polder

a wikipedia szerint: "A polder egy alacsonyan fekvő terület, ami – legalábbis időszakosan – a tenger szintje alatt fekszik, és amit az ember mesterségesen hódított el a tengertől gátak segítségével. Van, amelyiket vízszivattyúzással kell kiszárítani, és szárazon tartani, másokat zsilipek kinyitásával alacsony árapályszint esetén. A legismertebb példák, ahol ilyen földvisszahódítás történik tengertől, a tengerszint alatt fekszenek.
A legtöbb polder Hollandiában található, az országot gyakran asszociálják velük, de Hollandia nem kizárólagos helyszín. Mindenesetre a holland döntéshozatalt gyakran polder-modellnek titulálják."
csütörtökön poldernapot tartottak. szünet volt, Hemelvaartsdag, Mária mennybemenetele vagy miaszösz, de mindenesetre erre a napra szervezték a poldernapot. ennek örömére bicajtúrákat szerveztek, amire andiék elhívtak minket is. háromajróért adtak egy térképet a kiindulóponton, rajta bejelölve a poldereket, és az azokon levő gazdaságokat. merthogy az egésznek az volt az értelme, hogy végigjárd a környéket, és megismerd a poldereken gazdálkodó és termelő népeket. így aztán láttunk önjáró (totál automata) fejőgépet, amibe a tehén akkor megy be, amikor kedve van tejelni, a masina először lemossa a tőgyét, aztán lézerrel vezérelve rácuppan a szívófej, és dől a tej, miközben a tehénke a megérdemelt jutifalatot rágcsálja. közben a következő meg áll, és vár a sorára, és nézi a kószáló kisrobotot, ami pucolja a karámot.
aztán láttunk igazi sárga spitz- avagy tévé-paprikát, amit itt sem boltban, sem piacon nem lehet kapni, csak kaliforniait, mert a sárga megy valahova exportra (pl karlsruhébe), kiváló minőség, két darab ötven centért kapható, közben kantrizene ment a hangárban.
aztán voltunk jachtkészítő mesternél, ahol pár hajó készül csak egyszerre, merthogy kézimunka folyik itt, fából, elég durva.
a fagyishoz nem mentünk be, mert úgy tűnt, a gyerkőcök elaludtak, de aztán a sajtosnál muszáj volt megállni, mert Hanna mégsem aludt, hanem ordított.
szuper helyeken jártunk, piszkosul szép tájakon, csak valahogy sehogysem jutott eszünkbe andival az a szó, hogy építőtábor :)

áll a baba áll

csütörtökön Andiéknál a felolvadós félóra után Hanna megmutatta, hogy szerda óta fel tud állni egyedül. pénteken meg egyenesen produkálta magát a nagyszüleinek, vagy egy órán át guggolásból felállt, majd visszaguggolt. és persze pont amikor nekem takarásban volt, lépett kapaszkodás nélkül hármat az ágy pereméig. és azóta is irtóra élvezi az álldogálást, de persze járni még nem mer egyedül, de ez a felállás szuper dolog. legjobb a nagyágy matracán, szegénykém már a végén tiszta ideg, mert nem sikerül neki megtalálni az egyensúlyát a matracon. de azért a hátravágódást élvezi nagyon. meg a hátunkra mászást. nemhiába lovasnemzet a magyar, már egy láblendítéssel rajtunk terem ez a lány...

hiány

hiányzik azért még mindig karlsruhe, a füves strandok bármelyike, ahova ki lehetne heveredni a gyerekmedence mellé a melegben, itt persze nincs füves strand, de persze olyan meleg sem, hogy kiheveredjen a napra az ember. voltunk ma usziban, és az is szuper volt, de azért egy fedett uszi nem ugyanaz, mint egy strand.
pesten meg olyan meleg lesz majd augusztusban, hogy inkább árnyékban döglik az ember, bár az sem rossz, feküdni a pléden, újságolvasás közben beszundítani, felváltva gyereket kergetni, stb. anyám nyaggat, hogy majd menjünk ki hosszabb időre veresre, és bár igaza van, a kert szuper árnyékos, meg vehetünk felfújható medencét, és végülis kell ennél több? pancsolás, virágok, rohadó meggy a fűben, szaladgáló hangyák, kergetnivaló kutya meg macska? feci athéni esküvője pont beleesik a nyaralásba, de még mindig nem tudjuk mennyit leszünk végülis pesten augusztusban - ez attól függ, hogy sosó kivesz-e szabit, vagy ott fog dolgozni. meg persze pont júliustól mehetne hanna szerdán is bölcsibe...

fizikoterápia

a bicajút odafele eléggé leizzasztott, egyrészt mert késésben voltam és még el is szúrtam az utat, nem találtam az átjárót a hídra (alul ment, nem felül), másrészt paráztam, hogy meg tudjak állni a lóbaszó női bicajjal, amin csak kontra van, és marha magasan van az ülés, meg persze a kormányra szerelt üléstől nehéz leugrani. nameg attól, hogy Hanna hogy fogja viselni a félórás kezelést.
tíz percet késtünk, úgyhogy csak húsz percem maradt. Hanna végig csöndben ült, a csajszi szerint a padlót nézte, hiába vittem neki egy zsák játékot meg nasiznivalót. mondjuk a szőlőből evett, az biztos, de én nem láttam, mit művel, vagy a plafont vagy a padlót kellett néznem.
utána viszont már a bicajon jó sokat dumcsizott, és a játszón meg elemében volt. remélem nem volt neki az egész rossz élmény, csak az új helytől szeppent meg egy kicsit.

hiszti, kétlábon, koffein és related

Hanna mostanában elkezdte durván a dackorszakot. tudom, általában kétévesen kezdődik, de hát akaratos kislányunk nem várt addig, ő már most ellenkezik, ha reggel pelenkát kell cserélni vagy ha bármikor öltözni kell. ívben megfeszül, ordít, rúgkapál és persze még visít is közben, ha olyasmi történik, amire ő előtte nemet intett a fejével. néha ki lehet cselezni, mondjuk a cipőfelvevésnél bejön az a trükk, hogy a macijára vagy a babájára adom rá, na akkor persze rögtön a lábára mutogat, hogy az neki kell.
pluszban tegnap óta feláll egyedül, kapaszkodás nélkül, és vigyorogva álldogál, szóval lassan tényleg elindul kapaszkodás nélkül. meg még mindig nem bújt ki teljesen az alsó rágófoga, szóval van elég oka arra, hogy éjjel megint vacakul aludjon, de ez engem konkrétan kikészít. merthogy apa nem jó éjjel, anya kell, és sokszor csak úgy alszik vissza hajnalban, ha átvisszük a nagyágyba. ott meg mászik rám, ölelget, átkulcsolja a nyakamat, úgy kell lehámoznom magamról, hogy meg ne fojtson.
ma reggel hétkor kelt, én egy kávét reggeliztem egy kis mazsolás zsömivel. aztán kilenckor átmentünk Andiékhoz, hogy majd megyünk lepkézni, ha megjött a számítógépszerelő. amíg vártunk, Andi főzőtt kávét. aztán csak nem jött a szerelő, viszont jött még egy kávé, én meg fél egykor már remegő kézzel mentem hazafele, a lépcsőn már szédültem, most meg lefagynak az ujjaim a kezemen, lábamon. ahogy ettem, kicsit jobb lett, de még mindig tart a túladagolás. jöjjek már le, jöjjek már le...
ma megyek fizikoterápiára, hétfőn felmérték az állapotomat, ami súlyos annyira, hogy fizesse a biztosító: a bal oldalamon nem mozdgnak el a bordák a gerincoszloptól, és az izmok baromira feszesek. a jobb oldalam kicsit jobb. egy csöppet visszajött a kamaszkori gerincferdülésem is. neszenekem. tornázni meg úszni kell. meg járni hozzájuk.
mondtam a csajnak, hogy Sosó nincs, gyereket nincs kire hagyni, erre mondta, hogy hozzam nyugodtan, mindenki ezt csinálja. na majd meglátjuk, hogy bírja azt a félórát...
aztán holnap meg megyünk heidelbergbe, apámékkal meg nagybátyámékkal hétvégezni. mivel Sosó normandiábol jön kocsival, mi Hannával vonatozunk. Hogy hogy megyünk ki az állomásra, meg nem tudom. jó is hogy eszembejut, meg kell nézni a buszokat...

micsoda ötlet

nabasszus, ezen aztán valaki halálra keresi magát. piszokjó ötlet, pláne, hogy állítható az állvány, így tényleg bárhova befér, nade 140 ajrót elkérni érte rablás. bár olcsóbb, mint egy nagykádat beszerelni, az biztos...

ingyé-masszázs

ma volt az első igazán felszabadult Hanna-mentes napom, mióta ledoktoráltam, mert először jöttek Sosó szülei, aztán meg Juditék, szóval ma volt először olyan bölcsinap, hogy nem kellett se tanulni, se másokat szórakoztatni. ennek örömére takarítottam, meg Sosóval bútorokat tologattunk, aztán elmentem úszni meg plázázni Leiderdorpba Sosó vadiúj autójával (hétfőn átvette az insigniát). az usziban én voltam az egyetlen, aki konkrétan úszott, mindenki csak pancsolt, pezsgőfürdőzött vagy ugrált a dobogókról. vagy az élménymedencében úsztatta a gyerekét. egy fél órát úsztam, aztán vízbenpedálozás versenyt rendeztek a nagymedencében (hol máshol, van direkt gyerekmedence, dehát ha csak egy ember úszik, kergessük el azt is). mindegy, így legalább átmentem az épület hátoldalán levő fizikoterápiás rendelőbe - oda küldtek, mikor megkérdeztem, hogy hol van a masszázs. na itt aztán tényleg mamikákat tornáztattak, szóval nem egy exkluzív masszázsszalon az egész, hanem egy rehab-rendelő, de úgy tűnik, hogy az egészségbiztosítás fedezi majd a hát-reparálást, ha tényleg fáj. és hát fáj a hátam, a vállam meg a nyakam. meg a lábam is, de az más tészta, ma reggel belerúgtam a laptoptöltőbe, és maga alá fordultak a lábujjaim. hogy hogy lehet ilyet csinálni, nem tudom, nekem mindenesetre sikerült.
nade a lényeg, hogy hétfő délután megyek egy tébékártyával meg egy lepedővel masszázsra, és ha minden igaz, akkor a biztosító fizeti a kínzásomat. mert ez fájni fog, mint szeptemberben a facherbadban. ott a vasmarkú masszőrbácsi nemcsak kézzel, de vákuummal is kínzott, tiszta kék meg lila lett a hátam, mint akit vernek. kíváncsi vagyok, ez a nőci milyen lesz, milyen a technikája. meg persze, hogy jó lesz-e utána.