töltés folyamatban

bocs most éppen olvasok meg emberekkel vagyok, meg korizok, meg gyögyöt füzök, meg kolbászt eszek, na, várj már egy kicsit, mindjárt kapsz te is...

csajok...

az úgy volt, hogy jól elvittem a fényképezőt sylwiához, hogy majd használom is, de nemhogy elő sem vettem, de még jól ott is hagytam nála. másnap mikor visszakaptam, ezt találtam rajta:

álom, édes álom

havaz

munkáról lécci ne is beszéljünk. annyi embrió áll stócban a hűtőben, amit le kéne rajzolni, hogy rosszul leszek, ha rájuk nézek. és aztán rájuk nézek a mikroszpókban, és öt térkép után már tényleg rosszul is leszek.
vasárnap elmentünk megkeresni a havat. merthogy mindenhol van, csak itt nincs, úgyhogy elmentünk tübingenhez közel, megnéztünk egy jégcsapokkal feldíszített vízesést, csúszkáltunk, fáztunk, hógolyóztunk (na jó, a tunk az enyhe túlzás), és aztán egészen sikerült elkergetnünk a nyavalygós rosszkedvemet. aztán jött zózó, és persze megint jól besöröztünk...

és mégis mozog a víz

mi az állóvíz ellentéte? mozgóvíz?
kedd - vacsi a magyar srácokkal
csütörtök - karácsonyi vásáron forraltborozás
szombat - karácsonyi ideglelés (sopping)
este zozó
vasárnap - srtasburg
kedd - vacsi sylwiánál
szerda - sörözés ágival
csütörtök - intézeti karácsonyi buli

közben a múlt héten folyt a gyakorlat, a héten meg az olasz lányok plusz injektálássorozat, térképrajzolás, lassan bekattan az önmegsemmisítő üzemmód, érzem...
elszoktam már én ettől a pörgéstől. jövő héten pihenni kell, készülni az otthonlétre...

új gyógyszer

hogy vagy?
kicsit fáradtan. és te?
hát még én.
miért mi történt?
majd anyád elmondja.
na, mi történt?
hát, kaptam egy új gyógyszert és reggel történt egy kis galiba.
micsoda?
vérnyomáscsökkenés, szívmegállással.
micsoda?
adom anyádat, majd ő elmondja.
reggel felkelt, felállt, és bezuhant az ágy melletti asztal alá, beverte a hátát, rángatózott, szürke volt, nem bírt felállni vagy két órán át, és persze nem engedte anyámnak kihívni a mentőket. anyám megmérte a vérnyomását, a mérő nullát írt ki, apámnak meg időnként kihagyott a szíve. anyám adott neki viszkit, apám kihányta, de jobban lett. hálistennek nem ment ma egész nap sehova, anyám se, maradt vele otthon. vivi éppen ott aludt, úgyhogy ma ő is lógott a suliból, maradt az öregekkel otthon. egyébként meg majd nézünk nekem bőrkabátot a királyutcai olaszboltból, meg majd csinálunk ugye együtt szalvétatechnikával mindenfélét, most ez anyám legújabb hobbija...

kiniéshorni

megy az áruházban, és százféle harisnya kapható, ez csak strasburg lehet, a németek képtelenek egy normál boltba háromnál többféle színű harisnyát berakni, pláne olyat, aminek elől-hátul lyukat vágtak.
annával élvezet ám soppingolni nagyon, ahogy mutogatja zozónak a melegek polcáról hozott alsónacit, meg elveszik a lámpaosztályon...
kávézni meg melegedni akartunk, ehelyett ámultunk nagyokat, így aztán sajna elmaradt a közös kávé, rohannunk kellett vissza a vonathoz, de azért vicces egy nap volt a híres strasburgi karácsonyi vásárral, meg a vicces ebéddel...

tojáscsatni

olyan egyszerű, és pár perc alatt megvan, most megint odavagyok az indiai kajákért.
csak összedobsz mindent, ami csíp, hagymát, fokhagymát, gyömbért apróra vágva, rá a csilipaprika, meg a koriander, só, római kömény, míg össze nem szöttyennek, aztán jön a kevés paradicsompüré, meg a felkockázott pár paradicsom, míg össze nem szottyadnak, aztán jöhet bele a megpucolt főtt tojás, kicsit bevagdalva az oldalán, majd összerotyogtatni őket, amíg a szósz jó sűrű nem lesz. rá a rizsre, igen. ezaz.

Szoval, megjottem, a hely ismeros, a Chinatown mellett lakom, hello
Peking. Ez a legsurubb hely a varosban, hello nyolcker. Nem baj nem
felek, kiismerem magam.
A Youth hostel felelmetes, mindenfele nep tomorodik ott az elet also
harmadabol (hm, lehet, hogy el kellene gondolkoznom, merre tartok...).
A szobatarsaim egyike ujzelandi, hostelt nyit majd ha hazament, a
masik francia, valami ifjusagi szervezetnek dolgozik. Ertem az
akcentusukat szerencsere. :)
Van konyha es rettento sokat eszem, meg alszom is, biztos a hideg
miatt van...ja mert leszakadt a ho, mihelyst megjottem, amire nemvolt
p;lda az elmult 25 evben...zsakban hoztam a hideget.
Minden nagy itt egyebkent, a termeszet a szomszedban, itt a park nem
kutyasz*rato hely ket paddal, hanem egy darabka oserdo,
oriasfenyokkel, pafranyokkal, kover es tolakodo mokusokkal. Allitolag
mosomedve is van.
Mar csinaltam par fenykepet, de az ido igazan pocsek es ettol miden
csunya. De marciustol oktoberig tavasz van. Es ugy fest,marciustol en is itt leszek. Merthogy elkeltem, ugy tunik, az UBC es az AIDS-esek nagy oromere. Gondolkodom, elmenjek-e a tobbi megbeszelesre, nem tunik etikusnak ezek utan.
Jol drukkoltatok (bar nem tudom, ki minek szoritott...)!
Hianyzik a kommunikacio, ebbol a szempontbol jo a hostel, valaki csak
megvizsgalja, mit fozok, a batrabbak esznek is belole :)
Irjatok, probalom olvasni, nagyon sokminden lenne meg, de felek, hogy
letelik az ido, elkuldom inkabb ezt, majd jovok meg,
aludjatok jol (ha jol szamolom, hajnal van most odaat.).
Mindenkinek a leges-legjobbakat,
e

sapkasál

vettem sosónak ajit, legalábbis egyet már igen, meg persze vettem magamnak tappancsos bordó sapkát, sálat meg csúszásgátlós tenyerű, kívül tappancsos kesztyűt. nagyon durva. nusi hamisan vigyorogna, és dicsérne, tudom.

lepi

tegnap fél hatkor megbeszéltük a magyar srácokkal, hogy begurulok velük a városba, megmutatok nekik egy jó kajáldát, aztán közben sosóval egyeztettünk, és aztán felszedtem őt a sarkon, és együtt megvacsiztunk ott, ahol a bépével és esztivel is, aztán kilenc körül hazaérve tényleg igazi meglepi fogadott: karácsonyfaizzók a háló ablakában, csokik az ablakra ragasztva, a csillárról és szekrényajtóról lógva, mamusz az ablakban, benne két mufurc pirosruhás szakállas muki.
én meg csak túrógombóccal tudtam viszonozni...

a gyakorlat teszi...

igen, most van az esedékes évente egyszer megtartott fejlődéstan gyakorlat, amit feri tart. meg mi. holnaptól leszek aktivizálva, ma kivételesen térképeket rajzoltam egész nap. felemelő egy meló. most szkenneltem be őket, de sajna a katarzis még arrébb van, még azért jócskán van vele meló...

uszáj ezt?

na szóval a konszenzus az úgy néz ki, hogy sosó medencés bulit akar, én mindenképpen kertit, de felőlem akár medencés is lehet. már el is terveztük, hogy milyen lesz az esküvői rucink. sosó egy rövidnaciban és egy pólóban lesz, én meg fehér fürdőruciban, fehér, fátyolos úszósapiban, kezemen és derekamon fehér úszógumi. a békatalpon még gondolkodom. nem akarok túl patetikus lenni...
kuuuruttykuruty...

átlagoste, átlagestén

most éppen rástartoltam a németre. mondtam már, hogy irtóra élvezem? nem mintha hűdejól menne, de élvezem, hogy átfedés van az angollal, meg a magyarral, persze csak szavak terén, de vicces szavakat tippelni, főleg, ha bejönnek a tippek. szóval esténként leülök a masina mellé, dumcsizok sosóval, néha zozóval egyeztetjük, hogy mikor jön, útközben annához, meg hogy együtt megyünk ki aztán strassburgba, ott annázunk egy napot.
aztán nekiállok németezni, közben megy a zene, végre, az egésznapos kuss vagy nyálrádió után (a csönd a rosszabb, hihetetlenül zakatol, zümmög, zörög a sok szar hűtő, fagyasztó, elszívó, centrifuga, pcr, inkubátor, zavar nagyon), a neten szótárazok, a kis szarban alig van benne valami, bár az onlány sem tökéléletes, de jobb. most éppen van egy új nyelvtankönyvem (tegnap ugye erről sem beszéltünk), amiben példák meg feladatok is vannak, most idáig ezt nyúztam, meg az új szavait szótáraztam, meg beírtam a szólistámba. de kezd tisztulni, kezd megragadni, és az jó. csak még azt a datív-akkuzatív cuccot kéne még valahogy bevésni ide a fejembe...
de most nyomás aludni, már megint qrva késő van, és én meg persze hogy csak reggel leszek fáradt...

néha komolyan úgy érzem, láthatatlan vagyok. vagy hogy nem hallanak. vagy egyáltalán nem is létezem. aztán ebből persze visszaránt az a három-négy ember, aki az intézetben a munka-kérdéseken kívül is képes hozzám szólni. négy. és akkor eszembe jut, hogy nem velem van baj, és ilyenkor magamban dühöngök, átkozom ezeket az aszociális australopithecusokat, akik körülvesznek, rám telepednek, feldühítenek.
az elmagányosodás fokozatai közül most éppen tartok, hogy időnként feleszmélek, jé, de jó dolog nevetni, de régen is tettük ezt benn a munkahelyen... és akkor eszembe jut eszter meg szpéter, akikkel ülünk az ötnégyzetméteres kiskonyhában, és fulladozva röhögünk.
hiányoznak az emberek magam körül. zombikkal vagyok összezárva, akik félnek nyitni mások felé, nehogy kiderüljön zombiságuk. nem, nem jófej zombik. sosót mostanában ritkán látom, sokat volt pesten, mással meg csak a munkahelyen találkozom. gááááz nagyon.
ma jó napom volt.
németórán arcomba sütött a nap, és nagyokat röhögtünk. egyre jobban felszabadul mindenki, irtó viccesek az órák. kedden például tabut játszottunk a szódoga helyett, irtó jó volt, nagyon élveztem. aztán este meg ági bútorait cipeltük le a kisteherautóba, holnap költözik, aztán meg dec végén végleg.
csak páran voltunk, nagy részüket nem is ismertem, de uli humora meg a többiek jókedve feldobó volt.

utálom azt, amikor a beírt belinkelt satöbbi szöveg szőrénszálán eltűnik. pedig vicceseket írtam, tessék elhinni. tényleg.
az új helyekről amiket a hétvégén fra-ban felfedeztünk:
a café kantéról, a háború előtti vegyesbolt hangulatú emberi kávézóról, amit megvett egy taxisofőr meg a két haverja, megmentve ezzel a bankká alakítástól.
a majmos tésztázóról, ahol olasz és thai nudlit főznek, meg olyan kókusztejes csirkelevest, amit annakidején ses is az egyik vasárnapi főzésre, és egy hatalmas elmosódott szumós fotó van a falon, és nagyon jó lounge hangulatú.
az amerikai kajáldáról, ahol bekajáltunk ugyan, de nem esett jól, még másnap sem.
a berger stasszéról, ami nem is annyira klassz, mint mondják, meg a karacsonyi vásárról, ami hideg és persze a lényeg a bratvurszt meg a glüvájn.
meg persze a botanikus kertről, ahova sosó ajánlotta fel, hogy nézzünk be, amit az első növények előtt eltöltött perc után visszaszívott volna, de a lepkéket azért ő is élvezte. vagy csak a hatvanfokos szobákat, ahol voltak? ki tudja :)...

nem kéne mindig meglepődnöm, hiszen minden évben ugyanaz megy: hónapokig nem veszek magamnak semmit, mert vagy pénzem nincs, vagy időm, vagy egyik sem, de aztán amikor beszabadulok ajándékokat nézni akárhova, degeszre vásárolom magam a saját magamnak szánt ajándékokkal.
juli pulcsit kért. a legrosszabb választás ruhaboltban ajándékot nézni. perszehogy vettem magamnak két hosszúujjú polót meg egy barna tunikát szilveszterre a nyújorkertben, de szerencsére sikerült találnom julinak egy kötött kapucnis cippzáras jópofa pulcsit, ami világos, de van benne barna meg drapp, meg ezüstszál is, fincsi puha, meleg. kicsit irigykedek is. nem gollam, ne kísérts. úgysem veszek neki olyan pulcsit, ami nekem nem tetszik, és akkor folytathatnánk az önzősdit akár a világ végéig. kivéve, ha két ugyanolyant nem veszek... hmm, megfontolandó...
múltkor megkaptam sosótól, hogy néha előjön belőlem az önző. és mennyire igaza van. nem vagyok irigy, vagyis de, néhány dologra azért igen, meg néha önző is vagyok a fene nagy nagylelkűségemben, és persze sokat akarok, amikor sokat adok. nemeccerű ez.
és akkor most a táskáról és a könyvekről nem akarok beszélni.

balivudu

azért vicces volt az az indiai buli. mondjuk sok volt egy csöppet a füstgép, fuldokoltunk a száraz füsttől, amikor eszükbe jutott a masina, és csutkára tolták. meg egy idő után egysikú volt a nyávogós vokalistával kisért drámendbéz, de viccesek voltak az emberek, és láttuk élőben mykelangelt, a vakítófogú filmhőst, aki vagy tíz percig kevert, aztán megint csak lenn kokettált az emberekkel...

kávéfőző

a német keménységi fok, ugye még emlékszünk?
hát igen, van oka annak, hogy ezt a skálát vette át mindenki...
már pénteken sem jött ki túl sok minden a kávéfőzőből, ma reggel pedig akcióba lépett az egész labor. először andreas kezdte el a citromsavas kezelést, aminek enyhén szólva semmilyen hatása nem lett. eztán jött johan egy kis ecetsavval. ekkor feri kiküldte az egész bagázst kávéfőzőstül az előtérből. jobb is, mert yavor a sósavra esküdött, azzal aztán egyes péhát sikerült létrehozni a műanyag tartályban. mivel még mindig nem volt látható eredménye a kezelésnek, yavor fogta magát, és kizuttyintotta a levet belőle. ekkor már csak andreas és ő kezelte a dolgokat. csináltak új ph egyes sósavoldatot (merthogy eddig ugye a savak egymásra jöttek), szűrőt pucoltak, de hiába. a masina prüszkölt kettőt, aztán mint akinek megcsomózták a kifolyóját, víz bennakad, szó fennakad...
a hivatalos ravatalozásra szerintem holnap azért már sor kerül...

soul seduction

dear Eva,
You got snow? We got snow! Winter has well and truly arrived here in Vienna and with my current hairstyle that?s means ?nuff? woolly hats will be coming out of the closet. The thing I like most about snowy winters in Vienna though is not the woolly hats, but glühwein. Talk about getting tipsy in a hurry! If you come by Vienna or Austria in the Christmas period make sure you load up on glühwein and experience the following day headache of a lifetime, I promise you.
Okay, enough of my alcoholism and weather and on with the music. This week?s goodies arrive via Pulver (vinyl of Erik Sumo), the gorgeous Eva Be (Sonar Kollektiv), Diesler (Tru Thoughts). Big news from Coldcut (Ninja Tune), Roots Manuva (Big Dada), cool CD?s from Compost, Defected and Finger Lickin? just to name a few.

apicsaba

Helló Éva!
Itt megint kitört a világvége:
Zoli meggondolta magát, egy héttel a kiutazásom el?tt: mégsem velem akar élni.
Éz tegnap esti hír, tegnapel?tt este még mindent megtett volna értem.
Nem értek semmit, a szívem megállt.
Szerdán lesz a házivédésem, mert csütörtökön repültem volna.
Az a baj, hogy ott egy csomóan várnak már munkamegbeszélésre, csak azt nem tudom, mit csinálnék ott három hétig. És utána két évig? Vagy háromig? Ugyan abban a városban.
Jó lenne, ha találkoznánk, rám férne egy kis vidámság!
Ha mégis kimegyek, akkor csak karácsonyra jövök vissza, ha nem, akkor egész december a rendelkezésünkre áll. Most még nem tudom, semmit sem tudok.
Majd még levelezek, szia, csak most elrángatnak,
Üdv a mókusoknak és másoknak, Péternek és minden.
E

vita

az úgy kezdődik, hogy andreas kérdez valamit. mondjuk kábé úgy, hogy: éva, te tudod, mi az, hogy...? vagy csak egyszerűen rákéredez valamire, hogy az meg mi.
az ember ilyenkor levegőt vesz, és elkezd válaszolni, ám andreas ilyenkor újra megszólal, és elkezd hangosan gondolkozni, általában egy: de lehet, hogy-gyal kezdve, és előad valamit, amit hirtelen magyarázatként kiagyal. az ember ilyenkor vagy végighallgatja, vagy közbevág, ha elég erélyesen teszi az utóbbit, legfeljebb azt éri el, hogy andreas meghallgatja, és csak utána kezdi el, a delehet,hogy-at. és persze másnak nem hisz, csak a saját szemének.
yavor tipikus nagyokos. neki mindíg igaza van. mindíg. ha valaki nem ért vele egyet, akkor bedurvul, egyre hangosabban és egyre agresszívabban védi a véleményét. a legviccesebb vitánk arról szólt, hogy neki nem tetszik a régi merci. mondtam, hogy nekem meg tetszik. erre csak annyi jött válaszul, hogy nem.
a legviccesebb, amikor ők ketten vitáznak. egyikük sem adja fel, egyre hangosabban vágnak egymás szavába, aztán valaki mindíg közbelép, és eldönti a vitát azzal, hogy keressük ki a neten.
ekkor nagy nevetgélés van, hogy ki mekkorát tévedett, ki nagyobbat, persze, azt fontos tudni, és aztán megy tovább a munka.
aztán egyszercsak andreas kérdez megint valamit...

ezer

vagy csak kilencszaznyolcvan, mindegy
ennyi momentan a hivatalos nemetnyelvtudasom, szavakban merve, a nemhivatalos az nem a konyvbol jott, es persze nem tartozik hozza se nevelo, se tobbesszam, ragozas meg plane.
nnaszoval en fogtam magam, begepeltem egy excel-tablaba mindet, merthat mostmar tenyleg meg kene ezeket rendesen tanulni, nem csak ugy, ja tenyleg, most mar emlekszemkent. kinyomtattam, kilenc oldal ket oszlopsorba szedve.
jovo keddig be kell nyakalni oket, epp most jott ra a tanarnocink, hogy senki nem tudja mar a mult lecke szavait sem, ugyhogy bedurvitott, szodoga az eddigi hat lecke szavaibol. azaz ezer szobol. meg jo, hogy megereztem, es mar multheten elkezdem nyammogni veluk...

gabó

nagygabó volt az istencsászár a vomák között a gólyatáborban. kisfiúsan szép, a széltől kipiruló arccal, a túrázástól mammutnyi combokkal, nevetéskor csillogó szemekkel, hú, de nagyon szerelmes voltam én belé, tejóég. ó, el ne felejtsem, hogy napersze hogy ő volt az egyik gitáros a társaságban, aki úgy tudott játszani meg énekelni, hogy minden kiscsaj nyála kicsordult...
aztán szép lassan teltek az évek, és odacsapódtam a gólyatáboros csapathoz, jártunk kirándulni, csináltunk vicces programokat, bevettek a golyatábor szervezésébe, aztán judittal mi lettünk a diákpolgármesterek, benne éltünk a sűrűjében, de jó is volt, istenem. és ami a legeslegjobb, barátok lettünk azokkal az emberekkel, akiket pár évvel ezelőtt csak csodálva lestem, hogy milyen jófejek, együtt nevettük a nagybörzsönyi butellában a hüje vicceimen, a szobi vonaton kisgabó fekete nadrágján, ami bordó lett, pedig csak egy kicsi vöröset kevert a festékbe, kiértiezt, a vérremenő szóbridzsek, amőbapartik... nem tudom leírni, tódulnak a fejembe a jobbnál jobb emlékek, a jobbnál jobb emberek.
szóval a minap a wiwen bejelölt gabó, aztán meg goldi is.
gabó vissza is írt a levelemre:
Haho!
A zebrahalakert irigyellek, jo kis tarsasag lehetnek Bar en csak a bohochalig jutottam ....
Koszi, jol vagyok, vagyunk. Zsofival es ket fiunkkal (Gergo 2 1/2 ev ; Bence 8 honap) Szentendren lakunk. Zsofi me'g otthon, en meg bejarok dolgozni a nagyvarosba, ahol strategiai jatekokat fejlesztunk PC-re.
Ha egyszer erre jarsz, majd kiabalj es akkor osszehozunk valami nagy nepi talalkozot ...
G
tejóég, de öreg vagyok, de rég volt mindez
tejóég, hova tűntek ezek az emberek az életemből, és miért?

farhancsevej

francba, nem látszanak az arab betűk, pedig ez úgy volt vicces
[11/20/2005 7:42:55 PM] ????? ???? ?????... says: hallo
[11/20/2005 7:44:32 PM] ????? ???? ?????... says: azt szeretnem tudni, hogy on a szolnoki **** Eva vagy nem ha igen
[11/20/2005 7:45:07 PM] ????? ???? ?????... says: akkor valaszoljal, mert mi jo baratok vagyunk
[8:36:07 PM] Eva **** says: sajnalom, en budapesti **** Eva vagyok
[8:40:24 PM] ????? ???? ????? ?? ?????? says: mindegy

karc

kicsit kisebb ívben vettem be a kanyart, mint kellett volna. kongott a két fém, mint ahogy két konzerv kong, ha egymáshoz koccan a szatyorban. én leblokkoltam, kiszálltam, beszálltam, próbáltam gondolkodni, de nem ment. a parkoló majdnem üres volt, két lány közelített. szükséged van segítségre? kérdezték.
na itt kezdett nevetségessé válni a dolog. 5 km/h-s sebességgel nekigurultam az üres hely melletti egyik autónak, orral, mondom, kisív. hogy kell-e segítség? adjatok egy fekete filcet, hogy besatírozzam a fekete autón azt a kétcentis szürke nyomot. Rendőrség, mondják, meg hogy segítsenek-e telefonálni.
elkezd kattogni az agyam, végre, nagy nehezen.
megoldom egyedül, mondom, aztán arrébb állok, felhívom sosót, aztán végülis beülök és megnézem a herripottert.
az a szerencsétlen nagy fekete autós meg le van kakálva, így járt, kapott két centit a festékemből, míg a színházban ült, megszívta.
írhattam volna egy cetlit a szélvédőre, hogy sajnálom.
gyááva
beszari
felelőtlen
ez van
ez vagyok
és most megyek aludni

hatalmas munkában vagyunk most, kéremszépen

hogy néven nevezhessem a tevékenységet, pár percig csak álltam, és megfigyeltem. igen, nem kétséges, bojtnélküli kertiállatunk szisztematikusan tördel elszáradt, tűlevél nélküli faágakat a fa egyik oldaláról, átcipeli a másikra, és beépíti egy egyre nagyobb szövedékbe. FÉSZEK ÉPÜL, kéremszépen. Jön a hideg, és úgy tűnik, az odu kicsinek bizonyult...
egyébként visszanéztem a mókusos fotókat, és már azok is vegyesen bojtosak illetve bojtnélküliek, szóval már egy ideje kettőt etetek, jóhogy észreveszem...

kegyetlen tréfa

az élettől metálos kollégákkal körbevenni az embert, nagyon kegyetlen.
szimonától félnek, meg a világostól, asszem, mert csak sötétedés után, amikor ő már hazament, akkor kapcsolják be a neten a hörgőcsatornákat. johan egyik kedvence az a szám (már vagy hússzor hallottam, pedig ha választhatnék, nem tenném), amiben azt énekli egy faszi, hogy evribodisdoingtoapartiandhevagudtajm, es aztán azt ordítja, hogy salalala, mintha valami kis tinglitangli dalocska lenne, de ez hörgős salalala, és aztán rázendít a villanyfúró meg az elektromos reszelő.
egyszer lehalkítattam velük, a sikítás szélén voltam éppen.
asszem eljött az empéháromlejáccó ideje.

kéne egyet sörözni valamelyik este

hétvége nem jó, mert akkor frankfurtban leszünk, és ott nincs net, de valamikor a héten, leülni egy sörrel a gép elé, és konferenciabeszélgetést csapni. de vicces lenne...

hát ez valami szuperszar

ez az indiai film, a kaal, ami most megy az rtl2őn.
az egy dolog, hogy szarnak kiírni a süketeknek és németül alig tudóknak való szöveget, de ráadáaul még a film is ocsmány szar. egyáltalán nem vicces, tisztára halivudi szörnyetegfilm, idióta ütnivalóan buta szereplőkkel és persze vérszomjas emberevő tigrisekkel, akik zölden látják a világot, persze, mert zöld a szemük, vagy mi, meg akikhez csakazértis másnap is vissza kell menni a nemzeti parkba, mert különben nem lenne másfél órás a film, még a tízperces videoklippbetétekkel sem.
beszarás ekkorát csalódni
megyek is aludni, basszus

mit találtam!!!

lepedőőőőő

nem is tudom, hogy kerültek szóba az indiai filmek, de vicces egy helyzet volt, mikor simonaval megegyeztünk abban, hogy minketten odaáig vagyunk értük, és hát némelyiknek a zenéje, na az valami hihetetlen jóság.
megígérte, hogy elhozza az egyik kedvenc soundtrack cd-jét.
ja, és szombatonként az rtl2-n indiai filmet adnak :)

hát ez igazán vicces.
irtóra imádom ezeket az interaktív cuccokat, és most, hogy a teáscsészét bambultam, ami éppen a kinyitásra váró németkönyv hátán csücsül, észrevettem ezt a címet, gondoltam egyet, nocsak, mi lehet itt, és meglepetés, vicces feladatok a könyvre épülve, de kicsit máshogy. élvezem :) persze, mert még csak az első lecke feladatainál vagyok :)

szellemírók

éjjelente, fürdés után, elalvás helyett nyitom ki, és lépkedek tovább a történetekben. najó, hétvégén csaltam, napközben is beleolvastam, sőt.
egyre durvább. a kezdet, a felütés nagyon jó volt, durva, megdöbbentő, aztán szépen áthömpölyögtünk japánból hongkongba, hongkongból kínába, de aztán tegnap este azt hittem, eldobom az agyam, az ágyam, annyira bedurvult. nem bírtam letenni a kínai teásbódés nő történetét. hátborzongatóan igazi az egész, nem hiszem el, hogy ezt egy angolszász pasi írja. nem, nekem ezt ne mondja senki, ez nem lehet, ez olyan, mintha éppen belelátnék valakinek az élete utolsó pillanatába, amikor lepereg az élete a szeme előtt.
rám könyv régen nem volt ilyen hatással... :)

egy éve

basszus, néha eszembe jut, sztoriszinten, de amúgy totál el van ásva valahol mélyen az emlékek között, a tudatom átpakolta valahova, ahol nehezen hozzáférhető a kínai út minden emléke.
pedig mennyire jó volt!
könnybe lábadt a szemem, mikor újranéztem a nagyfalas képeket. asszem nem volt ehhez fogható élményem soha, kivéve talán egyiptomban...



annyira vicces volt, múltkor valamelyik német adó leadott egy totál ismeretlen kungfus filmet, ami két szerzetes srácról szólt, akiket kiraktak a szerzetesrendből, de baromira jól tudtak harcolni, aztán felmentek a városba, és mindenféle kalamajkába keveredtek. ami vicces volt benne, hogy a templomok, a szent helyek (na jó, ha egyet láttál, láttad mindet) totál eredeti helyszínek voltak, szobrostul, mindenestül...

...
Végtelen sokféle személyes tér van. Belőlük épül fel a láthatatlan Tokió, mely pusztán nekünk, városlakóknak a fejében él. Internet, manga, Hollywood, világvége-szekták, ezek mind olyan terek, melyekbe belépve egyénszámba veszik az embert.
Akiknek nincs terük, azok végzik a síneken.
Én a dzsesszel építem a teremet. A dzsessz jó helyet kínál. A színek és az érzések nem a szemeden, hanem a füleden át érkeznek el hozzás. Mintha vak volnál, és mégis többet látnál.
...
Egy Charlie Parker antológiát tettem be, és annyira feltekertem a hengerőt, hogy elnyomja a fémes kattogást. Charlie Parker olvadozik és tekereg, a kegyetlenség sem ismeretlen tőle.
...
David Mitchell: Szellemírók

harmónia

müzli, mosogatás, fogmosás, hajmosás után nekiláttam összerakni a tegnap zsákmányolt íróasztalt. már persze rég megvolt, hogy hova kerül, a tévé és a hifi közé félúton, hogy ideálisan középen legyen a zsinórok miatt.
a legegyszerűbb (leggagyibb és legolcsóbb) egyfiókos, egypolcos kivitel, világos fényőszínben, nem a legstabilabb darab, de szerelésügyileg kezdőknek ideális. kékpályás :)
viszont a hangfalak valami miatt itt, az új íróasztalnál ülve hangzanak a legszuperebbül.

segítség!!!

szia Évi :-)
Te alapvetően jó fej vagy. nem is tudom... Jó a humorod pl. :-).
p

ez most micsoda akart lenni?
nem tudom hova rakni ezt a levelet, nézek nagyokat, agyalok, de nem megy. sosem értettem, hogy hogyan gondolkodik, sosem láttam át, mitől agyal annyit, mi lát meg másokban, mit látott bennem. mindig is kapcsolatok hálózatában élt, amit még tovább is bonyolított... és hiába voltam nyílt és őszinte, bármikor, azt mondta, fogalma sincs mit gondolok a szavaim mögött.
és most azon agyalok, miért küldhette el ezt. de nem, nem megy. nem látok bele a fejébe.

papucs orrán pamutbojt....

sokszor csak a stólaként hátára penderített borzas farkinca, vagy a két izgőmozgó fülpamacs jelzi, hogy megérkezett a mogyorószomorító dióhuszár, aki percekig tanyázik a párkányon, míg elrágcsálja a reggelijét. nem csoda, ha már betéve ismerem azt a farkincát, azokat a füleket, meg azokat a bojtokat. és persze nem csoda, ha egyből feltűnik, ha csak fül van, bojt meg nincs.
nem, nem borotválta le senki kismókusunk fülét, még a láncinget és láncbugyit gyártó, éjszaka basszusgitározó (ő mesélte, én nem hallom), vasárnap délelőtt mókuslesifotós, kertbőlbeszélgetős szomszédsrác sem, aki egyébként még nem tudja, hogy dokumentumfilm lesz-e, amit forgat, vagy természetfilm, de a stáblistában benneleszünk, mint dióadományozók, hanem valaki meghozta a másik kismókus bátorságát, hogy megdézsmálja a mókusreggelit...

Szia Evike!
Mar regen nem leveleztunk. Az utobbi idoben eleg sok munkam jott ossze, de most van nehany percem.
Sok ujdonsag nincs nalunk. Hapsit az ejszakara kitiltottunk a szobabol, most az eloszobaban alszik egyegul. Olga egyik macskaja (voros, a legkedvesebb) beteg, nem eszik, elsovanyodott. Szegeny Olga gyerekkel egyutt estenkent cipeli a cicat az orvoshoz.
Vivi abbahagyta a tancot és most nagyon ugyesen foglalkozik gyongyfuzessel. A Kiraly utcaban, a Csengeri utca sarkan, van nagyon jo gyongybolt, ahol mindent lehet kapni, raadasul valamivel olcsobb, mint a Hobby boltban. Te is kapsz majd karacsonyra egy szep gyonylancot ajandekba.
Vasarnap apu viszi Veraekat Devecserbe, majd Kalmar Peter kerte, hogy vigyunk oket az etterembe, vagyis nekik lesz hazassagevfordulojuk. Persze, hogy akkor Peteriek elutaznak valahova. Szombaton megyunk Veresre, apu megbeszelt a kömuvessel, hogy elfogathato arakkal viszonylag szep kovekkel, vagy mukovekkel rakjanak körbe az alapzatot. Veresen reszeges Jozsi kivagta csomo fat (harom megyfat és egy kortefat), sot el is takaritotta az agakat. Sokkal levegosebb lett a kert. Vettem es beultettem sok tulipanhagymat (fekete tulipant is ultettem). Szortam a fumagokat, eleg sok helyen ki is kelt. Ha tavasszal kikelnek a hagymak, akkor szep lesz. Valami kis bokrokat is ultettem, de ezek meg nagyon kicsik, ido kell ahhoz, hogy szepek legyenek. A gyar kozeleben a reten rengetek facan van, Csoki nagy elvezettel felkergeti oket.
A tejes Zsuzsa neninel negy epitkezes van, az EU eloiras szerint a teheneket az istaloban nem szabad fejni, ehhez kell egy kulon epulet.
Nem regen ismet voltunk az Oazisban, vettunk csomo kulonbozo szinu és magassagu kisnovenyt, ezeket szep cserepekbe osszeultettem. Majdnem tejesen kikopaszitettem a fikusz benjaminust, remelem tuleli a drasztukis beavatkozast es tavaszra dusabb lesz.
Hogy vannak a mokusok?
Ird.
Csok. Anyu

megy a belaradio, eppen azt enekli egy bendzsos banda, hogy maj gorlz puszi, perverz allatok ezek, de teccik, nagyon, telleg ritmusdarido.
nyau

lassan megint tizenharom

hetfon mint egy huje ertem haza, nem is csoda 13 ora melo utan.
kedden mar hatkor leleptem, mert jott soso, tegnap nyolcig csinaltam a mai progress riportomat, ma meg majdnem hanytam mar, annyit mikroszkopoztam. most eppen szkennelem be az expresszios terkepeket, mind a huszat, amit ma gyartottam, en mazohista igergeto allat...
mindezt miert:

realitás

-évi, anyósom eltörte a csontját, azt ami ott van a comb felett, azt a másikat, sípcsont vagy mi.
-combnyaktörés?! szegénykém.
-az, vagy nem tudom, valami. mindegy, a lényeg, hogy helyettünk el tudnátok menni ti amerikába?
asszem ideje beletörődni abba, hogy sosóéknál öröklött betegség a problémamegoldás helyetti további problémagenerálás, hihetetlenül eszement ötletbörze, légbőlkapott fejetlenség, persze színtiszta jóindulattal kikövezve...
(az úgy volt, hogy sosó szülei meglátogatják krisziéket amerikában, már intéztek vízumot, repcsijegyet, mindent, amiből természetesen semmi nem átruházható. egy héttel az út előtt editnagyi elpottyant este, másnap reggel bevitték a mentők, megműtötték csípőtöréssel. most megy a dilemma, hogy akkor most mi legyen, ki maradjon editnagyival, akit jövő szerdán lehet átvinni a másik kórházba - akkor már elvileg szölők amerikában... persze sosó most hétvégén melózik pesten, és ha már egyszer ott van, maradhatna is, ha a főnöke elengedné, de ahhoz ugye ezt meg kéne kérdezni, de ahhoz meg kéne tudni, hogy akkor a szölők menne, vagy maradnak...)

szomszédok közt folyt

julcsi levelet kapott.
fene sem érti ezt, a levelek valahogy dömpingszerűen jönnek mindig, vagy semmi, vagy egy tucat. biztos a postás szépen begyűjti őket, és ha n nagyobbegyenlő, mint öt, bedobja a ládába.
megjött a telefonszámla, megjött julcsi új bankkártyája, amit még nem is reklamált, mert a másik még év végéig jó, de máris itt van. aztán jött még egy levél a banktól, hogy felvehet akár 10,000 ajró hitelt is mostmár, jó ügyfél, hiába harcoltak és makacskodtak az elején azzal a fránya kártyával...
na és még ott volt egy levél, igazán izgalmas, valamitől dudorodott, es nem neki címezték, csak úgy minden nőnek.
egy cukorka volt benne, meg egy szórólap. a lédifitnessz szórólapja. hogy most egy hónapot kipróbálhat bárki, kötetlenül, csak egy huszasért (tizennyolc). merthogy itt úgy működnek a dolgok, hogy az ember jóesetben féléves szerződést köt a tornateremmel, vagy éveset, klubbtól függően, kiszállni nem lehet. szóval ez fellelkesítette julcsit, el is határozta, megnézi magának ezt a helyet.
meg is nézte.
az amerikai negyedben van, abban az utcában, ahol most építk ki az új eszbánt, és az út háromnegyede le van zárva.
az edzőterem szép tágas, tiszta, sehol egy csinibaba, normális átlagos nők lófrálnak (persze pasimentes övezet, ahogy a plakát is hirdeti, akkor meg mit keresnének itt cicababák). növényinorbert áll a pultnál (kinézetre és iqra is totál nn), elmagyarázz julcsinak a rendszert, az árlapot, időpontot egyeztetnek, nn kitölti a lapot, és ezennel julcsi egy hónapos taggá vált. holnap kap személyre szabott edzéstervet.
haj rá jul csi

...
sötét hálószoba, fáradtan fekszenek az ágyban. a nő durcásan suttogja:
-nem is kérted meg a kezem ma a cúgspiccen.
-mert nem is voltunk a cúgspiccen.
-igen, de akkor is, reggel azt mondtad... aztán meg együtt megbeszéltük, hogy inkább a szakadékvölgybe megyünk.
-de te nem erősködtél, hogy menjünk a cúgspiccre.
-na jó, de akkor is...
továbbra is sötét, lassul a lélegzetvételük, a néző azt hiszi, elaludtak, mikor a férfi megszólal továbbra is durcásan
-gyere a feleségem!
....

vacsi

a vega nevű egyáltalán nem is vega kajáldában kötöttünk ki tegnap este flórával és csabával. flóra és csaba már két éve fra-ban élnek, és feci terelgetésével sikeresen megismerkedtünk. aranyosak, tök jópofa vacsi volt, sőt még a pincérlányról is kiderült, hogy magyar...

hétvégére május lett, vagy inkább április, langymeleg, szikrázó napsütés, mi mázlisták meg az alpokban jártunk, meg a bódenzénél. hegyek között, völgyek között autókáztunk három napig, néztünk várat, másztunk szakadékot aztán meg hegyet, hallgattunk zubogást, szagoltunk bocikat, libegtünk lefele, meg ilyenek....

asztabetyár mindeneteket, blogbetyárok, tűntök mosmár innét!!!
levelet még azért lehet írni...

vágási jutka ölébe vette a megmikrózott műanyagdobozt, benne a tegnap esti túrógomboccal. ebédnek szánta, ám a konyhaasztalon felejtette a reggeli rohanásban. mindíg ez van, ha feri vidéken dolgozik. jutka önkéntelenül két adagot főz, aztán másnap meg elfelejti bevinni, marad a dobozból vacsi estére.
németezni kéne, mormogja magában, merthát holnap nem lesz rá idő, közben meg majszolja csak tovább degeszközeli állapoban a gombócot. tejföllel és porcukorral. sokkal. ahogy csak kell. nem lesz rá idő, mert holnap este egyik kollegájával megy lelkisörözni. A kollegájával, aki januártól már nem dolgozik ott többé. németezni kéne, mondja magában teli szájjal, és csak bambul maga elé, harapja tovább az estét, az egyedültöltött esték egyikét, amivel már épp eléggé jóllakott...

van abban némi báj

ahogy a csépétől egyik laborkarácsonyra kapott kockásfülűnyúl himbálózik a frissen vizsgázott, majdnem de mégsem eladott kicsikocsi bal hátsó ablakában, miközben bámulja az utat pestről kába. csak sajnos a kockás füle botját nem mozdítja, ami nem szép tőle...
és én csak most veszem észre, hogy trapézorra van?!

árulás

hát asszem ez volt az, ami miatt bébé mindig rábólintott, ha hívtam valahova. hogy belenyúlok mindig a tutiba. vicces, hogy csak akkor tudtam meg, hogy ő kapta idén az irodalmi nóbelcsontot, amikor már kinéztem, úgy gondoltam, ez rossz nem lehet, foglaltattam jegyet, hívtam bébét, és aztán elkezdtem utánanézni, ki is ő.
durva élmény ám egy mementószerű idősíkokkal ellátott darabot megérteni...

R.S.9. Színház - Színházterem , 2005. október 21.
Árulás
abszurd dráma
Író: Harold Pinter
Fordító: Bátki Mihály
Rendező: Csáki Rita
Színész:
Jerry - Turek Miklós
Emma - Tarjányi Alexandra
Robert - Gulyás Ádám
Zeneszerző: Téglás Zoltán
Három ember, öt élet. Mindenki elárul mindenkit, de leginkább önmagát. Belemenni egy ártatlannak tünő apró, kis játékba, de mi lesz a vége? Nem is olyan könnyü kijönni belőle... S ha egyáltalán sikerül, mi marad?

emlékszel? ruanda 1994?

én csak arra, hogy a rádióban, tévében arról vitáztak, hogy honnan genocidium, meddig polgárháború.
egymillió tutszi
ötven évvel a holokauszt után
anélkül, hogy bárki közbelépett volna
nagyon durva

hogy a francba hívták nemcsákkároly feleségét, az énekzenetanárnőt?

Ő ? a Szörnyeteg ? olyan lánnyal randizik, akinek L-lel kezdődik a neve. Azt hiszem, Lola a neve, esetleg Lolita. (Szinte lábujjhegyen táncol le a nyelvről: a bájos Lola Lolita.) A Szörnyeteg, ezt beszélik, most sokkal jobb állapotban van. Nem iszik (én nem vagyok ott), nem dohányzik (én nem vagyok ott), nem marad ki egész éjjel, és csönget be L-hez hajnali fél ötkor (részegen és bagószagúan). Idősebb lett, bölcsebb, és nem óhajt visszatérni a nagy gödörbe, amit én jelentek.
De én is jobb állapotban vagyok. (Három évbe, három hónapba és öt napba telt, amíg kigyógyultam a ?Tegnap nem aludtam itt?-ből, ami valójában azt jelentette, hogy: ?Tegnap nem aludtam otthon, mert felcsíptem valakit este, amikor Freddy barátommal játszottunk, mivelhogy őszintén szólva, már nem akarok veled lenni, de nem tudtam kitalálni, hogyan mondjam meg neked.?) Ám most már jóval fejlettebb, érzelmileg érettebb és derűsebb ember vagyok. (Anyu, apu, a terapeutám, Barbara, Wiley és Betsy barátnőim, a mindezt nagyon unó Ben bátyám, a főnököm, Darius és Peter meg Serena kollégáim szerint.)

Az a fajta regény, amitől az emberek nagy része halál ideges lesz, ezért csak ínyenceknek ajánlom.
Az első történet Okinavára röpít, ahol egy tébolyodott szektatag elmélkedik ideggázzal megtisztított tudatlan embertársairól, a narancsrakéta-jégkrémről és más hétköznapi dolgokról. A második történet helyszíne Tokió. Egy fiatal lemezbolti eladó a szereplőnk, aki beszél a városban létező belső terekről, a dzsesszről, a cseresznyevirágzásról és egyebekről. A harmadik történet Hongkongban játszódik. Hősünk egy angol pénzmosó ügynök, aki közel áll a lebukáshoz, és egy szellem tönkretette a házasságát, szóval szar az élete. Az ő története akár még hepiendesnek is nevezhető, mert megszűnnek a gondjai.
A negyedik történet abban tér el a többitől, hogy nem csak egy részletét láthatjuk a kínai szent hegyen lakó néni életének. Az ő sorsa nagyjából hasonlít a ?nők viszontagságai? csoportba sorolható könyvekben megismertekhez, csak sokkal érdekesebb.
Az ötödik történet Mongóliáé, és egy noncorpum, azaz testetlen lényé, aki gazdatestek agyába fészkeli magát. Ez a lény önnön eredetét és a hozzá hasonló lényeket keresi. (Az egyik ügyben sikerrel is jár.) A hatodik: Szentpétervár és az Ermitázs. Egy önérzetes teremőrnő a mesélőnk, aki számomra kellőképp ellenszenves ahhoz, hogy megérdemeltnek érezzem a megszégyenülését, és élete széjjelhullását. Na jó, egy kicsit azért lehet sajnálni a végén.

A hetedik Londonba visz. Itt olvashatunk a ?szellemírásról? és a londoni metrócsaládról. Meg némi paradigmaváltásról. (Restellem, de csak az Idegen szavak kéziszótára segítségével jöttem rá, hogy ez valami olyasmit jelenthet, hogy világképváltás.) A nyolcadik helyszíne Írország, Clear-sziget. Ez a családias hangulatú hely egy kvantumfizikusnő szülőföldje, ahova visszatér, mielőtt a CIA rátalálna, és Saragosába hurcolná haditechnológiát tökéletesíteni. Bölcsességek a tudomány és az idő mibenlétéről. A kilencedik New Yorkban fut, a címe mégis Éjszakai Gyors, mert végig egy rádiós műsort ?hallgatunk?, ki sem mozdulva a stúdióból. Kizárólag párbeszédből áll. Három éjjeli műsort követhetünk nyomon, mindig egyéves ugrásokkal. Letisztul egy-két homályos pont, és véget ér a könyv. De csak majdnem! Mert még egy rövid fejezetecske vár a végén, amelyben visszatér első hősünk. Aki miközben kiverekedi magát egy metróból (amit mellesleg hamarosan eltölt az ideggáz), visszaidézi néhány utalás erejéig az összes történetet, és a kezdő mondattal pontot tesz a végére. Szám szerint hármat, mert ki tudja, szétzúzza-e az ?állatkertet? egy meteor?!

Kaminer 1990-ben emigrált a Szovjetunióból Kelet-Berlinbe, "mert ide nem kellett vízum". Kezdetben színházaknál dolgozott, újságoknak írt, a multi-kulti rádió orosz adásának készített műsorokat, majd 2000-ben barátjával megalapította az immár kultikus Russendiskót. A kelet-európai zenéket a cigánypunktól a balalajka-rock and rollig vegyítő klub mára komoly exportcikk lett, különféle franchise-ok formájában külföldön (többek között Budapesten is) működik. Az évezred elején a berlini Russendiskóban gyűltek össze a kelet-európaiak, Kaminer cimborái, akik hihetetlen történeteket meséltek itteni kalandjaikról, szerelmek szövődtek, szakítások - egyszóval volt honnan meríteni az ihletet a könyvhöz. Kaminer ekkoriban fedezte fel a tipikus német felolvasószínpadokat, ahol fiatal írók még meg nem jelent műveikből olvastak fel, majd vett egy nagy levegőt, és ő is írni kezdett. Németül. Első könyve, a berlini mindennapokat ironikusan feldolgozó Orosz diszkó (2000) óriási sikert aratott, Kaminer azóta megszállottan ír, évente újabb könyvvel rukkol elő, és korosztálya vitathatatlan sztárja lett.

?Az orosz szex védelmezője? egy hétpróbás udvarmester és egy gátlástalan lovaglótanár közvetlen közreműködésével, meglehetősen gyorsan zászlói alá toborzott ötven, az úgynevezett ?autós fajtából? való prostituáltat, akik nem a drága szállodákban és nem is a pályaudvarokon űzik az ipart, hanem feltartott kézzel és felhúzott szoknyában ácsorognak az útszélen, így ?fogva ki? az ügyfeleket. Munkakörülményeiket és honoráriumukat tekintve a ?középosztályhoz? tartoznak, mivel keresetük alul marad a szállodai kollégák keresetével szemben, viszont külsejük és a testük használatának művészetében felülemelkednek az elnyűtt, szeszkazán pályaudvari kurvákon.
Mindegyikük részére ötszáz dolláros díjazás állapíttatott meg, plusz a napidíj meg az étkezés, ami teljes megelégedettségükre szolgált. Az Arkagyij által felkínált szerződés ugyanis kizárta a bántalmazás és a csúfolódás lehetőségét, amiből a prostituáltaknak gyakorta kijutott a véletlen ügyfelek részéről, akik között szép számmal akadtak szadisták. A szex-brigádnak színpadi fehérneműt vásároltak és felfogadtak öt biztonsági őrt, egy sminkest, egy nőgyógyászt és egy menedzsert, aki egyben a műsorvezető szerepét is ellátta. És a brigád, az üzletét sorsára hagyó Arkagyij vezetése alatt (ami csak az ügymenet javára vált) az orosz vidék eldugott területeire indult, hogy a legtermészetesebb és érthetőbb módon a hetero-szerelem előnyeit bizonyítsa a sötétségben tengődő népeknek.

lenkenéni felvette öregasszonykabátját, mintegy öregítőköpönyeget, anélkül fiatal ő, még nincs is harminc (harminc, baszki, harminc), de a flitterresfonallal átszőtt barnadrapp eszerházikockás kabátban máris ő lesz lenkenéni. szóval lenke felvette nénikabátját, és nekiindult a városnak. bement a trafikoshoz trécselni, aki izgatottan kérdezte, miért nem látta már jó ideje, csak nem elköltözött...
bement a sarkon a fiúkhoz, de sajnos főnökúr nem volt benn, és az eladó dvdkínálat is elég silány volt, úgyhogy ment tovább.
a körúton aztán betévedt az aranypókba, vett pár pamutbugyit, meg pamutmelltartót (mánia, milehetitttenni), aztán gyors sasszéival igyekezett a megszokott farmeroshoz, ahol múltkoris (annak azért már jó három éve) azt a jó kis sötétbarna kordot vette. nagyott koppant lenke álla, mikor kiderült, hogy kifogytak az árúból, kedveszegetten ment tovább a rákóczira. ott aztán végülis bement a klubba, ahol egy órás leöltözés és felvetközés után súlyos szatyorkával távozott (azt a kötött kispulcsit, meg azt a másikat nem lehetett otthagyni, a leértékelt retroingektől heves szívdobogást kapott, bár lehet, hogy azért, mert el voltak méretezve, és az esses úgy szorította, hogy alig kapott levegőt..., a zöld kordfarmer meg kompromisszum volt ugyan, de fazonban meg méretben ez passzolt, a barnák szarok voltak)
aztán mivel lenke drága kultúrlény is a szövegkönyv szerint, benézett a könyvesboltba is, ahol aztán feltankolt takibának is, mert persze amíg lenke sétafikált a városban, takibá szorgosan dolgozatott. lenke, takira gondolva meg is csörgette, hisz majdnem az asztórián volt már, hogy nincs-e kedve együtt ebédelni, úgysem találkoztak előző este (volt az már négy-öt nap is)...

alma vasárnap párizsba utazott
nem, most kivételesen nem repült, vonatoztak főnökével. zötyögtek az elsőosztályon vagy négy órát, míg az előadás összeállt, a képek a helyükre kerültek, befordultak jobbról balra, fejtől farokig a megfelelő irányba, a számok meg helyükre ugráltak a rublikákba és a fantomképek alá. aztán volt még egy órájuk sörözni a büfékocsiban.
este tízre meg is érkeztek a szállóba, és alma nagy nagy hökkenésére, saját maguk ki is fizették a szobát. még jó, hogy volt kettőnyolcvan véletlenül a számláján.
aztán hétfőn-kedden gyülekeztek mindazzal a pár laborral, akikkel főnök már egy éve összeszövetkezett, jól elmondták, ki mit csinált, meg hogy ki mit fog csinálni a köv fél évben. alma kis híján rosszul lett, amikor az első tervezet szóba került. aztéán főnök megracionálisodott, és a féléves terv teljesíthetővé redukálódott. mondjuk így is lesz jópár dolga almának...
aztán alma kedd este hazatért a kislakásba, egyórás mozdonycserével megtoldott (így hat és fél órás) vonatozás után, majd szerda délután belekezdett a pestre utazás germanwingsszel fedőnevű ámokfutásba. háromkor elindult a munkahelyről - fél négykor már tudta, villamossal nem éri el a négyórás vonatot, az ötórással meg már nem ér ki időben a reptérre, úgyhogy autóval ment ki a pályaudvarra - négy óra nulla hat, alma a vonaton, autó a parkolóban, napi öthúszért - ötkör vonat besiklik stuttgart hbfre - öt húszkor indul az eszbán a reptérre - hatkor becsekkolás - csomag, útlevélcsekk, kapukeresés - majd további másfél óra várakozás, a gép csak akkor ér be stuttgartba, amikor már öt perce el kellett volna indulnia onnan....

szomszédok között folyt...

mágenheim julcsi hiába püfölte a masinát, nem akarta sem a kontroll sem az alt sem a dilit azt a napot végigcsinálni, sőt, egyhetes néma sztrájkba kezdtek, amit julcsi előbb püfölős dühöngéssel, majd néma kikapcsolással próbálta tudomásul venni. de a kikapcsolás sem ment. a sztrájk aktív sztrájk volt, legfeljebb aludni lehetett elküldeni a masinát, ez volt az egyetlen opció, ami még működött. amikor julcsi pasija megjelent a színen, (ez már a következő heti adásban volt csak), kikapcsolta egy hosszú gombnyomással a masinát, majd bekapcsolta, és láss csodát, a sztrájk véget ért. de a hisztiért cserébe julcsi kapott egy klaviatúrát, amit a kis masinához hozzá lehet szerelni. most éppen próbál hozzászokni, hogy két klaviatúra van előtte.

na hát ma ilyen fotós nap van, na
mostmáraztán tényleg kinagyítattatok egy rakás kedvencet, és kirakom a falakra, hadd lássam őket mindig ha felnézek.
mindjárt mennem kell, négykor megy a vonat párizsba. sosó már tizenegykor elindult a kicsi öreg járgánnyal, szegény biztos izgul, kedden vizsgázik. nem készült ugyan sokat rá, bár senki nem is várja el, hogy készüljön, egy zöldkártya nem nagy ügy, csak jó kondi kell hozzá. és az reméljük a legjobbakat, még mindig megvan. bár egy ablaktörlőcsere nem ártana, meg fagyállósra kéne cserélni az ablakmosót...

lyrics of povo: uam uam

tiptiptüptip tirip tiririp
tiptiptüptip tirip türüp
tiptiptüptip tirip tiririp
tiptiptüptip tüü tii tüürü tii
tiptiptüptip tirip tiririp
tiptiptüptip tirip türüp
tiptiptüptip tirip tiririp
tiptiptip tüü tii tüürü tii
tamtamtam tamtaram
tamtamtam tamtaram
...
tamtamtam tamtaram
tamtamtam tamtaram
tirürütirürütirürütirürütirürü
...

a többi már nem ilyen egyszerű... hogy írnál le egy zongoraszólót?
pl busmanul :)

jöjjön valaki

mennyire jók voltak ezek a régi népművelő reklámok, amik azt mutatták be, mennyire ciki már büdösen és ápolatlanul randizni egy nővel, vagy hogy a cigizéstől nem bír a fószer felmászni a negyedikre, úgy liheg...
volt aztán egy olyan reklámsorozat, ez még az én emlékimben is szilárdan él, ez a jöjjön valaki, fogyazenergia, jöjjön valaki, szökikapénz, amiben megmutatták, hogy el kell zárni a gázt, meg lekapcsolni a villanyt, ha nem használjuk.
ma például le is volt kapcsolva a konyhai lámpa, mégis fogta magát, és darabokra robbant. érdekes.

povo

ezer köszönet
szép és jó nagyon, ugye???

szomszédok - a múlt heti adás összefoglalása

alma múlt héten fodrásznál járt. oli úr pimaszosan rövidre vágta la huncut tincseit. péternek tetszik az új frizura, ám aggódik almáért, aki mostanában sokat túlórázik.
hétvégén elmentek egyet kirándulni, meglátogatták udó brinkmannt és misa nővért, ahol péter csodálkozva figyelte meg a német erdészek hanyagságát. ezt persze hangosan meg is jegyezte. majd eztán egy láprétre jutottak, ahol szájtátva hallgatták az őket körülvevő csendet.
másnap alma megint szolgálatban volt, de péter felajánlotta, hogy elviszi ebédelni. alma kapva kapott az alkalmon, és megmutatta a férfinak A Presszót. A munka után elmentek sétálni a városba, vettek almának egy vidáman szivárványszínű csíkos kötött pulcsit, meg egy szeksziset, meg két hosszúujjú polót, péternek meg egy tutti vászonnadrágot.

taki bácsiékkel a héten nem történt semmi, mágenheimék szabadságon vannak, nemcsákkároly pedig rendőr lett mekszikóban.
folytköv

we are a lidl crazy

nehéz lehet azért mániákusnak lenni.
mindent aprólékosan végignézni, kézbevenni, alaposan minden oldalról körbenézni, majd fejcsóválva vagy anélkül visszarakni, majd üres kosárral továbbmenni pár lépést, a karalábétól a zellerig, a kecskeméti tévépaprikától a banánig, majd végig a húspulton át a tejes sorig, aztán a pénztár felé vagy a pizzás-konzerves-csokis vagy fagyis-mosóporos-betétes soron.
mondjuk a blahán álldogálni minden istenadta reggel nyolc és tíz között bézbólsapkában a vilimegállóban, az útiránynak háttal, szigorúan előrenézve, a sínekkel párhuzamosan, az sem eccerű dolog...

te, nem láttad valahol az útlevelemet?

litvániába utazott ma a kedves, röpke pár óra útlevélkeresés és odavisszaautózás után
az esőkabátszéldzseki belső zsebében volt, nálam, kában.

csakhogy tejes legyen a kep - munkablog

ma reggel meginjektaltunk kismillio embriot mind a husz injektalo oldattal. kismillio ezesetben legalabb ketezer, de inkabb harom-negy. feri meg en. igen, vasarnap reggel van. jovo het vasarnap este mar visz minket a vonat parizsba...
most meg megyek, es egyutt ebedelek a pasimmal, aztan visszajovok, hogy kitakaritsam az embriok kozul a halottakat meg a fejletleneket - megtermekenyitetleneket.
viszem a halottakat

eccerű minta zecceregy

fáradt és együgyű, vagy tán csak jó vagyok
uncsi, mindig ez jut eszembe, ha hullafáradt vagyok
kéne valami új
kéne valami alvás
valami pihentetés
valami nem korán kelés, nem nyolcra beérés és tízkor eljövés
elcserélném stresszelhetőségemet egy alighasznált ordibálhatnékra
mutassa már meg valaki, hogyan kell a délután ötkor megszülető - azt még hasítsd meg, izoláld és csinálj injektáló oldatot két különböző koncentrációban meg a fragmenttel és anélkül, holnap reggelre - ötletekre arcba nevetve nemet mondani
rágja már valaki a számba, hogy neki ciki, ha másfél hét múlva gagyi eredményeket mutatok be a párizsi mítingen
mert anélkül csak hagyom hajszolni magam az uccsó pillanatig, amikoris majd az előadásomon kellős közepén fogok bealudni a fáradtságtól....

előléptetés

detti egy hónap múlva kismamastátuszból átkerül anyukastátuszba
durva
bár valószínűleg ugyanolyan jó tojáskrémet fog tudni csinálni, mint eddig :)

na én most hazamegyek

mondta sosó vasárnap tizenötóranullanullakor, amikoris elkezdődött juditék esküvője az ötpacsirta utcában, mi meg a deákon álltunk az álló negyvenkilencesben.
mindez a háromnegyedórás ámokfutás után, bedugult az egész város, a másik felét meg lezárták, vasárnap, amikor nincs senki az utcákon, csak a maratonfutók, meg a dugóban állók, mindezek után csikorogva és padlógázzal egyesben, majd padlófékkel megállva leparkoltunk a madáchtéren, ahonnan persze már a szokásos vasárnapi forgalom lett volna a kálvinig, de mi a villamoson szobroztunk.
nem ment haza.
és nem késtünk sokat.
viszont időbe tellett, míg sosó lehiggadt, és ezalatt az idő alatt végig dumált. marci meg válaszolt, zsófi meg ráordított mindkettőjükre, sőt még szegény verára is, hogy maradjanak már csendben, így vera is kiakadt, sosó meg exnője kiakadásán és kifakadásán élvezkedett, szép volt az egész na, tisztára mint egy angol vígjátékban, nevettem is rajtuk őszintén, bár mondjuk egy angol filmben ritkán gegelnek zsidó esküvővel. mindegy, bájos volt na.
aztán megláttuk a zsúrkocsit, amit löpi haverjaitól kaptak, aminek a tetején az üveglap alatt a haverok képeiből készült montázs állt, és hát mondanom sem kell, irtóra örültek neki. mennyire vicces lett volna, ha judit megkapja a puzzlet, pont párhuzamban ezzel az ajándékkal, kicsit szar volt azert, hogy leszavaztak azzal, hogy nem jo otlet.
bár azt jó volt látni, ahogy löpi unott feje felderült, mikor a nagy kartondobozból előkerült az újságpapírok közül a diavetítő. na az jólesett. ahogy mindketten örültek. az jó volt.
meg veráékkal utána beülni kávézni, meg dumálni.

nyilatkozat

nemörülünk annak, hogy ismét hülye helyzetbe keveredtünk grész kollegina háttérből integetésének hatásásra.
annak viszont örülünk, hogy van egy pasink, aki félszavakkal helyreteszi grészt a bűbánatos francba.
annak meg méginkább örülünk, hogy magamban is letisztáztuk ezt az egészet.
holnap lesz judit esküvője, és én is ottleszek. punktum.
...lefolyóóóó...
a mai adást kedden megismételjük

meat-ing

a tegnapihoz képest a mai elalvásom kismiska volt, ma csak nyolc tízkor ébredtem a hét helyett, míg tegnap kilenc húszkor a nyolc helyett. ma csak fotókat kellett csinálnom a mikroszpókkal a tizenegykor kezdődő progresszriportomhoz, meg megnézni a tegnap injektáltak fluoreszcenciáját. ment is, csak az jött váratlanul, hogy utána rögtön fél egykor kezdődik a halas gyűlés, amiről én semmit nem kaptam.
vicces volt, mert a fiúk mind svájnehaxét akartak enni, ma az volt a hármas menü, kihagyhatatlan, így a halas gyűlésről késtünk vagy egy fél órát, hiszen ha egszer svájnehaxe van, nincs mese.
egyébként nem beszéltünk meg persze semmi érdemlegeset, két ilyen makacs főnökkel nem is lehet. ha az egyik mond valami racioális ötletet, a másik ragaszkodik a maga hülyeségéhez, és fordítva. fél háromkor álltunk fel, semmire nem jutva.
nemokos.

háború

wilkoék megjárták kínát, visszahozta a könyvemet, és meg hozott hozzá két félliteres zöldteát ajándékba. aztán meg elmesélte, hogy a kínaiak éppen arra készülnek, hogy japán megtámadja őket. háborús filmeket adnak a tévében, az idegenvezetőjüktől kezdve az egyik utastársuk ottani haverjáig mindenki azt mesélte, mennyire agresszívak a japik, és hogy tuti lesz háború.
nemvicces.

blikk

A heidelbergi főtéren Sosó önvédelemből kenyérpisztolyt fogott az őt bántalmazni készülő, magát a középkorban élő péklegénynek képzelő bajszos őrült ellen. A csetepatét Paparazzi, Paparazzi felkiálltás előzte meg, amit a róluk készült fotó készítése váltott ki.
Az összecsapásról részletes beszámolót az esti hírösszefoglalóban láthatnak.

este

megy a kinniéshorni, időnként rálúpol a német nyelvlecke, de a sajtostészta idejére felfüggesztettük a loopot. sajtostészta hollandsajtból, köményes és még van benne valami felismerhetetlen fűszer, íze megható, szaga átható, bár nem alsógatyaszag, mint ahogy sosó állítja boross gyenge poénját komolyan véve.
telefon a reggeli smsre válaszként, verocska is be van havazva, nyakig, sőt, fülig melóban, vasárnap is csak kinéz majd egy picit valami mítingról, alig lesz ott judit esküvőjén.
nem az a judit. h. judit. vicces meghívót küldtek, totál beletrafáltak az ajándékötletünkbe. egy puzzlet akartunk nekik adni, puzzlet montázsból, montázst a haveri kör fotóiból, a borítón a felnőttkori képek, a puzzleban a gyerekkoriak. a meghívón egy kisfiú és egy kislány áll esküvői ruhában egy réten, a fejükre ordenáré módon rákanyarintva judit és löpi fényképe. mindegy, egyébként is leszavazták az ötletet, inkább mosógépet vesznek. de mi nem. mi vicces ajit veszünk. meglepit. csakazértis.

azóta kiderült, hogy

- a madáchot épületestül veszi át a főváros
- a maradék embrió ragyogóan túlélt és ragyogóan expresszált
- borossék majdnem lekésték a vonatot, de aztán amszterdam helyett inkább utrechtbe mentek, és így mégsem
a piszok mázlisták pont kifogták a háromnapos vénasszonyok nyarát, irtó jót sétáltunk heidelbergben, aztán meg boroztunk a pfalzban, aztán meg tegnap hatalmasat zabáltunk meg nevettünk frankfurtban, meg véletlenül végéervényesen elrontottunk egy jegyautomatát.
...nekem ne szidjátok németországot, irtó jó kaják vannak itt...
...jó de nektek vannak barátaitok...

Na szia,
szoval 7kor indul a vonat, (remelem fel tudunk kelni idoben..) 11re er Frankfurtba, ha mar tudjuk, hogy onnan mikor megyunk at Karlsruhebe, akkor hivlak v sms-ezunk.
A holnapi viszontlatasra !
:))
Rb

újítok

ez a hét egy kicsit kiakasztó volt, ferivel az élen, a tegnap hatvanasévek intézeti bulival megtoldva (Norma hatvanadik szülinapja alkalmából. hogy ki Norma, hát ez az...)
de kitaláltam, hogy újítok, és ez most belelkesített. tegnap kerestem megfelelő tárgyat ahhoz, hogy olyan agarlemezt öntesek az injektáláshoz, amiben van egy vályat. végülis egy repi mágnesre esett a választás. tökéletesen működött. aztán csináltam pronázt, merthogy most a dekorionálós módszert próbálom, hátha azzal reprodukálhatóbb lesz az injektálásom, szóval a pronáz úgy tűnik túl jó lett, túl aktív, asszem szétemésztette az embriók nagy részet, azért feleződött meg az embriószám pár óra alatt...
na de sebaj, még van épphogy elég, remélem megérik a holnap reggelt, és adnak szép kis zöld fényt.
asszem folytatom a módszertökéletesítést, az legalább izgis. a vályú sem volt még tökéletes, meg akarok huszonnégyes plateből is agarosat.

Április 22-én, a Föld napján a legalsó becslések szerint is tízezer biciklista vonult fel a Critical Mass mozgalom keretében Budapesten. Tulajdonképpen megtöltötték a várost. Demszky Gábor, akinek aznapi nyilatkozata szerint azért nem érdemes bicikliutakat építeni, mert nincs, ki használná őket, este bizonyára kikapcsolta a telefonját. Elég kellemetlen lehetett.
Kellemetlen lehetett, mert bár a városvezetés biciklipolitikájának lényege és célja a leszoktatás és az elkedvetlenítés, egy pár ezer forintból szervezett, legalulról indult kezdeményezés hatására annyi bringás gyűlt össze péntek este, hogy a két tömött sávban haladó sor Budáról visszatért eleje már a Margit hídon volt, amikor a vége még valahol Pesten, az Erzsébet híd előtt. Csak kevesek váltak ingerültté a szén-monoxid- és benzolszintjük hirtelen zuhanása miatt, a többség nem forgalmi akadályként élte meg a menetet: a villamosmegállókban tapsoltak, pacsiztak a kerekesekkel, az erkélyekről integettek. Volt, aki kirakta a magnóját az ablakba és a Queen Bicycle race című számával köszöntötte a felvonulókat. Brin-gá-ra! Brin-gá-ra! - hangzott a kórus.

Fennállásának 125. évfordulójára befejeződött az erzsébetvárosi Madách Imre Gimnázium tizenegy éven keresztül tartó felújítása, melyre a kerület 600 milliós hitelt vett fel. Most a döntés értelmében a kerület az iskola működtetését átadja a fővárosnak, de az épületet a kerület megtartja magának. A döntéssel egy időben határozat született arról is, hogy a következő tanévre a főváros első állami gimnáziuma már nem hirdethet felvételit, és január elsejétől elveszíti gazdasági önállóságát. A megürülő közalkalmazotti álláshelyeket is csak polgármesteri engedéllyel lehet majd betölteni.
Demeter Tamás, a kerület alpolgármestere elsősorban pénzhiánnyal indokolta a döntést. Mint mondta, az állami fejkvóta a fenntartási költségeknek csupán kétharmadát fedezi, a többit az önkormányzatnak kell kigazdálkodnia, ennek megtérülését pedig kétségessé teszi, hogy a gyerekek nagyrésze nem kerületi lakos. Elmondása szerint a gondolat már öt-hat éve napirenden van, de eddig az iskola hírnevére való tekintettel sikerült más megoldást találni.
Az iskola vezetését megdöbbentette a hír, korábban ugyanis nem hallottak a tervekről, annak ellenére, hogy a közoktatási törvény értelmében átszervezés előtt a tantestületnek, a diákönkormányzatnak és a szülők véleményét is ki kell kérni. Demeter Tamás szerint erre a szándéknyilatkozathoz nem volt szükség.
Schiffer János főpolgármester-helyettes szerint még nem volt olyan eset, hogy ilyen nagy múltú intézményt épület nélkül legyen kénytelen átvenni a főváros. Azt is elmondta, nincs olyan épület, ahová áthelyezhetnék a gimnáziumot, így az ebben a formájában valószínűleg megszűnik, a diákokat pedig más fővárosi iskolák veszik majd át.

hideg van

nem vicces ez, tíz tizenöt fokot utazni vissza egy nap alatt
és már nyolckor olyan sötét van, mint a fene
nem vicces ez
mondjuk már az út vége sem volt vicces, pedig az elején megfogadtuk, mi nem leszünk olyan fancsaliképű turcsik a végére sem, aztán pedig mégis. pedig irtó szép helyeken jártunk, vicces emberkékkel találkoztunk, de azért az emberek a kosz meg az utazás leszívott minket rendesen. annyira, hogy az isztambuli reptéren az útlevélellenőrzésnél nyomakodó német flitteressapkást, a nagypofájút meg a lilahajú sztipirtyót helyből leütöttem volna, ha nem vagyok annyira éhes.
képek majd jönnek, a beszámolót meg majd együtt írjuk meg, sikerült befűznöm sosót :)

lecsó, lecsó, lecsó, lecsó, lecsókolom a rúzst a száááádról

jelentem, kipróbáltam a cukkinis verziót, és bátran indulhatnék a lecsóbajnokságon a pályaművel. pláne, mert annyi lett, hogy akár egy öttagú zsűri is jóllakna vele. kicsit elszámoltam az adagot na, péntek este utazom, nem maradhat itt két hétig paprika meg paradicsom az enyészetnek, úgyhogy lesz holnapra vacsira meg péntek ebédre is.

faszkivan

kicsit kivagyok
egyrészt mert alig aludtam, valami hülye sárkány akart bemászi a kastélybeli szobámba, és apámmal sietve pakoltuk el a kaját, mert biztos arra jött ki a tóból, aztán meg a virágföldszállítók próbáltak betörni hozzánk...
sokat féltem na, meg aggódtam is, de aludni nem sok idő maradt
aztán meg ma reggel nyolcra bejöttem, hogy még megpucoljam a hsp-gfp-t injektálás előtt
és aztán folytattam az idegeskedést, amit tegnap elkeztem
a faszkivan, hogy szarnak bele a másikba, a másik munkájába
főleg, hogy az enyémbe
utálok könyökölve dolgozni
nem szeretem, ha felborítják az embriós eppijeimet, akár csak taplóságból vagy figyelmetlenségből
nem bírom az ilyen faszokat, akik szarnak bele a képembe, aki csak akkor köszön, ha én köszönök előre, és aztán meg a mellemhez beszél
ja, és amit soha senkinél ki nem állhattam, egész álló nap szívja az orrát. szötyögteti a taknyát fel, meg le. már rég pofoznám, ha nem lennék ilyen szégyellős.

girltalk

csak a szokásos andreasbrau, most éppen narancssárga sommerfestsörrel, tavaszitekerccsel és görögös (pepperonis és fetás, eztaddössze) flammküchennel.
meg nyárestével. végre. kilenckor egy szál polóban a kerthelységben...

lista

az úgy volt, hogy sokáig tanakodtunk, nagyon sokáig, hogy akkor most mi is legyen, hova menjünk, hogy menjünk, mikor menjünk egyáltalán. az eredeti terv ugye egy éve törökország volt. aztán jöttek ezek a fránya robbantások, meg további robbantási igéretek, úgyhogy azóta már beterveztük az olasz autós körutat, aztán meg a maléves-alitaliás-klmes pontokból marokkót, amibe annyira de annyira beleéltük magunkat, hogy nagy puffanás volt az, hogy nem tudtuk megoldani pontokból a jegyet. és amikor sosó elújságolta, hogy megvannak az iszatmbuli jegyek, egyikünk sem volt igazán feldobva.
de aztán most megint elővettük az utikönyvet, kinézni, hogy akkor mit merre hogyan hány nap, és annyira de annyira tuti helyekre fogunk menni, hogy csak na, anamuri tengerpart hatalmas erőddel és byzantine ghostcityvel, bodrum, kappadókia hőlégballonnal, majd földalatti városok és sziklatemplomok, hierapolisi szent medencében strandolás elszórt márványoszlopok között, harmincfokos termálfürdőzés sivasban, ahol halacskák csípkednek fürdés közben, sétahajózás a boszporuszon, pergamon, ephesos, alanyai barlangok...
ennyi bizti nem fér bele két hétbe, de egy lista akkor jó, ha van mit húzni belőle...

rucksack

tobzódom
sőt, azt is mondhatnám, nekem semmi nem jó, ami van, mindig valami új kell
igaz, tényleg nem, merthát van ugye a hatvan plusz tíz literes óriás, ami ráadásul még ütöttkopott, ittott szakadt és kinyúlt, meghát a hatvan literes zsákot tűző napon cipelni köztudottan szívás.
aztán van ugye a bicajos tatyó, ami harmincas, kényelmes a háta, nem ragad az enyémhez, mert eláll direkt, a szúnyogháló eltartja. szóval tökjó, de nem praktikus pakolásügyileg. bicajozni okés, mehet bele pumpa, pulcsi, kulacs, alma, meg még más is, de alig van más használható zsebe, na, hogy mondjam, nem praktikus.
és most már van a szép és új negyvenkettes, a német zsákok gyöngye, kényelmes, szúnyoghálós, és még ráadásul praktikusan sokzsebes.
vele megyek nyaralni. remélem tudja értékelni...
még esztertől vettem az ötletet, hogy utazásra miniatűr neszeszerrel kell menni, miniatűr tusfürdővel, samponnal, fogkrémmel, krémmel, mindent lehet vinni, csak piciben, és ha elfogy, ki lehet dobni. hihetetlen praktikus, komolyan. csak azért előre be kell tankolni a kedvenc márkákból, mert persze a déemben utazás előtt rihtig nincs az a sampon, meg az a tusfürdő, bezzeg egy hónapja...

shantaram

hát a fene sem így képzelte el ezt a pasit...
most valaki mondja meg, miért pont dzsonnidepp fogja őt játszani...
még bergenbe menet vettem meg a könyvet a frankfurti reptéren, és bergen óta olvasgatom.
hogy miért vettem meg, annak ellennére, hogy nem éppen utikönyméretű (ezer oldal)?
In 1978, gifted student and writer Greg Roberts turned to heroin when his marriage collapsed, feeding his addiction with a string of robberies. Caught and convicted, he was given a nineteen-year sentence. After two years, he escaped from a maximum- security prison, spending the next ten years on the run as Australia's most wanted man. Hiding in Bombay, he established a medical clinic for slum- dwellers, worked in the Bollywood film industry and served time in the notorious Arthur Road prison. He was recruited by one of the most charismatic branches of the Bombay mafia for whom he worked as a forger, counterfeiter, and smuggler, and fought alongside a unit of mujaheddin guerrilla fighters in Afghanistan.
most tartok ott, hogy az afgán maffiavezér beszervezi. irtó izgis...

mintha olaj lenne, vagy inkább méz, csúszik is meg ragad is
egyszer észre sem veszed, és arrébbcsúszott a napod, máskor meg benneragadsz, és a massza nem enged, fogva tart.
most éppen csúszik, de piszkosul. és ahogy elnézem a következő pár hónapot, csúszni is fog rendesen.
kivéve a két hét hátizsákos törökországot. nyaraláskor nem szokott csúszni az idő. csak amikor dolgozom, vagy dolgoznom kéne. vagy németet tanulni. esetleg este nyolcig beérni a városba bevásárolni. vagy jövő hét végéig befejezni, amit be kell....

hi eva,
here is the recipie for the chocolate cake

125g chocolate (best dark)
2 tablespoons flour (not a typo!)
125g sugar
3 separated eggs
90g butter

melt the chocolate. cream the sugar, egg yolks and buuter, fold in the flour and add the melted chocolate. whip the egg whites and fold them in. pour into a tray. should not be to big. the dough should be roughly 2 cm high. bake at 350degress fahrenheit (soory don't know the celsius) for 35 min. the cake should then be just baked and still very soft inside. enjoy... best warm!!!!

kicsit csapongok az időben
meg a témákban
szóval az úgy volt, hogy szombaton ikeáztunk, aztán meg vettem bolondpetinek két társasjátékot, mert szülinapja volt nekije, meg egy asztalt is, de az nem hangzik olyan viccesen. meg csinátam sütit. olyan csokisat akartam, amiről zsanett mesélt bergenben, de későn jutott eszembe, és csak ma küldte el a receptjét, szóval vasárnapra csak egy szimpla bögrésmákos sikeredett. a játékok viszont tényleg viccesek, az egyik egy vadiúj darab, turbotaxi a neve, és Sosószereti, nagy átlagban ő nyer vele. a másikat - karkasszon - még nem mertük kipróbálni

hívtam

hogy jöjjön enni, kiraktam a diót a párkányra
a szokásos ciccegéssel, kattogással, ahogy az ember egy ilyen kis szarost hív reggelizni szombat délelőtt
fenn rosszalkodott a mogyoróbokron, rázta, csak úgy csörgött zörgött a fa, úgy rázta a kis szaros, pedig még éretlen azon minden
aztán meghallotta, hogy hívom, felémfordult, és válaszolt. ugyanazon a hangon, ugyanazt
ezt eljátszottuk vagy háromszor, aztán úgy döntött, hagyja az éretlen mogyorót másra, és felugrott a jól megéremelt diójáért.

hol itt, holott

szombaton megszületett a nagy elhatározás, miszerint mostmáraztántényleg veszünk egy ágyat. irány a legközelebbi, röpke 45 km-re levő ikeawaldorf. mivel matrac már van, már csak keret meg rács kell. a legolcsóbb keret hipergagyi, a többi hát-hát. ami tetszene, nincs, vagy nincs méretben (a matrac, mint limitáló tényező ugye). illetve van, csak nem ott. az ismét egy félórányi autópályányira levő ikeamannheimban. nade ott aztán van minden. kicsit túlméretezett 170ajrós keret huszonkilencre leértékelve. a bibi: kettőhúszas. százhatvanszor kettőhuszas. a matrac pedig csak kétméteres. jelenleg a húsz centis lukat egy kartondoboz tömi be.

diszkrét báj

még azt is akartam írni róla, de valahogy kimaradt, talán jobb is így, külön, hogy...
hogy mindenki tudta, hogy kijár a fiúkkal szünetben piálni az egy sarokkal arrébb levő kocsmába
és hogy épp emiatt jónéhányszor megesett, hogy nem éppen józanul jött be órára
hogy keringtek a pletykák, hogy sokszor amiatt nem tudott bemenni az ének-rajz szertárba előkészíteni az órai cuccokat, mert takibá éppen ildit reszelte odabenn
és mindez nyílt titokként keringett körbe, és senkit sem hajítottak ki ezért. hihetetlen, hogy mennyire szocifogi a magyar oktatási rendszer. nem csoda, hogy ennyit ér...

wiwes levél jött

Elhunyt Tácsik mester!
Végső búcsúztatója augusztus 26-án 14 órakor a Fiumei temetőben lesz.



Szegénykém, ha el kell képzelni valakit, akinek félrecsúszott az élete, akkor ő az, aki először beugrik a képbe.
Hogy unta mindenki a pincében tartott vetítéseket, pedig igazi diavetítőről ment, enyhén kiégett diákkal, annál is jobban kiégett diákokkal, hogy anyázott az osztály, amikor az egyiptomi piramisok általános elrendeződését rajzoltatta le velünk, cserébe egymás rajzait, festményeit adtuk be, amikre persze összevissza mondott ítéletet. aztán mikor rájött, tollal kezdett belejavítani a festményekbe, rajzokba. barbár szokás. misztikus barbarizmus...
1996. "Misztikus barbarizmus" Duna Galéria, Budapest
leloék elmentek, megnézték. másodikosok voltunk akkor épp. hoztak prospektust, meg minden. fuldokolva röhögtünk a fekete bolyhos háromszögeken, amiket a képeire installált.
Alapozatlan zsákvászonra erős, vad színekkel és drasztikus tárgyi applikációkkal dolgozik a nagyméretű, kombinált festményeit "misztikus barbarizmus" cím alá gyűjtő festő. A nemzés, a szenvedés és az elmúlás expresszív, figurativitást és gesztusfestészetet egyesítő barbár ikonjaival ~ azok közé a festők közé tartozik, akik előszeretettel fejezik ki magukat kultúrtörténeti toposzok segítségével. Anubisz, Minotaurosz, Jézus történeteinek utalásszerű felhasználása, korunkra való adaptációja mellett a képeken "barbár" motívumok tűnnek fel, sámán, bálvány, kopjafa, ősanya, elemi geometria alakzatokban megfogalmazva.

őrült futam

azért az nem volt semmi, hogy a bergenből pestre való két átszállásos (három felszállás egy fél nap alatt!! és közben még sosó fra-i fürdőszobáját is kitakarítottam) út után fitten és fiatalosan (úgy, hogy közben még meg is volt) elmentünk vacsizni verocskával, aki másnap este utazott el nyaralni egyéves férjével (khm ami ugye azt is jelenti, hogy mi is egyévesek lettünk, pont aznap, mikor utaztam oda, úgyhogy csak egy gyors ebéddel ünnepeltünk egy fra-i délben kettőkor is nyitvatartó kajáldában - ritka holló, olcsó menüvel, de ez már megint másik történet).
másnap felfedeztem, hogy a bergenbe teljesen feleslegesen elvitt narancssárga napszemcsit otthagytam a fiókban, úgyhogy a napsütésre való tekintettel gyorsan vettem egy újat, meg egy tiszacipőt, meg egy jazzflora cd-t, aztán apu felszedett, és kivitt veresre aludni. szombaton csatlakozott sosó is, megnéztük a medvéket, akiknek óriás fakanálon nyújtották be kölykök a mézet, aztán bevásároltunk bográcsos rakottkrumplinak valókat, és nekiindultunk a vizitúrának.
ami végülis felemás hangulatú volt nagyon. fura volt így, hogy nem elejétől végig voltam ott, hogy autóval mentünk le, hogy a többieket ezer éve nem láttam, hogy alig tudtunk dumálni. fura volt na, aztán meg az a jelenet az esztiék körül, hát, elég kínos volt. mindegy, így alakult.
és aztán a hétfői rohangálás (sosónak sosóval szülinapi ajándék-nézés, apámtól elköszönés, gyertyitől a vincsi összeszedése és a cuccaim összeszedés) utáni szülinapi vacsi után reggel már jöttünk is vissza....

bergen

majd írok is, majd

thaikép

halas sonkas, garnélás, lazacosrántottás szendvics ebéd után jön a thaifood vacsira
a halas ebéd után meg a pizzavacsora
elsore nem tunt ez rossznak, sot.
de azóta eltelt majdnem két hét, és ez a két nap váltogatta magát, véget nem éroen, szendvics - thai - hal - pizza, szendvics - thai - hal - pizza
csillátrum
ülünk az ámítógépek elott, és vadul böngészünk valamit
unatkozás-ido van, várjuk, hogy végre ideérjen a thaifood, amit már senki nem kíván
aztán buli az apartmanban, ahova hármunkat beraktak.
alapjában véve nem volt ez rossz, de
ez a sok fránya de
a török lány, Ceren életében eloször élte át azt, milyen nem otthon lenni. huszonhat-hét évesen. Tuan egy jó fej szingapuri lány, aki feriburgban dolgozik, de múltkor reggel egy órát volt a fürőszobában. egy órát, baszki. elszoktam ettől a reggeli másravárunktól.

Csabi Padlizsánkrém receptje

ha mar hirbe hoztatok, akkor kovetkezzen nehany reszlet, ahogyan anyukam csinalna
(tegnap jartam a szuloi hazban, igy egesszen friss az info)

az elejen, ahogyan Jamie mester is szokta, anyukam is megsuti a padlizsant, jo alaposan senki ne essen ketsegbe, ha a padlizsanok kulseje nagyon meggyotorten nez ki, ilyenkor kell fogpiszkaloval, villaval, konyhakessel barmilyen eles targgyal megszurkalni ha puha, akkor eleg a sutesbol!
utana, ertelemszeruen hagyjuk lehulni, (valalkozokedvuek le is zarhatjak, mi nem szoktuk) majd meghamozzuk. ezt kovetoen anyukam egyenkent megkostolgatja a padlizsanokat, mert elofordul neha egy-egy kesernyes darab, amelyik durvan elronthatja a kuszobon allo kulinaris elemenyt (ugye Detti) ha ezen is tul vagyunk, es kiszelektaltuk a keseru peldanyokat, akkor anyukamfele oldszkul receptben 15 percnyi ideig hagyni kell a padlizsanokat, hogy kicsorogjon a levuk. erre a lepesre meg nem sikerult esszeru magyarazatot talalni (anyukam szerint ez egy ujabb lehetoseg a keseru iznek az ervenyesulesre, de en ezt ketkedve fogadom) szoval ha leve ki- ill. elfolyt, akkor kovetkezik az apritas.
a villat nyugodtan el lehet felejteni, a celszerszam legyen eles es lehet fem a fakes, fakard, fadurung es egyeb fadolgok hasznalata nem tobb, mint egyszeru "urban legend" (sokeves padlizsankremkostoloi tapasztalat mondatja ezt velem) tehat nyugodtan lehet kest ragadni es apritani (izzadsagszagu lepes ez, igy a nyari kanikulaban...) a lustabbak akar geppel is aprithatjak, de a padlizsanmagok szetturmixolva nem javitjak a vegeredmenyt...
ha a padlizsan elottunk meg- ill szettorve, kovetkezhet a lenyeg, a fuszerezes illetve az olajjal torteno kikeveres. izles szerint adagoljuk az olajat, sot, HAGYMAT!!!! (ES IGEN A LILA AZ IGAZI!!), mehet bele bors es ha edeskes a padlizsan (nyar elejen ez gyakori), akkor citromleval ellensulyozhatjuk ezt. a vegen meg lehet bolonditani majonezzel es sok egyeb dologgal (Jamie mestere a terep innentol), de az olaj, hagyma (es persze so) a legfontosabb hozzavalok illetve attol lesz igazi a padlizsankrem, ha szabad tuzon sutjuk...

a Bali fele fokhagymas verzio is nagyon jo, piritos szinte kotelezo, es az alkoholos folytas is csak javit a dolgon ;)

sok sikert, jo etvagyat, miegymast

BCs

a sűrű sötét fekete erdő

rámenős rámen-ős

pár perc keresgélés után meglett, hogy rámen a japán-kínai zöldséges húsos leves neve, amit momotaronál ettünk (a nevenincs pesti japán-kínai ehte originál isteni kajálda), innen már tényleg csak ugrás volt felfedezni, hogy a vizitúrás vietnámi zacskósleves nemzetközi neve is ez. szóval embertpróbáló feladat volt a sok koleszoskaja közül megtalálni az eredeti levesreceptet, de örömmel jelentem megvan. persze nem az alapján főztem, de hát az már más kérdés. igazából ötvöztem a csirkés kínaikel leves és a szójaszószgyáros rámen receptjét, és büszkén jelentem, piszok jó lett.
íme a konszenzus-recept.

Rámen, ahogy Csibu emlékei szerint Momotaro főzte
Egy vöröhagymát és egy gerezd fokhagymát olajon megpirítunk egy kávéskanál édes kínai fűszerkeverékkel együtt, hozzáadjuk a beáztatott shiitake és júdásfüle gombákat, meg a feldarabolt friss laskát és a csíkokra vágott kínai kelt. Meglocsoljuk szójaszósszal és erős lángon sütögetjuk. Hozzáadjuk a csíkokra vágott csirke- vagy pulykamellet, és pár perc pirítgatás után felöntjük tyúkhúslevessel, persze csak ha van. Nekem nem volt, úgyhogy maradt a víz, és a kábé egy órás rotyogtatás, és utólagos sózás.
Tálalás előtt belefőzzük az átlátszó üvegtésztát.

hamár szekszésnyújork

kiráz

a hideg a német szinkronhangoktól
nincs rosszabb, mint például a szekszésnyújork német tramplihangokkal
nem elég, hogy nem értem, még idegesít is

egy jó nő nem szarik. viszont....

hihetetlenül jól sikerült a fajitas szombaton, csak az fránya babpüré, na abból maradt ki valami szelelésgátló, úgyhogy szombat meg vasárnap este azt játszottuk (mindig ő kezte!!!), hogy ő elémállt, és felém nyújtotta a kisujját, persze hogy meghúzzam, és akkor rózsasándoregynagyotdurrantott, majd aztán én odaálltam elé, és jól telibeviszonoztam.
köszönöm, hogy elmondhattam :)

Fajitas
A csontozott, bőrtelenített csirkemellet vékony csíkokra vágom, és a következő fűszerekkel bepácolom: bors, zúzott fokhagyma, só, kevés citromlé. Majd hűtőbe teszem fél órára. Ezalatt szeletelt hagymát, zöldpaprikát kevés olívaolajon megdinsztelek. Majd félreteszem. Egy keményebb paradicsomot apró kockákra felvágok, hozzáadok apró kockákra vágott fehér hagymát, kevés citromlevet és tabasco szószt. Majd a hűtőbe teszem. Aki szereti, leturmixolhat egy avokádót kis majonézzel és pár csepp citromlével. Ezt is a hűtőbe teszem. Majd a csirkemellet kevés olívaolajon kis vajjal megsütöm. Mikróban egy tortillát kissé megmelegítek, majd megkenem az avokádós krémmel, kis tejföllel, rárakom a frissen kisült husicsíkokat, majd a dinsztelt hagymát, paprikát és a tabasco szószos paradicsomot, ezt feltekerem és kész is. Aki szereti, reszelt sajtot is rakhat bele.

bergen-di

ha csak belegondolok, összeráncolom a homlokom, az meg nem jelent túl sok jót nálam... pedig tökre vártam, tökre örültem, hogy megyek, annak méginkább, hogy máté is jön. de az, hogy így nagyívben szartak bele két héttel ezelőttig (ami tetsvérek között is eléggé késő, egy hónappal a kezdés előtt, nane), meg hogy csak úgy beraktak egy albérletbe egy szigorúszemöldökű török és egy nemtommilyen kolumbiai lánnyal, míg a többiek luxusszállóban lesznek, na meg az, hogy nekünk kell pipettákat vinni, meg hogy reggel nyolctól este kilencig leszünk minden nap, kivéve vasárnap (!), khmm hogyismondjam kicsit elvette a lelkesedésemet. olyan vicces lett volna hétvégén kocsit bérelni pár emberrel, egyedül csavarogni norvégiában a fjordokon, de úgy tűnik beszervezték a hétvégénket, szombat meló. vasárnap meg buszos kirándulás a fjordokra. kiafasznak kell ilyen idősen osztálykirándulás???
namindegy, "csak" tizenegy nap, utána meg vizitúra...

metro

sajnos manapság nem árt, ha az ember ismeri a metroépítés minden csínyját, úgyhogy lelkesen gyakoroljuk legújabb túlélőjátékunkat (amiben egyébként nagyjából mindig nyerek :)

sonderangebot :)

- szerintem te vagy az oka...

- várjegykicsit, ezt meg hogy érted...
- hát mert nem adtad vissza a kölcsönmatracokat, így mikor U. vendégségben volt nála, kénytelen volt mellé feküdni, és...
nem tagadom, hogy régen ne lett volna egy Olyan a szexuális témakörű álmaim közül, de abban is inkább passzív fél voltam, hagytam annak az ismeretlen lánynak, tegye, amit jónak lát, de ennél többször soha meg nem fordult a lány-lánnyal téma a fejemben. vagyis de, megfordult, de mindig arra jutottam, hogy köszi, de én nem. akkor sem, ha az aktuális pasi ezt izgisnek meg jópofának találta. vagyis akkor meg pláne nem :)
azért az viccesen sült el, hogy három, duplaágyban töltött alvás után Á. kijelentette, hogy...

rögbilabda

nem igazán tudom, mi is a különbség a rögbi és az amerikai foci között (az lenne az igazán ciki, ha semmi:), de ha jól tippelek egy ragyogó rögbilabdát sikerült a múltkor beszereznem a lidlben. nem mondom, hogy biztos voltam abban, hogy jól döntök, amikor megvettem, de aztán kiderült, hogy egészen édes, és kicsit olyan, mintha a sárgadinnyét a ringlóval keresztezték volna össze. legközelebb megpóbálom a ringlójukat, azt a szép sárgát :)
ja, és ehte magyar tévépaprikából főztem lecsót :)

köd előttem, köd mögöttem

valamelyik intézet folyékony nitrogénes tartályát tölthették fel ma reggel, de az nagyon mellémehetett, ugyanis akkora köd keletkezett egy kétméteres szakaszon a körforgalom után az intézet felé bekanyarodva, hogy semmit nem lehetett látni az ég világon, de tényleg semmit. durva élmény volt, felhőben, ködforgalomban vezetni...

szabin

van majdnem mindenki, kivéve johan, aki szakdolgozni próbál. nincs kedvem dolgozni, a neten lógok már tegnap óta. de ma nem szarom el az időmet, ma korán lelépek, és veszek vizitúrás fürdőrucit.
... vettem. ahhoz képest, hogy sportbolt, az arénában csupa szargagyi fördőrucit árultak, méret szerint szortírozva, beszarás, annyira gagyi az egész. mindegy, volt egy negyed órám, azalatt nem lehet bosszankodni, csak kiválasztani egy nemkosaras, nemfossárga, nemrikító, hordható valamit. utálok itt vásárolni. nincs benne semmi élvezet...

levelet

kaptam csépétől, amiben azt írja, ha akarok nála doktorit, megírnák most a másfél éve esedékes cikket, és akkor begyorsítanánk az eljárást.
begyorsítani. khmm. nem elékszem, hogy pontosan mikor is jár le az eljárás elindításának határideje, júliusban vagy augusztusban, de asszem egy kicsit el vagyunk késve. meg pláne el vagyunk tévedve, ha azt hisszük, hogy én most hazamennék emiatt.
aludtam pár napot a levélre, aztán az előbb válaszoltam. kedvesen, udvariasan, ahogy csak bírtam, de megírtam, hogy köszönöm, asszem ez nem fog menni.

nemis meseltem

hogy egyik szombaton, mikor munka meg bevásárlás után hazaértem, meg kellett keresnem a három különbséget a lakásban. az elsőt a rögtön pisilés közben megtaláltam, anélkül, hogy tudtam volna, hogy valamit keresni kell, pont ráláttam a vadiúj narancssárga papírlámpára. aztán a második különbség pont az orrom előtt keletkezett: a narancssárga lámpa helyet cserélt a hálószobai téglalap alakúval. a harmadik különbséget akárhogy kerestem, nem találtam. aztán mikor már könyörögtem neki, hogy mutassa meg, megállt a tűzhely mellett, magasba emelve valamit, így pont megláttam az eddig láthatatlan zsinórt, ami egy titkos lámpa kapcsolója...

megyünk drezdába

holnap reggel
szerdától szombatig
konferenciázni
anélkül, hogy regisztrálva lennék
szóval érdekes lesz
mindegy, johan sincs regisztrálva, de neki szállása sincs, hanem belóg majd markóékhoz.
majd ha kidobnak minket a vacsiról, együtt bóklászunk a városban
így biztos viccesebb lesz :)

(h)arc

bridzsitt szombaton harcolt az elemekkel
nem, nem elméleti síkon, rögtön a gyakorlatra tért. kezdte ugye a paradicsom elpakolásával. ezzel még nem lett volna probléma. hanem a guggolásból való felállás, na azzal adódtak apró kis gondok. névleg a nyitott ablak, amivel brizsitt feje elég dinamikus kapcsolatot alakított ki.
aztán jött a hűtő előtti pakolás, amit a közelben tartozkódó szék sarka lassított le pár pillanatra, amíg brizsitt egy életlen gagyi óriáskést szorongatott a homlokán növekvő púpján.
aztán volt a délutáni biciklizés, ahol a tóval való találkozást szerencsétlenség nélkül sikerült átvészelnie, csak egyetlen rosszindulatú ág akarta kiverni a szemét.
mindezeken brizsitt megértő és együttérző pasija könnyezve nevetett...

familienname?

kérdezte a fülbevalós portaszolgálatos bácsi a pult mögül, az organ és a donor szavakra mutatva mátécica kinti kártyáján. Vigyorogva böktem rá a vargára, bácsi egy jólvanna-szerű válasszal elkezdte bepötyögni az adatokat a gépbe, majd kinyomtatta a belépőkártát Donor Organ névre.

nemhiszemel

angol film megy az arten, nemet felirattal
almodom?

síklub

tegnap elmentünk brinyózni, es veletlenul belebotlottunk egy vadasparkba meg az oregrajnaba, mellette egy kenukolcsonzovel. napi ot euro, negy orara meg csak harom. ja, es a csonakhaz egyben bufekent is mukodik. isteni :)

itt jartak a francosok

vartunk rajuk egy csomot, jottek a francos reklamautosok, dobaltak az ajandekokat, ot meterrel elenk, es ot meterrel mogenk, csak egy bicikliskartyat dobtak hozzank...
aztan masfel ora mulva elsuhantak mellettunk, egyutt, egy nagy szarnyashangyakent...

merész

lett kisbarátunk, szombat reggel már a hálószoba ablakon kukucskált be, majd jól a párkányra pisilt, ahogy megmozdultunk.
aztán a hello, gyere kapsz valami finomatra visszajött, megmutatta, hogyan tud feljönni a párkánya, majd azt is, hogy nemcsak így lehet, hanem a konyhaablak felől is, a fürdőszobapárkányon keresztül. de a kesudió nem jött be neki.
vettünk hát rendes, mókusnak való mogyorót. azt szereti. azért most már minden reggel megjelenik a konyhaablakban.

ha már szívás... szeeeegéény kismadár...

leni vagy nem leni, ez itt nem kérdés

nem vitás, hogy lenikreviccre lehet a legjobban hajatrázva száguldozni.
és az sem, hogy az mekkora szívás, ha a lenikrevicckazit bekapja a kurva autorádió.

snassz strassz

vasárnap átugrottunk strassburgba. hihetetlen, hogy megy az ember egy fél-háromnegyed órát, ami itt ugye nem távolság, és annyira de annyira francia lesz egy csapásra minden. hihetetlen balkánfíling, gyönyörű rendetlenség, élhető kupleráj, mosolygós pincérnéni mosolyogva kéri el a háromajrót a narancsléért. na jó, a pohár sörért is.

is it itching?

no. it only hurts.
hm. it is severe. I can imagine that it hurts. but is it not itching?
no, not at all.
do you understand what itching means?
yes. i know what it means, but it is not itching.
üdvözöljük a német egészségügyi ellátásban. mielőtt bármi is történne, mutassa a biztosítási csipkártyáját. köszönöm. és most perkáljon le tízajrót. kápé. nem, kártya nem jó. köszönöm. most akkor üljön le, majd szólítjuk.... feltennék pár kérdést... köszönöm, most üljön vissza, majd szólítjuk... kiürült az egyik szoba, jöjjön utánam... miben segíthetek?...
na szóval az egész úgy kezdődött, hogy megint elmentünk úszni. aztán pénteken meg majd szétszakadt a hasam, úgy fájt, ígyhát felkerestem az intézeti ambulanciát, mesélje el nekem valaki szépen lassan, hogy hogy tudok én elmenni itt dokihoz. elmesélte. és adott egy nevet, az asszony nőgyógyászát, öt percnyire az intézettől, róla tudja, hogy jó doki. még negyed órán át rendel, ráérek-e most. és már intézi is az időpontot, tíz perc múlva már regisztrálnak a magándokinál, ahol van egy recepció, pár aszisztens, jónéhány rendelő, mindez egy magándokihoz. EGYhez. minden csilivili, beszélnek angolul, a nődoki nő doki, perfekt angol, csak nem akarja elhinni, hogy az istennek sem viszket...

szerfölött szörfölök

a tizenötön van az arte, a huszonötös is jó, elszórva vannak a zenések, meg van valahol két francia is.
van kabel nevű is, sőt hot is, ahol eddig ágynűreklámlokat láttam csak... most éppen brilliánsgyűrűt akarnak eladni.
meg persze van legyenönismilliomos, meg dáridó, húdegagyi fazonokkal, meg vasárnap elkaptam egy jósnőt is :)
egyébként tényleg miért kell egy videoklippben feltétlenül táncolni?
szokom, lassan, kis adagokban, vissza, a telekommunkiációt, a képernyőről özönlő nyálat
egyébként a tévé a visszavitt klímát próbálja kompenzálni. ez legalább nem tartja stabilan a harminc fokot a szobában. pláne, mert ez nálam van, a klíma meg sosónál volt :)

mikiiii :)

szia evi,
imadom ha jeletkezel, jelentekezz mindiiig :)
nekem ugyan sajnos nem adatik meg a blogodat olvasni, mint ahogy
senkiet sem, mert olyan draga itt az inyternyet, hogy a gatyam ramenne ha
erre extraznek. mindenesetre, kuldd el a blogod cimet mert azt most innet
ugy nem tudom, mint a nevemet mert berugtam ketto indiaival, akik most
a hatam megett baszkuralnak. de a fotosite-t megnyezem. orulok, hogy
teccik ablog, meg a fotoim, igyexem maltat a bemutatni, ahogy a penzem,
idom, lehetoseim engedik, es olyan jo hogy irtal ide is, meg a blogomra
is egyet.
tudood milyen butikok vannak itt? es milyen tv adasok, tv adast fotozok
szinte mindiiig, a maltai kameramanok olyan amatorok, hogy elkepeszto,
erro majd szeretnek neked meselni sokat, no es a maltai tv shop, vazze
az hihetetlen. szoval terjunk vissza erre.
demost mennem kell mert hiv ketto indiai, meg 3 torok. elenezest
szia evi, udv a pasiembernek, vigyazzatok magatok, most!
miki

ahol a franc túr...

jövő hét pénteken jön egy rakás bicajos, átkerekeznek a szomszédból annak tiszteletére, hogy itt élt az a pasas, aki a bicikli ősét feltalálta. elrobognak majd egy rakás ember előtt, délután négy és háromnegyed hat között.
örültek városa lesz ez itt, kéremszépen. végre valami megbojgatja ez azt alvó órást...

már megint menekültem előle

de most javor is benne volt az üldözői körben, nemcsak feri. eredményeket akartak tőlem, én meg csak futottam, futottam, meg próbáltam elbújni előlük.

vicces

sosó blogolni akar
fotókkal illusztrált blogot szeretne csinálni
például megörökíteni a mai napját, ahogy villáskulccsal a kezében éppen a mobil légkondit szereli össze
amit m,ajd szerdán visszavisz a mm-ba

nulladik típus

szemtől szembe álltunk egymással, néztük egymást, ha nincs köztünk az ablak, talán meg is cirógatja az orromat. egy pillanat volt, vagy egy perc is talán, nekem egy órának tűnt, és asszem közben sipítottam, hogy petigyereidedegyorsan, aztán fogta magát, leugrott az ablakpárkányról, és elkezdte keresni a bácsi által dobált finomságokat, amit aztán jól elásott a kedvenc dugihelyeire (az egyik ágyásba, meg a lépcsőnél a fűbe), én meg nagy lassan elfordultam az ablaktól és beraktam a ruhákat a mosógépbe.
nem, nem véletlen volt, megláttam, ahogy robog lefele a fáról, néztem, aztán észrevett, és elindult felém. az ablak alatt eltűnt, aztán egyszercsak megjelent szemmagasságban. összebarátkoztunk, igen, most már végérvényesen.

szuperjég

vége
és nem dob fel
vannak benne vicces részletek, meg a bokononi idézetek nagyonis igazak, de valahogy nincs az az az jóleső belső mosoly, az a feneamindenedet te öreg róka, miket ki nem találsz érzés.
már már untam
már az előző is rosszul esett, az időomlás
semmi különös nem volt
vagy csak a fordítás szar?
valami nem jó. valami hiányzik.
megyek is szőrt tépni...

volt már olyan,

hogy aszitted valakiről, hogy tökjólesz együtt menni valahova, mert vagány, jófej, ért tök sok mindenhez, tud azon a nyelven, mint a helyiek, és amin te nem, majd jól kompenzálja azt, aki mindig aszongyahogy ti azt csináltok, amit akartok, de én bemegyek ide most enni, vagy a másikat, aki állandóan a kínaiakat meg az ázsiaiakat szidja, meg egyébkéntis, menő az a fekete téglaszemüvege, aztán kiderül, hogy egy kompromisszumképtelen teljesítményhajhász intoleráns és türelmetlen zsarnok?
ugyehogy elrontja az ember kedvét az ilyen?
simán.
mert ha az ember egész nap gyalogolt, várostnézett, múzeumot, házat, parkot járt, hullafáradt és annyira éhes, hogy már legfeljebb morogni képes, akkor képtelen ellenkezni egy ilyen alakkal, és akkor barcelona kedves helyeit meg sem közelítve a kurvanegyed egy olasz pizzériájában köt ki, ahol a gatyaját is otthagyja egy pizzáért.
na ekkor kell aszondani, hogy nemésnem, többet négynél többen sehova, vele egyértelműen nem, és másnap este nem ő megy elől.
kettesben annyira jó helyeket találtunk, annyira jókat ettünk, akkor, amikor éhesek voltunk, olyat, amilyen szerettünk volna, és olyan isteni strandot találtunk st feliutól egy hangyányit északra a platja solnál...
ilyet.

hihetetlen.
miért csak itt van ilyen, egy ilyen pasas, aki mer nagy és őrült dolgokat álmodni, van fantáziája, tehettsége, hogy az álmait valóra váltsa, és vannak olyan gazdagok, akik pénzt adnak arra, hogy az álmok életre keljenek? és mindezek aktuálisan akkor, amikor pasasunk még életben van, és van kedve alkotni.

blanket

a kandalló két oldalán, belül a gomba alakú kivágáson van kétoldalt egy-egy padocska. az egyik kisebb, egyszemélyes, a másik kettő. merthogy akkoriban (kicsit több, mint száz éve, amikor gaudi felújította battlóék házát) gardedám jelenlétében lehetett csak randizni. gardedám, mondja a gaudioguide, másnéven saperon.

fél óra

volt, mire megszoktuk a helyzetet, mire elfogadtuk, hogy ez itt így megy, mire elfogyodott az arcunkról a pír, és hajlandók voltunk kitekerni magunkat a fürdőlepedőből. asszem a zuhany volt a vízválasztó :), ott nincs helye a türcsinek, ott aztán pucérkodni kell, ha az ember van olyan balga, és hallgat ezekre a népekre, akik szerint szaunában TILOS a fürdőruha. mert egészségtelen. cöcö.
aztán kilestük, hogy hogy kell, meg persze beszóltak, ha valamit nem a nagy könyv szerint csináltunk.
szóval az ember jólnevelt német módjára úgy szaunázik, hogy pucér, de azért van rajta fürdőlepedő vagy köntös, amit a szunában rögtön levesz, és maga alá terít úgy, hogy még a lába alatt is legyen türi, nem szabad hozzáérni semminek semmihez. persze mindenki terpeszben, ivarszervlóbálás és néma izzadás közepette. aztán zuhany, és jöhet a melegebb szauna. van persze medence is, meg pezsgőfürdő, ami kábé öt négyzetméteres, úgyhogy azt kihagytuk, nem annyira izgalmas az egész, ha hat vadidegen ül tízcenire tőled, pluszban még a medencébe úgy lehet csak beszállni, hogy az ember képébe lóbálják a fütyijüket.
de a napozó egész kellemes volt, senki nem törődött senkivel, az emberek olvastak, meg bambultak bele a napba, mi meg süttettük magunkat a napon, ami olyan régóta nem sütött már, és megtárgyaltuk, hogy milyen érdekes, hogy ennyiféle fütyi létezik a világon...

mókus, kerék

hét-félnyolc, lájtos fejbekólintásként bekapcsol a klasszikrádió (ami esténként tíz és éjfél között klasszikláundzs mit dj jondal)
joghurtbamüzli vagy piritós, tejeskávé (baszki, nem vettem tejet holnapra, baszki baszki) közben konyhaablakon keresztül mókuskeresés (ez azért kicsit korai még nekik, általában nyolckor kelnek. nem hüjék)
fogmosás, csipaműtét, lencsberakás
mitvegyekfel
cuccösszepakol
autóbabe, kanonier, moltke, siemens, jobbra a harminchatosra, majd a végén jobbra le, kanyarog, és aztán a lámpánál előkeressük a belépőkártyát a táskából és a tárcából, majd szépen begurulunk a kapun, portásbácsi vagy bólint, vagy mutatóujjal ránkbök.
ha jól időzítettünk, még van idő az előző napi injektálásból való kicsiket fixálni, az előző napi fixálást leállítani, mosni. ha nem, akkor késik az injektálás.
kilenckor villany fel, halak ébrednek, lehet őket összerakni, injektort összeszerelni, kapillárist feltölteni, petriket kipakolni, majd jön a hajrá az idővel és a halakkal.
ki a gyorsabb? az ikrázó halak, a fejlődő embriók vagy én?
ebédig fejvesztett munka, aztán káve
délután tisztábarakom a kicsiket, új oldatot kapnak, a tegnap fixáltakat meg lehéjazom. egyenként. mikroszkóp alatt csipesszel. aztán mehetnek a metanolba.
aztán még a többi project, plusz a mai progress riportra készülés...
estére mosott aggyal merengek ki az ablakon, nézem a szomszédbácsi által kirakott diót és mogyorót rágcsáló kis vackokat...
a tegnapi padlizsánkrém egy kicsit túl fokhagymára sikeredett...
este könyv, net, zene, bambulás után zuhany, ágybanolvasás, majd újra csipagyűjtés indul...