mondjuk meg nekik, hogy hány gyerek él a háztartásunkban és hogy mennyi a bevételünk. ehhez konkrétan, mint egy banknak, ami kifizet egy állami juttatást, semmi közük.
na mindegy, hétfőn hívom a pasit, hogy hogy is van most ez....
merthogy amikor hanna megszületett, kitöltöttünk mindenféle űrlapot, hogy kérünk gyermeknevelési hozzájárulást, vagyis elterngeldet, meg is kaptuk, fizették is.
aztán mikor elköltöztünk, herraye felajánlotta, hogy kijelent miket a városházán, és bejelenti az új holland címünket. és ezt valószínűleg meg is tette. de mint az pár hónappal később kiderült, a familienkassa továbbra is fizette az elterngeldet, én meg írtam nekik egy emailt, hogy szeretnénk lemondani róla, mert elköltöztünk. erre semmi válasz nem jött, pénz viszont jött továbbra is, de mindig volt valami fontosabb dolgunk, így csak legyintettünk. egészen nyár elejéig, amikoris valahogy rájöttek, hogy elköltöztünk, és kérték vissza azt a pénzösszeget, amit a költözés óta kifizettek. ezt én szépen vissza is fizettem, erre aztán válaszként jött ez a feljelentéssel fenyegető levél, ami arra kér minket, hogy mondjuk meg nekik, hogy hány gyerek él a háztartásunkban és hogy mennyi a bevételünk. ehhez konkrétan, mint egy banknak, ami kifizet egy állami juttatást, semmi közük.
na mindegy, hétfőn hívom a pasit, hogy hogy is van most ez....
csütörtök, augusztus 26, 2010
émi, dóra, méhamindi és a többiek
vasárnap délután elaltattam hannát, és mackógatyában elnyúltam a kanapén, kezemben az orvosi biokémia vaskos kötete (kontakt hülyülés ellen), miközben áll a hétméteres kupi a lakásban, mikor is csöngetnek.
halk döbbenet az arcunkon, hogy tejóéég, mégiscsak átjöttek.
az ugyanis úgy volt, hogy émi és anyukája, gven etették a virágokat és locsolták a halakat míg mi pesten voltunk, és sosó, még amikor én krakkóban voltam, szólt nekik, hogy most hétvégén jöjjenek fel.
aztán sosó addig rágta a fülemet, hogy szóljak már nekik, hogy vasárnap délután jöjjenek fel, míg végül szombat délután lementem, de persze nem voltak otthon, így haláli nyugalomban képzeltük eltölteni a délutánt, amikor hanna is nyugton van végre.
persze ők jöttek, és valahogy hannát sem keltették fel, émi elvolt a nagyszobában viszonylag csöndben, a teafőzés, sütiosztás (az előző napi szülinapi barackos túrós csokis piskótából volt még) sem ébresztette fel őt, szóval aludt mélyen még vagy egy órát.
éminek múlt héten kezdődött a sulija, ez volt a nagy téma, és valahogy szóba kerültek a rajzfilmfigurák, hogy a négyévesek között is már megy a ciki-menő téma, ismeri-nem ismeri megamindy-t vagy dorát alapon. az hozzátartozik a sztorihoz, hogy émi, mióta csak ismerjük, folyton a tévén lóg, hiába gyerekfejlődéssel foglalkozik az anyja, nemcsak rajzfilm, de híradó is megy, ha ők otthon vannak. most már legalább tudjuk, hogy elvi okai vannak, nehogy ciki legyen a gyerek a suliban.
elsőre komolyan elgondolkodtatott a dolog, mert persze simán kiközösítik a lurkók azt, aki kilóg a sorból, és persze sokszor lát az ember a függönytelen ablakokon át be a nappalikba, ahol a gyerekek nagy része a tévén lóg, nade muszáj órákat a tévé előtt töltenie valakinek ahhoz, hogy ismerje a rajzfilmsztárokat? végülis a marketingesek jóvoltából a poharakon és pólókon kívül a füzetekig és cerkákig van ezekből minden, a dorát én komolyan a közértből ismerem, mert egy nagyon finom töltetlen-csokitlan gyerekkeksz (na, ez a candylandes kép azért elég ütős, nem?). teletabija is előbb volt hannának boti-luca révén, mint hogy tudta volna, kik ők, sőt egyszer még teletabis füzetet is vettem neki, mert tök aranyos feladatok voltak benne, olyan figurákkal, amiknek ő este vacsorát főz. persze azóta ránk tukmálták krisztiék a dévédét, és megnéztünk teletabifilmet, de mondom, ez nem feltétlenül kell ahhoz, hogy ismerje őket a gyerek.
szóval élve a szupermarketek gagyi kínálatával, megmarad a kecske és jóllakik a káposzta is, vagyis lehet menő egy kölök úgy is suliban, hogy nem néz meg egy részt sem azokból a szarokból, és max csak a vízipókot meg a vakondot nyomja, vagy télen a mazsola fürdik és a misi mókus megy a diavetítőn.
most egyébként nincs semmi sem, mióta pestre utaztunk, hálistennek elfelejtődött ez a filmnézés, istenes kiborulások voltak azért már abból, hogy még egyet nézett volna kiskölök, de mi nem engedtük. persze tudom, ez nem marad így örökké, de ha ő nem kéri, én nem rakok be most semmit, és nikkelodeonunk vagy CN-ünk meg asszem nincs is. mindenesetre mi csak akkor kapcsolunk tévét, ha a gyerek már tutira alszik vagy vuvuzelázik az egész utca.
halk döbbenet az arcunkon, hogy tejóéég, mégiscsak átjöttek.
az ugyanis úgy volt, hogy émi és anyukája, gven etették a virágokat és locsolták a halakat míg mi pesten voltunk, és sosó, még amikor én krakkóban voltam, szólt nekik, hogy most hétvégén jöjjenek fel.
aztán sosó addig rágta a fülemet, hogy szóljak már nekik, hogy vasárnap délután jöjjenek fel, míg végül szombat délután lementem, de persze nem voltak otthon, így haláli nyugalomban képzeltük eltölteni a délutánt, amikor hanna is nyugton van végre.
persze ők jöttek, és valahogy hannát sem keltették fel, émi elvolt a nagyszobában viszonylag csöndben, a teafőzés, sütiosztás (az előző napi szülinapi barackos túrós csokis piskótából volt még) sem ébresztette fel őt, szóval aludt mélyen még vagy egy órát.
éminek múlt héten kezdődött a sulija, ez volt a nagy téma, és valahogy szóba kerültek a rajzfilmfigurák, hogy a négyévesek között is már megy a ciki-menő téma, ismeri-nem ismeri megamindy-t vagy dorát alapon. az hozzátartozik a sztorihoz, hogy émi, mióta csak ismerjük, folyton a tévén lóg, hiába gyerekfejlődéssel foglalkozik az anyja, nemcsak rajzfilm, de híradó is megy, ha ők otthon vannak. most már legalább tudjuk, hogy elvi okai vannak, nehogy ciki legyen a gyerek a suliban.elsőre komolyan elgondolkodtatott a dolog, mert persze simán kiközösítik a lurkók azt, aki kilóg a sorból, és persze sokszor lát az ember a függönytelen ablakokon át be a nappalikba, ahol a gyerekek nagy része a tévén lóg, nade muszáj órákat a tévé előtt töltenie valakinek ahhoz, hogy ismerje a rajzfilmsztárokat? végülis a marketingesek jóvoltából a poharakon és pólókon kívül a füzetekig és cerkákig van ezekből minden, a dorát én komolyan a közértből ismerem, mert egy nagyon finom töltetlen-csokitlan gyerekkeksz (na, ez a candylandes kép azért elég ütős, nem?). teletabija is előbb volt hannának boti-luca révén, mint hogy tudta volna, kik ők, sőt egyszer még teletabis füzetet is vettem neki, mert tök aranyos feladatok voltak benne, olyan figurákkal, amiknek ő este vacsorát főz. persze azóta ránk tukmálták krisztiék a dévédét, és megnéztünk teletabifilmet, de mondom, ez nem feltétlenül kell ahhoz, hogy ismerje őket a gyerek.szóval élve a szupermarketek gagyi kínálatával, megmarad a kecske és jóllakik a káposzta is, vagyis lehet menő egy kölök úgy is suliban, hogy nem néz meg egy részt sem azokból a szarokból, és max csak a vízipókot meg a vakondot nyomja, vagy télen a mazsola fürdik és a misi mókus megy a diavetítőn.
most egyébként nincs semmi sem, mióta pestre utaztunk, hálistennek elfelejtődött ez a filmnézés, istenes kiborulások voltak azért már abból, hogy még egyet nézett volna kiskölök, de mi nem engedtük. persze tudom, ez nem marad így örökké, de ha ő nem kéri, én nem rakok be most semmit, és nikkelodeonunk vagy CN-ünk meg asszem nincs is. mindenesetre mi csak akkor kapcsolunk tévét, ha a gyerek már tutira alszik vagy vuvuzelázik az egész utca.
szerda, augusztus 25, 2010
ugráló
mióta elindultunk pestre, hanna ezt ismételgeti, hogy "inkább ugrálóba mennék", de szegénykém csak most hétfőn jutott el oda, és akkor is csak azért, mert annyira szar idő volt, hogy semmi mást nem lehetett csinálni ötös erősségű szélben és esőben, nameg hétfő reggel, és "szerencsére" sosóra is rájött a hasmars (de úgy tűnik csak a szombati esti fiús sörözéstől - vicces, hogy martijn szülinapját pont az ő szülinapján mentek el megünnepelni m. haverjaival), szóval legalább itthon állt a kocsi, hogy elvigyen minket az ugrálóba.
viccesen ugrál már a kismacska, kirakja oldalra a két mancsát, és még eléggé furán próbál egyensúlyozni, de már két lábbal ugrik el, és élvezi nagyon. mondjuk azt is, hogy két egymással szemközt levő urgálóba átfut - trambulinon futni is vicces dolog ám.
és most, hogy egy csomót nőtt a lába, fel tud mászni egy csomó dologra egyedül a mászóvárakban, főleg, hogy megmutattam, hogy az oldalt levő hálóba be tudja akasztani a lábát. élvezte nagyon, bár néha rájött az önzőzés, amikor is nem enged másokat az általa kisajátított játékhoz. jaj, tegnap nagyon vicces volt: a nagyjátszón a lovas-biciklis-körhintára szeretett volna felülni, de már ült rajta egy nagyobb kislány. hanna felült egy mellette levő hintabohócra (bohócos hintaló), és onnan kiabált a kislánynak, hogy néé, nie doen. :)
ez mondjuk kezd néha enyhülni, néha hajlandó együtt is játszani valakivel, de azért annál százszor jobb, mint amikor szó nélkül elvonult és elkezdett bőgni, ha valaki elvett tőle valamit, vagy megelőzte a csúszdánál. most már harcol meg megvédi a kezében levő dolgokat, sőt, még a többit is, úgy kell néha leszerelni, hogy ne verje meg a homokozóba bemászó másik gyereket...
most, hogy másfél hete hasmenése van, és a doki szerint (szokásos szöveg: vírusfertőzés, majd meggyógyul magától) mehet közösségbe, a legnagyobb szívfájdalma hanninak, hogy nem eheti a megszokott junkfoodokat, az ugrálóban a csipszet, a játszón meg a fagyit - irtó nehéz olyan helyet találni itt, ahol normális kaját adnak, csak a műanyag kaja megy mindenhol, úgy kell agyban kisakkozni, melyik kevésbé rossz, de nyalókát, cukorkát nem kap, így ami azokon kívül van, jön.
viccesen ugrál már a kismacska, kirakja oldalra a két mancsát, és még eléggé furán próbál egyensúlyozni, de már két lábbal ugrik el, és élvezi nagyon. mondjuk azt is, hogy két egymással szemközt levő urgálóba átfut - trambulinon futni is vicces dolog ám.
és most, hogy egy csomót nőtt a lába, fel tud mászni egy csomó dologra egyedül a mászóvárakban, főleg, hogy megmutattam, hogy az oldalt levő hálóba be tudja akasztani a lábát. élvezte nagyon, bár néha rájött az önzőzés, amikor is nem enged másokat az általa kisajátított játékhoz. jaj, tegnap nagyon vicces volt: a nagyjátszón a lovas-biciklis-körhintára szeretett volna felülni, de már ült rajta egy nagyobb kislány. hanna felült egy mellette levő hintabohócra (bohócos hintaló), és onnan kiabált a kislánynak, hogy néé, nie doen. :)
ez mondjuk kezd néha enyhülni, néha hajlandó együtt is játszani valakivel, de azért annál százszor jobb, mint amikor szó nélkül elvonult és elkezdett bőgni, ha valaki elvett tőle valamit, vagy megelőzte a csúszdánál. most már harcol meg megvédi a kezében levő dolgokat, sőt, még a többit is, úgy kell néha leszerelni, hogy ne verje meg a homokozóba bemászó másik gyereket...
most, hogy másfél hete hasmenése van, és a doki szerint (szokásos szöveg: vírusfertőzés, majd meggyógyul magától) mehet közösségbe, a legnagyobb szívfájdalma hanninak, hogy nem eheti a megszokott junkfoodokat, az ugrálóban a csipszet, a játszón meg a fagyit - irtó nehéz olyan helyet találni itt, ahol normális kaját adnak, csak a műanyag kaja megy mindenhol, úgy kell agyban kisakkozni, melyik kevésbé rossz, de nyalókát, cukorkát nem kap, így ami azokon kívül van, jön.
hétfő, augusztus 23, 2010
Lehet, hogy nem a legjobbkor olvasom a Kukockij eseteit. Vagy pont jókor. Még nem tudom.
az a formalinos hagymás szövetminta azért eléggé ütött...
update: de, mégiscsak jókor. még csak a felénél tartok, de piszokjó.
és a hülye hormonok is a helyükre rázódtak (remélhetőleg), szóval jövő héten kezdődik Natashánál az őszi órarend, és mivel szerda meg péntek reggel is van pilates meg do-in,újra nekiállok, ez a majd itthon jógázom ez hetente egyszer, ha összejön.
az a formalinos hagymás szövetminta azért eléggé ütött...
update: de, mégiscsak jókor. még csak a felénél tartok, de piszokjó.
és a hülye hormonok is a helyükre rázódtak (remélhetőleg), szóval jövő héten kezdődik Natashánál az őszi órarend, és mivel szerda meg péntek reggel is van pilates meg do-in,újra nekiállok, ez a majd itthon jógázom ez hetente egyszer, ha összejön.
Csak türelem
Mondtam már, hogy utálok várni?
Kivagyok,
hogy hetekig nem válaszolnak, hogy köszi, de te nem kellesz erre az állásra,
hogy (most éppen) 23 naponta várjak arra, hogy most végre hátha nem jön meg, hogy ha érzékeny a mellem, vagy émelygek és hüjeségeken sírok, rögtön tudom, most összejött, és két napra rá kiderül, hogy mégsem, hiába volt ott az a halvány második csík
hogy nem járok tornázni, mert mi van, ha pont most nem fog megjönni,
hogy úgy várom az estéket, a szerdákat és péntekeket, mint Ivy a szabadnapját a Csengetett, Mylord?-ban, pedig sokszor csak elbaszom az időmet üres aggyal.
Egyébként nem agyalok azon, hogy mi lett volna ha, de most régnemvolt rossz kedvemben a szivem szakad meg, hogyha eszembe jut, hogy most a kezemben fognám ketteskét, ha... Hüje hormonok...
Kivagyok,
hogy hetekig nem válaszolnak, hogy köszi, de te nem kellesz erre az állásra,
hogy (most éppen) 23 naponta várjak arra, hogy most végre hátha nem jön meg, hogy ha érzékeny a mellem, vagy émelygek és hüjeségeken sírok, rögtön tudom, most összejött, és két napra rá kiderül, hogy mégsem, hiába volt ott az a halvány második csík
hogy nem járok tornázni, mert mi van, ha pont most nem fog megjönni,
hogy úgy várom az estéket, a szerdákat és péntekeket, mint Ivy a szabadnapját a Csengetett, Mylord?-ban, pedig sokszor csak elbaszom az időmet üres aggyal.
Egyébként nem agyalok azon, hogy mi lett volna ha, de most régnemvolt rossz kedvemben a szivem szakad meg, hogyha eszembe jut, hogy most a kezemben fognám ketteskét, ha... Hüje hormonok...
szombat, augusztus 21, 2010
meló
jelentkeztem egy tökjó posztdok állásra az egyetemi klinikán. szumoilálással foglalkoznak, csöppet biokém irány, de izgalmas téma, és egy csomó tapasztalatom passzol a követelményekkel. egy éves előszerződés, két év potenciális hosszabbítással. mondjuk a rugalmas munkaidőt meg a külföldi munkát majd az interjún tisztázni kell, ha addig eljutok egyáltalán.
próbáltam hívni a pasast, hogy szóljak neki, szabin leszünk, nem biztos, hogy olvasom rendszeresen a leveleket, nehogy amiatt lemaradjak. nem vette fel.
szabiról visszajövet próbálom hívni (Sosó nógatására, szerinte az jópont, ha valamelyik jelölt lelkes), semmi. emailre semmi válasz. nem túl jó jel.
és nem volt túl szívvidító az sem, hogy krakkóban összefutva Sebastiennel és Viviennel ők arról meséltek, hogy se Párizsban, se Londonban nem találnak megfelelő (már nemcsak posztdok, akármilyen szakmán belüli) melót már több mint egy éve.
úgy tűnik, most nem nagyon kellünk :(
próbáltam hívni a pasast, hogy szóljak neki, szabin leszünk, nem biztos, hogy olvasom rendszeresen a leveleket, nehogy amiatt lemaradjak. nem vette fel.
szabiról visszajövet próbálom hívni (Sosó nógatására, szerinte az jópont, ha valamelyik jelölt lelkes), semmi. emailre semmi válasz. nem túl jó jel.
és nem volt túl szívvidító az sem, hogy krakkóban összefutva Sebastiennel és Viviennel ők arról meséltek, hogy se Párizsban, se Londonban nem találnak megfelelő (már nemcsak posztdok, akármilyen szakmán belüli) melót már több mint egy éve.
úgy tűnik, most nem nagyon kellünk :(
kicsit durrell-es
inkább ne meséld el
csomó mindenről szeretnék írni, de mikor leülök, csak a mitörtént-lista jön ki belőlem, és érzem, hogy tökre le kéne írni a dolgokat, azt, hogy mi jár a fejemben, mert jó dolog visszaolvasni azt is, nemcsak a mitörténtet, de közben tudom, hogy ki a frászt is érdekel ez az egész, ami egy csöppet elkeserít, merthát minek is írni, ha nincs ki olvassa, de akkor meg megint arra gondolok, hogy leszarom, elég az, ha nekem az jó, hogy majd visszaolvashatom.mostanában nem állok túl jól visszajelzések és önértékelés terén, persze ez csak néha tör felszínre.
még régebben beszélgettünk andival arról (a méregdrága szaunakomplexben egy szál fürdőköpenyben az étterem bőrfoteljeiben), hogy itt kinn más témákról beszélget az ember, bezzeg régen pesten filozofáltunk, az élet nagy kérdéseit meg kellett fejteni, de mostanában már csak a felszínes témák maradtak. nem kell magunkat vagy a másikat megváltani.
lehet, hogy csak nem kerül az ember olyan viszonyba már senkivel, akivel eljutna ilyen szintre.
lehet, hogy ennyi idős korban, egy más kultúrkörben nem illik vagy hogyismondjam, nem szokás ilyen témákról dumálni.
vagy már elmúlt az a fajta naivitás, amin keresztül nézve az élet nagy dolgai megemészthetők, átformálhatók, vagy akár csak megláthatók lennének.
az ember önkéntelenül tompul, csiszolódik, alkalmazkodik, és az élet hoz kisebb, bár aktuálisan marginálisabb problémákat, és talán nagy sokk kell ahhoz, hogy aztán újra rátaláljon azokra a kérdésekre, amelyekre régen sem talált választ.
amúgy kösz, jól vagyok, csak éppen olvastam Imma Monsóttól az Inkább ne meséld el-t.
megérte.
péntek, augusztus 20, 2010
krakkó
aztán ahogy visszajöttünk leidenbe, másnap már mentem is tovább krakkóba, Sylwia és Kevin esküvőjére. Krakkó az egyik leszuperebb város a világon, komolyan, meseszép belváros, qrvajó kerületekkel, hihetetlenül hangulatos kiülős és beülős helyekkel. péntek este, miután átvedlettem a zuhany után - harminc fok volt este hatkor - nekilódultam a zsidó negyednek, a Kazimirznak, és megtaláltam azt a elmondhatatlanul sajátos varázsú helyet, ahol annó Eszterrel söröztünk kávéztunk, aminek a belső helysége egy békebeli szalon, vörös anyaggal borítva a fala, festmények, kerek faasztalok, és a következő szoba egy szekrényajtón keresztül közelíthető meg.
kiültem egy sörrel meg egy doboz cigivel (szabadság!!!), a székek pont az új térre néztek (tiszta moszvatér), ahol a buliba igyekvő fiatalok sora kígyózott a melegszendvicses pultok előtt. aztán üzent Sylwia, hogy benn söröznek a városban, csatlakozzak. pár sör után még éppen elcsíptük a pirogfesztivált zárás előtt, aztán csatlakoztunk Kevin haverjaihoz.
másnap bejártam a Kazimirzt, aztán délután meg jött az esküvő. a templomi, egy lengyel pappal, aki hosszasan ecsetelte németül, hogy sajnos angolul nem tud, de mivel Kevin félig német, meg a haverok nagy része onnan jött, az is nagy segítség lett volna, ha elmondja a lényeget németül is. de nem.
az egyórás macera után visszasétáltunk a hotelbe, ahol a vacsora meg a buli volt. volt ott minden, ami tipikus lengyel: pohártörés a koccintás után (csak az ifjú pár dobált), szüntelen éneklés (sztóla, sztóla című lengyel éljen éljen dalocska, amit a német srácokkal a végén majdnem kívülről fújtuk), finom vacsi, bár az asztalon csak üditő meg víz és vodka, sör bor sehol :) - azért ők is sok mindent vettek át az oroszoktól, hiába tagadják.
aztán megjelent népviseletben egy háromfős zenész-és kornyikálós banda, meg két vőfély-szerűség, és elkezdtek garázdálkodni (mindezt persze lengyelül, Kevin angol rokonságával együtt semmit nem értettünk az egészből, néha elszabadult egy-egy angol mondat magyarázatképpen, de csak nagy ritkán): kalodába zárták a férjet, és baltával megborotválták (na ez neki is meglepetés volt, szegénykém), majd megtették ugyanezt a feleség tanújával, de neki a lábát borotválták, ami valljuk be, elég bizarrul nézett ki. aztán kiszedtek nyolc embert a tömegből, köztük volt Kevin 16 éves unokaöccse is, és két négyes csoportot csináltak, majd odaadtak nekik egy ősrégi fa sílécet, rajta négy, pálesszel teli pohárral. a sílécet fogva kellett kiinniuk a piát, és mikor leengedték a lécet, ha valakinek maradt a poharában, vagy lepotyogott a pohár, újrázás jött. három kör után jött a második csapat szintén három körrel. szerencsétlen kiválasztottak totál beállva ültek le ezek után.
aztán megint kaja jött, meg diszkófíver, aztán meg a nyivákoló-és obégatózenekar szórakoztatott minket, majd jött a szingli-szívatás: menyasszony hajából virágocska melyik őt körbetáncoló leánynak hull vajon a lába elé, illetve melyik fiú kapja el a vőlegény nyakkendőjét. aztán szinglik körtánca, szigorúan fiú-lány-fiú-lány felállásban, majd néptáncoktatás, random módon kiragadott áldozatoknak.
csöppet fura egy buli volt, nem tudom, ki élvezte ezeket a szívatásokat (Sylwia nem úgy tűnt, mint aki nagyon élvezné, pedig ős szervezett mindent), ráadásul két-háromóránkét etettek meg minket hússal-krumplival, a tánctér meg ott volt az asztalok mellett, ahol körben riszálta magát néhány elvetemült, de hiába gurítottuk le sorban a vodkákat, nem igazán volt buli-fíling, inkább kijártunk cigizni meg dumálni az utcára. én négykor feküdtem le, a többiek még masszívan nyomták tovább.
az azért kiderült, hogy irtó jófej haverjai vannak Kevinnek :)
meg az is, hogy mindenhova, de tényleg, mindenhova kell vinni egy kényelmes papucsot, akár húsz fokot és esőt jósolnak, mert az újonnan vett szandál úgy szét tudja cseszni az ember lábát, hogy csak ihaj. (és ez egy zárt cipőre is vonatkozik negyven fokos előrejelzésnél.)
kiültem egy sörrel meg egy doboz cigivel (szabadság!!!), a székek pont az új térre néztek (tiszta moszvatér), ahol a buliba igyekvő fiatalok sora kígyózott a melegszendvicses pultok előtt. aztán üzent Sylwia, hogy benn söröznek a városban, csatlakozzak. pár sör után még éppen elcsíptük a pirogfesztivált zárás előtt, aztán csatlakoztunk Kevin haverjaihoz.
másnap bejártam a Kazimirzt, aztán délután meg jött az esküvő. a templomi, egy lengyel pappal, aki hosszasan ecsetelte németül, hogy sajnos angolul nem tud, de mivel Kevin félig német, meg a haverok nagy része onnan jött, az is nagy segítség lett volna, ha elmondja a lényeget németül is. de nem.
az egyórás macera után visszasétáltunk a hotelbe, ahol a vacsora meg a buli volt. volt ott minden, ami tipikus lengyel: pohártörés a koccintás után (csak az ifjú pár dobált), szüntelen éneklés (sztóla, sztóla című lengyel éljen éljen dalocska, amit a német srácokkal a végén majdnem kívülről fújtuk), finom vacsi, bár az asztalon csak üditő meg víz és vodka, sör bor sehol :) - azért ők is sok mindent vettek át az oroszoktól, hiába tagadják.
aztán megjelent népviseletben egy háromfős zenész-és kornyikálós banda, meg két vőfély-szerűség, és elkezdtek garázdálkodni (mindezt persze lengyelül, Kevin angol rokonságával együtt semmit nem értettünk az egészből, néha elszabadult egy-egy angol mondat magyarázatképpen, de csak nagy ritkán): kalodába zárták a férjet, és baltával megborotválták (na ez neki is meglepetés volt, szegénykém), majd megtették ugyanezt a feleség tanújával, de neki a lábát borotválták, ami valljuk be, elég bizarrul nézett ki. aztán kiszedtek nyolc embert a tömegből, köztük volt Kevin 16 éves unokaöccse is, és két négyes csoportot csináltak, majd odaadtak nekik egy ősrégi fa sílécet, rajta négy, pálesszel teli pohárral. a sílécet fogva kellett kiinniuk a piát, és mikor leengedték a lécet, ha valakinek maradt a poharában, vagy lepotyogott a pohár, újrázás jött. három kör után jött a második csapat szintén három körrel. szerencsétlen kiválasztottak totál beállva ültek le ezek után.
aztán megint kaja jött, meg diszkófíver, aztán meg a nyivákoló-és obégatózenekar szórakoztatott minket, majd jött a szingli-szívatás: menyasszony hajából virágocska melyik őt körbetáncoló leánynak hull vajon a lába elé, illetve melyik fiú kapja el a vőlegény nyakkendőjét. aztán szinglik körtánca, szigorúan fiú-lány-fiú-lány felállásban, majd néptáncoktatás, random módon kiragadott áldozatoknak.
csöppet fura egy buli volt, nem tudom, ki élvezte ezeket a szívatásokat (Sylwia nem úgy tűnt, mint aki nagyon élvezné, pedig ős szervezett mindent), ráadásul két-háromóránkét etettek meg minket hússal-krumplival, a tánctér meg ott volt az asztalok mellett, ahol körben riszálta magát néhány elvetemült, de hiába gurítottuk le sorban a vodkákat, nem igazán volt buli-fíling, inkább kijártunk cigizni meg dumálni az utcára. én négykor feküdtem le, a többiek még masszívan nyomták tovább.
az azért kiderült, hogy irtó jófej haverjai vannak Kevinnek :)
meg az is, hogy mindenhova, de tényleg, mindenhova kell vinni egy kényelmes papucsot, akár húsz fokot és esőt jósolnak, mert az újonnan vett szandál úgy szét tudja cseszni az ember lábát, hogy csak ihaj. (és ez egy zárt cipőre is vonatkozik negyven fokos előrejelzésnél.)
nyár
három pesten töltött hét és egy krakkói hosszúhétvége után eléggé lelombozó a zuhogó eső és az alig húsz fok, tisztára végeanyárnak fíling kering a levegőben - najó, ma éppen süt a nap, és papucsban is ki lehet menni, és tegnap este se fagytunk meg Andiéknál a kerti lecsózáson (megjegyezendő, Wout először kezdeményezett játékot Hannával, a kis wippwappon ketten mérleghintáztak, wow).
szóval voltunk pesten, meg veresen, meg a szigetközben, és mindegyik jó volt.
a vízitúrától csöppet rettegtem, lelki szemeim előtt már Dttvel ordibáltam, amiért Berconka végigverte az összes gyereket, de azt kell mondjam, akárhányszor csak félve állok hozzá ezekhez a gyerekes bulikhoz, hihetetlenül jól sülnek el. az evezés része is klafa volt, Hanna az ölemben ült a kenuban a vadiúj pufi vízen-fenntartós fürdőruhájában, és amikor a srácok csobbantak egyet a Duna közepén, borosspetitvel meg badárbalival pancsiztatta magát, és igencsak élvezte a lubickolást. amúgy borosspeti volt a sztár, egész végig őróla dumált :)
szóval pénteken, amikor Julával meg Molival lementünk, még javában tombolt a kánikula és a szúnyoginvázió, beeveztünk az ártéri erdőkbe is, fogtunk békát meg tetszhalott szitakötőt, este meg főztünk, és Berci belesett egy tányér forró lecsóba. szóval volt izgalom addig is dögivel, de aztán éjszaka megérkezett a vihar, és Zozó beszopatta Sosót, hogy itt tuti jégeső lesz, és hát nekérdezd miért, de apósom erősködött, hogy a mercit vigyük, ami persze eléggé furán vette ki magát, egy merdzsó a szigetközi pöcsömfalván, na mindegy, szóval a mercit féltette a drágám, úgyhogy éjjel alig aludt, mert ahogy rákezdett a vihar, ő a kocsira terítette a pokrócokat és benn ülve várta a jeget. aztán meg árkot ásott hajnalok hajnalán Istuval, mert egy csomó sátor körül bokáig ért a víz, és megpróbálták csatornákkal elvezetni azt, mielőtt a sátrak beáznának.
aztán szombatra megjött a hideg, és mi őriztük a tábort egész nap, és dumáltok a terhes meg kisbabás csajokkal, meg a helyét nemigazán találó képviselőasszonnyal :) este még ugrált egy sor Hanna a felfújhatós matracon, úgyhogy ezen az éjszakán azért nem aludtunk, mert Sosó háromóránként a lábpumpával fújta fel a leeresztett óriásmatracot - és én hiába nem a matracon, hanem csak egy iciripiciri polifómon aludtam (volna), mindig felébredtem a pumpálásra, hiszen a matracról lemászva az én lábamon landolt kedves férjem.
aztán vasárnap összepakoltunk és útközben hazafele menet mindannyian beültünk kajálni egy helyre, ami nyitva volt, ahonnan nem utáltak ki, és ahol nem voltak riasztóan magas árak (nem igazán vicces négy autónyi emberrel egyeztetni, hogy akkor ha ez nem jó, merre tovább).
aztán családoztunk, itt is, ott is, bár inkább a Rozáliában voltunk megint (ahol Krisztiék ágyával szenvedtünk sokat, ilyen kemény ágyon lehetetlen jókat aludni, ja és persze befigyelt a bolhasztori is ráadásnak, ha már alvás). Apóst, akiegy elvetemült hipochonder még egy ujjbegyes vércukorméréstől is rosszul van, pénteken műtötték lágyéksérvvel, és otthon szenvedett lábadozott, míg ott pesten voltunk, Kati meg végig dolgozott, vagyis majdnem végig. Anyu meg végig vagy majdnem végig veresen volt, szóval ha vele is akartunk találkozni, oda kellett kihurcolkodni. aztán egyik nap, mikor pesten voltak, Hanna ott aludt anyáméknál teljen egyedül, és mindannyian élvezték a dolgot. mi is :)
mi meg voltunk kettesben moziban, néztünk spanyol filmet, ami után enni kellett, meg angol filmet, ittunk romkocsmákban, meg találkoztunk verával is, szintén egy romkocsmában, meg egy félreértés miatt mindketten bulztunk a hajón a két Balival (valami kommunikációs malőr történhetett, aszittem Sosó csak elvisz, ő meg hogy ő is jön, és hát miért is ne jöhetett volna, ha volt kedve), szóval jó sokat le tudtuk adni Hannát, ami azért ránk fért.
szóval voltunk pesten, meg veresen, meg a szigetközben, és mindegyik jó volt.
a vízitúrától csöppet rettegtem, lelki szemeim előtt már Dttvel ordibáltam, amiért Berconka végigverte az összes gyereket, de azt kell mondjam, akárhányszor csak félve állok hozzá ezekhez a gyerekes bulikhoz, hihetetlenül jól sülnek el. az evezés része is klafa volt, Hanna az ölemben ült a kenuban a vadiúj pufi vízen-fenntartós fürdőruhájában, és amikor a srácok csobbantak egyet a Duna közepén, borosspetitvel meg badárbalival pancsiztatta magát, és igencsak élvezte a lubickolást. amúgy borosspeti volt a sztár, egész végig őróla dumált :)
szóval pénteken, amikor Julával meg Molival lementünk, még javában tombolt a kánikula és a szúnyoginvázió, beeveztünk az ártéri erdőkbe is, fogtunk békát meg tetszhalott szitakötőt, este meg főztünk, és Berci belesett egy tányér forró lecsóba. szóval volt izgalom addig is dögivel, de aztán éjszaka megérkezett a vihar, és Zozó beszopatta Sosót, hogy itt tuti jégeső lesz, és hát nekérdezd miért, de apósom erősködött, hogy a mercit vigyük, ami persze eléggé furán vette ki magát, egy merdzsó a szigetközi pöcsömfalván, na mindegy, szóval a mercit féltette a drágám, úgyhogy éjjel alig aludt, mert ahogy rákezdett a vihar, ő a kocsira terítette a pokrócokat és benn ülve várta a jeget. aztán meg árkot ásott hajnalok hajnalán Istuval, mert egy csomó sátor körül bokáig ért a víz, és megpróbálták csatornákkal elvezetni azt, mielőtt a sátrak beáznának.
aztán szombatra megjött a hideg, és mi őriztük a tábort egész nap, és dumáltok a terhes meg kisbabás csajokkal, meg a helyét nemigazán találó képviselőasszonnyal :) este még ugrált egy sor Hanna a felfújhatós matracon, úgyhogy ezen az éjszakán azért nem aludtunk, mert Sosó háromóránként a lábpumpával fújta fel a leeresztett óriásmatracot - és én hiába nem a matracon, hanem csak egy iciripiciri polifómon aludtam (volna), mindig felébredtem a pumpálásra, hiszen a matracról lemászva az én lábamon landolt kedves férjem.
aztán vasárnap összepakoltunk és útközben hazafele menet mindannyian beültünk kajálni egy helyre, ami nyitva volt, ahonnan nem utáltak ki, és ahol nem voltak riasztóan magas árak (nem igazán vicces négy autónyi emberrel egyeztetni, hogy akkor ha ez nem jó, merre tovább).
aztán családoztunk, itt is, ott is, bár inkább a Rozáliában voltunk megint (ahol Krisztiék ágyával szenvedtünk sokat, ilyen kemény ágyon lehetetlen jókat aludni, ja és persze befigyelt a bolhasztori is ráadásnak, ha már alvás). Apóst, aki
mi meg voltunk kettesben moziban, néztünk spanyol filmet, ami után enni kellett, meg angol filmet, ittunk romkocsmákban, meg találkoztunk verával is, szintén egy romkocsmában, meg egy félreértés miatt mindketten bulztunk a hajón a két Balival (valami kommunikációs malőr történhetett, aszittem Sosó csak elvisz, ő meg hogy ő is jön, és hát miért is ne jöhetett volna, ha volt kedve), szóval jó sokat le tudtuk adni Hannát, ami azért ránk fért.
szerda, augusztus 18, 2010
gugli-lista
nem is tudom miért kattintottam rá pár hónapja arra, hogy kereshessen a gugli a blogomban. mindegy is, mert így aztán hű de megugrott az olvasottságom. és nem is akárhogy, izgalmas dolgokat keresve tévedtek ide. íme a keresőszavak listája, ami alapján rámtaláltak:
ujjlazító gyakorlat
festéktelenítő ajtó ablak
nyelvrákom
akváriumban halpisi
tablettanyomó
műzlitartó
5-Alpha-Reductase-Deficiency
haligali petra
boogalo babakocsi
nagy mellű nők klubja
nem karmos egyészujjas
mike leigh naked quoay
ujjlazító gyakorlat
festéktelenítő ajtó ablak
nyelvrákom
akváriumban halpisi
tablettanyomó
műzlitartó
5-Alpha-Reductase-Deficiency
haligali petra
boogalo babakocsi
nagy mellű nők klubja
nem karmos egyészujjas
mike leigh naked quoay
vasárnap, augusztus 01, 2010
Csípés
Az idei vízitúra szuper volt, csak sajna sok volt a nyuszog, nagyon de nagyon sok. És érdekes módon csak pár nappal később kezdtek viszketni a csípések. Talán ezért nem volt fura eleinte, hogy Hanna kezein sok a csípés, meg hogy viszket, hiába voltunk már pár napja Pesten. De amikor egyik délutáni alvása után az arca is totál piros pötty volt, de szúnyog sehol a szobában, kezdett gyanús lenni a dolog. Ágyneműcsere, padlószőnyeg és matracporszívózás után leültem, hogy utánanézzek, mi csíp így, és ekkor az asztalon sétáló hangya ugrott egy nagyot. Elkaptam, csak körömmel pattant szét, vagyis bolha volt a tettes, ami perszehogy Kriszti kerti macskáiról jött át Hannára, anyós minden nap megsimogattatja őket Hannival etetéskor.
Este sörözés volt Zsófival, kértem Sosót, hogy mossanak feltétlenül hajat a gyereknek, tuti ott lapulnak a dögök, csupa csípés az arca meg a homloka.
Éjfélkor gyerek az ágyunkban, de az csak reggel derül ki, hogy nemcsak egy órás esti mese volt a nagyival, így csak fél 11kor aludt el a kölök, így garantált a hisztis nap, de hajmosás sem volt, így persze a bolha éjjel újra támadt. Hanna feje, keze és lába majdnem egybefüggő vörös viszkető dudor, de a közös ágyhasználatnak köszönhetően az én lábam is csupa csípés. Gyors hajmosás a gyereknek reggel, majd ezek után apósom benyög egy "ti mániások" vagy vmi hasonló megjegyzést, hát nem mondom, kellett egy nagy adag önmérséklet, hogy fel ne robbanjak.
Szerencsére aznap reggel jött Apu, hogy kivigyen minket kettőnket Hannival Veresre (na persze anyám rögtön tudta, hogy ez bizony bárányhimlő), és aztán ott is aludtunk, így Sosó tudott dolgozni, meg a macskákat bolhátlanítani, meg kiteregetni az összes ágyneműt, pizsamát, ahol csak a bolha lepihenhetett.
Tegnap este újra a Rozáliában aludtunk, szerencsére már bolhamentesen, de szegény gyerek képe még mindig teli van a gyógyulófélben lévő csípésekkel.
Ezek után tegnap este, mikor anyós fürdette a kölköt, az elesett a kádban és beverte a víz alatt a fejét. Nem hiszem, hogy hisztis picsa lennék, ha most azt mondanám, hogy nyugodtan nem hagynám rájuk pár napra a gyereket.
Este sörözés volt Zsófival, kértem Sosót, hogy mossanak feltétlenül hajat a gyereknek, tuti ott lapulnak a dögök, csupa csípés az arca meg a homloka.
Éjfélkor gyerek az ágyunkban, de az csak reggel derül ki, hogy nemcsak egy órás esti mese volt a nagyival, így csak fél 11kor aludt el a kölök, így garantált a hisztis nap, de hajmosás sem volt, így persze a bolha éjjel újra támadt. Hanna feje, keze és lába majdnem egybefüggő vörös viszkető dudor, de a közös ágyhasználatnak köszönhetően az én lábam is csupa csípés. Gyors hajmosás a gyereknek reggel, majd ezek után apósom benyög egy "ti mániások" vagy vmi hasonló megjegyzést, hát nem mondom, kellett egy nagy adag önmérséklet, hogy fel ne robbanjak.
Szerencsére aznap reggel jött Apu, hogy kivigyen minket kettőnket Hannival Veresre (na persze anyám rögtön tudta, hogy ez bizony bárányhimlő), és aztán ott is aludtunk, így Sosó tudott dolgozni, meg a macskákat bolhátlanítani, meg kiteregetni az összes ágyneműt, pizsamát, ahol csak a bolha lepihenhetett.
Tegnap este újra a Rozáliában aludtunk, szerencsére már bolhamentesen, de szegény gyerek képe még mindig teli van a gyógyulófélben lévő csípésekkel.
Ezek után tegnap este, mikor anyós fürdette a kölköt, az elesett a kádban és beverte a víz alatt a fejét. Nem hiszem, hogy hisztis picsa lennék, ha most azt mondanám, hogy nyugodtan nem hagynám rájuk pár napra a gyereket.