tegnap egész este rosszalkodott a koncert alatt. dumált, vigyorgott, hangosan fújt orrot, aztán megfájdult a füle a doboktól, és csinált magának füldugót zsebkendőből, fogta magát, és csak úgy megharapta a kezemet.
apám megkérdezte, hogy elaludt-e.
mondtam, hogy majdnem.
erre csak annyit mondott, hogy kezdi igazán megkedvelni...
kedd, augusztus 31, 2004
amadinda
volt még jegy rá bőven, pedig hétre értünk csak oda, jó-jó nem volt olcsó, de szerintem megérte, nekem legalábbis mindenképpen, irtózatosan jó volt a koncert első fele, amikoris párhuzamba volt mindig állítva egy tradícionális ütős zene, meg egy hasonló stílusú modern zeneszerzemény. és mindegyik irtó jó volt, kivéve talán az utolsó darab, egyikük saját szerzeménye.
mindenesetre sikeresen megtudtam, hogy vizitúrán a baszk népzene botos verzióját találtuk fel:
A hangszer, amit következőként behoznak, minden részletében elszabott hentes pultra emlékeztet. Különböző hosszúságú vastag deszkák, nagyjából össze-vissza, lábakra fektetve. Ez a Txalaparta, és ez a következő mű címe is. Papíromon a hangszer érdekes történetét olvasom. A baszk deszkaácsolatot valószínűleg alma széttöréséhez használták eredetileg, így készült az ízletes almabor. A munkából, mint oly sok esetben, zene lett, a szerszámból pedig hangszer. Ketten állnak a txalaparta mögött, kezükben két-két óriás fogpiszkáló. Marokra fogják a botokat. És nem is üti a különböző hangú deszkákat (bizony, itt még a deszkának is hangja van, s bizonyára a falnak is füle), hanem valahogy szúrja, böködi felülről azokat a két feketemellényes szabólegény, Holló Aurél és Váczi Zoltán. A variációk végtelensége, és az a könnyedség, amivel a már-már primitív hangzást lyuggatják díszesre a játszók, lenyűgöző. A végén ordítani kell. Mint húsz hektó borra való alma széttörése után.
hétfő, augusztus 30, 2004
És igenigen, túlvagyok, nemvolthiszti, sem nem para, egy marék őszinteség, egy leheletnyi udvariasság, egy csipet családiügyekbeavatás, és igazadvan, ez jogos, részemről, még egy hét haladék, beszéljcsabával és addátamittucc az ő részéről, és mosolyogva váltunk el.
hú
nagykő
igyekeztem nem izgulni, de azért öt előtt már idegesen pakoltam a tíz mikroliteres hegyeket a tartóba...
mondtam már, hogy utálom az adrenalin szagát?
hú
nagykő
igyekeztem nem izgulni, de azért öt előtt már idegesen pakoltam a tíz mikroliteres hegyeket a tartóba...
mondtam már, hogy utálom az adrenalin szagát?
nagy nap
"Szia Éva! Hétfőn kb 5-re befutok a laborba. Ha ott leszel: beszéljünk, ha nem: marad az email. Jó hétvégét! Péter"
ps. itt járt épp az előbb Laci, hogy ő is megkapta müfe levelét, és hogy a héten megírja a levelet, és megkérdezte, hogy beleírhatja-e azt, hogy ő is azt szerette volna, ha nála dolgozom ezután...
ps. itt járt épp az előbb Laci, hogy ő is megkapta müfe levelét, és hogy a héten megírja a levelet, és megkérdezte, hogy beleírhatja-e azt, hogy ő is azt szerette volna, ha nála dolgozom ezután...
Luca baba
az első pillanatban a szívébe zárt, az anyját is elkergette, amikor velem beszélt, megmutatta a kincseit, az előző kutyus sírját, az arcomat csípdeste, mint kis szúnyog, odabökött a fotelre, hogy abba üljek, majd gondolkodás nélkül az ölembe mászott, a tortaevésnél pedig ellentmondást nem tűrően kijelentette, csakis melletem hajlandó ülni, végül pedig megkért, hogy én rakjam be a babaülésbe, ja és a szülinapjára ő is olyan szép csokrot kér, mint az anyukája.
Zita nagyi meg próbált belőlem szövetségest faragni a család többi tagja ellen, persze előadta a szerencsétlen, meg nem értett öregasszony szerepét, amit úgy tűnik, jól reagáltam le, mert felajánlotta a szentistvántéri lakásának másik szobáját, arra az esetre, ha Sosó bántana...
szerencsére a nagyi meg a cserfes dédunokája egy perc nyugtot sem hagytak Sosó és nővére szülinapi ebédjén, így legalább elmúlt a bőghetnékem, ami a héven manifesztálódott (mekkora egy idióta helyzet, ülni a tömött héven napszemüvegben, két csokor virág a kézben, szipogva, szemet és orrot törölgetve...), hála anyám egésznapos lelkiterrorjának...
így múlik el az ember józan esze is, szépen, lassan...
Zita nagyi meg próbált belőlem szövetségest faragni a család többi tagja ellen, persze előadta a szerencsétlen, meg nem értett öregasszony szerepét, amit úgy tűnik, jól reagáltam le, mert felajánlotta a szentistvántéri lakásának másik szobáját, arra az esetre, ha Sosó bántana...
szerencsére a nagyi meg a cserfes dédunokája egy perc nyugtot sem hagytak Sosó és nővére szülinapi ebédjén, így legalább elmúlt a bőghetnékem, ami a héven manifesztálódott (mekkora egy idióta helyzet, ülni a tömött héven napszemüvegben, két csokor virág a kézben, szipogva, szemet és orrot törölgetve...), hála anyám egésznapos lelkiterrorjának...
így múlik el az ember józan esze is, szépen, lassan...
www.fejergabor.hu
igen, a fejérgábor fotókiállítást is egyedül néztem meg, a film előtt. hát, nemistom mit mondjak. egyike volt azoknak a kiállításoknak, amiken csak álltam, néztem, és bólintottam, hogy igen, ez az, ez az ember tudja a titkot. hogy hogyan fogja meg a pillanatot. hogy hogyan kell észrevenni, meglátni és másnak megmutatni azt, ami egyszeri és megismételhetetlen.ami nem azért megismételhetetlen, mert történt valami, hanem mert az az arc, az a grimasz, az a mozdulat csak akkor és ott van jelen...
my life without me
annyira, de annyira a zsófira emlékeztet, annyira, de annyira olyan az arca, a szeme, az orra, a haja, a karaktere, az egész film szólhatna akár róla, ez jár végig a fejemben, pedig egyébként nem is.
végülis egyedül mentem el megnézni, be is sértődött soso egy kicsit, de hát ha egyszer kategórikusan kijelentette, hogy ő vasárnap a nővére anyósához megy a nővére családjával, és nem tudja mikor jön, akkor ne találja ki, hogy én mit csinálhatok vagy nem csinálhatok. pláne, ha mint később kiderült, közben az exnőjével is találkozott.
mindegy, szóval egyedül moziztam, mint eddig oly sokszor, és jó volt egyedül bőgni egy olyan filmen, ami egy olyan nőciről szól, aki... aki... aki tudja, hogy meg fog halni pár hónapon belül, huszonhárom évesen.
szép film, kicsit túl érzelmes, de hálistennek nem csöpög, jó kis szociofilmes részekkel, és sok sok bájjal, kedvességgel.
- anya, olyan nincs, hogy normális ember...
végülis egyedül mentem el megnézni, be is sértődött soso egy kicsit, de hát ha egyszer kategórikusan kijelentette, hogy ő vasárnap a nővére anyósához megy a nővére családjával, és nem tudja mikor jön, akkor ne találja ki, hogy én mit csinálhatok vagy nem csinálhatok. pláne, ha mint később kiderült, közben az exnőjével is találkozott.
mindegy, szóval egyedül moziztam, mint eddig oly sokszor, és jó volt egyedül bőgni egy olyan filmen, ami egy olyan nőciről szól, aki... aki... aki tudja, hogy meg fog halni pár hónapon belül, huszonhárom évesen.
szép film, kicsit túl érzelmes, de hálistennek nem csöpög, jó kis szociofilmes részekkel, és sok sok bájjal, kedvességgel.
- anya, olyan nincs, hogy normális ember...
péntek, augusztus 27, 2004
Haliho! Mar napok ota furdalja az oldalam a veled tortent suru esemenyek, a legfontosabb persze a pasi ugy, de mivel ezen a heten mar eleg sok munkam van, bent nem igazan tudok arra idot szanni hogy regeljek magamrol, pedig tudom, hogy addig en se fogok reszletekbe meno aprosagokrol hallani! Hat akkor kezdem:
...Igy alakult aztan, hogy Nori jott ki harom hetre, amibol 2 hetre kocsit bereltunk es lementunk New Orleansba es Floridaba, aztan a nagy ut utan Gabor el, mi meg elmentunk ket napra New Yorkba aztan Nori is el, igy aztan egymagam maradtam. Vegulis nem banom, hiszen en is ezt akartam, csak az elso par nap volt szomorkas, amiben a nyaralas vegetert erzes is jocskan benne volt, olyan nehezen esett a munkaba valo visszateres, na de most munka-terapiaba kezdhetek. Aztan meg jovo heten koltozom az uj lakasba, legalabb az is le fog foglalni valamelyest.
...Mind az sokszor megesik, fazis-kesesek vannak a kapcsolataimban, amikor Istvan gyerekeket akart volna, akkor en meg tapasztalni szerettem volna es kirepultem a jo kis csaladfeszkes helyrol, par evre ra mar szerettem volna gyereket, de hat Gabor mellett ez ugyse jott szoba, s nekem menni kellett kulfoldre (belso es pici kulso kesztetes) itt meg jobban megerosodott bennem a csalad erteke, de hat Gabor tovabbra is az "OK, de par ev mulva" meg hat en sem vagyok biztos abban, hogy Ot szeretnem apanak. Csak aztan lehet, hogy sohase jon el a tokeletes, a tokeletes persze hogy nem, de legalabb akirol eleinte azt hiszem hogy O lenne az igazi. Nem tudom, hogy mi lesz, nem panikolok, csak neha elmelazok, hogy nem vagyok mar annyira vidam, mint tizenevesen, s ugyan a sok tapasztalatnak vannak jo oldalai, de talan kicsit megkergesit, s nem tudom, hogy egy kerges 30 kozeli kinek is fog kelleni, na de tenyleg nem akarok depis hangulatot megutni, valahol kivancsi vagyok, hogy mit kezdek az egyedul-lettel, bar a munka mellett lehet, hogy hamar elszallnak majd a honapok, meg szeretnek sokat olvasni, es hala jo egnek oktoberben lesz egy dublini konferencia az otthoniakkal, ugyhogy lesz menet kozben kikapcsolodas.
...Azert remelem rendezodni fognak a dolgaid es kivancsi vagyok merre mennek majd, azert ha egyik hely se jon ossze, Miklosnal ujra megemlitem hogy az a plusz kez, ami ugy hianyzik neki az par honapra Te lehetnel!
Zsofi
...Igy alakult aztan, hogy Nori jott ki harom hetre, amibol 2 hetre kocsit bereltunk es lementunk New Orleansba es Floridaba, aztan a nagy ut utan Gabor el, mi meg elmentunk ket napra New Yorkba aztan Nori is el, igy aztan egymagam maradtam. Vegulis nem banom, hiszen en is ezt akartam, csak az elso par nap volt szomorkas, amiben a nyaralas vegetert erzes is jocskan benne volt, olyan nehezen esett a munkaba valo visszateres, na de most munka-terapiaba kezdhetek. Aztan meg jovo heten koltozom az uj lakasba, legalabb az is le fog foglalni valamelyest.
...Mind az sokszor megesik, fazis-kesesek vannak a kapcsolataimban, amikor Istvan gyerekeket akart volna, akkor en meg tapasztalni szerettem volna es kirepultem a jo kis csaladfeszkes helyrol, par evre ra mar szerettem volna gyereket, de hat Gabor mellett ez ugyse jott szoba, s nekem menni kellett kulfoldre (belso es pici kulso kesztetes) itt meg jobban megerosodott bennem a csalad erteke, de hat Gabor tovabbra is az "OK, de par ev mulva" meg hat en sem vagyok biztos abban, hogy Ot szeretnem apanak. Csak aztan lehet, hogy sohase jon el a tokeletes, a tokeletes persze hogy nem, de legalabb akirol eleinte azt hiszem hogy O lenne az igazi. Nem tudom, hogy mi lesz, nem panikolok, csak neha elmelazok, hogy nem vagyok mar annyira vidam, mint tizenevesen, s ugyan a sok tapasztalatnak vannak jo oldalai, de talan kicsit megkergesit, s nem tudom, hogy egy kerges 30 kozeli kinek is fog kelleni, na de tenyleg nem akarok depis hangulatot megutni, valahol kivancsi vagyok, hogy mit kezdek az egyedul-lettel, bar a munka mellett lehet, hogy hamar elszallnak majd a honapok, meg szeretnek sokat olvasni, es hala jo egnek oktoberben lesz egy dublini konferencia az otthoniakkal, ugyhogy lesz menet kozben kikapcsolodas.
...Azert remelem rendezodni fognak a dolgaid es kivancsi vagyok merre mennek majd, azert ha egyik hely se jon ossze, Miklosnal ujra megemlitem hogy az a plusz kez, ami ugy hianyzik neki az par honapra Te lehetnel!
Zsofi
csütörtök, augusztus 26, 2004
KAFKA
Chief Clerk: I understand you fancy yourself as a writer.
Kafka: In a small way.
Chief Clerk: You should find a more...athletic hobby. Put some color in your cheeks.
fura egy film is ez. egy kafka-izű film. stílusgyakorlat, ami kicsit erőltetett. feketefehér képek, amik jók, ötletesek, szépek, de mégis, egy kicsit erőltetett. kicsit lassú, kicsit lehett volna ez jobb is.
korai film a traffic rendezőjétől...
Kafka: In a small way.
Chief Clerk: You should find a more...athletic hobby. Put some color in your cheeks.
fura egy film is ez. egy kafka-izű film. stílusgyakorlat, ami kicsit erőltetett. feketefehér képek, amik jók, ötletesek, szépek, de mégis, egy kicsit erőltetett. kicsit lassú, kicsit lehett volna ez jobb is.
korai film a traffic rendezőjétől...
- Eliza - mondtam -, a könyvek közül, amelyeket felolvastam neked, igen sok azt állítja, hogy szeretni a legeslegfontosabb. Talán el kell hogy mondjam most neked, hogy szeretlek.
- Hát mondd - mondta Eliza.
- Szeretlek Eliza - mondtam én.
Ezen elgondolkodott.
- Nem - mondta nemsokára, ez nekem nem tetszik.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert olyan, mintha pisztolyt szegeznél a fejemhez - felelte. - Csak arra jó, hogy valakivel olyasvalamit mondassunk, amit valójában bizonyára nem gondol. Mi mást mondhatnék erre én, vagy akárki más, mint azt, hogy "Én is szeretlek"?
- Hát nem szeretsz? - kérdeztem én.
- Mi szeretni valót találhat bárki Bobby Brownon? - válaszolt Eliza.
...
Olykor a Gyertyatartók Királyának neveznek, mert több mint ezer gyertyatartó van a birtokomban.
De a középső nevemet jobban kedvelem: Nárcisz-11. Verset is írtam róla, no meg persze az életről is:
Magként kezdtem,
hússá lettem,
rossz, ha fájok,
jó, ha ettem.
Aludnom kell,
álmot látnom,
röhögnöm és
ordibálnom.
De ha végem
már mint húsnak,
ültessetek
el nárcisznak.
...
Van énnekem némi tapasztalatom a szerelemmel, vagy legalábbis azt hiszem, habár a szívemnek legkedvesebb tapasztalatok inkább az "elemi tisztesség" kategóriába sorolhatók. Valakivel rendesen bántam egy darabig, vagy éppenséggel iszonyatosan sokáig, és viszonzásul az illető is rendesen bánt velem. Szeretetnek, szerelemnek vajmi kevés köze volt ehhez.
Meg aztán magam sem tudom, hogyan szeretem az embereket, hogyan a kutyákat.
Gyerekkoromban, amikor épp nem néztem filmvígjátékot vagy nem hallgattam rádiókomédiát, kritikátlanul szeretetteljes kutyáinkkal sokat hemperegtem a szőnyegen.
Ma is gyakran megteszem. Még javában bírom, amikor a kutyák már rég elunták, belezavarodtak, elröstellték. Én akár örökké is bírnám.
Hehe.
Vonnegut: Börleszk, avagy nincs többé magány (1978, '81-es magyar kiadás, Réber László rajzaival)
- Hát mondd - mondta Eliza.
- Szeretlek Eliza - mondtam én.
Ezen elgondolkodott.
- Nem - mondta nemsokára, ez nekem nem tetszik.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert olyan, mintha pisztolyt szegeznél a fejemhez - felelte. - Csak arra jó, hogy valakivel olyasvalamit mondassunk, amit valójában bizonyára nem gondol. Mi mást mondhatnék erre én, vagy akárki más, mint azt, hogy "Én is szeretlek"?
- Hát nem szeretsz? - kérdeztem én.
- Mi szeretni valót találhat bárki Bobby Brownon? - válaszolt Eliza.
...
Olykor a Gyertyatartók Királyának neveznek, mert több mint ezer gyertyatartó van a birtokomban.
De a középső nevemet jobban kedvelem: Nárcisz-11. Verset is írtam róla, no meg persze az életről is:
Magként kezdtem,
hússá lettem,
rossz, ha fájok,
jó, ha ettem.
Aludnom kell,
álmot látnom,
röhögnöm és
ordibálnom.
De ha végem
már mint húsnak,
ültessetek
el nárcisznak.
...
Van énnekem némi tapasztalatom a szerelemmel, vagy legalábbis azt hiszem, habár a szívemnek legkedvesebb tapasztalatok inkább az "elemi tisztesség" kategóriába sorolhatók. Valakivel rendesen bántam egy darabig, vagy éppenséggel iszonyatosan sokáig, és viszonzásul az illető is rendesen bánt velem. Szeretetnek, szerelemnek vajmi kevés köze volt ehhez.
Meg aztán magam sem tudom, hogyan szeretem az embereket, hogyan a kutyákat.
Gyerekkoromban, amikor épp nem néztem filmvígjátékot vagy nem hallgattam rádiókomédiát, kritikátlanul szeretetteljes kutyáinkkal sokat hemperegtem a szőnyegen.
Ma is gyakran megteszem. Még javában bírom, amikor a kutyák már rég elunták, belezavarodtak, elröstellték. Én akár örökké is bírnám.
Hehe.
Vonnegut: Börleszk, avagy nincs többé magány (1978, '81-es magyar kiadás, Réber László rajzaival)
szerda, augusztus 25, 2004
elegem van ebből a postból.
már egy órája szarakodom, hogy egy normális képet berakjak a margó királynéből, de mindig az eredeti, nem megjelentíhető képek jönnek vissza, meg be is raktam az első fejezetet franciául a dumas könyvből, de ott meg a spéci karakterek helyére kérdőjelet rak be, és így élvezhetetlen, baszki elment a kedvem az egésztől.
pedig elmeséltem volna, hogy mennyire visszahozta a film a tíz évvel ezelőtti olvasmányélményeimet. több is tán, mint tíz éve volt az, hogy ültem a madáchban a portán, éppen mi voltunk az ügyeletesek, és én elvállaltam a kétórás portaszolgálatot, mert akkor nem kellett bemenni órára, és lehett tovább olvasni a merle francia históriáját, ami több két-hátomszázoldalas kötet volt már akkor is, azóta már jópár új kötettel gyarapodott, és persze olvastatja magát, viszi az embert bele a francia történelem sötét bugyraiba, izgalmas, élvezetes, véres, bonyodalmas idők voltak azok, amikről írt, de olyan stílusban, amit csak nagykanállal lehetett zabálni, eztnemlehetmegunni élmény volt. merle szerettette meg velem a történelmi regényeket, na.
és ez a film, a margó királyné, ami tényleg durva, hogy '94-es, és csak nemrég jött be hozzánk a mozikba, és csak most jött ki dvd-n, annyira irtózatosan jól adta vissza ezt az élményt, ezt a bele a történelmi hétköznapokba hangulatot, ezt a lássuk a nagyembereket emberként, gyarlóként, lássuk a kisemberek és a nagyemberek kapcsolatát, viszonyrendszerét, úgy, hogy a hétköznapi apró dolgok ott vannak a helyükön, úgy, hogy navarrai henrik tényleg borotválatlan és ápolatlan, medici katalin meg randa és sovány, jó, margó perszehogy szép, meg a pasija is, mégiscsak lovesory...
ja, és az azért tényleg vicces, hogy én csak a merle féle sztorit olvastam, de az teljesen átfedett ezek szerint a dumas féle történettel. mármint amit abból a film átadott. pedig ez tényleg ritka.
az aranykezű
Vivi ezen a héten rajzfilmes táborban van, ahová úgy mehetett el kilencévesen (ő a legfiatalabb), hogy apám elmesélte, korrekt kilencvenoldalas lilóéssztics könyvet rajzolt és színezett. amikor hétfő délután apám ment a gyerekért, megkérdezték: csak nem az aranykezű Viviért jött?
asszem itt nyugodott meg mindenki, hogy nem szubjektív a tény, Vivi tényleg jól rajzol.
asszem itt nyugodott meg mindenki, hogy nem szubjektív a tény, Vivi tényleg jól rajzol.
felkészülés
már megírtam nagyembernek, hogy szeretnék vele beszélni, most már csak arra várok, mikor, próbálom összeszedni újra, hogy mit lehet elmondani, mi nem tűnik szemrehányásnak, és mindezt persze hogyan tálaljam. persze minden attól függ, hogy ő mennyire lesz emberevő hangulatban, és én mennyire leszek idegbeteg.
baszki, utálom az ilyen helyzeteket, mindigis ilyenek elől menekültem, annyi elvarratlan szál van már eddig az életemben, de ezt most nem akarom így hagyni, ezt szépen, emberien el kell rendezni. magam miatt, nekem kell, hogy tudjam, meg tudok oldani egy problémás helyzetet. meg kell tanulnom problémát megoldani. meg kell tanulnom...
baszki, utálom az ilyen helyzeteket, mindigis ilyenek elől menekültem, annyi elvarratlan szál van már eddig az életemben, de ezt most nem akarom így hagyni, ezt szépen, emberien el kell rendezni. magam miatt, nekem kell, hogy tudjam, meg tudok oldani egy problémás helyzetet. meg kell tanulnom problémát megoldani. meg kell tanulnom...
kedd, augusztus 24, 2004
meglepetés
készül, már folyamatban van a dolog, már szivat vele rendesen, de ez még okés, ez így vicces, még csak egy kicsit furdal a kiváncsiság, hogy hova is megyünk szeptember 4. és 6. között. merthogy azt már elárulta, hogy akkor érjek rá, mert akkor elvisz engem valahová. (segítek, a meglepetés az, hogy hová)
izgis...
izgis...
Kedves Feleim a Robotban es Bali!
Öcsi kutyám október 16-a környékén betölti fennállásának 10. jubileumát (de akkor már nem leszek itt), továbbá mint azt tudjuk, Máté cicánk es Jula nővérünk hamarosan megint lelép a színről.
Többetekkel történt előzetes egyeztetés után Mindannyiótokat sok szeretettel meghívunk SZEPTEMBER 3-án pénteken 7 órától tartandó zsúrunkra.
Bármi nemű Kedvest, Barátot, Háziállatot (Öcsike lehet, elfogyasztja, ha nála kisebb), utánfutót, járulékos személyt (definiálás nem szükséges) szivesen látunk.
Menü a szokásos. (amit hozunk)
Várunk Mindannyiótokat!
Öcsike, d
u.i. zene van, de elég elhaló a hangja. Erősítésre ezúton tendert írunk ki.
Öcsi kutyám október 16-a környékén betölti fennállásának 10. jubileumát (de akkor már nem leszek itt), továbbá mint azt tudjuk, Máté cicánk es Jula nővérünk hamarosan megint lelép a színről.
Többetekkel történt előzetes egyeztetés után Mindannyiótokat sok szeretettel meghívunk SZEPTEMBER 3-án pénteken 7 órától tartandó zsúrunkra.
Bármi nemű Kedvest, Barátot, Háziállatot (Öcsike lehet, elfogyasztja, ha nála kisebb), utánfutót, járulékos személyt (definiálás nem szükséges) szivesen látunk.
Menü a szokásos. (amit hozunk)
Várunk Mindannyiótokat!
Öcsike, d
u.i. zene van, de elég elhaló a hangja. Erősítésre ezúton tendert írunk ki.
gyáva
vagyok, nem merek lemenni és beszélni nagyemberrel, mert még nem gondoltam át, hogy mit is akarok neki mondani, úgyhogy itt ülök most fenn, míg ő lenn ül, és bőszen cikkeket keresek, és olyan durvákat találok a GR-rel kapcsolatban, baszki, hogy eldobom az agyamat. irtó menő téma lett, neuronfejlődés, emóciók szabályozása, ugye...
magyarázat: kaka van, végleges választ vár, hogy akkor most megyek vagy maradok. menni akarok, de nem tudom ezt még jól tálalni. még folytatom.
magyarázat: kaka van, végleges választ vár, hogy akkor most megyek vagy maradok. menni akarok, de nem tudom ezt még jól tálalni. még folytatom.
The molecular mechanisms that control the range and stability of emotions are unknown, yet this knowledge is critical for understanding mood disorders, especially bipolar illness. Here, we show that the glucocorticoid receptor (GR) modulates these features of emotional responsiveness. We generated transgenic mice overexpressing GR specifically in forebrain. These mice display a significant increase in anxiety-like and depressant-like behaviors relative to wild type. Yet, they are also supersensitive to antidepressants and show enhanced sensitization to cocaine. Thus, mice overexpressing GR in forebrain have a consistently wider than normal range of reactivity in both positive and negative emotionality tests. This phenotype is associated, in specific brain regions, with increased expression of genes relevant to emotionality: corticotropin-releasing hormone, serotonin, norepinephrine and dopamine transporters, and 5-hydroxytryptamine(1A) receptor. Thus, GR overexpression in forebrain causes higher "emotional lability" secondary to a unique pattern of molecular regulation. This finding suggests that natural variations in GR gene expression can contribute to the fine-tuning of emotional stability or lability and may play a role in bipolar disorder.
hétfő, augusztus 23, 2004
a vizitúra
jó is volt, meg nem is.
alapjában véve jó volt, csak otília nem kellett volna oda. vagy ment volna haza balival. az, hogy olyan kevesen maradtunk a végén (heten négy hajóra), csak még jobban kihozta az akarnokságát és pökhendiségét. nem bírta elviselni, hogy nem az történik, amit ő javasol. nem vett minket figyelembe. azt, hogy mi lassan nyolc éve ismerjük egymást, tudjuk, ki mit miért mond, annak mennyi a valóságtartalma, tudjuk, ki mit miért poénkodik, ki mihez ért, kinek lehet bízni a véleményében. őt még nem ismerjük. és ahogy ránktukmálta magát, nem is akarom jobban megismerni.
kár, hogy miatta volt pár feszkó, ami számomra elkerülhetetlen volt, mert a sátramban aludt, és a hajónkban evezett. én nem vele akartam volna vizitúrázni. én vele többet nem akarok vizitúrázni.
mert a vizitúra nem erről szól.
nem arról, hogy arielékkel azon kapjunk össze, hogy ki mennyire fer módon reagálkta le otília aroganciáját.
nem arról, hogy türelmes legyek, meg visszafogott, meg megértő, hanem hogy jól érezzem magam azokkal az emberekkel, akiket szeretek ezer éve.
na mindegy, nem puffogok, jó volt alapvetően a vizitúra, a végére olyan isteni szálláshelyeket találtunk, hogy azt el sem lehet mesélni, esztivel meg bébével bálát görgettünk, szélviharral küzdöttünk meg, pánkokkal haverkodtunk, jókat ettünk, jókat ittunk, felavattam a laposüvegemet is, láttunk soksok kacsát, gémet és jégmadarat...
és kaptam a pasimtól egy állathangos cédét, amit montenegróból hozott.
alapjában véve jó volt, csak otília nem kellett volna oda. vagy ment volna haza balival. az, hogy olyan kevesen maradtunk a végén (heten négy hajóra), csak még jobban kihozta az akarnokságát és pökhendiségét. nem bírta elviselni, hogy nem az történik, amit ő javasol. nem vett minket figyelembe. azt, hogy mi lassan nyolc éve ismerjük egymást, tudjuk, ki mit miért mond, annak mennyi a valóságtartalma, tudjuk, ki mit miért poénkodik, ki mihez ért, kinek lehet bízni a véleményében. őt még nem ismerjük. és ahogy ránktukmálta magát, nem is akarom jobban megismerni.
kár, hogy miatta volt pár feszkó, ami számomra elkerülhetetlen volt, mert a sátramban aludt, és a hajónkban evezett. én nem vele akartam volna vizitúrázni. én vele többet nem akarok vizitúrázni.
mert a vizitúra nem erről szól.
nem arról, hogy arielékkel azon kapjunk össze, hogy ki mennyire fer módon reagálkta le otília aroganciáját.
nem arról, hogy türelmes legyek, meg visszafogott, meg megértő, hanem hogy jól érezzem magam azokkal az emberekkel, akiket szeretek ezer éve.
na mindegy, nem puffogok, jó volt alapvetően a vizitúra, a végére olyan isteni szálláshelyeket találtunk, hogy azt el sem lehet mesélni, esztivel meg bébével bálát görgettünk, szélviharral küzdöttünk meg, pánkokkal haverkodtunk, jókat ettünk, jókat ittunk, felavattam a laposüvegemet is, láttunk soksok kacsát, gémet és jégmadarat...
és kaptam a pasimtól egy állathangos cédét, amit montenegróból hozott.
igaza van a homeomamának, mostanában túl racionális vagyok.
szeretném elmesélni, amit átéltem, átélek, de túl rideg az, ahogy most le tudnám írni, elkerülnek a szép szavak, pedig úgy szeretném, ha ez az érzés, ez az élmény megmaradna. legalább itt.
de nem megy.
eszterrel túlságosan is két lábbal a földön jártunk most vagy egy másfél órán át, olyan dolgokról beszélgettünk, amiket jó volt kimondani, elmondani a másiknak, beavatni egymást a hétköznapi parákba, összenevetni a párhuzamokon, átérezni a másik gondját, elmélázni, mit kéne vagy kellett volna tenni...
ilyenkor nem jönnek a szép szavak...
szeretném elmesélni, amit átéltem, átélek, de túl rideg az, ahogy most le tudnám írni, elkerülnek a szép szavak, pedig úgy szeretném, ha ez az érzés, ez az élmény megmaradna. legalább itt.
de nem megy.
eszterrel túlságosan is két lábbal a földön jártunk most vagy egy másfél órán át, olyan dolgokról beszélgettünk, amiket jó volt kimondani, elmondani a másiknak, beavatni egymást a hétköznapi parákba, összenevetni a párhuzamokon, átérezni a másik gondját, elmélázni, mit kéne vagy kellett volna tenni...
ilyenkor nem jönnek a szép szavak...
ájem betmen
és végre igen otthon, vizsgáztatás újra, csütörtökön is, mert miért ne pont én üljek gergő helyett is, és pont belenyúltam a kakiba, főnöktől már két hete kért ajánlást müfe, ő meg berágott, régen írt ilyen anyázás nélküli durva levelet a nagyember, de állom a sarat, megírtam neki szépen és őszintén, mert még tart a nyugalom, még él bennem az a meleg, ami az egésznapos naponüldögélés alatt bennem felgyűlt.
és igen, ájem betmen.
vagy talán ketvumen?
tényleg, ketvumen vajon fogta-e betmen kilókenyerét a bérelt buszon, útban a vasútállomástól a pánkfesztiválig?
szerintem igen.
szóval ájem ketvumen.
és igen, ájem betmen.
vagy talán ketvumen?
tényleg, ketvumen vajon fogta-e betmen kilókenyerét a bérelt buszon, útban a vasútállomástól a pánkfesztiválig?
szerintem igen.
szóval ájem ketvumen.
péntek, augusztus 13, 2004
-mi lesz veled, kislány, nélkülem?
pasim ma délben autóra szállt két bartátjával. tíz nap múlva jönnek csak vissza montenegróból. addíg én vizitúrára megyek, aztán meg huszadika után meg monát látogatni. izgi lesz.
csillagom
csak úgy potyogtak azok a hullócsillagok tegnap este, pedig későn is indultunk neki, meg aztán a lupaszigeten a réten csak úgy haraptak a szúnyogok, ahogy hanyatt dobtuk magunkat a pokrócon, aztán a bányatónál már jöttek a felhők is, a szúnyogok már csak ritkábban, de tényleg egy-két percenként böktünk az égre és kapkodtuk a fejünket: Ott, látod? Mekkora!
igazi hullócsillagos augusztusi langyeste volt ez, kettesben, pizzasütés és beggamon után.
igazi hullócsillagos augusztusi langyeste volt ez, kettesben, pizzasütés és beggamon után.
csütörtök, augusztus 12, 2004
beszarás
hogy van egy pasim, aki másfél hét után arra bíztat, hogy nehogy megalkudjak magammal, és igenis pályázzam meg németországot, ha szakmailag meg anyagilag az a jobb. legfeljebb átkéreti magát frankfurtba.
baszki, nemhiszemel.
baszki, nemhiszemel.
elmúlt
a tegnapi parahangulat, ünnepélyesen jelentem...
mondjuk ettem is, tettem is az ügy érdekében: lecsúszott egy csokis kroászan, ami nem segített, úgyhogy kellett enni egy túrós rétest, és inni hozzá egy haboskávét, és persze ez a gyönyörű narancssárgából sötétbordóba átsimuló turkált ruci is segített felülkerekedni a rosszkedven. bár apám csak annyit mondott róla: jobb, mintha az orrodat turkáltad volna :)
mondjuk ettem is, tettem is az ügy érdekében: lecsúszott egy csokis kroászan, ami nem segített, úgyhogy kellett enni egy túrós rétest, és inni hozzá egy haboskávét, és persze ez a gyönyörű narancssárgából sötétbordóba átsimuló turkált ruci is segített felülkerekedni a rosszkedven. bár apám csak annyit mondott róla: jobb, mintha az orrodat turkáltad volna :)
szerda, augusztus 11, 2004
olcsón eladó
úgy tűnik, másnak is rossz napja volt...
Termék adatok:
Árukódja: 937976
Eladó: B.Gyuri(60)
Áru helye: Somogy
Áru mennyisége: 1
Kikiáltási ár: 100Ft
Minimál ár: 150Ft
Villám ár: 200Ft
Licitek száma: 2 - Licitek
Legmagasabb licit érkezése: 2004/08/10 20:07:42
Eddigi látogatók száma: 247
Állapot Használt
Aukció kezdete: 2004/08/08 16:45:54
Befejezés Dátum/Idő: 2004/08/10 20:07:42
Szállítási Költség: Vevő
Fizetésmód: Banki átutalás, Postai utánvétel, Készpénz
kategória: Főoldal / Kisállatok, vadállatok / Kisállatok
Termék adatok:
Árukódja: 937976
Eladó: B.Gyuri(60)
Áru helye: Somogy
Áru mennyisége: 1
Kikiáltási ár: 100Ft
Minimál ár: 150Ft
Villám ár: 200Ft
Licitek száma: 2 - Licitek
Legmagasabb licit érkezése: 2004/08/10 20:07:42
Eddigi látogatók száma: 247
Állapot Használt
Aukció kezdete: 2004/08/08 16:45:54
Befejezés Dátum/Idő: 2004/08/10 20:07:42
Szállítási Költség: Vevő
Fizetésmód: Banki átutalás, Postai utánvétel, Készpénz
kategória: Főoldal / Kisállatok, vadállatok / Kisállatok
mi van velem
nem tudom elmondani, szavakba önteni, valami rossz beköltözött tegnap este, valami kis rosszkedv-féreg, vagy szorongás-vírus, és érzem, hogy szép lassan belémnő, és nagyon rossz érzéseket köpköd belém.
mindig ez van, ha egy gondolatot, egy érzelmet vagy egy mozdulatsort nem viszek végig, mert pörög az agyam, és azt pörgi, hogy most ezt ne. mert a gondolat, érzelemkifejezés és mozdulat helyén csak egy kicsike rosszízű üresség marad, ami pusztító hatású, pusztítóbb, mint bármi más a világon. a rosszízű ürességbe beköltöznek gonosz kis lények, igen, akik addig is bennem voltak, csak nagyon mélyen, de az a kis űr elég nekik, hogy megkapaszkodjanak, életre keljenek, és ... nem. nem hagyom, hogy eluralkodjanak. nem hagyom, hogy pánikot keltsenek. nem hagyhatom. nem akarom.
nem akarok még egy tegnap estét, nem akarok többet a fotelben keresztben átkulcsolt lábakkal várakozást, ami alatt bepánikolok, várni, amíg fürdik, hogy aztán lenyugtasson, nem akarom, hogy szinte ordibálnom kelljen magamban azt, hogy nem igaz, nem lehet, hogy ez csak ennyi legyen, nem akarok más szemével látni, nem akarom más véleményét érezni, nem akarom tudni, hogy ki mit gondol éppen, mert az, mint egy fal, megállít, mit megállít, nekikoppanok, majd fájó fejjel legubbasztok előtte, bólogatva, mint egy autista.
tudom, hüjén reagáltam le a tegnap estét, de úgy éreztem, szégyelli, hogy én is tépek bébéékkel, aztán meg bármikor odamentem hozzájuk, nem éreztem jól magam, hiányzott valami közös kapocs, valami közös energiaátadás, szavak nélküli lélekpuszi, valami, ami összekötne minket, erre aztán ráparáztam, és aztán a hazafele tett megjegyzései meg még egy lapáttal rátettek, és erre úgy éreztem, elbombáztak a negtív hullámok, én meg elsűllyedek köztük.
remélem ez csak egy depressziós másnap, és holnapra kialszom magamból...
mindig ez van, ha egy gondolatot, egy érzelmet vagy egy mozdulatsort nem viszek végig, mert pörög az agyam, és azt pörgi, hogy most ezt ne. mert a gondolat, érzelemkifejezés és mozdulat helyén csak egy kicsike rosszízű üresség marad, ami pusztító hatású, pusztítóbb, mint bármi más a világon. a rosszízű ürességbe beköltöznek gonosz kis lények, igen, akik addig is bennem voltak, csak nagyon mélyen, de az a kis űr elég nekik, hogy megkapaszkodjanak, életre keljenek, és ... nem. nem hagyom, hogy eluralkodjanak. nem hagyom, hogy pánikot keltsenek. nem hagyhatom. nem akarom.
nem akarok még egy tegnap estét, nem akarok többet a fotelben keresztben átkulcsolt lábakkal várakozást, ami alatt bepánikolok, várni, amíg fürdik, hogy aztán lenyugtasson, nem akarom, hogy szinte ordibálnom kelljen magamban azt, hogy nem igaz, nem lehet, hogy ez csak ennyi legyen, nem akarok más szemével látni, nem akarom más véleményét érezni, nem akarom tudni, hogy ki mit gondol éppen, mert az, mint egy fal, megállít, mit megállít, nekikoppanok, majd fájó fejjel legubbasztok előtte, bólogatva, mint egy autista.
tudom, hüjén reagáltam le a tegnap estét, de úgy éreztem, szégyelli, hogy én is tépek bébéékkel, aztán meg bármikor odamentem hozzájuk, nem éreztem jól magam, hiányzott valami közös kapocs, valami közös energiaátadás, szavak nélküli lélekpuszi, valami, ami összekötne minket, erre aztán ráparáztam, és aztán a hazafele tett megjegyzései meg még egy lapáttal rátettek, és erre úgy éreztem, elbombáztak a negtív hullámok, én meg elsűllyedek köztük.
remélem ez csak egy depressziós másnap, és holnapra kialszom magamból...
kedd, augusztus 10, 2004
állati ausvicc
az első élmény a legmeghatározóbb, ezt ugye mindannyian tudjuk.
az első állatházi élmény méginkább.
az állatház az a hely, ahol az embernek le kell gyűrnie az őt megcsapó undort, szánalmat, keserű dühöt és a rohamokban jövő rosszullétet. egyszerűen meg kell tanulnia legyűrnie.
amikor először voltam jelen patkányvágáson itt az intézeti állatházban, és anti egy negyvencentis rozsdás ollóval nyiszatolta le szerencsétlen kis pirosszemű fehér cukorbeteg patkánykák fejét, kapszkodnom kellett a boncasztalba, és befeszítenem minden izmomat, nehogy odanézzek. mert ha odanézek, éreztem, elájulok. remegő kézzel keztem el felvágni a fejetlen kis meleg állatkák hasán a bőrt, aztán a hasfalat, ollót váltva kivágni a májukat, ha lehet egészben, minél kevesebb egyéb szövettel rajta. a második állatnál már gyorsan, rutinosan ment minden, a sokadiknál talán már a kezem sem remegett, és talán meg is tudtam szólalni.
egyébként ilyenkor a beszéd sokat segít. segít túltenni magadat azon, amit látsz, azon, amit csinálsz. segít elterelni a figyelmedet arról, hogy egy kis ártatlan állatka hasát nyiszálod, aki egész életét egy szobában levő ketrecben élte le. egy ketrecben, ahová a nap sosem süt be, egy ketrecben, ami a kezelés után pont a boncasztallal szemben áll. ahonnan rálát a többiek haláltusájára.
szegény kicsi nyusziknak is csak a boncasztallal szemben levő polcon van hely. ott tengődnek egy akkora ketrecben, ahol meg tudnak fordulni, így nem kell a tápos és vizesedényük mellé üríteniük. ők minden egyes kezelést, minden egyes levágást és boncolást látnak.
borzasztó ez az egész.
amilyen körülmények között vannak ezek a szerencsételenek, amit végigélnek, amit végignéznek...
(valamelyikük, tényleg nem tudom melyik lehetett, talán torgyánjózsi volt az, amelyiket én raktam vissza a ketrecbe a kis futtatás után, megkarmolta a lábamat. normál esetben nem zavarna, hagynám a picsába, de sajnos tudom, hogy kik kezelik az állatokat, azt azonban nem, hogy mivel, akárcsak azt sem, mikor volt felmosva a padló, és egyáltalán. na, szóval kerestem jódot, és elláttam a bajom)
...
megöltünk egy haldokló kisegeret. elaludt szépen. remélhetőleg így jobban járt. úgy tűnt, már csak szenvedett...
az első állatházi élmény méginkább.
az állatház az a hely, ahol az embernek le kell gyűrnie az őt megcsapó undort, szánalmat, keserű dühöt és a rohamokban jövő rosszullétet. egyszerűen meg kell tanulnia legyűrnie.
amikor először voltam jelen patkányvágáson itt az intézeti állatházban, és anti egy negyvencentis rozsdás ollóval nyiszatolta le szerencsétlen kis pirosszemű fehér cukorbeteg patkánykák fejét, kapszkodnom kellett a boncasztalba, és befeszítenem minden izmomat, nehogy odanézzek. mert ha odanézek, éreztem, elájulok. remegő kézzel keztem el felvágni a fejetlen kis meleg állatkák hasán a bőrt, aztán a hasfalat, ollót váltva kivágni a májukat, ha lehet egészben, minél kevesebb egyéb szövettel rajta. a második állatnál már gyorsan, rutinosan ment minden, a sokadiknál talán már a kezem sem remegett, és talán meg is tudtam szólalni.
egyébként ilyenkor a beszéd sokat segít. segít túltenni magadat azon, amit látsz, azon, amit csinálsz. segít elterelni a figyelmedet arról, hogy egy kis ártatlan állatka hasát nyiszálod, aki egész életét egy szobában levő ketrecben élte le. egy ketrecben, ahová a nap sosem süt be, egy ketrecben, ami a kezelés után pont a boncasztallal szemben áll. ahonnan rálát a többiek haláltusájára.
szegény kicsi nyusziknak is csak a boncasztallal szemben levő polcon van hely. ott tengődnek egy akkora ketrecben, ahol meg tudnak fordulni, így nem kell a tápos és vizesedényük mellé üríteniük. ők minden egyes kezelést, minden egyes levágást és boncolást látnak.
borzasztó ez az egész.
amilyen körülmények között vannak ezek a szerencsételenek, amit végigélnek, amit végignéznek...
(valamelyikük, tényleg nem tudom melyik lehetett, talán torgyánjózsi volt az, amelyiket én raktam vissza a ketrecbe a kis futtatás után, megkarmolta a lábamat. normál esetben nem zavarna, hagynám a picsába, de sajnos tudom, hogy kik kezelik az állatokat, azt azonban nem, hogy mivel, akárcsak azt sem, mikor volt felmosva a padló, és egyáltalán. na, szóval kerestem jódot, és elláttam a bajom)
...
megöltünk egy haldokló kisegeret. elaludt szépen. remélhetőleg így jobban járt. úgy tűnt, már csak szenvedett...
ősz inte
ha őszinte akarok lenni, akkor most nagy szarban vagyok.
másfél hete még csak arra tudtam gondolni, hogy elinnen, és egy, a tegnapihoz hasonló levéltől a plafonig ugrottam volna (ami nem nagy dolog itt fenn, mert alig két méter a belmagasság, de ha jobban belegondolok, székenülésből plafonig ugrani azért érdekes akrobatamutatvány lehetne).
még nem agyalok, csak egy kicsit, még nem nehezedik rám a döntés súlya, csak egy kicsit, még azért van egy nagyon pici időm, ameddig húzni tudom, de csak egy kicsi, de tudom, hogy amint egy konkrét válasz is megérkezik, irtózatosan nagy szarban leszek. hogy nekem kell döntenem. hogy el kell döntenem, mit akarok elveszíteni. nem akarok belegondolni, nem akarok még mérlegelni. túl nagy szavak ezek: jövő, karrier, szerelem, kapcsolat. eldönteni, melyik fontosabb. most, illetve később.
jézusom.
tudom, tudom, időhúzásból és döntésképtelenségből nem lehet megélni.
másfél hete még csak arra tudtam gondolni, hogy elinnen, és egy, a tegnapihoz hasonló levéltől a plafonig ugrottam volna (ami nem nagy dolog itt fenn, mert alig két méter a belmagasság, de ha jobban belegondolok, székenülésből plafonig ugrani azért érdekes akrobatamutatvány lehetne).
még nem agyalok, csak egy kicsit, még nem nehezedik rám a döntés súlya, csak egy kicsit, még azért van egy nagyon pici időm, ameddig húzni tudom, de csak egy kicsi, de tudom, hogy amint egy konkrét válasz is megérkezik, irtózatosan nagy szarban leszek. hogy nekem kell döntenem. hogy el kell döntenem, mit akarok elveszíteni. nem akarok belegondolni, nem akarok még mérlegelni. túl nagy szavak ezek: jövő, karrier, szerelem, kapcsolat. eldönteni, melyik fontosabb. most, illetve később.
jézusom.
tudom, tudom, időhúzásból és döntésképtelenségből nem lehet megélni.
hétfő, augusztus 09, 2004
hasgörcs
nem is meséltem, hogy kedvesem mindenáron meg akar tanítani vezetni. vagyis elöhozni és korrigálni a régi vezetési emlékeimet. ennek egyik legelfajultabb megnyílvánulása zajlott le szombat délután, sopron felett egy kicsit balra, ahol direkt tanpályát alakítottak ki a kezdö autósok. itt keringtünk pár kört, majd nekiindultunk az országútnak, és sikeresen be is vezettem egy kisfaluba. hálistennek személyi sérülés nem történt, anyagi kár sem érte a személygépjármü tulajdonosát, de a vezetö két órán túl múló egészségügyi károsodásokat szenvedett - alig bírtam átvonszolni magam az anyósülésre, annyira begörcsölt a hasam az idegességtöl...
nagyi nösül
-még sosem voltam zsinagógában.
-és akarsz menni?
-hogyhogy? mire?
-október tizedikén eljöhetsz.
-mi lesz akkor?
-az esküvöm.
-és akarsz menni?
-hogyhogy? mire?
-október tizedikén eljöhetsz.
-mi lesz akkor?
-az esküvöm.
nemsemmi
Kedves Eva,
Tora Laci tovabbitotta cimedet mivel o nem tud felvenni PhD-re. ha erdekelne teged egy halembrrion inditott PhD projekt, akkor legyszives irj es irnek reszleteket is.
udvozlettel,
Ferenc Mueller
Institute of Toxicology and Genetics
Forschungszentrum, Karlsruhe
-majd mesélek
-akkor pasi van a dologban!
-igen
-és most miért nem mesélsz? mész be dolgozni, és nem tudsz?
-hát igen, meg itt ül mellettem.
-jaj, úgy tényleg ciki.
:)
elöntött a lelkiismeretfurdalás sopronból hazafele, amikor eszembe jutott mona, meg hogy mikorra igértem magam hozzájuk, és nem lett belőle semmi, sőt még csak fel sem hívtam.
annyira jó volt beszélni vele, hogy csak na, meg is dumáltuk, hogy akkor 19-én hazajövök a vizitúráról, és 20-án vagy 21-én lemegyek vajszlóra a hétvégére, sosó úgyis monakóban lesz vasárnapig.
-mi van? nem akarsz előttem mesélni a füvezős pasizós sztorijaidról?
-nem, rólad nem akarok mesélni előtted...
-igen
-és most miért nem mesélsz? mész be dolgozni, és nem tudsz?
-hát igen, meg itt ül mellettem.
-jaj, úgy tényleg ciki.
:)
elöntött a lelkiismeretfurdalás sopronból hazafele, amikor eszembe jutott mona, meg hogy mikorra igértem magam hozzájuk, és nem lett belőle semmi, sőt még csak fel sem hívtam.
annyira jó volt beszélni vele, hogy csak na, meg is dumáltuk, hogy akkor 19-én hazajövök a vizitúráról, és 20-án vagy 21-én lemegyek vajszlóra a hétvégére, sosó úgyis monakóban lesz vasárnapig.
-mi van? nem akarsz előttem mesélni a füvezős pasizós sztorijaidról?
-nem, rólad nem akarok mesélni előtted...
fertő
hát mégiscsak elmentünk sopronba, pedig eléggé úgy tűnt, hogy jobbrólis, balrólis keresztbetett minden. pénteken apám kitalálta, hogy veresen parkettázni akar, és én menjek ki vele szobát pakolni. aztán persze pénteken lett meg nővérem új kocsija (igen, juli vett egy új autót, részletre, vadiúj, zöldeskék, és dévumatiz), és persze apám vitte el az autókereskedésbe, és persze későn jöttek, hétkor akaródzott csak elindulni, amikoris anyám úgy döntött, hogy mégsem akar parkettát, én meg akkor maradtam takarítani meg pakolni meg mosni...
aztán nyolckor telefonált pasim, hogy úgy tűnik lázas, meg nyamvadt, és kérdezte, mi legyen. lelkes doktornéniként bevetettem vele algopirint, meg ágyba parancsoltam, mire visszahívott, hogy egyre csak megy föl a láza, úgyhogy abban maradtunk, majd reggel tartunk kupaktanácsot, legfeljebb átmegyek, viszek húslevest meg egy jó filmet, borogatom a fejét, és jókat dumálunk.
na, ebből persze nem lett semmi, mert reggelre újjult erővel ébredt, és sűvítettünk le sopronba, a nagyszülők üres kis lakáskájába. isteni időnk volt, napoztunk, fürcsiztünk a fertőtóban, ettünk halat meg palacsintát, amiért elfelejtettek pénzt kérni, megnéztük a fertőrákosi kőfejtőt, a negycenki ósdi mozdonyokat, meg a megtorló című filmet, ami nagyon nagyon nagy hiba volt.
ti ne tegyétek.
aztán nyolckor telefonált pasim, hogy úgy tűnik lázas, meg nyamvadt, és kérdezte, mi legyen. lelkes doktornéniként bevetettem vele algopirint, meg ágyba parancsoltam, mire visszahívott, hogy egyre csak megy föl a láza, úgyhogy abban maradtunk, majd reggel tartunk kupaktanácsot, legfeljebb átmegyek, viszek húslevest meg egy jó filmet, borogatom a fejét, és jókat dumálunk.
na, ebből persze nem lett semmi, mert reggelre újjult erővel ébredt, és sűvítettünk le sopronba, a nagyszülők üres kis lakáskájába. isteni időnk volt, napoztunk, fürcsiztünk a fertőtóban, ettünk halat meg palacsintát, amiért elfelejtettek pénzt kérni, megnéztük a fertőrákosi kőfejtőt, a negycenki ósdi mozdonyokat, meg a megtorló című filmet, ami nagyon nagyon nagy hiba volt.
ti ne tegyétek.
péntek, augusztus 06, 2004
day5 - first confrontations
hát, úgy tűnik mégiscsak sziget lett a tegnap estéből, délután helyett meg este, így lekéstük judit (úristen, mennyi judit van már az ismerősök között, hogyafenébe különböztessem meg őket, jaj) márnempasijának, ádámnak a koncertjét, de sajnos a kispált sikerült elkapni.
hát hát hát
kispálért még gimis illetve egyemista koromban sem rajongtam igazán. kimaradt az életemből, de jól elvoltam nélküle is. voltam ugyan koncertjükön, de ott ugye a hangosítás miatt nem lehet érteni a szöveget, pedig a szövegen kívül nincs másuk, szóval az egész kispál számomra egy olyan letűnt kultusz volt, amiről lemaradtam, de nem sajnálom. de most így kétezernégyben kispál a nagyszínpadon, kábé olyan, mintha uhrinbenedek lenne...
na mindegy, egy óra tinidiszkorock még megbocsájtható, feledhető, mégsem hörgős metálzúzás, haladunk azért.
az, hogy sem csacsacsázni sem tangózni nem tud, csak rumbtökrázást imitálni, hát, igazából csak egy csöppet ugyan, de elszomorító :)
na de az, hogy az űrhajós diavetítésen bealudt, illetve hogy kiakadt, amikor a két ufó ordibálva üvöltötte a régi orosz konformista népdalocskát bele a mikrofonba, már már elgondolkodtató. :) (na jó, bevallom, az tényleg bébével betépve volt irtózatosan mulattató, józanul és fáradtan talán mégsem a legjobb választás)
aztán még ott van ugye a mindenhova beállított rádiókávé, amit én fönn a kishifin mindig áttekerem a tilosra...
hmmm.
megvan az első konfrontációs felület. remélhetőleg csiszolható. remélhetőleg kiművelődik zeneileg a fiatalember, különben kénytelen leszek nélküle bulizni :)
hát hát hát
kispálért még gimis illetve egyemista koromban sem rajongtam igazán. kimaradt az életemből, de jól elvoltam nélküle is. voltam ugyan koncertjükön, de ott ugye a hangosítás miatt nem lehet érteni a szöveget, pedig a szövegen kívül nincs másuk, szóval az egész kispál számomra egy olyan letűnt kultusz volt, amiről lemaradtam, de nem sajnálom. de most így kétezernégyben kispál a nagyszínpadon, kábé olyan, mintha uhrinbenedek lenne...
na mindegy, egy óra tinidiszkorock még megbocsájtható, feledhető, mégsem hörgős metálzúzás, haladunk azért.
az, hogy sem csacsacsázni sem tangózni nem tud, csak rumbtökrázást imitálni, hát, igazából csak egy csöppet ugyan, de elszomorító :)
na de az, hogy az űrhajós diavetítésen bealudt, illetve hogy kiakadt, amikor a két ufó ordibálva üvöltötte a régi orosz konformista népdalocskát bele a mikrofonba, már már elgondolkodtató. :) (na jó, bevallom, az tényleg bébével betépve volt irtózatosan mulattató, józanul és fáradtan talán mégsem a legjobb választás)
aztán még ott van ugye a mindenhova beállított rádiókávé, amit én fönn a kishifin mindig áttekerem a tilosra...
hmmm.
megvan az első konfrontációs felület. remélhetőleg csiszolható. remélhetőleg kiművelődik zeneileg a fiatalember, különben kénytelen leszek nélküle bulizni :)
egy gondolat bánt engemet...
"Leszeka Kordagyorgy ha leszel a Klarim
Erre a sorra ide kellene egy kinrim,
Amig mi nem megyunk el Amerikaba,
Elalszom most es holnap nem leszek kaba.
Mamma Ma Mamma Maria
Mamma Ma Mamma Maria
Mamma Ma Mamma Maria
Mamma Ma Mamma Maria"
bali verset ir. nem szívesen. :)
Erre a sorra ide kellene egy kinrim,
Amig mi nem megyunk el Amerikaba,
Elalszom most es holnap nem leszek kaba.
Mamma Ma Mamma Maria
Mamma Ma Mamma Maria
Mamma Ma Mamma Maria
Mamma Ma Mamma Maria"
bali verset ir. nem szívesen. :)
csütörtök, augusztus 05, 2004
ezt rágcsáld, bébi
mit lehet tenni, ha az ember (munkatársának) értékes transzgén egerei nem akarnak szaporodni? egyre csak öregszenek, hiába vannak vegyesen a ketrecben, nem dugnak, az istennek sem.
már viccelődtünk mindenfélével, a legmókásabb ötlet főnökömé volt, miszerint nude (azaz genetikai okok miatt szőrtelen, azaz meztelen) egerek fotóival kéne kitapétázni a ketreceket...
oké ezeken lehet nevetni, de csak nem szaporodnak szegénykék, csak nem.
ma van az a nap, amikor a férfiasság kék tablettáját próbálják ki szegény egérkéken. hogy legalább a fiúknak legyen kedvük. hátha aztán a lányoknak is lesz. megadurva.
...
most jártunk lenn, kiganézni a nyulakat, megetetni, megitatni őket. azt a szagot, ami a régi ganés zsákokból jön... na az a megadurva...
egyébként jól vannak a fiúk. viktor balra szarik, péter jobbra végzi a dolgát, a név kötelez, ugye, torgyán enyhén vedlik, beckem pedig szarul néz ki és sántít, mint mindig. de legalább már eszik és kakál, és ez már valami.
már viccelődtünk mindenfélével, a legmókásabb ötlet főnökömé volt, miszerint nude (azaz genetikai okok miatt szőrtelen, azaz meztelen) egerek fotóival kéne kitapétázni a ketreceket...
oké ezeken lehet nevetni, de csak nem szaporodnak szegénykék, csak nem.
ma van az a nap, amikor a férfiasság kék tablettáját próbálják ki szegény egérkéken. hogy legalább a fiúknak legyen kedvük. hátha aztán a lányoknak is lesz. megadurva.
...
most jártunk lenn, kiganézni a nyulakat, megetetni, megitatni őket. azt a szagot, ami a régi ganés zsákokból jön... na az a megadurva...
egyébként jól vannak a fiúk. viktor balra szarik, péter jobbra végzi a dolgát, a név kötelez, ugye, torgyán enyhén vedlik, beckem pedig szarul néz ki és sántít, mint mindig. de legalább már eszik és kakál, és ez már valami.
day 4, gyorshajtás
a negyedik napon ott ültünk körben az asztalnál, sosó és apukája kérdezte, miért nem akarom reggel elvezetni a szervízig az autót, anyuka mellettem ült és mellettem állt, nem olyan könnyű vezetni a peti autóját, meg a forgalom, sokan lesznek, én meg csak próbáltam megértetni velük, hogy májusban lejárt a jogsim, és az előbb is, amikor sosó átrakott a vezetőülésbe, és mentem vagy három saroknyit a kisutcán, éppen kimerítettem az ügyetlen és bizonytalan női vezető fogalmát, akire rádudálnak, akit nem engednek ki a kanyarban, aki nekimegy a parkoló autóknak, amikor jobbra néz.
nememlékszem, hány éve volt az, hogy apám utoljára engedett vezetni, de az is úgy történt, hogy egy évvel azelőtt vezettem előtte utoljára, tehát a rutinom, amit csak enyhe túlzással nevezhetünk rutinnak, már akkor odavolt...
"aszittem bevállalósabb nőci vagy"
baszki, ennél bevállalósabb még sosem voltam
nememlékszem, hány éve volt az, hogy apám utoljára engedett vezetni, de az is úgy történt, hogy egy évvel azelőtt vezettem előtte utoljára, tehát a rutinom, amit csak enyhe túlzással nevezhetünk rutinnak, már akkor odavolt...
"aszittem bevállalósabb nőci vagy"
baszki, ennél bevállalósabb még sosem voltam
kicsit frusztrált vagyok, csodálkoztam is eddig, hogy mivan, mitörtént, de sajnos nem nyugodtam meg attól, hogy a régi vagyok...
legszívesebben bemennék a retrockba, venni valami mókás vagy vad cuccot, ami feldob és megvígasztal, de félő, hogy csak holnap küldik a pénzemet... az utolsó ösztöndíjat... bazmeg, nemakadokki, nemakadokki.
nem szeretnék racionálisan gondolkodni, nem akarom végigvenni, hogy mi van, mi nincs, mi lesz, mit szeretnék, mennyi az esély arra, hogy csabi tegnap komolyan mondta azt, hogy szeptember végéig meglesz mindkét cikk, aztán már csak írni kell a doktorit, amit meg a predokos ösztöndíj mellett simán tudnék.
nem akarok dönteni, vagyis de, tudom, hogy nem akarok itt még egy évet lezúzni, és tudom, hogy bármi más eu-s dolog bejönne, isteni lenne, de...
de nem tudok nyugodtan hártadőlni, és várni a holnapot, leszamilesz címszóval. nem tudom, hogy valaha képes leszek-e erre. hogy ne akarjam irányítani a dolgokat. vagy legalábbis tudni arról, hogy mi van, mi lesz.
na jó, szeddösszemagad, az élet szép, meg egyszerű, csak mi bonyolítjuk túl.
majdcsak lesz valami. olyan még nem volt, hogy ne lett volna valami...
legszívesebben bemennék a retrockba, venni valami mókás vagy vad cuccot, ami feldob és megvígasztal, de félő, hogy csak holnap küldik a pénzemet... az utolsó ösztöndíjat... bazmeg, nemakadokki, nemakadokki.
nem szeretnék racionálisan gondolkodni, nem akarom végigvenni, hogy mi van, mi nincs, mi lesz, mit szeretnék, mennyi az esély arra, hogy csabi tegnap komolyan mondta azt, hogy szeptember végéig meglesz mindkét cikk, aztán már csak írni kell a doktorit, amit meg a predokos ösztöndíj mellett simán tudnék.
nem akarok dönteni, vagyis de, tudom, hogy nem akarok itt még egy évet lezúzni, és tudom, hogy bármi más eu-s dolog bejönne, isteni lenne, de...
de nem tudok nyugodtan hártadőlni, és várni a holnapot, leszamilesz címszóval. nem tudom, hogy valaha képes leszek-e erre. hogy ne akarjam irányítani a dolgokat. vagy legalábbis tudni arról, hogy mi van, mi lesz.
na jó, szeddösszemagad, az élet szép, meg egyszerű, csak mi bonyolítjuk túl.
majdcsak lesz valami. olyan még nem volt, hogy ne lett volna valami...
két homeobox
van a neszeszeremben, benne apró pici bogyók, amikhez kézzel nem szabad hozzányúlni, akik félnek a mentoltól és a levendulától, mert akkor a bennük levő információ (mert anyag az már nincs bennük, csak információ) másként rezeg.
este kellett volna elkezdeni szedni, de valahogy elmaradt, úgyhogy reggel a fogmosás után és a közértkeresés előtt ügyeskedtem be ötöt-ötöt ezekből a számba, kézrátétel nélkül, majd nemszétrágni, nemlenyelni, szépen lassan, mint cukorkát, hagyni elolvadni. édes, kellemes, jóízű, izgalmas.
várom, mit hoznak, mit csinálnak.
jaj, egyébként tegnap elmeséltem a sztorit csabinak, ő meg kijelentette, hogy ez a nő az egyik legjobb a városban. upsz.
este kellett volna elkezdeni szedni, de valahogy elmaradt, úgyhogy reggel a fogmosás után és a közértkeresés előtt ügyeskedtem be ötöt-ötöt ezekből a számba, kézrátétel nélkül, majd nemszétrágni, nemlenyelni, szépen lassan, mint cukorkát, hagyni elolvadni. édes, kellemes, jóízű, izgalmas.
várom, mit hoznak, mit csinálnak.
jaj, egyébként tegnap elmeséltem a sztorit csabinak, ő meg kijelentette, hogy ez a nő az egyik legjobb a városban. upsz.
szerda, augusztus 04, 2004
és igen, van más is a világon, van élet ideát is, tudom, tudom, időnként leszállok.
tegnapelőtt például az uborkavégfinnyás péter hozott nekem egy könyvet kölcsönbe, mert úgy gondolta, a fotóim alapján nekem ez tutira bejön. de még mennyire bejött. Rádaynak a képeskönyve: Jelenetek a pesti utcán, NKósaJudit írásaival. (judit egyébként a népszabiba írogat, és természetesen madácsos volt, goldi osztálytársa...)
maga a könyv zseniális, irtózatosan vicces épületdíszek fotói vannak benne, szobrok, mozaikok, domborművek, tematikusan és szisztematikusan csoportosítva. Kedvencek: ELEMI LEÁNY felirat a dózsagyörgyúti iskolán, az összegrafitizett szocreál idill mozaikok a nagylajoskirályútján, a tököliúti erkélyről kihajoló szobornőci, stb, stb...
marha jók.
mondtam már, hogy imádom ezt a várost?
tegnapelőtt például az uborkavégfinnyás péter hozott nekem egy könyvet kölcsönbe, mert úgy gondolta, a fotóim alapján nekem ez tutira bejön. de még mennyire bejött. Rádaynak a képeskönyve: Jelenetek a pesti utcán, NKósaJudit írásaival. (judit egyébként a népszabiba írogat, és természetesen madácsos volt, goldi osztálytársa...)
maga a könyv zseniális, irtózatosan vicces épületdíszek fotói vannak benne, szobrok, mozaikok, domborművek, tematikusan és szisztematikusan csoportosítva. Kedvencek: ELEMI LEÁNY felirat a dózsagyörgyúti iskolán, az összegrafitizett szocreál idill mozaikok a nagylajoskirályútján, a tököliúti erkélyről kihajoló szobornőci, stb, stb...
marha jók.
mondtam már, hogy imádom ezt a várost?
kedd, augusztus 03, 2004
Honnan
ez a hétmérföldes csizma?
ez a tabuk nélküli feltétlen őszinteség?
ez az örvény, aminek a kabátszélét elkaptam, és az felrepített, bele a közepibe?
Hihetetlen ez az egész. Annyira sok, annyira hirtelen.
Lecsukott szemmel, arcom a szélben, kitárt karokkal keringek, szállok a magasban.
ez a tabuk nélküli feltétlen őszinteség?
ez az örvény, aminek a kabátszélét elkaptam, és az felrepített, bele a közepibe?
Hihetetlen ez az egész. Annyira sok, annyira hirtelen.
Lecsukott szemmel, arcom a szélben, kitárt karokkal keringek, szállok a magasban.
hétfő, augusztus 02, 2004
kicsi a világ
annyira, hogy ha kinyújtom a kezem, egy rakás ismerőst kaszálok el.
például ágit, akivel az aztékban futottunk össze a csípős kávé és édes csoki mellett. nem tudom, hányszor piruiltam el fülig egész idő alatt, de a legviccesebb helyzet mégiscsak az volt, amikor az egynapos pasimhoz odafordult, és megkérdezte: akkor ugye te is jössz vizitúrázni?
például ágit, akivel az aztékban futottunk össze a csípős kávé és édes csoki mellett. nem tudom, hányszor piruiltam el fülig egész idő alatt, de a legviccesebb helyzet mégiscsak az volt, amikor az egynapos pasimhoz odafordult, és megkérdezte: akkor ugye te is jössz vizitúrázni?
segítség
löjjön le valaki
itt vigyorgok, mint egy fakutya, és bambulok bele a füzetembe, pedig nézni kéne, olvasni, érteni a számokat, emlékezni, meg gondolkodni, meg kitalálni, hogy akkor hogyan tovább, de én meg csak itt vigyorgok, mint egy fakutya, mert már csak egy fél óra, és megyünk ebédelni ... még negyed óra ...
hüje szentimentális picsa, ordítja a racionális énem, de én meg csak vigyorgok...
löjjetek le, könyörgöm, löjjetek le.
löjjön le valaki
itt vigyorgok, mint egy fakutya, és bambulok bele a füzetembe, pedig nézni kéne, olvasni, érteni a számokat, emlékezni, meg gondolkodni, meg kitalálni, hogy akkor hogyan tovább, de én meg csak itt vigyorgok, mint egy fakutya, mert már csak egy fél óra, és megyünk ebédelni ... még negyed óra ...
hüje szentimentális picsa, ordítja a racionális énem, de én meg csak vigyorgok...
löjjetek le, könyörgöm, löjjetek le.
és hogy a fenében fogom most ezt megmondani annak a lökött tomaneknek, hogy ne dögöljön bele?
baszki, nem én szelíditettem meg őt, én nem tartozom felelősséggel iránta, ő szállt rám, miért van mégis lelkiismeretfurdalásom?
miért félek, hogy ettől irtózatosan kiakad?
mert ki fog.
mindegy, megírom neki a kegyetlen igazságot, lesz, ami lesz.
ez lett:
"koszonom, h megirtad a levelet, igen korrekt dolog volt! Semmikeppen ne csinalj belole olyan nagy ugyet, tulelem. Es bocsanat, hha tul masszivan ostromoltam volna. (Csak orexem, es nem akartam lemaradni ;-) )
Azert megmaradok titkos hodolodnak, ha nem baj :-) es benne vagyok meg egy-ket jo kozos tanciban-iszogatasban!"
baszki, nem én szelíditettem meg őt, én nem tartozom felelősséggel iránta, ő szállt rám, miért van mégis lelkiismeretfurdalásom?
miért félek, hogy ettől irtózatosan kiakad?
mert ki fog.
mindegy, megírom neki a kegyetlen igazságot, lesz, ami lesz.
ez lett:
"koszonom, h megirtad a levelet, igen korrekt dolog volt! Semmikeppen ne csinalj belole olyan nagy ugyet, tulelem. Es bocsanat, hha tul masszivan ostromoltam volna. (Csak orexem, es nem akartam lemaradni ;-) )
Azert megmaradok titkos hodolodnak, ha nem baj :-) es benne vagyok meg egy-ket jo kozos tanciban-iszogatasban!"
Lagzi
Csak két ember lett totálisan koki, csak két ember hányt be Verák tökéletesen édes, aranyos, barátságos és hangulatos esküvőjén, Misi, Andi pasijának öccse, meg én.
Az elmondások alapján úgy tűnik, hogy éppen Sosóval dumáltam, amikor szarul lettem, és végülis ő pátyolgatott egész este, míg jobban nem lettem.
Azt azért nagyon sajnálom, hogy lehánytam.
De úgy tűnik, ezen azért később túltette magát.
Akárcsak én a masszív alkoholmérgezésen, és a durva másnaposságon.
Egyedül nem ment volna.
És úgy tűnik, most már minden más jobb nem egyedül...
azért a fene egye meg ezeket a hüje esküvői szokásokat. hiába léptem hárta hat métert, volt tele a kezem pezsgővel meg cigivel, csak előttem esett le az a fránya menyasszonyi csokor...
natessék
velem? ilyen? kihitte volna?
Az elmondások alapján úgy tűnik, hogy éppen Sosóval dumáltam, amikor szarul lettem, és végülis ő pátyolgatott egész este, míg jobban nem lettem.
Azt azért nagyon sajnálom, hogy lehánytam.
De úgy tűnik, ezen azért később túltette magát.
Akárcsak én a masszív alkoholmérgezésen, és a durva másnaposságon.
Egyedül nem ment volna.
És úgy tűnik, most már minden más jobb nem egyedül...
azért a fene egye meg ezeket a hüje esküvői szokásokat. hiába léptem hárta hat métert, volt tele a kezem pezsgővel meg cigivel, csak előttem esett le az a fránya menyasszonyi csokor...
natessék
velem? ilyen? kihitte volna?
mélyvíz, zsupsz bele
- Na, akkor add meg a számodat, én meg rádcsörgök, és akkor nem kell kitalálnom a saját telefonszámomat, meg te úgyis vezetsz.
sms: Kedves Valaki, aki hívtál! Sajnos nem tudtam felvenni, mert ma egész nap egy cuki lánnyal voltam és nem értem rá! Ugye megérted? Csak rá tudok gondolni, a kis hercegnőmre. So
válaszsms: Kedves Ismeretlen, aki mellett (felett, alatt) aludtam az éjjel! Nálad hagytam a libabőrömet. Ha megtaláltad, szólj, hiányzik nagyon!
sms: Megtaláltam! Képzeld kerestem mindenfelé, a székek és az ágy alatt, még a szekrényben is. Végül a lepedő egyik szegletében találtam megbújva. Próbáltam kicsalogatni, hogy holnap ebéd közben visszaadjam, de nem sikerült. Azt hiszem, hogy ide kell jönnöd, kettőnk unszolkására biztos előbújik. Puszi, P
sms: Kedves Valaki, aki hívtál! Sajnos nem tudtam felvenni, mert ma egész nap egy cuki lánnyal voltam és nem értem rá! Ugye megérted? Csak rá tudok gondolni, a kis hercegnőmre. So
válaszsms: Kedves Ismeretlen, aki mellett (felett, alatt) aludtam az éjjel! Nálad hagytam a libabőrömet. Ha megtaláltad, szólj, hiányzik nagyon!
sms: Megtaláltam! Képzeld kerestem mindenfelé, a székek és az ágy alatt, még a szekrényben is. Végül a lepedő egyik szegletében találtam megbújva. Próbáltam kicsalogatni, hogy holnap ebéd közben visszaadjam, de nem sikerült. Azt hiszem, hogy ide kell jönnöd, kettőnk unszolkására biztos előbújik. Puszi, P