A leggyengébb láncszem - avagy semmi közöd hozzám
Viszlát
Movin' to non-public

Gyávaság.
A legelső azok közül az emberi értéktelenségek közül, amit a legjobban utálok. Utána jön csak a sunyiság, a kétszínűség, a hazugság és szépen sorban a többiek.
Terjed. Iszonyatosan terjed az emberek között. Pedig senki nem halt még bele egy másiktól kapott nembe, egy kimondott bocsánatba, neharagudjba. Nem mintha valami ilyesmi elég lenne, most nem, de legalább egy értékelhető gesztus lenne. De valakitől még ennyi sem jön...

mennyi telt el? két perc? öt? tíz vagy húsz?
nem sok. de épp elég, hogy kiakadjak
beszéltem balival az estéről, és kiborított. bevillant az, hogy minden mindegy, hogy minden hiába, hogy soha, hogy senki, hogy semmi, hogy nincs holnap, vagy van, de irtózatosan üres
szoba kilátással
ja, pont a temetőre
minek
minek folytatni
minek a holnap, ha nem hoz semmit, mint egy kibaszott mikulás, akit igérnek, de a te házadnál nem áll meg
minek mondanám el
úgysem érdekel senkit
emberek, mint felhúzott üres zenedobozok járkálnak körülöttem, kántáják saját hülyeségeiket, amig csak tart a rugó...
üres dobozok
nincs bennük semmi, semmi, amit meg kéne látni, meg kéne ismerni
semmi empátia, semmi kíváncsiság
minek strapálom magam
ez itt a baj
ez itt a bibi
ez az egész egy mission impossible
és illúzió, hogy szükséged van valakire, vagy hogy fontos vagy valakinek
kibaszott illúzió

éééééééééés igen
fájtkláb élőben, önmagammal küzdök rendesen, de most én győztem, jöhet a következő fokozat!
az olasz fickó iszonyatosan olasz akcentussal elkövetett angol előadása után hirtelen felindulásból összekaptam magam, elmentem a másoló hadnagyhoz, hogy megtegye azt, amit a haza megkövetel tőle. meg is tette, gyorsabban, mint hittem, drágábban, mint gondoltam, de egye fene, ajándék lónak... szóval elkészült a cucc, bele is pakoltam az ajit meg a pecsás gülüszemű kismacit a vicces karácsonyis zacsiba, és nekilódultam, hogy eljuttassam neki a csomagot. akár ott van, akár nem. akár személyesen, akár közvetítőn keresztül. a hülye villamos csak döcögött az oktogonig, én meg nagyokat sóhajtoztam, szekretáltam bőszen az adrenalit, a szívem a fülemben dobogott, és csak sóhajtoztam nagyokat, de közben nem érdekelt az egész, ha már egyszer elhatároztam, hogy adok neki ajándékot, meg is csináltam, akkor oda is adom, mert frappáns, mert róla szól, mert egyébkéntis csakazértis összezavarom, meg titokzatos leszek, és feladom neki jól a leckét, mert csakazértsem írok egy sort sem, nem, még a nevemet sem, egy boldog kareszt sem, semmit, és ha ő nincs ott, és később kapja meg, akkor csak találgasson, hogy ki lehett az. de aztán közben nagyokat sóhajtottam, mert elképzeltem, hogy milyen ciki lesz, ha bemegyek, és ő ott van, és nemtok neki mit mondani, de aztán eszembe jutott, hogyha meglát, biztos bebújik a barlangjába, ami persze nem jobb helyzet, egyáltalán, de aztán eszembe jutott egy csomó minden, ami vicces és frappáns, amit lehetne mondani.
és aztán az utolsó nagy levegő után benyitottam, ő persze sehol, én meg odamentem az egyik eladósráchoz, és megkönnyebbülve előadtam a jópofa, lazacsaj dumámat (egy csomagot hoztam. gyalogos csomagfutár vagyok. odaadnád ezt a fónöködnek?) majd vigyorogva kititkolództam magam az ajtón, egészen az oktogonig, nem fordulva hátra, és persze jól elfeledve a nagy büszkeségtől, hogy a vörösmartin is felszállhattam volna a földalattira, de sebaj, mert ujjongott a lelkem, mert megcsináltam, ájdidit, és működött az A terv, biztosan azért, mert kigondoltam egy B-t is....
és most jól be vagyok csiccsenve, mert pont elkezdődött a laborkarácsony, mire beestem, és volt irtózatosan sok pija, és mindenki becsípett, Attila szerintem nagyon durván...
hajjj. leírtam. és igen, ájdidit. ezt fogom ma még párszor ünnepelni. meg haze szülinapját. jólesz. érzem. csak be ne jöjjön az, amit még elgondoltam...

- Mi leszel, ha nagy leszel?
- Fiú
Hogy miért is? Íme: Life history: Changing sex at the same relative body size

jóhír

nem is mondtam, hogy tegnap anyámmal sikerült apámat rábeszélni egy olimpusz digikamra. úgy tűnik, hogy anyámmal kettesben megkapjuk karácsonyra, ami azt jelenti, hogy nagyjából az enyém lesz, és időnként meg anyám macerálja majd (szemüveg és mindennemű műszaki érzék nélkül, jó lesz ez...)

1 centi

aszittem, hogy annyi nem számít
vagyis inkább szartam már bele este tizenegykor, amikor észrevettem, és már nem akartam tovább szarakodni vele
aszittem, hogy majd otthon összehajtom, és akkor majd jó lesz, az az egycenti nem számít
az nem is annyira
de volt még egy nagyobb baki, azt már nem lehetett javítatlanul hagyni
úgyhogy most korrigáltam, mindent, még az egycentiket is
most büszke vagyok
mert ügyes vagyok, mert nem rontottam el a számolást, a tervezést, mert állat, ahogy kinéz - mellesleg én is, nem alszom jól, meg főleg eleget mostanában, meg tegnap óta valami heveny gyomoridegesség van rajtam. vagy elkaptam a szaratós vírust - nem, ezt nemakarom - vagy izgulok - ez egyébként esélyesebb. olyan jól elterveztem mindent, csak sejtem, hogy az ilyen tervek nem jönnek be. sosem szoktak. és már be vagyok szarva attól, hogy majd ott állok, mint egy hüjepicsa, idegesen és idétlenül, és secpec alatt elillan mellőlem minden eltervezett titokzatosság és meglepetés.

Pénteken jön haza Erbé, és már estére hívott forraltborozni. Már alig várom...

Alig vettem még karácsonyi ajándékokat. Ma sem jöttem be, hanem anyámékkal elmentünk az emmanuelbe, ahol vettünk egykét ruhát - ajándék egymásnak - aztán meg Monával beültünk egy moziba (igazából szerelem - fú, na ez nagyon nem hiányzott ez a nyáltenger), ahelyett, hogy ajándékot néztem volna, namindegy, és csak hat utántól vagyok itt benn, keményen dolgozom az egyes számú ajándék-projekten. Kemény meló ez, tervezni kell, számolni, sokáig is tart beszkennelni ezt mind, aztán még otthon is lesz vele meló rendesen, de sebaj, kihívás.
...azért titokzatoskodok ennyire, mert te is megkapod, bali, úgy döntöttem...

Megnéztük a Némó nyomábant, ott ültünk a leghátsó sorban, Apu, Vivi meg én, előttünk alig lézengtek, a biztonsági őrrel lehettünk vagy tizenöten. Az őr körbenézett, majd mindenkit figyelmeztetett, hogy vigyázzon értékeire (?!).
Igazából jó volt, édes, néha szivszorongató, alapvetően korrekt, persze a halak fogait kivéve, de mondjuk tényleg nem rossz, ahogy a nagy korallzátonyt ábrázolták, nem rossz. A szóviccek meg egyszerűen édesek, jópofák, szellemesek.
Ennek ellenére sokkal frappánsabb volt az a kisfilm, amit előtte levetítettek a szerencsétlen hóemberről.

A legutóbbi bulink jól sikerült. Jó fej volt a közönség, vették a lapot, értették a viccet, fogták a taktust, és Dzsimmy sem ejtette le a szaksziját, mint az előző koncerten, és Mark is elhozta a tompitót a trombitához. Hiába, gyakorlás teszi a mestert... A koncert után El odajött gratulálni, de a foga hegyéről azért odaszúrt egy megjegyzést (nem birta megállni), hogy a cigaretta nem igazán tesz jót a hangomnak: egyre rekedtebb lesz, és már igy is elég dzsenisdzsoplinos volt, de ha igy folytatom, luiamsztrongos lesz nemsokára... Hülyeség, az én mészigréjes hangomnak igazán nem árt az a kis bagó...

1%

A téma érdekes (a nők 82%-a belülre is mentruál, baszki, befelé, a hasüregbe, bele, oda is vérzik, ez megadurva, és ezek 20%-a endometriosisban szenved, vagyis az endometrium eredetű vér és szövet a hasfalra kitapad, és ott a vérlemezke eredtű növekedési faktor hatására elkezd proliferálni, beereződni, önálló életet élni, és ahogy nő, egymáshoz ragaszt szerveket a hasüregben, ami iszonyatos fájdalmakat okoz mozgáskor, megadurva, megadurva, nem is akarok belegondolni)
Az még csak hagyján, hogy még semmi fedezet nincsen az egészre, hogy még kuncsorognia kell ahhoz, hogy az öt-hatból egy évre legyen elég pénz a kinnlétre, hogy azt sem tudja, a belga csákónak mennyi pénze van erre, hogy még a főnököm is jól jönne neki, mert pénzes kapcsolatai vannak...
Mondom, ez még hagyján. Idáig még csak megagagyi az egész szervezés.
Csábítóan hangzik viszont a beígért kenyai konferencia, illetve csak hangzana, ha nem hallanám meg a mondat végét. Hogy a konferencia igazából arról szól, hogy hogyan lehet a bonobókat ilyen kísérletekhez modellként alkalmazni.
Rákérdezek. És igen. Állatmodellen. És igen. Bonobókon.
Hallom, hogy grész nagyot nyel, és érzem, hogy vörösödik a feje, és legszívesebben nagy ívben hányná képen ezt a fazont, akinek a részvéte csak a humanoidokra terjed ki, az az 1% neki semmit nem számít, pedig mórikálva ecseteli, hogy majdnem állatorvos lett, és időnként máig bánja a döntését.
A legdurvább az egészben az, hogy nem találom a szavakat, a helyes sorrendet, a megfelelő hansúlyt, amivel ráébreszthetném, mennyire megalázó az ajánlata, hogy mennyire a pokolba kívánom az egész kutatási tervét, és azzal együtt őt magát is.
Az már csak hab a tortán, hogy mindez (a szombati bombthejazzes bonobo előtt, illetve) a tegnapi JaneGoodallos előadás után esett meg, ahol viddhazaüzenetként azt kaptuk: tégy úgy, ahogy szerinted a leghelyesebb, akkor is, ha szerinted egyedül az nem ér semmit...
Nem, nem arról van szó, hogy minden mindennel összefügg, nem is arról, hogy mindezt talán csak én látom bele, nem. Ez kibaszottul etika, kibaszottul lelkiismeret, kibaszottul mennyitéralelked kérdése.

Ajánlja fel nekünk 1%-át.
A bonobók nemzetközi egyesülete
megnézte egyáltalán valaki, hogy szignifikáns az az 1 kibaszott százalék külömbség?

Macskát fürdeti hálátlan dolog

Szembesülni azzal a hogytehettélvelemilyenszörnyűséget illetve eztsohasembocsátommegneked tekintettel, és közben nem összeesni a röhögéstől meglátva a hatalmas szőr alatt megbújó girnyó kis testet, na az a legdurvább az egészben.

baszkibaszkibaszki nagylevegő baszki
Telefonált Fülöpdoktor, a Krisztu által ajánlott kutatási programnak a magyar koordinátora.
Hétfő délután megyek az állásinterjúra.
Jaj.
Megkérdezte, hogy van-e családom (asszem itt van egy kis előnyöm Virággal szemben), meg hogy tudom-e, hogy ez hat év kemény munka lenne odakinn, igaz ugyan, hogy csak periódusokban lenne odakinn.
Jaj.
és mivan, ha bejön a kréta is???? tutira az lesz, hogy egyiksem vagy mindkettő, ezt annyira látom előre...
egy azonban biztos: erről senkinek nem mondok egy szót sem, amíg tuti nem lesz

Badi édes és vicces egy ember. Az, hogy mindig berakja a denszingsúzt, amikor meglát minket, az pedig tényleg a figyelmesség netovábbja. Mostantól szerdánként a bramendbészes csákóval uralják a csacsacsát, bizony.
A csacsi előtt a jaffában jártunk, zsuzsiéknál, ahol haze mellénk ült le vacsizni. Úgy tűnik, minden évnek, minden télnek megvan a kedvenc helye...

Egy csésze kávé, sütemény, kellemes patinás környezet, jó társaság.
Tegnap este az ogyiból az összes ismerős megjelent főnökük őssejtes előadásán, amire Nusó elcibált. Lerágott csont, elbagatelizált kérdések, üvegasztalon idegesítően hangosan koppanó langyos kakaók, jó kérdésért ajándékkönyv...
nemértemeg elmenni rá. semmi új info, semmi érdekes vita, ráadásul az ifjúduda meg egy taplóparaszt, az apjához képest meg pláne (hogy van az, hogy egy jóképű, értelmes - najó, ez túlontúl kevés - kibaszottul inteligens, értelmes, udvarias, sármos és vicces apámlehetne fickónak ilyen randa és tapló legyen a fia???)
Nusi egész végig rágta a fülem, hogy ugye átmegyünk utána a kisgildébe, úgyhogy utána felkerekedtünk, és elindultunk a kisgilde felé, de előtte megálltunk egy krémesre a jégbüfében (Nusi kezd visszatérni a normális kerékvágásba, most éppen zabál, mint állat). Aztán jött a hidegzuhany: nincs többé kisgilde. Átalakították, kisebb lett a pult, több az ülőhely, és a néni, a kisgildés néni sincs többé. legalábbis ott. ja, és dréhert csapolnak. Elindultunk helyet keresni: extra, nagygilde (ahol szintén nincs már gilde, de hely sem), aztán végülis múzeum. Ahol Nusi megkapta a magáét egy részeg zsebestől: - ...tegnap két ugyanilyen celofánszemű kurvát loptam meg... Vihogva mentünk át a mekibe (mondom, Nusin a zabálás vett most erőt), ahol a kényszeres széktologatóké a világ, és miért ne pont pár perccel a fenti mondat után próbálta meg a Nusi mögé leülő fickó (nem éppen feltűnés nélkül) ellopni a táskáját. Mikor fennhangon szóltam, hogy vigyázzon, a fickó felpattant, megigazította a haját a szemközti tükörben, majd átült egy másik asztalhoz. wow. szép kis este, mondhatom. mondom.

Tegnap moziban voltam apámmal. Meghívott minket a magyarhírlap sasstamás filmjére a zurániába.
Mindig is tudtuk...
Hogy a barbikkal nem veheti fel a a szarkatípus a versenyt. Hogy a barbifajták még a szarkatípusok pasijait is elveszik. Hogy a szarkák helyes, aranyos lányok, és persze mindenki velük szimpatizál, de a barbik seggét stírölik közben, de persze lehülyekurvázzák is rögtön. Hogy ezek a barbik egyébként (vagy ráadásul) jófejek is.
Hogy Kréta kibaszottulszép hely, és hogy jó lenne ott lenni.
miért kell mindig mindent az ember orra alá dörgölve átismételni?

Hétfő este bementem a királyuccai turkálóba, mert megláttam a csiriviri szilveszteri cuccokat a kirakatban. Alig bírtam ki vigyorgás nélkül, ahogy válogattam a sok flitteres és aranyszállal átszőtt finomság között. Bevittem magammal négy olyan polót ill inget, amiket simán megvettem volna első látásra, csak persze nem volt nálam elég pénz, úgyhogy szelektálni kellett próba közben. Melyik tetszik a legjobban, melyik mennyire használt, hova tudom majd felvenni meg persze mivel ... amikor jött a negyedik csoda. Egy ujjatlan garbó, barna alapon rózsaszín rombuszokkal, mindez aranyszállal átszőve. Maga a retro-álom. És ahogy vettem fel, megcsapott az az illat. Vagyis az ő illata. Hogy a picsában lehet egy turkálói kismosott, kitisztított női topnak (ami mellesleg teljesen én vagyok) teljesen pontosan medve-illata? És hogy ne boruljon ki az ember ezen? Persze hazafele úton percenként vettem ki a szatyorból, és fúrtam bele az orromat. Basszamegajegesmedve. Hülyegenya.

Erbé küldte:

ZÁMBÓ JIMMYT UTOLSÓ ÚTJÁRA KÍSÉRŐ HALOTTAS HINTÓ
kifogástalan állapotban eladó. Iá.: 950.000 Ft. Tel.: 06-70-280-5134

Fogtam magam, és updateltem az önéletrajzomat, beleírtam a megjelenés alatt alló review-t, meg a legújabb skilljeimet, és elküldtem annak a srácnak, aki az ogyiba keres embert egy immunológiai állasba 5-6 évre, jó fizuval, egy nemzetközi bizbaszra. Kiváncsian várom a fejleményeket.

Hülyegyerek még csak annyit sem mond, hogy bocs, vagy hogy sajnálom. Egy icipici szorri elég lenne, és nem dühöngenék azért, hogy hiába mentem a péhádé irodába, hogy hiába vártam rá fél órát. (egyébként ez is jellemző, hogy nekem ennyi is elég, hogy kiengeszteljenek... na, ezt is abbahagyjuk) Csak annyit mond, mikor idegesen megkérdezem, hol volt, hogy nem találja a telefonját. És? Attól még odajöhetett volna, nem? Nem, mert még nem fénymásolta le a leadandó papírokat. És mint az előbb kiderült, nem vitte le az anyagot bemutatásra Ágotához, és nem írta meg az absztraktfüzetet sem. Ja. És még csak annyit sem mond, hogy köszi vagy hogy szorricsek.
Asszem most lett belőle elegem, nem fogok én itt jópofizni még egy önző fráterrel, aki természetesnek vesz minden szivességet. Volt nekem pár dolgom mára, nem csak aző pesztrálása, baszki.
LESZÁMOLOK GRÉSSSZEL, VÉGLEGESEN! Le én.

Kutyafalu

Asztakutyamindenit, hogy csúnyábbat ne mondjak.
Ez megadurva flesh volt tegnap este, megadurva, annak ellenére, hogy csak most esett le, hogy a nőt Grace-nek hívják, meg most ugrott be az, amit az öreg gengszter vág a fejéhez a végén (hogy olyan magas erkölcsi szintről néz le az emberekre, amit úgysem ér el egyikük sem, és ezért mindent megbocsájt nekik, pedig azok a dolgok, amiket megbocsájt, a saját magával szemben állított kritériumrendszer szerint megadurvák).
Szóval tegnap láttunk egy filmet arról, hogy Grace mindig csak nyel, tűr minden béklyót, minden megaláztatást, minden emberi gyengeségből fakadó hülyeséget. Khmm.
Jaj, most egy kicsit olyan, mintha csináltam volna egy helybőlelőreszaltót itt belül a fejemben...
Pedig csak egy képet akartam iderakni, meg leírni Dini véleményét (ami szerintem irtó frappáns), miszerint a film egy nem túl tipikus Jézus-történet, aholis Jézus aktuálisan nőnemű, az úristen meg egy maffiózó (na jó, csak gengszter), és amiben a bosszúállás istene megvilágosítja Jézust, hogy a megbocsájtás néha nem megengedhető.

Huhuhúúú
Először, amikor elkezdtem, akkor még háhá, ez könnyű, persze, naná, de a második lecke után elkezdett bedurvulni. De én nem adom fel, engem nehéz csak így betörni! Mit nekem angol nyelvű magyarázat és szótár? (pár percig tart csak, amíg a centr és downtown szavakat megértem, és összerakom egy magyar szóvá...)
Na, ezzel végeztem is. Nem volt azért rossz. de a legtutibb, hogy adott egy egész kis listát arról, hogy a neten hol vannak orosz nyelvtanfolyamok. hmm. ez a jövő, egyem.

Tánya adott egy-egy papírt azokról a nyelviskoláról, ahol tanítanak oroszt. Összesen kettő van ilyen. A Dint (abszolút ismeretlen) meg a Katedra (utálom őket). Háát, nem túl bíztató. Nincs kedvem a totálisan kezdőre jelentkezni, de valami gyorsított tempójú újrakezdő nem ártana. Ami szépen átismételne mindent. Igen, rendszerbe foglalni, átvenni, és aztán usgyi, tovább. Ez a haditerv. De ezért nincs kedvem 50ezret kiadni.
Úgyhogy úgy döntöttem, megkeresem a régi levelek között a Detti által küldött online orosz-leckét, és elkezdem így. A semminél jobb.
Hajrá

Sredi ma egy digicam-mal jelent meg, úgyhogy össznépi mókás fotózkodás van ma itten, kéremszépen. Variációk egy témára: a három grácia, két grácia között a fekete bárány, köpenyben, köpeny nélkül, pipettával a kézben, a desztilláló előtt, Sredi Csillával, Sredi itt, Sredi ott. Mókás dolog ez, bizony.

Na szóval mostan az van, hogy nem otthon köhögök, hanem itt benn, de itt benn már nem is nagyon köhögök. Hát igen, eléggé úgy néz ki, hogy allergiás vagyok Bubókára. Eddig sosem volt hosszú szőrű macskánk, lehet, hogy ez a bibi oka. Vagy csak mostanra lett elege az immunrendszeremnek a kis szőrös idióta öntörvényű lényekből. Pedig irtó édes kis jószág ő, és olyan jó felvenni és hozzábújni ehhez a kis alattomos csöppséghez...
Már pénteken nem voltam olyan szarul, gyorsan találkoztam is Monával, aki teljesen odavolt a kék macskától, de az is kiderült, hogy még jön egyszer karácsony környékén, kár volt már most odaadni az ajándékot, na mindegy. Cserébe a malőrért ittunk forralt bort, amiből már kiforrt minden bor, meg megnéztük a goodbye lenint, ami fogyasztható volt, bár nem egy örökérvényű megafilm, de péntek délutánra pont jó. Aztán Annánál főztünk Verával hármasban, ami vicces volt, aztán jöttek Baliék is (hisztiiiis faaasz, csakazértis:), de ők csak kajáltak, aztán meg megosztva csöndben voltak illetve aludtak. Pedig mi hárman nagyon vicces kedvünkben voltunk, jókat mókáztunk a karácsonyra kért csodákon (nem egy utolsó ajándéklistát írtunk össze a diszkógömb árnyékában: búgócsiga, szőrös lámpa, belül villámló plazmagömb, múlt századi elől kiskerekes, hátul hatalmaskerekes bicikli, ... , a többire nememlékszem.)
Aztán szombaton vásárolni voltunk, vettünk nekem egy nembeázós, partiképes leértékelt viccescipőt, birkaszőrős talpbetétet, meg megvettük kicsiny kis életünk első dvd-lejátszóját. Orion márkájú a kicsike, és irtó helyes. Aztán este jött Spityuék ház(asság)avató bulija, ami nagyon mókás volt, tényleg. A részleteket inkább hagyjuk. Valahogy nem állnak össze egy egésszé...

3 kívánság

csókolom
nekem van egy pontos labdám
pont eltalált
igen, szeretnék kívánni
nem vicces dolog ez a hányingerbe fokozódó, szemetvörösítő köhögés, egyáltalán nem. le lehetne vele állni? és akkor már kérném szépen a fejfájás és a hasgörcsök elmúlasztását is. ja, és a lemerevedett, bármikor begörcsölhető vádlimat is szeretném az eredeti állapotában visszakapni.
köszönöm
nemtom hogy megélem-e a ma esti szénházat. (ez jó, színházat akartam írni, de félrement a kezem, de ez is jó, haha, tudatalatt poénkodom) nem vicces végigszenvedni égő szemekkel és fulladozva kétszer háromnegyed órát. de a jegyek nálam vannak, és ha már egyszer elmegyek a színházba...
MILEGYEN????

Khmm.
Vicces egy hétvége volt. Pénteken belecsöppentünk egy csacsacsás élő buliba, ami nagyon nagyon jó volt. Szombaton hatalmasat kajáltunk és megcsináltunk tizennégy emeletet a japán módszerrel, és közben voltam a tévében is, de hálistennek nem láttam magamat. Ja, és persze megérkezett hozzánk Dr Bubó, aki egy kéthónapos szürkésfehér perzsa kiscica fehér bojttal a füle hegyén, és azért Bubó, mert olyan okos persze, és mert úgy is néz ki. És persze bolhás meg férges is, mint egy a pecsa előtt árult jólnevelt kiscicához illik, de nagyon bájos, nagyon édes, nagyon aktív, és tényleg úgy tud nézni a kis okos szemeivel, hogy az ember menten elolvad...

Vet: Hm. I see. Well I think I may be able to help you. You see ... (he goes over to armchair, puts on spectacles, sits, crosses legs and puts finger tips together)... your cat is suffering from what we Vets haven't found a word for. His condition is typified by total physical inertia, absence of interest in its ambience - what we Vets call environment - failure to respond to the conventional external stimuli - a ball of string, a nice juicy mouse, a bird. To be blunt, your cat is in a rut. It's the old stockbroker syndrome, the suburban fin de siecle ennui, angst, weltschmertz, call it what you will.
Mrs B: Moping.
Vet: In a way, in a way ... hum ... moping, I must remember that. Now, what's to be done? Tell me sir, have you confused your cat recenty?
Mr A: Well we ...
Mrs B: Sh! No.
Vet: Yes ... well I think I can definitely say that your cat badly needs to be confused.
Mrs B: What?
Mr A:Sh! What?
Vet: Confused. To shake it out of its state of complacency. I'm afraid I'm not personally qualified to confuse cats, but I can recommend an extremely good service. Here is their card.
Mrs B: (reading card) Oooh. 'Confuse-a-Cat Limited'.

Here we have the typical, unconfused cat. Note the sleepy expression in his eyes.

Here at Confuse A Cat, our cat confusion experts will go to great lengths to confuse your cat.

A film pereg tovább...

A mai nap is (pedig még csak két óra van, de máris) elég durván alakul. Sőt, ahhoz képest, hogy hogyan kezdődött...
Reggel épphogy kikászálódtam az ágyból, megreggeliztem, kipreparáltam magamat, hogy valami utcakész formát öltsek. (ja igen, már megvan. az egész ott kezdődött, hogy amikor legutóbb valami nagy bevásárló vacakban voltunk, vettünk egy 15dines testszínű nájlonharisnyát, amit másnap jól fel is akartam venni, mert éppen szoknyás kedvemben voltam, az idő is ennek kedvezett, csak éppenséggel a harisnyát magát nem találtam sehol. és csak nem találtam. felforgattam az egész lakást, de nem találtam. még volt arról valami halvány emléknyomom, hogy a hifi közelébe raktam, de így sem lett meg. aztán tegnap átnézegettem a cédéimet, és láss csodát, az alsó cédéről kiderült, hogy az a harisnya. (jótanács: sose vegyél olyan harisnyát, aminek a tokja olyan, mint egy cédétok) na ezen felbuzdulva vettem ma fel az ősz-szoknyát a naracssárga retrockos felsővel.) A villamoson egy majdnem csöves csókot dobott felém, majd a következő kijelentését tette meg olyan hangerővel, hogy a fél vagon ránk nézett: - Aranyos vagy. (Odáig nem jutott, hogy aszittem..., nem.) Elfordultam, próbáltam nem vihogni, amikor is felállt, odajött az ajtóhoz, és megkérdezte, hogy Birkás vagyok-e. Mondtam, hogy nem. Ezt valahogy nem hitte el nekem, és próbálta bizonygatni, hogy de, én abból a bizonyos maléves Birkás-familiából származom, csak még hazudok is. Amikor végigstírölt, és azt mondta: - Jó a lábad is, csak görbe - fogtam magam, és elmentem a másik ajtóig. Ennyi cirkusz mindenkinek betesz
Na, és ez még csak a kezdet.
Beértem, kiakadtam egy fotón (mindegy, nemmondomel, de akkoris, miértvanaz, hogy, úgyláccikcsakénnemkelleksenkineksem?), nekiálltam hívni, mikor jött a telefon: jönnek a tévések, de majd a szemináriumi szobába vigyük őket. Aha. Hát perszehogy a nagydarab operatőr kinézte magának a desztlillálót, az elé ültette be a nagyfőnököt. Az eddig nem lett volna baj, ha éppen nem megy senkinek semmilyen kísérlete, mert hát éppenséggel az ajtó mellett, pont a közlekedőrészre állították be a kamerát. sekisebe. A röpke egy órával meghosszabbított inkubáció után bementem, hogy felrakjam a mintáimat a gélre, amikor az operatőr kitalálta, hogy a KÖPENYBEN lévő főnököm meg én csináljuk valamit. Na ez a valami végülis az lett, hogy kivettem a mintapuffert a fagyasztóból, odavittem a mintákhoz, remegő kézzel kinyitottam az eppendorfokat, belepipettáztam mindegyikbe 5 mikroliter mintapuffert, majd főnököm kezébe adtam, aki megvortexelte őket. (parasztvakítás - mondta vigyorogva S. prof)

Nem, félreértés ne essék, nem lovalom magam bele a helyzetbe. Nem. Csak éppenséggel olyan, olyan, szóval olyan izé ez a helyzet. Na, vagyis nem akárkivel szokott olyan megtörténni, hogy rám gondol, éppen amikor rá gondolok, és ez persze ki is derüljön e-mail, telefon vagy valami hasonló kapcsán. Ez olyan hátonfutkosós vicces érzés, ami azt sejteti, hogy ez nem véletlen, hogy van valami kapocs aközött a két ember között, akik között ez megtörténik. Közöttünk, na. Legyen az csak valami kicsike kis összemosolygás vagy a másik kíváncsi fürkészése, bármi, de valami kis kapcsocska működik. Mint a hátmosós telefon. Pontosan.
Na, ez az. Csak kinyögtem valami értelmeset erről az egészről. Vagy nem?

Ők olyanok nekem, mint ..., mint ..., jaj, ezt nem lehet elmagyarázni. Kezdem akkor az elején.
Életem első abszurd élménye emlékeim szerint Rejtő volt. Az a bizonyos nyelű kés abban a bizonyos hátban, a furcsaruhás ember a vesztegzár alatt levő hotelben... Aztán anyámék elvittek a Kopasz énekesnőre. Na, az aztán kész, az aztán betett nekem, meg a világnak, az biztos. És akkor utána jöttek a gimnazista évek, amikor is a jóöreg emtévé elkezdett olyan finomságokat adni, mint a tvinpix meg a montipájton.
Savanykás, mosolygós, kesernyédes habok az élet rohadó tortáin.
Jó kis kérdés: vajon milyen lennék nélkülük?

Hát, Csiburáska most már kezd egy kicsit pofásabb lenni. Kicsit olyan, mint amilyennek elképzeltem. Még kellenek fotók, meg még kellenek ötletek, hogy miket tegyek még fel, de mostmár asszem hazamegyek. Qrvára elment az idő ezzel a vacakolással, basszus, már fél tíz is elmúlt...

- milyen lett a chapatti? :)
- zsirprofi, de azt hiszem a ghee-profi illene ra a legjobban, bar az nem annyira frappans... :)
szoval jo lett, es veletlenul pont teljes kiorlesu lisztet vettunk hozza, bar rozsliszt volt a lelkem, de igy csak meg szebbek lettek a kis chapatik, olyan kis edesen barnak sotet pettyekkel - mondtak is a tobbiek, hogy ez aztan lepeny a talpan. (oke, abbahagytam. engem is faraszt)
de volt meg mindenfele finomsag, koztuk enyhen csipos csirke-curry, paradicsomos csicseriborso-curry, tojas-curry, meg persze fuszeres bashmati rizs. minden irto finom lett (na jo, a tojas-curry nem lett tokeletes, mert mar keves volt a ghee, es a fuszerek nem rotyogtak eleget benne, igy egy kicsit darabos izu lett, de ezt senki mas nem vette eszre, csak az egyik `kukta` meg en), egy fel ora alatt minden el is fogyott. jo, voltunk ra tizenketten...
csinaltunk meg olyan fincsi kis tejes-tesztas-gyumolcsos edesseget, es ugy emlekszem, az volt az utolso csepp, amivel beloptam magam az ehes tobbiek szivebe.
de a legjobb resze akkor is a fozocskezes volt, a kihivas, a feladat-megoldas, en azt elvezem a legjobban, hogy latom, hogyan alakul, milyen szine lesz vegulis, es amikor mar bele lehet kostolni, es kiderul, hogy irtozatosan finom, jaj, az a legszebb. egyszer csinaltunk tavaszi tekercset, az meg plana nagyon vicces dolog, ahogy az ember beaztatja a rizslisztbol keszult lapocskakat es aztan megprobalja belebohockodni a tolteleket...
meg jo, hogy most kajaltam:)
- ha humorod fűszeres-currys,
vigyorog a baráti curr ys!
+ a chapatival is tudok ilyet! :D

Kontroll

- Volt-e olyan állomás, vagy alagút, amely valamilyen szempontból számodra különös jelentőséggel bírt?
- Hát a legérdekesebb helyszínek azok voltak, ahová civilként nem jutsz el. Az utasok csak a töredékét, a jéghegy csúcsát látják nap, mint nap a metróból. Ezer kilométernyi szellőzőakna, alagút van lent. Ezeknek egy része a polgárvédelemhez tartozik, mivel óvóhely. Például voltak olyan helységek, amiket atomtámadás esetére terveztek, oda egy méter vastag kapukon keresztül lehetett bejutni. Az elég ijesztő volt.
- És az ellenőrzések mennyire voltak eltervezve?
- Az ellenőrzésekben sok improvizáció volt. Inkább valósághű, dokumentumos jelleget akartunk adni a jelenetnek, ezért vállamra vettem a kamerát és próbáltam követni az eseményeket, amik hol veszekedésbe, hol szaladgálásba csaptak át. Ott bármi megtörténhetett.

A kemény meccs

Chad Rahman (left), the 2002 CIEH-FSA Curry Chef of the Year, will be defending his title against this year's 7 regional winners. The final of the 2003 National Curry Chef Competition will be held at the BBC Good Food Show at the NEC Birmingham on 26th November. David Smith will be there reporting for The Curry House so watch this space for the result if you can't get there yourself.

Az ablakon túl, avagy mi történik az F-épület előtt

Van egy kopasz fickó az udvaron, innen a szobából pont rálátok, akinek az egésznapos elfoglaltsága az, hogy egy konténer mellett álldogálva egy széklábbal kitörögeti az éppen soron következő leszerelt ajtó vagy ablak üvegeit. Most éppen egy Hofiszerű melós-figura áll mellette, zsebretett kézzel kíséri figyelemmel a szakmunkát. Hát, mitmongyak, amikor a karmesterszakosok gyakoroltak, az jobban feldobott.

Hohohó!
Már tökre aszittem, elsumákolták a dolgot, de nem, ma megérkezett a sigmás zsebrádióm, ami piros és átlátszó, látni benne a fogaskerekeket, van hozzá fülhallgató, van rajta három gomb, meg egy kislámpa, ami tökjól világít.
Aszta, deszupi!

Na, holnap megint osztálytalálkozó lesz. Derkovicsos. Vicces, mert alig egy hete futottam össze Fanni anyukájával, aki felismert ugyan, de nem tudott hova rakni, úgyhogy bemutatkoztam neki, aztán elmesélte, hogy előző szombaton anyós lett. Vagyis Fanni férjhez ment. Az a jó, hogy rájuk legalább kíváncsi vagyok.

Tegnap este Eszter mondott egyedül igent főnökünk sörmeghívására, aztán én is rábólintottam, elvégre mégsem hagyhatom cserben a bajtársamat, nem? De aztán minden ellenkező elvárás ellenére irtó viccesre sikeredett a sörparti így hármasban, nagyon emberire, közvetlenre, én nagyon jól éreztem magam.
Van ilyen is.

Vivi első lett élete első rajzversenyén. Igaz, hogy csak a másodikosok között, és 'csak' a kerületben, de ez azt jelenti, hogy ő megy a budapesti döntőre. Elvitték őket valami múzeumba, ahol egy vadmacskát kellett lerajzolniuk. :) Ez azért vicces, mert Vivi képeinek fele macskarajz, másik felén kutya van, a harmadikon pedig ilyen pikacsuszerű izék, szóval van egy kis gyakorlata a macskák lerajzolásásban. Hát igen, aki már nyolcévesen tapasztalt róka...

Na, tiszta retro-napom van.
Ez volt az a kép, amit hetedikes koromban kiválasztottam a Nemzeti Galériából, hogy ezt fogom a budapesti művészettörténeti versenyen a zsűri előtt elemezni. Paizs Goebel Jenő: Aranykor: Önarckép galambokkal Imádtam ezt a képet rágcsálni, nézegetni, aztán már egy kicsit meguntam, és azóta nem láttam. Mekkora színei vannak már, nem?

Meglep, de korántsem bánom, sőt, irtózatosan pozitív dolog, hogy nem akasztott ki a tegnap este. Sőt. Még csak egy icipicit sem volt szívszorongató, ahogy tegnap este a jaffában összefutottunk Genyával. Mit futottunk? Igazából ő is ült egy asztalnál, mi meg egy másiknál. És? És semmi. És ez jó. Ez nagyon jó.
Az már más kérdés, hogy Bali ki van akadva, totálisan, úgy anblokk. Recharge battery kéne. De hogy hogyan, azt neki kéne tudnia. Kéne.

Másnap

Nekem kiflis gyermekkorom volt. Asszem zsömlét csak nagyritkán ettem, majdnem mindig kifli volt a menü. Emlékszem, Anitával mindig a padba dugtuk el a friss kifliket (lehettünk vagy hét-nyolc évesek), hogy jól kiszárítsuk, és másnap vagy harmadnap úgy rágcsáltuk a kőkemény pékterméket, mintha csak mi tudnánk, mi a tuti. És asszem arra is rájöttünk (de az is lehet, hogy ez már csak egyedül az én találmányom), hogy a másnapos kiflit lehet a legjobban meghámozni, legombolyítani, kiteríteni, szétszedni, mint a kakaós csigát.
Na ez az élmény köszönt rám ma reggel, feledtetve azt a frusztrációt, hogy csak két üres másnapos kiflim van a teához. De a pékségből vannak, ezért legombolyíthatók. :)

- Te, neked nem olyan a Satchmo zenéje, mint egy születésnap vagy egy jó cselekedet?

Már senki sem mert Johnnynak hangszert kölcsönadni, mert vagy elveszti, vagy rögtön tönkreteszi. Bordeaux-ban elvesztette Louis Rolling szaxiját, azt a szaxit pedig, amit Dédétől kapott az angliai turnéra, három darabba törte, összevissza verte, taposta. Ki tudja, hány hangszert vesztett már el, tört össze vagy tett zálogba. És mindegyiken úgy játszott, ahogy szerintem csak egy isten tud altszaxizni, feltéve, ha már lemondott a lantról és a fuvoláról.
J. C. Az üldöző
EZ AZ

Ez több szempontból is egy irtózatosan vicces könyv. Egyrészt tudománytörténeti kuriózum (Oparin csinálta a legelsőként a lombikba berakunk őslégköri vegyületeket, szórunk rájuk egy kis villámot, majd megnézzük mi "sül ki" belőle kísérleteket. Hát éppenséggel egyszerű szerves vegyületek sültek ki. Hoppá, ugye?), másrészt a lektor történetesen a mi intézetünk egyik tébláboló nyugdíjasa, aki éppen tegnap tette nekem a szépet, és faggatott, milyen fickó az, aki így megszépített engem...
Hát igen. Igen kicsi a világ. Ilyen kicsi, ni, most mutatom.

Mondhatnám azt is, hogy tipikus.
Tegnap este végülis 8 előtt sikerült eljutni a keletihez, a csomaglelőhelyre, persze közben a hetesen elkapott egy kaller, adott csekket is, rendesen, nem volt fogékony a feledékeny-kislány szitura, nem akart meghatódni sehogysem, a postán meg sikeresen találtam ugyan egy olyan ablakot, ahol nem álltak huszonnyolcan, de a könyvem sem volt ott. Merthát arra a hülye cetlire is rá van írva, hogy hársfaucca, csak el kéne olvasni, vagy mi, nem pedig rutinból a keletihez bumlizni... Hársfaucca pedig hatkor zár, mint egy rendes, jólnevelt postafiók, úgyhogy ma reggeli program lett az irodalom puffogós zacsiból és barnapapírból való kiszabadítása, némi nemű ellenérték és személyazonosság-igazolás fejében.

Ez olyan tipikusan Mikis, nem?
nekem a 120-as rajtszamu "az elso ember aki keresztropit rakott" cimu tetszik, es nem azert mert en vagyok rajta hanem mert jol adja vissza az est hangulatat. mit vissza!? visszább! :)

Olyan nemistudom kedvem van. Mesélnék is, meg nem is, fáradt is vagyok, meg nem is... Olyan most a kedvem, hogyha most valaki felkapna, és elcibálna valahova, tutira jól érezném magam. De egyedül most semmihez sincs kedvem. Semmihez.
Hohohó. Csak most jut eszembe, hogy megjött a Cortázar könyvem, csak el kell mennem érte a Keletihez. Na, céltudat rendben, esti program rendben, már csak azt a fél órát kell tűkön ülve kivárni, amig lemegy a transzfer, és berakom a blottot a blokkolóba. Az elsődleges ellenanyagot most már tutira csak holnap rakom rá. Tutira.

Mike Leigh: NAKED
Ott a pont, Vinetu, de rosszul emlékeztél, nem feketefehér, csak sötét.
De azért ott a pont.

Lilja 4ever

Pénteken megnéztük Verával és Andival. Andi azt hitte, hogy ez egy romantikus film. Aztán meg hogy a végén felébred a lány, és minden jóra fordul.
- Az nem egy szomorú film? - kérdezte Ervin.
De. Az. Vagyis inkább kiábrándítóan keserű, képet a pisibe döngölő. De mindemellett sajnos nagyon mindennapi, és nagyon igaztörténet. Kurvajól megfilmesítve.

Most hiányzik csak igazán. Most, hogy megyünk le az Őrségbe, és ő nem jön. Tegnap hasitott belém, hogy hol mindenhol jártunk együtt, mennyi minden hülyeséget bevállaltunk, hogy mennyit röhögtünk egymáson, magunkon, mindenen... Fel is hivtam rögtön, őt legalább fel lehet hivni. Ő csak pár száz kilométerrel van arrébb, őt meg is lehet olcsón látogatni, ő is jön időnként (még), csak éppenséggel ez nemugyanaz. Ez nem olyan, mint amikor elmentünk túzokfészket őrizni, és a keleti főcsatornában kellett fürdenünk, és az általánosiskolás kisfiúk beégettek madarakból, és amikor Mona két májkrémkonzervvel tágitotta a fürdőrhuháját. Vagy amikor darvakat számoltunk, és a természetvédelmi őr háza olyan hideg volt, hogy sapkában-sálban járkáltunk a szobában, és amikor Mona kiment a wc-re, sikoltozva jött vissza, aztán kiderült, hogy csak a tükörképére hitte azt, hogy betörő. Vagy amikor lementünk Ócsára, és szedegettük ki naphosszat a pipiket (ő igy hivja őket) a hálóból. Vagy amikor lementünk a Balatonra, és annyira jónők voltunk, hogy a kempinges elengedte nekünk a szállásdijat. Vagy amikor lementünk a Tiszára, a Timp házába, és ott volt a Bonca meg a Csoki is, meg a Robi, jézusom, az a Robi, aki sikitozva futott ki az ártéri erdőből, mert attól félt, hogy a hozzáérő ágakról bogarak meg mindenféle gonosz dolgok kerülnek rá, amiktől beteg lesz. Vagy amkior lementünk az Ágiékkal az Őrségbe, és beleestem azon az április eleji estén a jéghideg megáradt patakba, és ők először tágra nyilt szemekkel aggódtak, aztán kipukkant belőlük a nevetés, és aztán úgy mentünk vissza a faluba, hogy én két pokrócba voltam bebugyolálva, a ruhámat Ágiék hozták ketten egy vastag faágra kiteritve, Mona meg a menet elején egy aznap este talált szarvas alsó állkapcsot cipelt. Vagy amikor eltévedtünk október közepén, sötétedés előtt nem sokkal, Ipolytarnóc és nemtom mi között félúton, aztán a vadcsapást követve kijutottunk egy legelőre, ahol találtunk szénát, meg vadászlest, ahol majd elalhatunk, és ahol Mona menet közben a saját lélegzésére azt hitte, hogy kutyaugatás valahonnan messziről, de aztán mindig kiderült, hogy nem, mégsincs közelben a falu, de aztán valahogy egyszercsak megjelent előttünk az a zöld jelzés, ami egy órával azelőtt eltűnt, és mi boldogan, bár egy kicsit megázva trappoltunk be a buszmegállóval szemközti kocsmába. Vagy amikor a timpesekkel voltunk a Zemplénben... vagy amikor... és akkor még az egynapos kirándulásokat nem is meséltem...
sem a szilvesztereket, sem azt a sok mindent még, amit itt Pesten műveltünk...
mi

It's such a perfect day...

Ma reggel, ahogy felkeltem és kiadtam a padláskulcsot a mestereknek, tudtam, hogy akkor fogják majd visszaadni, amikor éppen fürdök, amikor hajat mosok. Bármikor is legyen az. Bármit csinálhatok előtte vagy utána, bármilyen sorrendben, pontosan akkor fognak csöngetni, amikor senki nincs már otthon, csak én, én pedig ülök a kádban, folyik rám a víz, és a hajam csupa hab. És lőn. Persze, a helyzet nem volt tökéletes, ugyanis már a balzsamnál tartottam, az pedig ugye nem annyira habos, mint a sampon, könnyebb lemosni, gyorsabban pattanhat ki az ember a kádból, erőltethet csuromvizes testére egy köpenyt, tekerhet a hajára egy törölközőt, és rohanhat ki az ajtóhoz, hátha még ott vannak. Emberünk már nem volt ott, de a lépcsőházból visszafordult, és megmutatta, hova rakta a kulcsot.
Aztán amikor jöttem befele, rájöttem, hogy régen voltam ilyen kipihent, ilyen nemálmos, ilyen nemfáradt. És ez jó érzés. De tényleg. Mármint ilyennek lenni.
Aztán rájöttem arra is (ez is útközben történt), hogy miért is szeretem a gombákat - a világ legcsalafintább és legsokfélébb lényeit. És ez is jóérzéssel töltött el. (nemmondomel most, túl hosszú lenne)
Aztán meg itt benn leültem, összeraktam a fejemben meg a gépen azt a három kísérletet, amit kellett ma csinálnom, kiszámoltam a hozzávalókat, gyártottam helyes kis táblázatokat, meg jegyzőkönyveket (már nagyon profi vagyok), Katával megittunk egy kapucsinót, aztán szépen beosztottam az időmet: ezt a kísérletet kezdem el, közben megöntöm a gélt hozzá, aztán elkezdem a másikat, amíg az inkubálódik, addig felviszem az előzőt a gélre, aztán jöhet a harmadik kísérlet, ami innentől ugyanúgy megy, mint a kettes, csak ugye neki nem kellett előinkubáció, és akkor most jöhet az ehhez a kettőhöz való gél, és most akkor megforraljuk a mintákat, és most felvisszük, közben ránézni az elsőre, ami kinn fut a hidegszobában, merthát natív a lelkem...
És ez megy egész nap, és megy, mint a karikacsapás, minden a helyén, minden időben, úgy, ahogy a nagykönyben le van írva.
IGEN
Ilyen is tudok lenni, ha össze vagyok szedve.

Chapatit is fogunk sütni, bizony, jövő héten Veránál, amikoris sort kerítünk végre a Főzzünk valami indiait című estre. Jaj, már alig várom...

Na, intézkedtem. Most már a két onlájn és a szemközti offlájn antikváriumban is mutató- és középujjat összeszorítva megígérték, hogy szólnak, ha bejön a könyvem. A második kötet. Merthogy az antikváriumokban is hiánycikk. És az olcsóésszarkönyveket kiárusítok boltokban is. Micsoda egy világ! De persze nem jöttem ám vissza üres kézzel, nem ám. hülyeliba, nembírtadki???? Megvettem a Titán szirénjeit (Vonnegut) - már a háromnegyedéig eljutottam, amikor vissza kellett adni, szemét dolog ez, egy ilyen könyvnél meg pláne - meg Cortázartól a Bestáriumot. Ezt asszem tovább fogom ajándékozni valakinek, mert az Antikváriumban megrendeltem egy Cortázar 'összest', amiben ez is benne van. Na mindegy.

Önkísérlet

Hát ismételten bebizonyítottam, hogy nem bírja a bélrendszerem a tejet és a közvetlen, tejállagú izesített tejtermékeket (kivételt képez a forró kakaó és a kapucsinó, na meg a tejeskávé. de azokban forralva van a tejnek nevezett ipari váladék). Tipikus, hogy aszittem, valami félliteres pudingról beszél Kata, hogy majd abból hoz nekem vaníliásat meg csokisat, de úgy tűnik ez valami ízesített tejital, merthogy folyik, nem olyan pudingos. Pedig én azokat szeretem. Ezeket meg nem bírom. Én hülye megittam a vaníliásat, pedig sejtettem, hogy baj lesz, meg én az egész fél litert, és most aztán itt ülök, és mocorog a belem, lassan elkezd hangoskodni, kiabálni, sikítani... jaj nekem. puffadok. segítség!

Mindenhol (najó, eddig három helyen jártam, de akkoris) hiánycikk a vendéglő a világ végén. Így hát kénytelen vagyok a Krisztutól kölcsönkapott testbeszédet olvasni. Nem mondom, ez sem semmi. De annyira jó lenne folytatni az útikalauzt. pl, hogy ilyeneket tudjon meg az ember...

Na, kéremszépen, hát ez volt tegnap a kultiban. Először aszittem, hogy nincs hozzá gyomrom, sem humorérzékem (fél kilencig szarakodtam itt benn, kinek lett volna ezek után humorérzéke), de aztán amikor a fickó beleszart az ekszikkátorba, és az a lecsapolt izzadtságától meg egy kis melegítéstől (na jó, kellett hozzá egy kis hókusz-pókusz is) arannyá változott, kifakadt belőlem a röhögés, nem bírtam tovább komolyan venni, sem kiakadni rajta többet. Így elég élvezetessé vált a film elkövetkezendő másfél órája :)
Na jó, azért többet nem nézném meg, az biztos.
Aztán meg Balival beültünk (csakazértis, nemérdekelkimitgondol, basszátokmeg egyébkéntis) a jaffába forraltborozni meg zenére lábat lóbálni. Mert ott a legjobb a városban a forraltbor (forró, bor van benne jó sok, és pontjó a fűszerek aránya), meg mert ott dolgozik a világ legaranyosabb pincérlánya, és mert Haze jó gyerek, kedves zenét játszik. És jó volt.

Szia Dunce anyuka...
...Egy hettel ezelott ment el az Eszter, itt volt kb 10 napot. Iszonyu jo volt, sokat kocsmaztunk utazgattunk stb stb es foleg vegre egyutt voltunk. Sajnos azonban nem tudom, h karacsony elott lathatom-e meg, es az sem biztos (habar jo eselyei vannak) hogy kijohet a Melinda munkajat folytani... Mindenesetre mi nagyon szeretnenk... Tehat ez igy eleg gazos egy helyzet... jol kitalaltuk ezt magunknak.. :((( mit szolsz hozza egyebkent?? ...
Na. Most mennem kell, meg van egy kis melo, aztan megyek haza. Kezdek kikeszulni a sok munkatol.. :(
Irjal Te is, sokat, hogy hogy mennek a dolgok benn, meg kinn meg egyatalan.. :)
Udv,
Erbe apuka
Ma valahogy egész nap az az érzés bújkált bennem, hogy este a kultiban meglepetésszerűen megjelenik Eszti meg a Boross. Hogy mennyire örülnék nekik. Nekik így kettőjüknek.
Aztán jött egy levél tőle, és rájöttem, hogy így hirtelenjében nincs mit mesélnem neki. Annyi mindent kihagytunk, annyi mindent nem beszéltünk meg, és ez így annyira rossz. Nagyon.
Most a könnyeimet morzsolom, ne kérdezd miért, és várom, hogy végre lefusson az a fránya natív gél, hogy aztán megmérjem a fluoreszcenciáját, aztán meg megfessem, aztán irány a kulti.

Sárga erdő, fotó, pszihodráma, sárga erdő, fotó, meredek sárga út, domboldalról repülőtér-nézegetés, süti, ropi, Tarkan, és mellette saját, kézzel készített Catan. Igen, ez volt most ez a hétvége.
Jajaja, csak most jut eszembe, hát perszehogy a vadiúj polár kipróbálásra került. Kifordítva-befordítva. Mindenhogyan irtózatosan meleg. Olyan jó pihe-könnyű pihe-puha melegség van benne, ami, ha becsukod a szemed, elringat, körülvesz, magábazár. És szép is. Meleg , puha, könnyű, és szép. Mint egy cica... - tele van a város vászka-plakátokkal. ajjj.

Medve gyáva. Embertelenül gyáva. És inkorrekt.
Palack sikeresen bezárva.

Azt írták, hogy Praliné, Praline, Pralinka. Meg azt is, hogy réz árnyalatú világosbarna. Meg, mindenekfelett, hogy egyenletesen kenjük szét. Na, hát ezek közül egyik sem jött be. Ahol megfogta, ott megfoghatatlan vörös, ahol nem, ott olyan, mint eddig.

...Végtelen mínusz egy - lelkendezett a komputer. - A Valószínűtlenségi összeg ezzel teljes. ... Az Arany Szív csöndesen suhant át az űr egén, ezúttal a hagyományos fotonhajtóművet használva. Négyfős személyzete meglehetősen feszélyezetten vette tudomásul, hogy nem saját akaratuk s még csak nem is a véletlenek összjátéka hozta össze őket, hanem a fizika valamely különleges perverziója - mintha csak az emberi kapcsolatok is azoknak a törvényeknek engedelmeskednének, amelyek az atomok és molekulák kapcsolatait megszabják.

Kikapcsolom, kikapcsolom, kikapcsolom az idegrendszerem. Irtó jó újra átélni ezeket a kalamajkákat, valótlan, eszement űrzűröket a Mohó Poloskapattintó Fenevadakkal és a gonosz versolvasó Vogonokkal. :) Igen, végre most már csak az enyém, nem másnak vettem ajándékba, nem kölcsönkaptam, az egész az enyém, négy kötet az ötből, sajna a második éppen hiánycikk volt a boltban, de megszerzem, meg én, ha addig élek is. Addig is törölközőt a vállra...

Szemét banda. Csak ma küldték az ösztöndíjat. Már megint irtózatosan nullán voltam. Sőt. A pénz megérkezését sikerült megünnepelnem egy narancssárga tisza polár megvásárlásával.
hülyehülyehülye, nem azt beszéltük meg, hogy novemberben és decemberben spórolunk????
de. csak olyan régóta vágytam már egy naracssárga polárra. de tényleg. és nem is volt annyira drága, mint a külföldi márkás polárok. és a másik oldala meg vízhatlan, és ki is lehet fordítani, szóval polár és esőkabát egyben. tu-in-van. van-tu.

A tegnapi nap nem a munka jegyében telt. Nem ám.
Koradélután találkoztam Monával, akivel aztán nem moziztunk, mert rosszul lett az intruderben, és késett. Ittunk egy fantát, dumáltunk, aztán elkísértem az Örsig.
Aztán jött az eső. És az álomkór. Konkrétan leterített, muszáj volt hazamennem és aludnom pár órát. Aztán Zsófival meg Gáborral megnéztük a kiskakas tavalyi angol bestofját, ami irtózatosan vicces volt. Na jó, nem mindegyik, mondjuk az első jó volt (Dick), aztán a második inkább édes, mint jó (Ear meets foot), a homokórás meg elgondolkodtató (Hourglass),
de a Hill farm volt egyértelműen a legeslegviccesebb.
Utána rohantam át Bébéhez a Hősök terére, a Műcsarnokba, ahol Lafuente zenélt két gyerkőccel. Mókás volt, főként amikor valamelyik pici berakta a Bakermant :)

ilyeneket találtam. jók.

esz-kéj-i-i-dáblejú-áj-ef-ef ismétli itt a benti hangfal, ami azt jelenti, hogy a következő számra ugrálni fogok (SPIDER), vagy legalábbis intenzíven mocorogni a széken, mint a férgeskutya a szőnyegen, csak én a fejemet is ingatom közben és néha a kezemmel is kalimpálok mindenfélét.
ritmusra nehéz gépelni, főleg, ha gyors az a ritmus...

Egy dobozossör és egy óriás túrórudi.
Ezt kaptam Szucitól a Jurkat sejtekért cserébe.
Hát nem édes?

Tükröm, tükröm...

Életjel 3

aki nem keresi a bajt ...
kellett nekem pont a jaffát kiválasztani?

Életjel 2

Telefoncsörgés. Anyám el, felveszi a telefont. - Igen, máris adom - mondja, és nyújtja a kagylót.
- Halló, tessék.
- ???
- Halló, nem hallom, ki beszél?
- Detti vagyok.
... (röpke fél óra)

Életjel

Hali!
Hát igazad van tényleg eltűntem. A munka hőse szerepében tetszelgek. Ezer konferencia, cikk, kollaboráció, már egy kicsit kezdem unni. Azt nem tudom, hogy mondtam-e már, hogy a kis versenygépemet megdurrantották az egyetem elől, így egy fék nélküli kölcsön MZ-vel döngetek.
Szóval egy igazi lúzer kezdek lenni! De legalább a kedvem jó.
Sajnos a focipálya némi fűtani hiányosságban és vakondtúrás overexpresszióban szenved. Remélem tavasszal majd végre gatyába rázzuk!
Üdv: Szucimama

Kavarognak, kergetik egymást, és mindegyiknek akkora súlya van, mindegyik olyan nehéz, csoda, hogy ilyen fürgén kergetőznek. Irtó érdekes, ha képes az ember őket kívülről szemlélni, hogy ezek a gondolatok, emlékek, döntések, okozatok, konklúziók súlya nem is az ember fejét nyomja, pedig hát ott születnek meg, hanem rátelepszik a bordákra, mintegy egyre szorosabb fűzővé állva össze.
Kicsi vagyok, éhes vagyok, fázok.
Egyre kisebb.

Holnap délután ráérsz megnézni velem azt az NDKs filmet? Ma este érkezem, péntek délelőttig vagyok.
Persze, majd úgy intézem. Nézek mozit, és hívlak.
Ügyes lány vagy, ezt szeretem benned. Várom hívásod.
Ahhoz képest, hogy pénteken még mentők vitték be a kórházba, ma felutazik több, mint 200 km-et egy akkora hassal. Nem vagy semmi, öreglány :)

Sredi

Bombay éghajlata olyan egészségtelen, hogy lakosai máshol laknak.

Amik kiakasztanak 1. rész - Felelősség avagy a kisherceg dilemmája

Valamit valamiért.
Felelősség egy másik emberért. Több másik emberért. Barátokért. Családtagokért.
Ott van Vivi, akivel (ez tényleg észveszejtő) csak nekem jut eszembe verseket meg meséket olvasni (egy mondat vagy versszak a tiéd, egy az enyém), beszéltetni, meséltetni. Vivi, aki másodikosként bekerült az iskolai rajzkörbe. Vivi, akinek másodszor volt idén nyáron fényképezőgép a kezében, és olyan képeket csinált Móni kislányairól, hogy eldobtam az agyamat (nyolc évesen ilyen porték, megadurva). Vivi, aki most már nem bújik be a szekrénybe, ha idegen jön.
Ott van aztán apám, aki tavaly karácsonykor a kezembe adta nagyanyám pötyögős írógéppel írt 44-45-ös visszaemlékezéseit, a gettót, a menekülést, nagyapám heroinista életét, majd öngyilkosságát. Apám, aki nem sokkal előtte kijelentette, hogy igazából sokat gondolkodott nagyapám megoldásán, és igazából sokszor kedve lenne követni őt. Apám, aki annyit csalódott az emberekben, hogy igazából nincs senki, akivel beszélgetni tudna, mert tudja, senkit nem érdekel az, amit mond, és igazából így már őt sem érdekli az, amiről a másik beszél. Apám, akivel nagyokat tudunk hallgatni, nagyokat tudunk enni, nagyokat tudunk utazni, nagyokat tudunk boxolni, nagyokat tudtunk és talán még mindig tudunk nevetni, és tudjuk élvezni a semmi csöndjét, a magányt, a könyv vagy az újság ízét, az ezeréves templomromot, a várudvarból ránkköszönő harsonásokat, az utat, a sebességet, szacsmót és a zokogó trombitáját, a ligetben csillogó hajnali párát...

Nem vagyok egyedül.

Ez most egy ilyen labilis időszak.
...érzem, hogy nemsokára összeszedem magam. csak azt már senki nem győzi kivárni...
...En is bekattantam a mult heten. Neha kijon a kisordog. Mi a hazszamod? Na, megyek, mint a meri popinsz. Nem is vagyok normalis. Eva, vigyazz a mackodra. Ha jofiu, ne legy kegyetlen hozza...

Na, végülis a tegnap este egész jól alakult, hisztisliba énem kicsit lenyugodott, bár izgult azért, amikor ... de ezt majd később. Szóval Nusival megnéztük a Charlie Parkeres előadást, ami nekem iszonyatosan tetszett, főleg a Cortázár részlet, az istennel, aki nem tudott szaxofonozni. Azt a könyvet meg kell szereznem. Muszáj. De az Esterházy-idézet is irtózatosan jó volt. Frappáns, városimádó, őszinte. Jaj, nagyon tetszett. (mint az imént kiderült, főnököm ezalatt magával Esterházyval vacsorázott :) Egyébként voltunk vagy huszan a harmincfős teremben, szóval majdnem teltház volt :) Hazafelemenet gondoltam egyet, ha már az andrásiúton vagyok, benézek az aradiba, odaállok az ajtóba, odanyomom az orrom az üveghez, miközben azt kopogom: MEGLEPETÉS. De csiburáska, úgy tűnik, egy igen kicsiny állat, medve nem hallotta a kopogását, így aztán csibu egyre lohadó mosollyal próbált hol kopogni, hol telefonálni, míg az a bizonyos bozontos ki nem bújt az irodájából. Így aztán, végülis, a meglepetéskommandó sikeresnek bizonyult (we worked hard :)

Karácsonyi ajándék-lista

Szeretnék egy mindentlátó-szemüveget (bármikor fel- és levehetőt), amivel belelátnék mindenkinek (akire csak kíváncsi vagyok) a szívébe meg a fejébe, hogy tudjam mit érez, mit gondol. És persze kérném szépen hozzá az empátia-szatyrot, és a türelem-kosarat is, hogy beleférjen mindaz, amit látok.

Pi
From: FabianMarconi (fmarconi@mit.edu)
Organization: MIT Media Lab
Date: Thu, 26 Mar 1998 07:54:46 -0500
>> Does anyone know anything about Maximillian Cohen?

Ah, yes. Max Cohen is a real living legend in computer science, the renegade number theory genius who dropped out of Columbia ten years ago and has built a big homemade supercomputer in his apartment in NY Chinatown. His mission is to predict movements in the NY Stock Exchange. Cohen believes that any system complex enough to be "chaos" must have a natural order within it, and that this order can be cracked by number theory. I've heard he is getting close. His senior thesis, in which he proposed the idea, was published by Horizon and became a sort of collector's item and running joke among Wall Street types. But last year, a stockbroker at Lancet-Percy somehow got hold of some of Cohen's stock picks and played the market with them...just before the big Asian downturn last year. Butterfly effect? You decide. Cohen is also supposed to be a migraine sufferer, and very shy. Somepeople say he is really crazy. I guess time will tell if he's a genius or just another obsessed dropout.
If anyone knows more about Max Cohen or his work, tho, please let me know.

Gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítményeim ma a következők:
- forró csoki
- a pontjó arányban összekevert kávé, tejpor, cukor (nescafé 3in1)
- Kata spentótos palacsintája rántottával és juhsajttal töltve
- Koop és LemonJelly, mindenek felett

Tarts ki, este már jó lesz.
20:30 Idézetek Julio Cortázar és Esterházy Péter írásaiból Charlie Parker zenéjével.
Zene: Balázs Mátyás - fuvola, Bencze Gábor - bőgő, Ormay Csaba - gitár
Próza: Varga Tamás

...van amit nem gyógyít meg az idő sem, de kezeli minden nap...
visszavonom. nem volt kár. csak most nehéz, nekem most nagyon nehéz.
de majd csak lesz valahogy.
te csak ne robbants fel mindent magad körül, csak mert szar napod volt!
türelmetlen vagyok, és mohó.
és jókedv-függő, piszkosul.
Keep on walk by
To a brighter day a better day
Keep on walk by
The sun reheals my soul

Vasárnap

Fájok. Megint. Piszkosul. Padló.
Olyan ez az egész, mintha belül be lennék drótozva. Sok-sok elvarratlan, leszigeteletlen drót gabalyog idebenn, és hogy ne szúrjanak, sikerült találnom egy olyan pozíciót, hogy a lelkem összekuporodva, lábakat átkulcsolva éppen elfér, nem ér hozzá egyik dróthoz sem. Hát igen, csak ha megmozdul, rögtön belémered néhány. És a drótot kitépni is irtózatosan fáj.
Kár volt megmozdulni...
Nem, ez nem kényelmi szempont. A kényelmetlen és a majd belegebedek között azért van egy pár fokozat.
Tudom, hogy mivel magamból indulok ki, iszonyat sokat várok el mindenkitől, hátmég... Kibaszott elvárások. Hogy utálom őket, ha velem szemben támasztják őket. Próbálom az enyéimet lenyomni, visszatuszkolni, és elég lenne a másik részéről egy apró gesztus, hogy ott is maradjanak, de...
Olyan most, mintha a tipikusszingli kultúrdzsanki, aki már egy ideje teljesen jól elvan magával és a palackból kiengedett, iszonyatosan szeretetéhes és a másikhoz túlzottan ragaszkodó énem nekifutásból összecsattant volna, és most még nem ért ki a mentő a helyszínre...

Szombat

Honnan kerültek elő ezek az irtózatosan gyönyörű sárgászöld színek? Hol voltak eddig? Vagy csak itt, a kutyadöglesztőnél ilyen varázslatos az erdő? Csak itt ilyen méregzöldek a mohák, hihetetlen világoskékes-zöldek a zuzmók, rozsdássárgás az avar és eszement sárgászöldesek a levelek?
Kultúrdélután Zsófival: Pedrazzini a Nemzetiben, Mai Manó a Mai Manóban, Aranyfácán a Szimplában.
Halott egy este a belvárosban. Nincs meg a csakra, sőt, sehol semmi, sehol senki. És csak esik, egyre csak esik, visszalopva a semmit a sztrapacska-álom révületébe.

Szürkemaci lehúzza a rolót erre a hétre.
Elindul, hogy együtt ebédeljen Verával, aztán hazamegy, összeszedi apját, és elmennek a BrassInTheFive-ra a Horizont moziba.
Aztán irány a hétvége
Az ebéd ugrott. Mármint Verával. De valószínűleg lesz helyette csilis csoki vagy más egyéb még az este...

Na, ma idáig sikeresen beszkenneltem két gél, lehoztam egy fluoszencenia-mérési fájlt fentről (perszehogy bennmaradt múltkor a lemezem a gépben), kávéztam Katával, leveleztem Balival, dumáltam Zsófival, és sikeresen megéheztem. De igérem, kaja után megírom a jegyzőkönyvet.

"Reggel a kórházban kötöttem ki, annyira rosszul lettem éjjel. Kiderítették, hogy a méhem nyomja a gyomromat, az meg a szivem, amit ő nehezen visel. Kaptam gyógyszert."

Do the right thing
(asszem a magyar címe szemtől szembe)
Flitteres ötöst ítél meg egyhangúlag a zsűri mind Spike Lee-nek (istenem, nem is tudtam, hogy ő maga játsza Mookie-t), mind magának a filmnek. Mekkora film már ez, mekkora színészekkel, mekkora zenével! Zsír.

Bébé életjelet adott magáról. röpke két-három hét után.
szombat?
hallottam egy helyről: Csakra
goa szokott lenni, vagy raeggie
hm?

Jóreggelt!

Ahoj - mondta heherészve a napocska, amikor átsütött a sínek felett a reggeli ködön.
Szia - köszönt vissza a galambok közt elvegyülő első varjú.
Jó és vidám napot - hozta a szél a mosolyogva álmán tűnődő mirrmurr levelét.
Jóreggelt - mondta a medve, majd visszabújt a barlangjába.

alomfejto osztagunk velemenye szerint az alom jelentese: evit valahol a gyerekkori jobarat/mindig keresett testver szerepe korul kell keresni.

Nincs vége. A film csak pereg, pereg...
Úgy tűnik, az öreg még mindig vicces kedvében van, de most Balin a sor, most őt ostorozza. :)
Ez az Öreg, hajrá, gyerünk, mutasd csak meg, hogy tényleg minden mindennel összefügg! Ne kímélj! Most már ne!

Ez aztán a továbbképzés.
Bűntetésnek azért nem mondanám, az egy kicsit erős lenne, hiszen az első rész kifejezetten kurvajó volt. Groundscape volt a címe az első darabnak, a zenéjét Jean Francois Delhez írta. Basszus. Ez az ember tényleg tud valamit. Táncot kreálni erre a ritmustalan, dallamtalan, de egyébként meseszép ultrahangos zörejzenére, ez komolyan nem semmi. Az meg, ahogy ez a két ilyen isteni nugi srác (Michel Kuakou és Daudet Fabrice Grazai) eltáncolta, hát kész. Gyönyörűek voltak, izmosak, hosszúlábúak, félpucérak, és úgy táncolták végig azt a 35 percet, hogy meg sem kottyant nekik. Megadurvák voltak azok a mozdulatok, azok az ugrások, azok a grimaszok (a nyelvkiöltésért flitteres ötöst!) jaj, tényleg, ez a fele nagyon isteni volt.
A második rész már nem volt olyan izgis. Sőt. A Rivermenben csak az a rész volt érdekes, amikor a tánctér közepére egy hullámzó csíkot vetítettek, és a két térfelet más és más színű fénnyel világították meg, és a két táncos (maga Blumenthal és Fernando Martin) próbált egyszerre táncolni, a vízfelszínen való tükröződést imitálva. Hát igen, ez volt az elsődlegesen szar, hogy ez nem igazán ment nekik. Mármint az együtttáncolás. Meg aztán mindig iszonyatosan ziháltak, amikor mozdulatlannak kellett volna lenniük. Meg egyáltalán. A nugik után olyan zömökek, testesek és esetlenek voltak...
Na mindegy, az első feléért azért mindenképpen megérte.

Tudom jól, hogy a vastag pamutharisnyát számos XY márkajelű egyed vágyölő harisnyának tartja. De könyörgöm, emberek, ez alá a finom kis türkizkék-kockás, barna-hullámos lenge szoknya alá csak nem vehetek fel egy vacak nájlont?! Befagyna a seggem, kéremszépen. Vagy ez senkit nem érdekel, csak az esztétika?
NEMÉRDEKEL
Maradok trampli.
Különbenis, a szoknya hosszú, sok nem látszik belőle.
jó, jó, abbahagyom, leszállok a témáról.
Na, akkor fogom magam, és kimegyek, veszek a kétszáz forintomért kiflit meg valami izét, amit rá lehet rakni, vagy...
Sredi maradékát ettem végülis meg.

Ambi, Bali és Umatörmen. Szép kis társaság bő két órára, nem?
Ja, csak nem kellett volna közben a kill billt néznünk...
...ja, és perszehogy akkor kapok mostvégzek,idejöhetnél sms-t, amikor már megvan a három jegy...

mesél, egyre csak mesél, mesél a hétvégi kirándulásról, ágotáról, a főnökasszonyról, balázsról, időnként újra meg újra kiakadva az aznapi fodrászos sztorin, majd amikor megkérdezem, hogy hogy van a hétvégén gyengélkedő apja, vörösbe borulnak a szemei, és csurran-cseppen egy kis sós lé. ( mintha csak a 'mi van, sírni fog? ' kérdésre jönne kicsit megkésve a válasz). nemgyújtokrá, nemgyújtokrá, kántálja, majd öt perccel később egy szegénynagyi sóhajtással nyúl a doboz multi felé. gonosz dolgok ezek. amik annyira sakkban tartják, hogy már nincs ereje igazán őszintén nevetni sem. amik annyira lebénítják, hogy engem kér meg, hogy hívjam fel az ingridet, és mondjam meg neki, hogy nincs meg a növényszervezettan könyve.
igen, most az van, hogy nem szabad elengedni a kezét, most cibálni kell, amíg hajlandó jönni, most az kell, hogy történjenek jó dolgok is, vidám, vicces és értékes dolgok is. mert ezeket most nem látja, nem találja.
riasztóan ismerős egy helyzet...

...legyél zizibb, legyél lazább...

jajaja, de azért ennyire mégsem kéne...
hülye bridzsit tegnap nyitva hagyta a desztillálót tápláló ioncseréltvíz-adagoló csapot, és a felső tartályban lévő maradék ioncserélt víz mind szépen lassan belecsepegett a káliumpermanganátos lombikba. sőt, még azon is túl, elkezdett felfelé mászni a lefelé fordított u-cső bal oldali szárában, de szerencsére épp a tetőpont előtt elfogyott, így nem ment át a piros lé a fehér lét tartalmazó lombikba. ez csak annyit jelentett, hogy csak a rendszer bal oldalát kellett szétszerelni, kitisztítani, és feltölteni, a másikat nem. wow.
háh, lehet, hogy nem is bridzsit volt, csabi magára vállalta az esetet...
a hangulat idebenn egyébként egész héten fagyos, de közben kis rejtett szikrák csapdossák meg az embert. mondjuk ha eszter bennvan, irtó jól fel tudjuk ezt oldani, ismételten nagyokat röhögünk meg dumálunk. és az jó. akárcsak a katával elkövetett cinkos kávészünet.

hétfő, 10:31
bugovics gyula az első sorban ul, en a grillazsos suti receptjet akarom, mert high truput teknikat ugysem fogunk alkalmazni. kaptam tollat. ebedet akarok.
hétfő, 13:51
negro a szevaszhavert jatssza most. nojo nem, ra lehetne keverni tisztara olyan a dob benne. rotringot hoztam neked. nyelvhalat ettem.

Réth Alfréd kiállítás van a Budapest Galériában. Régen láttam egy kiállításon hat irtózatosan zseniális képet (a negyvenből ugyan, de ez is nagy szám, komolyan), olyanokat, amiket bármikor elfogadnék és szívesen kitennék a falamra.
1910 körül már odáig fejlõdött a cézanne-i örökség problémája, hogy válaszútra állította munkásait. Kiküszöböltek már a képbõl mindent, ami a valóságnak csak esetleges vagy szubjektív, tehát nem lényeges eleme. Elmaradt a tárgyak színes külseje és e külsõ változatossága, elmaradt minden érzéki szépség és minden hangulati elem. Objektív térszemléletet akartak kifejezni, semmi többet. Mindebben el is mentek addig a határig, ameddig a tárgyak megadott formája megengedte az absztrahálást. A részletek eltorzultak és põrére vetkõztek, hogy megláttassák az egész organizmusát, de az egész még hasonlított mintaképére: a természetre.
A háború kitöréséig Braque, Metzinger, Réth és a kubizmusnak többi kutatója megtette a további, logikailag következetes utat a kubista probléma elvi tisztaságú megoldása felé. Réth képeirõl a természet formáinak utolsó emléke is eltûnt, a többi esetlegesség után az anyag éreztetése is elmaradt a képbõl. ...
De térjünk vissza a háború elõtti mûvek egyik sarkalatos darabjához. Voilà: a mûvész Le restaurant Hubin címû képe elõtt vagyunk. - nekem ez az egyik kedvencem a kiállításról :) - Sugarak, síkok, vonalak és színhatások keverékébõl egy alak bontakozik ki homályosan, ideges rezgéssel. A vászon többi részét kápráztató érthetetlenség födi. A megdöbbenés és megérteni akarás odaláncol, elõre- és hátralépések között nehéz pillanatok múlnak. Azután egy ülõ férfit, székeket, asztalokat veszünk észre. Kávézó. Már látjuk a lámpákat, az üvegeket és poharakat az asztalon, érezzük a parfümmel kevert füst szagát, a hangulat forróságát. Megértjük az ülõ férfit minden méretében s látjuk minden aspektusát abban a területben, melyet pillantásával ural. A háta mögé is vélünk látni, de itt már színek és vonalak érthetetlenségben folynak össze. Az alap olvad belé a testbe, az alap már csak mint a test kisugárzása jõ számba, s már nem is szerepel se térként, se alapként, hanem együtt a testtel alkot egészen új problémát.
Magyar Rádió Online
... Tizennyolcezer nézője volt a Titanic filmfesztiválnak [15:41], Réth Alfréd kiállítás Budapesten [15:36], Robert De Niro rákos [10:58]...

A hétvége története álábali-átírva:
Kill Bela
Hosnonk az elettol elszenvedett sorozatos humoreszkek utan ugy dont, kezebe veszi vegre a sorsat. Az adott ponton azonban megis elveti a lepest, ezert buntetesul meg tobb viccet kap fejre, gyomorszajra, combra. Ekkor dont ugy:
megoli Belat.
plusz egy jótanács: 'Használd az erőt!'
es az megvan, amikor ambi a buszon borotvakremet es uszoalsot huzott elo tau bacsikent?
ne feledjuk a jaffas pincerlanyt sem...

Nem akarom leírni.
Gyávaság lenne? Nem. De. Nem.
Vannak dolgok, amiket leíratlanul, kimondatlanul kell hagyni.
Nem.
Vannak emberek, akiknek elmondhatod, és vannak, akiknek nem. Akik nem értenék meg, akik nem érzenék át, akik nem kérdeznék meg, azokra nem tartozik.
Jobb ez így.

Furcsa dolgok az emberi érzések. Vannak olyanok, amelyek annyira természetesek a számodra, hogy el sem tudod képzelni, hogy más sosem érezte ezeket. Hát még hogy meg se értse... Vannak olyanok, amik annyira jók, hogy azt hiszed, igen, ezt sokáig tudnám élvezni, érezni, de aztán egyszer csak rájössz, hogy a kedvenc érzésed is át tud csapni valami nagyon rosszba. És van olyan, amiről azt hiszed, hogy te sosem lennél rá képes, és aztán egy nap arra ébredsz, hogy megtörtént.
Furcsa dolgok ezek, bizony.

Elég volt.
Kiszállok.
És többet nem mesélek el semmit.
Tudod mit, rajtam ne csámcsogjon senki.

Ha a cipőm mesélni tudna,...elmondaná, hogy mi minden is történt ezen az ominózus hétvégén, ezen az ominózus október huszonharmadikai estén...
de nem tud. most már végképp megnémult. kiszakadt a nyelve.

Túl sok lesz ez a négy nap egyedül, Csokival. Félek, hogy olyan lesz, mint a májusi, csak nem lesz benne semmi vidám.
Már elindult, érzem, szép lassan jön.
Tudom, hogy a hétvégén ér majd ide, beterít, rámül, lenyom, hogy levegőt se kapjak, én meg majd hiába suttogom, hogy segítség, nem hallja meg senki...
Mindig így kezdődik. Mindig megérzem, hogy jön.
... teljesen olyan, mint azok a rajzfilmes fekete árnyfigurák...

Ma reggeli kiakadás: Vinetu levágatta gyönyörű barna haját, és bezselézve hordja azt a tüsi kis csonkot, ami megmaradt belőle. Megagáz.

Voltunk tegnap Steve Reich koncerten. És jól érteztük magunkat. Ezek a tények.
Hogy ebből ki mit von le tanulságképpen, azt tartsa meg magának.

Én komolyan nem akartam ezt a mai napot.
Pedig reggel sikeresen megfejtettem zombiságom okát (ez tisztára betmen, a vasfogelhárító szemránckrémet leteszteltem, és ma anélkül nincs zombi. mi ez, ha nem beszarás, egy olyan szemránckrém - Q10, hátpersze - , ami elnehezíti a szemhéjakat, beesetté teszi a szemet, és egész reggel kómában tart, wow, nagy találmány), ki is küszöböltem, de sajnos a tegnap előbújt bdridzsitdzsónsz nem akar eltűnni.
Ma ezáltal sikeresen magamra borítottam az 1%-os (ergo kurvatömény) brómfenolkék-oldatot (etanolban oldódik, és a zöld garbómból sehogysem akar kijönni - kijött!!), eltörtem az utolsó nagy Hoefer-üveget (ergo nem lehet Hoefer-gélt futtatni), és egyelőre itt tartok.
Asszem ma nem megyek sehová, biztonságba helyezem magam, magam elől.
apropó vasfog, apropó trauma, tegnap este nekiálltam újfent kisollóval lenyiszálni a nagyon szemelőttlevő és a láthatósági hosszt elérő ősz hajszálakat. megfogtam, megprobáltam minél több ragaszkodó szomszédtól megszabadítani őket, majd az ominózus nyisszantás után egyenként apám barna zoknijára helyeztem őket, mármint a későbbi számlálás végett. tizenöt után feladtam a számolást. és ezek csak azok, akik elől, látható helyen vannak...

Csak most esett le, hogy nem az álommanó kerített hatalmába.
Nem. Ez a zombi.
Jaj nekem.
Tud valaki adni egy kis zombitlanítót?

Jóreggelt, meggyből a mabdal - mondja egyből a mabdal.
Ügyes legyél.

Ma megint vele álmodtam. Most éppenséggel a Szegénydzsoni és Árnika modern változatát. Ő és S. valami parkban sétált velem, és nagynehezen kinyögték, hogy azért jöttek, hogy tegyek fogadalmat: megvárom, míg R. egy év múlva visszajön Amerikából. A parkban (volt benne valami kiállítás egy labirintusszerű képződményben) összefutottunk Pepével is, meg még fene emlékszik kikkel.
Fárasztó ez az egész.

Kifli lenn vár. Tudom, hogy már ideges, már alig fér a bőrébe. Én is ennélek már, drága, csak még megírom ezt a levelet. Jó, jó, persze, veled kezdem, rólad is írok neki, te kis agresszív provokátor. Te jó ég, mit is akartam neki írni egyáltalán, persze rajtad kívül, kis kifli?

Ja igen, a Mikológia könyv meg a Gombakiállítás kapcsán akartam írni mindenfélét, de végülis inkább csak beillesztem a legkedvesebb részt, amit a itt találtam.
A gombák szaga
A gombák szaga fontos szerepet játszik a határozásban, mivel sok esetben fajhatározó bélyegként is használható. Ilyen például a sárguló csiperke karbolszaga vagy a májusi pereszke lisztszaga. Sok esetben a fajok latin neve utal az illető gomba jellegzetes szagára is, mint pl. Clitocybe odora = jó szagú vagy Lactarius camphoratus = kámforszagú. Több mint 400 gombafaj szagának statisztikai kiértékelése azt mutatta, hogy leggyakrabban a liszt, gyümölcs, retek, ánizs és visszataszító szagok fordulnak elő. A gombák szaga a gombák terjesztésében is fontos szerepet játszik. Erre jó példa az erdei szömörcsög (Phallus impudicus), amelynek a dögszaga odacsalogatja a rovarokat, amelyek megeszik a meglehetősen sok glükózt tartalmazó sötétzöld nyálkás spóraréteget és így gondoskodnak a gomba terjesztéséről. A föld felszíne alatt növő szarvasgombák illata odacsalogatja a különböző állatokat (vaddisznó, szarvas, farkas), amelyek kitúrják a földben lévő gombát és azután már a szél gondoskodik a spórák továbbterjesztéséről. Egyes vélemények szerint a természetben sokkal több szagtalan virág található mint szagtalan gomba. A különböző gombafajokat jellemző szagokra vonatkozó legrészletesebb leírást CLAUS készítette el, munkájában 350 szagot és ezen szagokkal jellemezhető gombát sorol fel. Néhány leggyakrabban előforduló gombaszag a következő:
alma: Russula fellea
ánizs: Agaricus arvensis, Clitocybe odors
avas: Mycena inclinata
banán: Fomes fomentarius
bors: Chalciporus piperatus
burgonya (nyers): Amanita citrina
citromhéj: Lactarius citriolens
dió: Boletus regius
fahéj: Collybia fusipes
fokhagyma: Marasmius alliaceus, Micromphale foetidum, Tuber magnatum
gyümölcs: Cortinarius torvus, Russula emetica, Russula fragilis
hal: Russula delica
hering: Russula xerampelina, Lactarius volemus
ibolya: Lepista irina
kajszibarack: Cantharellus cibarius
karbol: Agaricus xanthoderma, Boletus impolitus
keserűmandula: Hebeloma radicosum, Hygrophorus agathosmus, Russula laurocerasi
klór: Suillus variegatus
liszt: (nagyon sok faj) Clitopilus prunulus, Calocybe gambosa, Rhodocybe truncata
muskátli levél: Russula fellea, Inocybe pelargonium
nitrózus: Entoloma nidorosum
penész: Tricholoma scalpturatum
poloska: Lactarius quietus
rák: Russula xerampelina
retek: Mycena pura, Hebeloma crustuliniforme
szappan: Tricholoma saponaceus
tinta: Agaricus praeclaresquamosus
vizelet: Russula olivascens

Így hónap végén a leggyakrabban előkerülő kérdés a hova megyek ma este után a hova a fenébe ment el a pénzem. Asszem a szelektív memóriám szélére fel kéne nagybetűkkel írnom azoknak a qrvadrága könyveknek a listáját, amit az elmúlt két hónapban vettem (hogy csak a nagyokat említsem: orvosi biokémia, szerves kémia, neurokémia, és a tegnapi gombakiállításon beújított gyönyörű, de valljuk be, tényleg irtó drága mikológia. hoppá, tejóég, most jut csak eszembe, az antikváriumos anatómia atlaszért is el kéne menni a postára!). Ezeket mindig kihagyom az utólagos számításból, akárcsak a ruhavásárlásokat. Na jó, de ezeket legalább fel lehet fogni megtérülő befektetésnek is. Később ezek még drágábbak lesznek, az új kiadások meg már nem túl sok újat tesznek hozzá, azokat meg úgyis nyomon kell követni. Meg hát ugye, az örök közhely, hogy a könyv érték, hátmégha szép ábrák, neaggyisten fotók vannak benne...
Most éppen nyugtatom a sóher énemet. Hogy nem volt hiba megvenni ezeket. Hogy úgyis hülyeségekre költöttem volna a pénzem. Hogy majd igenis elolvasom őket, és igenis benyalom végre a citrátkört és a nukleotidanyagcserét, meg a gombák szaporodásmenetét, mert ezeket mindigis akartam tudni, csakhát....
Mindegy, legalább kéznél lesz mindig valami, ahol meg tudom ezeket nézni, ha kellenek.

Szombat délután meló után felkerekedtem, hogy jól kultúrálódjak. Terveim közt szerepelt a Spinóza-ház megismerése, valamint a Besnyő Éva kiállítás megtekintése. Az ismerkedés megtörtént, a pincérek jó fej fiatal srácok, állva sakkoznak a kiszolgálás közti üresjáratot kitöltendő, a kiállítás elég jó, bár kicsi. Szereztem programfüzetet is, és ismételten eljutottam arra a felismerésre, hogy ez a város tényleg egy olcsó ringyó, és ott nevet a szemedbe, ahol csak tud. Nusival pont szerdán beszélgettünk arról, hogy milyenek leszünk vénlányként, amikor eszünkbe jutott, hogy meg kéne tanulnunk bridzselni. Nesze nekünk: hétfőnként bridzstanfolyam a Spinóza-házban.
Továbbisvan, mondjammég?
Mondom: nov. 3. hétfõ 20:30 Idézetek Julio Cortázar és Esterházy Péter írásaiból Charlie Parker zenéjével. Zene: Balázs Mátyás - fuvola, Bencze Gábor - bõgõ, Ormay Csaba - gitár, Próza: Varga Tamás Varga Tamás Varga Attila (óvodás nagy szerelmem) apja, szinkronszínész, színész, gyermelyi-tészta-reklámozó. :)
Na, és ez még nem minden: nov. 19. szerda 13:00 Brahms dalok és zongoradarabok. Ének - Herczenik Anna (Eszter ikertestvére), zongora - Dinyés Dániel.
Na jó, van ilyen, összekacsintottam a dobuccával, de azért mentem rendületlenül tovább a maimanóházba, ahol még pár napig tart a Szilasi Gábor kiállítás. Erzsébetváros határán túl péntektől vasárnapig dúlt a Terézvárosi búcsú, mindenfajta gagyi programot ajánlva (persze a legjobb: az állatparádé a lisztferenctéren jól elmaradt), de azt meg kell hagyni, hogy egy fotókiállításhoz kísérőzenének senki sem kívánhat jobbat egy élő spanyolgitár-duónál.

ÉBRESZTŐ! - adtam ki a parancsot magamnak, megdörgöltem a szemeimet, mintha az bármit is befolyásolna. Hát befolyásolt. Jól elcsúszott a kontaktlencsém. Ezt úgy utálom. Kotorászni az ember saját szemüregében... Ennél jobban csak más szemüregében utálok kotorászni.
Na, jóreggelt.

És jöjjön el a te évszakod - mondta szürkemaci álommanónak, persze ekkor nem volt sem ébren, sem magánál. De álommanót ez nem érdekelte, eljött.

Vászka eltűnt. Az ominózus bepisilős-verekedős nap másnapján eltűnt, és azóta se híre, se hamva, senki nem látta kisurranni, senki nem hallotta verekedni. Hiányzik a kis szaros.

Annyira jóság volt ez a tegnapi cirkuszosdi. Annak ellenére, hogy piszkosul meleg volt, és biztosan irtózatosan izzadtak szegények, és biztos emiatt esett le a picike lány, akit a tagbaszakadt másik tartott a hintán (basszus ilyet tényleg még nem láttam. ilyen figurák, meg egyáltalán, az, hogy egy nő tartson egy másikat...). Annyira vicces volt az egész, tele bájos humorral, összekacsintással, kifigurázással (az a labdás fazon mekkora arc volt, ahogy állandóan pózolt, meg a robotsrác, aki a rózsáért cserébe az arcára puszit kért az első sorban ülő nőcitől, de elrántotta a fejét, és így csók lett belőle, meg a pici lány, jaj, ő annyira, de annyira jól csinálta ezeket a rájátszásokat, aztán meg amikor a roxánra a molerúzsból elkezdtek táncolni, meg a fiúk vetkőzni, Nusival nem bírtunk nem bugyborogva kacarászni...) A két öreg figura azért már-már kicsit sok volt, túl sokszor túl sokáig szálltak rá ugyanarra a poénra, az állandóan megállás nélkül beszélő lány pedig idegesítő volt, de mondjuk az elképesztő volt, hogy milyen madárhangokat volt képes kiadni, az a vijjogás és az a prüttyögés, az nem volt semmi. Fú, és az a srác, aki a dupla lepedőn lógott, jézusom mekkora figurákat vetett be. Csak néztem, és nem tértem magamhoz, annyira durvákat pörgött lefele, és közben olyan pózokat vett fel, hát az kész, fotózni kellett volna, az tuti. (jobb volt mint a frenákos lógós srác, pedig annak milyen teste volt már, de a trükkökben ez a fiú egyértelműen verte) És aztán a madaras résznél annyira megadurva ezüstszínű tollmintás boleróban parádézott a dróton, hát igen, asszem becsalta magát a szívembe: szép is, jó is, kettes faktor :)

...Úgy érzem magam, mint egy öreg varjú, ülve egy karó tetején, nézegetve az embereket, és fejemet csóválva károgok. Mert már mind tudom, mind láttam, mind átéltem.
Vén kurva...
...Igen, péntek este van, majdnem fél 10, és itt csücsülök, mert nincs kedvem szocializálódni. Ill egyedül szeretnék lenni, és Rád gondolni, pl. mintha elmennénk egy kocsmába, iszogatnánk, és nőies filozófiáról beszélgetnénk. Kis pletykálkodással vegyitve. Aztán hazamennénk, joe ott várna, szőkén.
Az a baj azzal, h "shared" házban élek, h elvárják, h szocializálódjon az ember minden nap. Pedig 12 óra meló után nincs mit mondanom, mert teljesen üres az agyam. És ami még rosszabb, nagyon fáradt vagyok ahhoz, h egy számomra teljesen idegen labor szociális viselkedését elemezzem. De még ahhoz sincs ilyenkorra türelmem, h a sztorikat hallgassam. Általaban ez kellemes esemény a napban, főzünk, kajálunk, kis fáziseltolásokkal, és élvezem. Csak vannak azok a bizonyos napok, ugye. Amikor nem is az ember méhe menstruál, hanem az elméje vérzik.
Ez ma egy ilyen nap....

Minek ez a cirkusz?
A cirque noveau vagyis az új cirkusz műfajának egyik legizgalmasabb, világszerte ismert társulata a svéd Cirkus Cirkör: a merész és szellemes előadásairól ismert társulat két éve már Budapesten is bemutatkozott zajos sikerrel. A fiatal artisták által 1995-ben, Stockholmban alapított Cirkör megteremtette a svéd kortárs cirkusz alapjait, és – számos izgalmas, összművészeti szellemben készült előadást létrehozva – bevezette a cirkusz műfaját a svéd előadó-művészetbe.
A társulat vezetői két-, illetve hároméves, Cirkuspiloterna (cirkuszpilóták) névre keresztelt tanulmányi programot hoztak létre, melynek keretében fiatal akrobaták és artisták képezhetik tovább magukat, elmélyülve a műfaj valamennyi ágában. A program alapját a cirkuszművészet alkotja, de az más művészeti ágak (a színház, a kortárs tánc, a zene) technikáival és elméleti képzéssel is kiegészül.
A most látható, legfrissebb, tizenhárom szereplős diákprodukció, a Miss. Lyckad 2003 nyarán került színre, és fantasztikus légtornász-, zsonglőr- és akrobatamutatványok sorát foglalja magában. A lelkes, fiatal és szeretetre méltó csapat tagjai mestereik munkáihoz méltó, meghökkentő, szellemes, fergeteges jeleneteket mutatnak be.
Jaj, már alig várom, olyan kiváncsi vagyok, hogy milyen lesz ez.

Van abban egy csöppnyi helyzetkomikum, vudielenes báj, hogy így mondjam (kedvenc szófordulatommal páváskodva), amikor egy érzéki női arcról (a nő szeme lehunyva, kócos vizes haja az arcába hullik, nyitott száján és vakítóan fehér fogain megcsillan a fény) készült irtózatosan jó feketefehér képet ajnároz az ember főnöke (rakd hozzá azt, amit most nem írok le róla).
Egyébként ez az album, Claus Wickrath albuma tényleg iszonyatosan gyönyörű. Az aktok is, pedig tényleg ritka, hogy valaki úgy fotózzon meztelen testeket, hogy meglepődve azt mondjam rájuk, hogy aztamindenit, ez mennyire kurvajókép.

Mindenki elment, egyetlen szürkemaciként kutyorgok a laborban, belerévedve az oszlopból kibuggyanó csöppek univerzumába.
Mindenki elment, igen, mert kettőkor kezdődött Gábor doktori védése, amire én is el akartam menni, de persze nem bírtam ma reggel kilencre beérni, így aztán jó későn kezdtem el az affinitás-kromatográfiát, amit félúton nem nagyon illik abbahagyni, mert hát akkor dobhatja ki az ember ugye a mintákat a ... (megfogadtam, hogy nem írok többet csúnyán, mert nagyon alpári lettem, és ez nem jó, de most momentán nem jut eszembe szebb szó annál, hogy a picsába, na baszki, leírtam, nabasszameg.) Szóval mondtam főnöknek, hogy nem tudom félbehagyni a kísérletet, mentsen ki Gábornál, amire ő széles vigyorral válaszolta, hogy az jó, az jó, sok sikert, mintha sose látott volna a laborasztal mellett valamit is csinálni, mintha két évig a kisujjamat se mozdítottam volna, de mindegy, ez most nem lényeges, nem ezt akartam elmesélni. Hanem azt, hogy mennyire jóság egy vízcsepp. Egy csepp fehérjével teli puffer (ez de szarul hangzik... pedig konkrétan tényleg gyönyörű). Néztem a cseppeket, mert 5 cseppenként kellett frakciókat gyűjtenem, és persze mindezt manuálisan (biorobot használat közben). És ahogy számoltam a szépen lassan, kényelmesen előbuggyanó, majd növekedő, aztán szépen komótosan babapiskóta formát öltő, és végül lehuppanó cseppeket, azt, ahogy a halványbíbor eppendorállvány és a gélfuttató képe mennyire gyönyörűen tükröződik, képződik le rajtuk, elvesztem a részletekben, de furcsamód a számolás ugyanúgy ment, nem volt semmi hiba (biorobot a számolóprogram mellett egy csodálkozóprogramot is le tud futtatni ezek szerint). Hmm. Ritka percek édes egyike.

Ez nem fer.
Ez nem vicces.
Sőt. Ez szemétség.
A robbanós cukrot meg az arab terroristák miatt tiltják majd be?!?!
Cigirágó és mentolos pipácska
2005. július 31-étől az Európai Unió tagállamaiban tovább szigorodik a dohánytermékek reklámjának szabályozása. A hatályba lépő; újabb korlátozások szerint tilos lesz minden dohányáru reklámozása a rádióban (a televízióban már korábban megtiltották), napilapokban, folyóiratokban, sőt az interneten is. Törvénybe ütközik majd az ilyen jellegű; ingyentermékek reklámcélból való osztogatása is.
Cigarettára, pipára hasonlító játékok, édességek sem kerülhetnek a boltokba. Így Magyarországon is megszűnik a cigirágó és a mentolos pipácska is.

Vászka szénája eléggé rosszul áll.
Nem elég, hogy tegnap megint kisurrant verekedni (pedig Olga macskái a világ legbarátságosabb macskái, Csokit is jól tűrik, pedig ő puszilgatni szokta őket), és a hátán szép lassan csordogáló vérrel jött haza, de bosszúból, vagy talán finnyáskodásból, amiért két napja nem takarította ki senki az almát (hogymongyákezetet: alomját?), a nagyszobába pipilt egy akkorát, és egy olyan büdöset, hogy anyám elszánta magát a szankcionálásra. Remélhetőleg pár napig Vászka nyugton marad, és akkor nálunk éri meg öreg napjait...

Összevissza mindenfélét álmodok mostanában (a tegnapelőtti sem volt kutya: berendeltek a kórházba, mert tüdőgyulladásom volt, és mire beértem olyan szarul lettem, hogy fel kellett fektetni egy olyan gurulós ágyra, egykettőhárom-átemelés - jó, tudom, kedd este volt vészhelyzet, de az azutánit honnan vettem, meg nem magyarázom egykönnyedén: biciklivel mentem egy ismerős lánnyal - talán Lívia - valamelyik hídon, és a bal kanyarban rövidíteni akartam, és valahogy lementem jobbra, ahol aztán már nem volt út, csak olyan bütykös csavarok, meg göröngyök, és aztán iszonyatosan nagyot kellett szenvedni, hogy visszajussunk a járdára. szép kis metafora, most látom csak át :)
Na de a ma reggeli... asszem sürgősen lépnem kell valamit az ügyben.
...le kéne már az erotikáról pöckölni az éhenhalt legyet...

Összevissza írkálok minden hülyeséget, pedig tegnap tökre másmilyen nap volt.
Sőt, a tegnap egy totálisan szokatlan, de a tegnapelőtthöz képest egy kurvajó nap volt. Már reggel nyolcra beértem, tízkor elő is hívtam a blottot (baszki, simán szerepelhetnék egy rexona-reklámban: aszittem, hogy kiver a víz, amikor a nagy rohanásban nem fóliába raktam a membránt, és a filmre ráragadva beraktam az előhívógépbe a blottot is, de nem, egy kicsi kis folt sem, ezasztán az izzadásgátló! egyébként az egyetlen felvétel, amit csináltam, tökéletes lett - ezt csinálja valaki utánam, ha tuggya), és tizenegyre meg is érkeztem a franciaintézetbe, hogy betolakodjam magam a Mandelbrot-előadásra. (aztakurvaanyjukat a hülyepicsáknak, baszki, hogy lehet két idióta bölcsészpinát berakni tolmácsnak egy matematikus előadására???? hogy lehet a dimenziót - a fraktálelmélet alapját - méretnek fordítani? hogy lehet olyan tolmácsolást produkálni, hogy a magyar társaság fele félidő előtt szitkozódva távozott, a másik fele pedig végigröhögte kínjában az egészet???).
Az előadás után szitkozódva megebédeltem (a kurvaanyjukat a kifőzdéseknek, hogy lehet a rágós dinsztelt csirkemájra kiírni, hogy sült kacsamáj? és hogy lehet ezért 540 forintot elkérni? odasemegyektöbbet), majd septiben megírtam az elmúlt másfél hét munkájának jegyzőkönyvét ámítógépen (ez ugye azért nálam ritkaság, mindent manuálisan vezetek, de ez most olyan csodaszép lett, hogy csuhaj, holnap meg is írom ugyanígy a mai melót....)
Na, asszem ez volt tegnap.
Jaj nem, kihagytam azt a röpke tizenkétezret, amit a retrockban elvásároltam (hát igen, hogyis felejthettem el, hiszen az a csuda szoknya van ma rajtam, meg az a narancssárga felső, le is csöpögtem coomassieval basszus, ügyetlenhülye)
Ugyehogy semmi köze ahhoz, amiket írtam?

Négy.
Négy szem gombát szedtünk (kettő csiperkét és kettő kicsi kis pöffeteget), meg négy vaddisznót (na jó, ebből három még csak vadmalac volt) láttunk négyen (persze ha Csokit is beleszámoljuk) szombat délután a Pilisben.

Irtózatosan édes, félelmetesen emberi, kedvesen vasárnapdélutáni film volt ez.

Jótanács, mint józombi, felvidít, megvígasztal. Akárcsak Zsófi, aki elcibál Nórihoz sörözni és grillcsirkét zabálni (telipofával, kétkézzel, csakis), amikor senkihez sincs kedvem, senki előtt nincs erőm...

Szia Évi! Még egyszer kicsit lassabban. nem értem a 2 dolog között az összefüggést. miért maradsz te itthon? és miért marad itthonra a vizitúra?
basszameg. es megegyszer basszameg.
büdöskurvaélet. ez nem vicces.
Kurvaélet. Ha tehetném jól berúgnék most veled. Szerintem tedd azt.
A kovetkezo lehetosegig meg tessek elvezni amit mi nehanyan nem tudunk (sor/unikum :)
nézd a jó oldalát, majd megint berúgunk, jó? :))
Nezunk neked szep napos helyet mashol Europaban!

Édesek vagytok, imádlak titeket.

Vajon ő nem hallja azt, hogy miket mond? Vajon ő nem látja, miket csinál? Hogy van az, hogy miután nekünk azt magyarázza, hogy mennyire érzékeny, milyen jó pszichikai érzéke van, amikor mi mesélünk, nekiáll telefonálni, újságot olvasni, aztán meg bealszik? Minek erőltetni egy barátságot? Vagy kettőt? Minek, ha nincs ideje, kedve, türelme hozzánk? Minek, ha van más elég, aki meghallgatja őt?
Nem értem.
Vagyis de. Csak iszonytató kimondani, hogy most már nem veszi az energiát ahhoz, hogy felülkerekedjen a sznobságán. Iszonytató kihallani a szavai közül, hogy csak azok a barátok, akiknek valamilyen szerepe van a jövője építésében, a bété leendő tagjai, vagy potenciális ügyfelek, megbízók, közvetítők.
Kiábrándító, hogy még csak nem is leplezi, hogy azért jött fel péntek este Verához, mert el akarta hozni az EU-s pályázatokat. Engem meg addig teleltet, amíg újra nem indul a navigátor - ki tudja, jól jöhet még egy-két információm.
Kiábrándító ez az egész.
Múlt héten bementünk Évanénihez a madácsba. Vicces volt. Előjöttek az emlékek, bejött trécselni Margónéni, az osztályfőnökünk Évanéni, MolnárVera - a kémiatanárnő, a mi időnkben még kezdő tanárként avanzsáló igazgató, Kacsa, a testvérosztályunkból, akiből magyarszakos tanárnő lett (ő csinálja most a tháliát, baszki). Ja, vicces volt. Ahhoz képest még durvább ez az egész.

És most akkor megyek, megeszem a szombati töltött káposztát, meg a tegnap sütött kakaós kuglófot.
Merthogy a legjobb recept, bármi is legyen: vegyél egy jó nagy csokis/kakaós sütit, és egyél belőle annyit, amíg többet már mozdulni sem bírsz.

Biorobot
Tompa üzemmód beindításához előkészül.
Asszociációs, spekulatív és integratív funkciók kikapcsol.
Emlékezés leállít.
Vegetáció bekapcsol.
Automatikus vezérlés indít.
... és te hogy vagy?

Micike, a világ legcsudaaranyosabb tacskója meghalt. Kimászott a kerítésen és elütötték.

Sikerélmény. Kicsi ugyan, de hasznos.
Az drága kis bacik jól dolgoztak, csináltak nekem sok sok fehérjét, csak kár, hogy elkezdték jódolgukban zabálgatni (na jó, valljuk be, ők sem tökéletesek). Az már nem az ő hibájuk (hehe, és nemis az enyém), hogy a taxolkötéses fityfene ma nem sikerült, vagy legalábbis is fluoriméteres eredmények abszolut nem használhatók semmire.
Vége a hétnek.
Csak most realizálódik.
Fárasztó volt.
Fárasztó volt sokáig bennmaradni, sokáig biorobotolni.
Fárasztó volt alkalmazkodni, tolerálni.
Fárasztó volt expasi újra látni, másik kezén is egy ilyen szörnyedvénnyel.
Fárasztó volt a tegnapi labormegbeszélés.
De a legfárasztóbb az egész hétben az volt, hogy Zsófiék a rosszidőre hivatkozva lemondták a hétvégét, pedig 20 fok lesz és ragyogó nap, nem is beszélve a gombácskákról, akiktől majd csak úgy hemzseg majd az erdő...
És nem megyek a titanikra, mert nem vettem jegyet, mert fáradt voltam, mert későn végeztem egész héten, meg mert vártam a wice levelét, meg azt, hogy a zsófi visszaadja a programfüzetet, meg egyáltalán, hogy valaki megfogja a kezem, és aszongya: gyere, elmegyünk moziba...

Annyira bosszantó ez az állandó éhség dolog. Szerintem ez a függőségnek az egyik legelterjedtebb formája. Nem kéne, csak mondjuk naponta kétszer ennünk, az is bőven fedezné az energiaszükségleteinket. Az, hogy négyóránként belegebedek az éhségbe, az már egy kicsit túlzás. Igen, megint legszívesebben kétrét görnyednék, annyira üres a gyomrom, pedig ma is meleget és eleget ettem ebédre. Ma éppenséggel az A épület alagsorában levő bétékás menzát próbáltam ki: 330-ért adtak fás karfiolból főtt krémlevest, meg lehetett választani a milánói meg a lecsós szelet tarhonyával között. (Hát perszehogy a tarhonyát, meg egyébként is, tegnap ettem milánóit a minimajában, pont amikor ömlött az eső - egyébként sokat romlott a minimaja, egyáltalán nem olyan jó, mint régen volt, és az árai is elég szemtelenek.)
Kakaót akarok, jó meleg habos tejből, és hozzá meleg, foszlós kalácsot. Vajjal. Hijjj. Mazsola nélkül.

Láttam már a Csigát is. Petykával beültünk tegnap sörözni. Vicces volt, jópofa. Többet nem mesélek. Nem mintha kellene, csak nem merek, nem. Legyen elég ennyi emlékeztetőnek.

Amontobin egy perverzállat. Hogy lehet már így röhögni, hogy lehet már így büntetni???

Vászka kopaszodni kezdett. Na nem azért, amiért a felnőtt férfiak szoktak, vagyis de, pontosan azért. Sok volt benne a tesztoszteron: verekedett a kis hülye, és valamelyik uccai orizatriznyák belémélyesztette jól a karmait, amik olyanok lehettek, mint a csöves keze, tele a körmealja mindennel, amit csak el mersz képzelni. Szóval Vászka hátán a seb elfertőződött, és mint egy jólnevelt elfertőzőben levő sebhez illik, viszketett, és persze mit tesz ilyenkor egy épkézláb macska: vakarja, ahogy csak bírja. Több se kellett nekünk, betuszkoltuk szerencsétlen macsot a kosárba, hiába tiltakozott, önkényuralmi módszerekkel léptünk fel ellene, és elvittük a dokinénihez, aki jól bedugott a seggébe egy digitális hőmérőt (figyelj cica, technika!), és jól megállapította, hogy Vászka lázas. Kapott két szurit, meg egy csodakenőcsöt, és aztán megint eljött az a pillanat, amit mindannyian elkerültünk volna, de már nem lehetett: vissza a kosárba.
Minden jó, ha szép a vége, Vászka épségben hazajutott a zuhogó esőben és mennydörgésben, és amikor otthon leraktuk a kosarat, jól bepisilt, összepisilve Csoki kosarát is (apám nemtom miért pont oda rakta be a macskát kosarastul), és kiszabadulásakor meg jól összekente apám ehtegyapjú nadrágját jó kis heréletlenszagú kandúrpisivel.
Fuss el véle.

Képzeld Évi, szombaton előadást tartok Hőgyészen, a gróf Apponyi kastélyban, Sármay Gabriella, Faragó Anna :) és Friedrich Péter társaságában. Tegnapelőtt este derült ki. Szerintem ha ezt túlélem légyszi ünnepeljük meg ezt a lányokkal, menjünk moziba vagy nézzük meg a Zsolnay kiállítást.
n,
zoknicikiző geci állat :(((

Ps.: Ezentúl mindenki, aki velem találkozik, nagyon vigyázzon milyen zoknit vesz fel, ha nem akar velem összeveszni. szigorúan.

Komolyan, néha elbizonytalanodom. Néha komolyan nem tudom eldönteni, hogy melyik jobb döntés. Inkább semmit nem észrevenni, meghallani, megkérdezni, vagy vállalni a tutit, az őszintét, ami persze mindig rándít egyet a poshadt állóvízen. Nesze nekem barátok, nesze nekem az ő kiakadásuk: