kételyek között

igazából néha meg vagyok győződve a dologról, néha meg azt hiszem, hogy csak a hülye hormonok szórakoznak velem, és csak bebeszélem magamnak a dolgot.
hogy peter, a labor posztdokja szívat. merthogy nem adja oda két hónapja már a kért plazmidtérképet mindenféle idióta okokra hivatkozva. a plazmidét, amivel dolgoznom kell - kéne, amibe bele kéne klónoznom háromféle promótert, de fogalmam sincs, hogy ténylegesen mi van benne. szívok a pcr-rel is amúgy, nem megy a genomi dns-ről a promoter-amplifikálás. beterveztem egy genomi dns pucolást, de nem találtam proteináz k-t, és ő nem volt hajlandó adni, mert hogy miért nem használom az ő dns-ét. hogy ő hetente izolál, és nevetséges, hogy én magam ezzel akarok vacakolni. amúgy a pcr-hez az ő által kutyult taq-ot és ready-to-use puffert tudom csak használni, amiről szintén fogalmam sincs, hogy milyen puffer van benne, mennyi dNTP, van-e benne só, stb. ergó, ha nem megy a pcr, ezekkel nem tudok variálni.
ha összejön valamelyik grant, első dolgom lesz venni egy csomó anyagot magamnak. normális proofreading dns polimerázt, proteináz k-t, lehet, hogy egy rendes plazmidot is be kell szereznem. nonszensz, hogy a kísérleteim egy rivalizáló vagy csak szimplán geciző csávótól függjenek.

szülinap

hipp hipp hurrá
hanni három éves
szerdára húsz mafflint sütöttem ki, hogy a bölcsiben nagy ünneplés legyen, meg vittünk be minden kölöknek ajándékot (idén autós-repülős hűtőmágnes, lufi és anyósnyelv volt a csomagban). helen fabrikált egy csodaszép papagájos koronát hanninak, és ő nagyon szuperül érezte magát. mondjuk mostanában sokszor nagy lelkesen rákérdez, hogy ma bölcsinap van-e, és kicsit lelombozódik, ha kiderül, hogy vasárnap senkinek nincs bölcsi.
a kapott ajándékoknak nagyon örült, lelkesen játszott is mindhárommal, de azért nagyon várta a vasárnapi bulit. kapott két babát meg egy duplo alapcsomagot a vendégektől, és nagy örült mindnek. a tortáért persz minden gyerek nagyon odáig volt, de aztán a lelkesedés a szmájlis gumicukorig tartott, mire azt elrágták, már a torta nem volt annyira izgi. levivel egyszer összezördültek a kirakós-témán (nem engedte neki, hogy kirakózzon, de ő azért az orra előtt nekiállt egyet kirakni, ami azért extra genyóság, szóval egy csöpp ráhatással rábeszéltük, hogy Levi igenis kirakózhat), de alapból a három gyerek jól elvolt. és a végén wouttal meg nagyot huncutkodtak a kanapébarlangban.

a jó pasi

az úgy volt, hogy anja, a szarkasztikus humorú lengyel posztdok bejelölt a fészbukon. aki egyébként hét hónapos terhes, és éppen kirakta a pasiját. aztán másnap kaja közben elmesélte, hogy bépén keresztül talált meg. mondtam, hogy ő volt az egyetemi egyik legjobb haverom. nekem meg az exem, mondja ő. még eszter előtt. de hogy annyira sem tartják a kapcsolatot, hogy még azt sem tudta, hogy nem Mo-n laknak, hanem innen egy félórányira.
mondom neki, hogy hát ez szuper, majd vasárnap, hanni szülinapi buliján majd legalább lesz miről dumálni, eszti úgyis kórusozik. aztán addig addig röhögcséltünk, míg ki nem találtuk, hogy majd  jól megszívatjuk bépét azzal, hogy anja nagyobbik fia hét éves. érted. hogy tőle van, csak nem tud róla.
hát, a poént hiába próbáltuk sosóval bravúrosan felvezetni, bépének csak nem akart leesni, hogy kiről mesélek. a végén aztán lelőttem a poént, és elmeséltem az egész sztorit, ő meg csak elmerengve nem mesélt semmit.
aztán ma hanni előállt az alábbi szöveggel:

- Itt ült B.P.
- Igen, itt ült.
- Én láttam a fenekét tortaevés közben.
- Kilógott a gatyából?
- Nem, a gatyában volt. Tetszett nekem a B.P. feneke a gatyában.

legalább lesz mit mesélnem anjának :)

hideg

ma este konkrétan elmentünk a hideg zuhanyig a hiszti-kezelésben.
délben megbeszéltük Hannival (én bőgtem, aztán ő vigasztalt), hogy miért is nem ugrálok tapsikolva, ha azt ordítja ordenáré hangon, hogy anya nem kell.
este aztán hisztérikusan üvöltve ismételgette, hogy nem akar fürdeni, nem akar aludni, de játszani, azt igen. este nyolckor, egész napos játék után. sosó bevitte a szobájába, ez eddig bevált, általában az ágyában lenyugszik, de most üvöltve rohant ki. én is visszavittem, ekkor már őrjöngött.
megfenyegettük a hideg zuhannyal, de csak ordította, hogy nem is akar lenyugodni. úgyhogy az üvöltő gyereket beraktuk a zuhany alá, és ráengedtük a langyos vizet. üvöltött tovább, de aztán apja vállán megnyugodott. most próbálja altatni, pedig hullafáradt. persze nem a gyerek.

rugelach 2. rész

ma este vacsira voltunk hivatalosak andiékhoz, és én bevállaltam, hogy viszek desszertet. ma egyébként pihinapunk volt, egyrészt mert egész nap esett vagy csak esni akart, másrészt meg mert tegnap elbuszoztunk-vonatoztunk-villamosoztunk scheveningenbe a sealife-ba, ami nem akkora nagy poén, de az utazás nagyon bejött hanninak, nade az utazás, akváriumnézés, kajálás és hazautazás egy egész napos programmá nőtte ki magát.
szóval ma nyuginap volt, sosó wc-t szerelt, én ebédet főztem, hannival játszottam, és aztán nekiálltam gondolkodni, hogy mit is süssek. aztán beugrott, hogy van dió, csináljunk diós kiflikéket, és ez egy olyan pofonegyszerű de irtó finom dolog, hogy nem is lehetett szó másról.
nagy siker lett, a huszonnégy darabból van még négy, ha jól emlékszem.

európa kiadó

Tegnap itt voltam, és többször az eszembe jutottál. Végülis alig 14 éve volt. :)
ez egy övön aluli levél volt. egy hete írta zerge.
életem első szigete volt illésgabóval, paszkállal és zergével.
mire az európakiadó koncert elkezdődött, zerge kivételével mindhárman beálltunk a sebtiben ledöntött sör-unikum köröktől. egy számra emlékszem csak, majd arra, hogy mindhárman a fűben fekszünk, és zerge adogatja nekünk a zsebkendőket. elmondása alapján a nagyszínpadtól ötméternyire a placc közepén nekiálltam pisilni, de ezt hálistennek a memóriám törölte. akárcsak a teljes koncertet, meg még ami a fűben fekvésig történt - egy-két órát talán.
amikor összeszedtük magunkat, nem mertem hazamenni, még éreztem, hogy nagyon aznapos vagyok, így hát paszkál, aki akkor az almássyn lakott, tőlünk ötpercnyire, felajánlotta, hogy aludjak nála. a farmeremet sem mertem levenni, úgy feküdtem mellette az ágyban, pedig hát ő sem volt a topon, úgy bealudtunk, mint a sicc.
eddig az emlék, a másnapra már nem emlékszem. valahogy hazamentem, anyámék reakciója nincs meg.
hát ez volt első totálkáros berúgásom története, amire csak így hopp, tizennégy év távlatából zerge hirtelen ráeszméltetett.

kicsi a világ

szerdán elkezdtem baszogatni a pályázatom két referensét, akik egyike Feri, aki este írt, hogy pár nap, és megírja a levelet, viszont Patrick rögvest válaszolt is:

"Hi Eva,
thanks for the reminder. I just moved from Marseille to Montpellier and am currently going through the 4-yearly assessment of the work in my group, hence life has been a bit frantic recently. I received the message from EMBO.
To help me write a letter, could you tell me a bit more about the application and what you have done since leaving Ferenc's lab?
Best,
Patrick" 
megiram a project össefoglalóját, meg hogy hol, kinél, erre meg:
"Hi Eva,
interesting that you will work with Herman: we are collaborating with him on the immune response in ascidians, using the many genomes we are sequencing to try and identify highly polymorphic genes that may be linked to immunity or self recognition.
I will write the letter by Feb 15th and send you a confirmation mail. If you have not received anything from me by the 14th, please send me another reminder....
Best,
Patrick" 
amúgy most már minden lényeges és átnézendő szöveg Marcelnál van, aki jövő hétre ígérte, hogy átfutja a doksikat, a többit pedig már betápláltam a rendszerbe, szóval megint csak a referens-baszogatással és az idegeskedéssel fog elmenni a február második hete, ha jól tévedek...

Új kedvencek

- Frakk
- Lukrécia és
- Szegényke

Horog

Ma délután a FUSZ kihelyezett gyűlését Sosó főnökének felesége és lánya tartotta a cégnél: egeret illetve táskát lehetett horgolni. Vicces volt, a szakkörösök helyesek voltak, Hanni egyébként is imád az irodában lenni, a kollégák meg jól tolerálják az ide-oda rogangálását és a minigolf-labdák gurigatását a folyosón.

csak úgy mellesleg

Hőemelkedésem van, fáj a gyomrom, és asszem a gyomorsavtól köhögök ilyen durván, mert semmi orrfolyás csak a torkom ég és böfögök (mint legutóbb). Ja, és két napja késik.
Még nem veszek tesztet, de a tornát sem kezdem el.
És nem élem bele magam.
Csak úgy mondom.
Nem kell komolyan venni, krónikus diagnosztitiszem van, House-t nézek minden este.
vettem. pozitív.

tarhonya

ez a pasi egy zseni :)

képek

hosszas hiányérzet és többszörös hiábavaló keresés (itteni fiókokban levő cédék átbogarászása majd szülők számítógépének átnézése) után megtaláltam azt a cédét, amire adatok és jegyzőkönyvek van írva, de igazából a 2003-as és 2004-es korai fotókat rejti.
köztük képek:
- Hapsiról kismacskaként kosárban, alvás közben, fürdetés közben, Csoki mancsára hajtott fejjel, stb,
- egy összcsaládi gyűlésről nagyanyáméknál,
- egy biorobotos kulcsosházas kirándulásról
- a vicces főzős bulikról Nusinál, Annánál (2x) és Sesnél,
- a soproni biokémes konferenciáról, amit Eszterrel, SzárazPéterrel, TamásPéterrel és Andrissal nyomtunk végig, végigjártuk Sopront TamásPéter idegenvezetésével, a zsinagógában pedig a teremőrnéni megidézte ZámbóJimmy szellemét

Mínusz egy

Ma az egyik halacska megtanult háton úszni. De sajnos hamar el is felejtette, hogy kell. Akárcsak a normál hasonúszást.
:(

tóthék folyt

na, közben csak a lényeg siklott el, vagyis nem a lényeg, csak a cim-adás miértje.
hogy dobozolunk. merthogy Hanni kapott két doboz duplót (még szerencse, hogy kicsi és könnyen cipelhető ajándékot kértünk :), amiknek a dobozát Pesten hagytuk, szóval momentán üres polcok és fikók hiányában dobozolás folyik. vagyis már túlvagyunk rajta. most van négy nagy és három pici fedeles egyendobozunk. ebből két nagyban duplóelemek és a duplóvonat sinei vannak, egy piciben meg a duplóállatok, -székek, -emberkék meg a pici extra elemek, pl macskaeledeles elem. egy nagyba bepakoltam az egyszer illetve sohase használt (köztük három cidre-es parafadugót) és az egyéves kor alatt használt játékokat. egy pici jutott a játékkonyha tartozékainak, meg egy másikba pedig átpakoltam egy cipősdoboz tartalmát: három macit, egy lépcsőn leugráló szivárványszinű rugót, anyám textilzsebkendőjét, az ugráló békát és a felhúzható sétáló pingvint. egy nagy dobozbaba betuszkoltam az utókor számára fenntartandó rajzokat, matrica-kompoziciókat és tenyérfestékezéseket minden (eddig) használaton kivüli kifestővel, bár ezekre lassan lehet, hogy nagy igény lesz: a télapóra kapott vizfesték nagyon bejön Hanninak, és ma, miután befestette a Sosóval gyártott kartonkacsa lábait, kifestette a kisvakondos kifestőt is, ugyan egyszinű naracssárgára.
a dvd-k száma is minden hazautazással exponenciálisan nő, úgyhogy már azok se férnek el sehova, de a nappali könyvespolcának alsó két szintjét átpakolva megoldódott a problema (ez Hanni birodalma, itt az ő vackai vannak, innen bármit levehet és kipakolhat, de fura módon ő nem egy pakolós gyerek, szinte csak azzal játszik, ami a szeme előtt van). szóval kiszelektáltam a mesekönyvek egy részét, és mögéjük inkognitóban elfért egy rakás, már megnézett dvd.
ma elmentünk egy bútorboltba polcot meg dvd-tartót meg fogast keresni, de az egész hadművelet egy ordenáré hisztériába fulladt, úgyhogy egy óra nézelődés és egy fél óra kajálás után csak egy hörögve visitó gyerekkel távoztunk.

itt tartunk

"A kicsi úgy gondolja minden játék csak az övé. Gyakran otthon nem enged más gyerekeket a saját játékaival játszani, sőt a lakás berendezési tárgyait is féltheti tőle. A játszótéren is már-már kényszeresen védheti a saját játékait, de gyakori az is, hogy azt a játékot védelmezi mindenáron, amivel ő éppen játszik, vagy játszott, esetleg csak tetszik neki. Úgy gondolja, ezek az ő tulajdonát képezik és senkinek nem akarja odaadni őket. Ennek pedig sokszor (főként fiúk esetén) verekedés a vége."
 innen: http://www.kismamablog.hu

tóthék

nem igazán szeretnék ezen rugózni, de mint ahogy asszem érezhető, az idei karácsony nem igazán tartozott a kedvenc időtöltéseim közé.
pártoltam Hanni ötletét, hogy a lehető legkisebb fenyőt vigyük haza a Donátiba. persze cserepeset terveztem, de a Batyin nem váltották volna azokat vissza, és hát az őrült rohangálásban (értsd: a pesti két és fél hetünkbe) pont egy cserepes fenyővel való rohangálás hiányzott volna még.
szerencsére a még Karlsruhéből a vízipálmára és a jukkára aggatott kis fadíszek meg a tízizzós karacsányfa-égő pont a húszcentis fácskára passzoltak. aplikáltunk rá még az utazás előtt utolsó pillanatban megsütött mézeskalácsot is - Sosó utált is érte, mire megjött a munkából, Hannival összegyúrtuk a tésztát (őröltem bele szegfűszeget meg kardamomot, meg kevertem bele őrölt ánizst, fahéjat meg szerecsendiót, isteni kombináció lett), aztán leléptem az intézeti karácsonyi bulira, ők meg egész este nyújtottak, szaggattak, kentek és sütöttek. mondjuk az sokat dobott a dolgon, hogy Hanni irtó lelkes volt, és baromi ügyes is, úgyhogy az egy kiló lisztből készült tésztát végig együtt dolgozták fel.
idén szerencsére majdnem mindent ajándékot neten rendeltünk meg, és a szülőkhöz küldettünk, szóval a csomagolás csak hazafele jövet volt gond (plusz egy táska).
a háromnapos balaton-közeli pihenő jó szuper volt, bár az utolsó esténk nem úgy alakult, ahogy terveztük. Krisztiék Párizsban ragadtak Kanadából hazafele jövet, és a második ott töltött nap éjszakáján megcsíptek egy prágai repülőt, úgyhogy hétfő éjjel Sosó szépen felvitt Pestre, aztán beült Laci apjával az autóba, és kifurikázott Prágába, aztán meg Krisztiékkel vissza Pestre.
idén Sosó csak egy napra lázasodott be a torokfájás mellé, így Hanna lett a másik dobogós a két nap lázzal, de hogy tutira ő legyen a nyerő, megdobott engem megdobta pár hányással is.
nade amitől az idei karácsony igazán toplistás szar lett, azok a kedves szüleink és rokonaink. idén Hannikának mindent lehetett, ütni-verni a nagyszülőket, ha valaki csak megpróbálkozott egy nemmel, és Hanni nekigyűrkőzött a hisztinek, mindenki rögtön engedett, volt akár szó a negyedik túrórudiról (amitől szegénykém alig tud kakálni, úgyhogy direkt kértük, inkább ne adjanak neki), vagy a sokadik óra babatévéről (na, ez anyám találmánya, ez piciknek való tévé, tényleg nincs benne semmi durvulás, de azért napi több óra tévének akkor sem örülök, ha nincsenek benne véres széklábak), ésatöbbi, ésatöbbi.
persze ilyen háttérrel ha valamit nem engedtem meg a gyereknek, jött az anya nem kell, menj már innen, ütés, rúgás, hisztéria ezerrel - a tegnapi taxi-utunk a reptérről fél óra őrjöngéssé fajult, mert amikor már az autópályán gurultunk, kis kincsem kitalálta, hogy ne én üljek mellette, hanem az apja, és mit tesz isten, nem történt semmi változás a felállásban (felülésben).
de szerencsére a lányunkról kiderült, hogy igazán szerény (egy játékkal is boldog lett volna, sőt, igazából a többivel nem is nagyon tudott mit kezdeni, annyira lekötötte az első kibontott játék), ha ez eddig a karácsonyfa-vásárlásnál nem derült volna ki, meg hogy felismeri már a közlekedési táblákat (ide nem lehet behajtani), illetve hogy nem igazán szociális (ordenáré hisztériát csapott az állatkerti játszóházban, amikor odajött hozzá egy korabeli kislány játszani, nem is tudtam vele mit csinálni, csak felkaptam a vállamra, hogy megyünk haza, valamint a gyerekes biorobot bulin vagy rajtam lógott, vagy egy felnőttel játszott).
viszont abból kifolyólag, hogy Hanni napokat töltött el a nagyszülőknél, irtó sok szabad esténk volt, amit aztán nem is mindig sikerült kihasználni (lásd szilveszter este). szóval így néztük meg a legutóbbi harrypottert, Vivivel az Aranyhaj és a nagy gubancot. találkoztunk Monával (na ide persze jött Hanni is, de jól elvolt a sörözőben), voltunk Bali-bulin, meg Detti-bulin, meg vacsorázni Fesóékkal, megnéztük Juditék új lakását.
Hannival felültünk a fogaskerekűre, a gyermekvasútra, a földalattira és a metróra, voltunk két játszóházban is, szóval volt program rendesen. sajnos Veráék kimaradtak, de talán jobb is így, Áron még ici-pici, alig egy hónapos, nem lett volna jó ráakasztani ezt a hányós lázas kórságot.