ész

itt a hollandoknál egytől tízig megy az osztályzás, egyes a legrosszabb, a tízes a legjobb. összesítve 9,7-es lett a hollandvizsgám, ami azért mégsem akkora nagy szám, hogyha figyelembe vesszük, mennyire piszok könnyű volt.
voltunk a consultatiebureau-ban, ahol nézik, hogy hogyan fejlődnek a gyerekek fizikailag meg szellemileg, merthogy gyerekorvos nincs, a háziorvoshoz meg akkor megy az ember, ha baj van. most odáig volt a csaj hannától, szerinte egy hároméves szintjén van a beszédkészsége - múlt idő, többesszám, három-négyszavas mondatok. ezen felbátorodva letesztelte a háromévesekre jellemző dolgokat: adott egy képeskönyvet, hogy mondja el, miket lát, és hanna mondta. persze magyarul. és persze nem mindet. meg a teherautóra vonatot mondott. aztán elővett a nő egy babát, és mutogatta a testrészeit, és hanna meg mondta, hogy mi micsoda. persze magyarul. aztán meg mondott testrészeket, és azokat meg kellett rajta mutatni. és ez is többé-kevésbé ment. na és ekkor azt mondta, hogy nem csoda, hogy nem alszik délután. az ilyen intelligens gyerekek általában nem alszanak. natessék.

lencse

péntekre rendelt vissza az optikus szemvizsgálatra, hogy megnézze, hogyan reagált a szemem az új lencsére. azt mondta, hogy sokkal kevesebb az ér a bal szememben, mint három hete, úgyhogy nincs túlérzékenységi reakció, sőt.
szóval az új lencse marad, viszont most csinált egy teljeskörű éleslátás vizsgálatot - múltkor csak úgy nagyjából nézte azt, inkább a szemem felszínét meg a szemfenekemet nézegette - és így kiderült, hogy mégsem javult a szemem, bár olyan sokat nem is romlott. a bal 2,75 volt úgy hat éve, amikor elkezdtem lencsézni, és most hármas, a jobb viszont, ami eddig jó volt, szerinte egyes. úgyhogy most kaptam egy-egy 2,75-ös lencsét a balra és egy 0,75-öst a jobbra. pár napig szédelegtem a térlátás-zavar miatt, pont mint hat éve, bár most ajtófélfát azért nem fejeltem le, és még bicajozni is tudtam, de közelre nagyon gáz volt nézni. most már azért kezd okés lenni a dolog.
pénteken még megnéz a pasi, mielőtt odaadná a féléves adagot, és majd akkor ráérek fizetni. kíváncsi vagyok, miket számol fel.
és akkor majd januárban kicseréltetem a szemüvegben is a lencsét, egyébként is olyan karcos már az üveg, hogy iszonyat.

túl

a vizsgán, nevetségesen könnyű volt, húsz perc alatt kész voltam a teszttel (egy óra volt rá), és öt perc alatt a diktálással (arra meg húsz volt). persze nem egyedül, hárman végeztünk kábe egyszerre. és persze volt egy-két csajszi, aki kihasználta az összes időt, így öt lett, mire beültünk utána valahova, amikoris sosó telefonált, hogy hanna irtó lázas. ő kapott paracetalmolt, én meg egy pohár búzasört (mindenki teázott vagy kakózott, csak Joyce, az amcsi nő ivott velem sört), aztán húsz perc után leléptem.
remélem nem néztem félre a dolgokat, és januárban indulhat a következő felvonás.
mindenesetre a szerda meg péntek szabad, ha hanna holnapra jobban lesz, és megy bölcsibe, jöhet az utolsó karácsonyi beszerző körmenet, meg aztán pénteken a csomagolás.

hollandvizsga

a héten még van két óra, aztán hétfőn jön a teszt, másfél óra, kell a következő szintre bejutáshoz. aszongyák könnyű lesz, de azért mindenki parázik. megyek is, csinálom a teszteket, amiket felrakott a tanárnőnk a blackboardra (az egyetemi netes cucc, minden tanfolyamnak van külön accountja).

esett

szarul esett, hogy nem jöttek tegnap, sőt, úgy kellett őket délben felhívni, hogy akkor most mi a helyzet, jönnek-e ebédre vagy koraesti vacsira, vagy mi. namindegy, nem megyek bele, csak sértődött picsogásnak hangzik az egész...
lehet, hogy tényleg csak az, csak a hüje hormonok tombolnak bennem, nyár óta most először jött meg.

láttuk a szinterkláááászot

mondja hanna mostanában naponta többször.
pedig hogy meg volt szeppenve, mikor elmentünk a házába. merthogy még november közepén megjött ugye hajóval spanyolhonból, a mór rabszolgái kíséretében, akiket fekete pétereknek hívnak (mindegyik piet, kivétel nélkül), és beköltözött a városháza melletti házba.
na, ott látogattuk meg. be volt rendezve a ház rendesen, volt egy nagy ágy, egy nagy kád (ugyan teli lekelekeleke-pepernotetal=fahéjas keksszel), és középen volt egy kis pódium, ott ült sinterklaas és táncoltak a feketére pingált péterek. irtó hangos tucctuccra énekeltek télapó-dalokat, hanna meg is szeppent rendesen, nem is élvezte, amíg ki nem mentünk.
nade már a hullapelyhes is megmondta, hogy jöjj el hozzánk télapó, úgyhogy jön. és hoz a csizmába ajándékot. a nagy kavarás miatt, hogy akkor most itt mikor is jön, végül úgy döntöttünk, hogy ma este kipakoljuk a csukákat az ablakba, és akkor holnap reggel lesz nagy ajándéközön. merthogy itt a gyerekek ilyenkor kapnak ajit, karácsonykor nem nagyon. szóval idén lesz pepernote, meg chocolate flavoroured sticks, meg szájharmónika, meg kacsás búgócsiga meg egy formadoboz. több, mint egy átlag télapó, de azért nem egy igazi holland ajándékdömping...

állati zene

kicsit a dö(wecomeinpeace)-re emlékeztet :)
a pasas pesten dolgozik, a többi kisfilm sem rossz...

gyár-képek

jaj, nagyon viccesek ezek a képek, már nem is tudom, ki mutatta, de ez a fabrik-sorozat különösen jó lett, élén ezzel: ez az a dj, akiről beszéltem :)

nincs lepke

nem hívtak be az interjúra. kilencen pályáztunk, ebből négy lepkés csókát behívtak, a többieket nem. vanilyen.

este

megvolt a nagyágyon fetrengés, aztán a zuhany (merthogy mostanában nem volt hajlandó kádban fürdeni, így együtt zuhanyoztunk, majd aztán én nem másztam be, így most csak őt zuhanyozom, de azt nagyon élvezi), fogmosás, az extra pohár langyosvízivás közbeni bilibepisilés (fürdőköpenyben még kér inni, a zuhany alatt issza kispohárból a meleg vizet, úgyhogy ilyenkor is azt kap, és végülis mindegy, hogy a sámlin ül vagy a bilin, és mivel a bilipisilés az nagy szám, nagyon élvezi, ha véletlenül sikerül), öltözés, apától puszi majd a kukacosmese, mégegyszer kukacosmese, lámpaoltás és bóbitatáncol, de nem tudott elaludni, hiába volt nagyonfáradt.
elkezdett valamit motyogni, úgyhogy megkértem, beszéljen hangosan.
elmondta a napját:
hogy apa elvitte az autót (hajnalban ment be dolgozni, és mikor reggel mentünk a játszóra, szinte sokkolta Hannát a tény, hogy az apja elvitte az autót, és mi - szokás szerint - biciklivel megyünk a játszóra), majd láttuk a papíros kukást, amelyik a szelektív papírhulladékot rázta ki, meg láttunk kecskét meg bárányt meg malacot meg etettünk kacsákat (akik annyira éhesek voltak, hogy majdnem a lábunkra léptek), és az egyik megcsípte Hanna kezét, mert persze mindig úgy etetünk, hogy én dobálom a kaját a kacsáknak, Hanna meg pakolja a kaját be a saját szájába. szóval ez a pofátlan kacsalány csak Hanna kezéből akart enni, de mellényúlt.
szerencsére az nem maradt meg benne, hogy a játszón csak öt percet voltunk, mert végigtörölte a hajnali esőt a gatyájával a csúszdáról, és mivel már így is taknyos, mentünk haza. meg az sem maradt meg említés szintjén, hogy anya egész nap nyűgös meg bepöccenős volt, és még porszívózta is az orrát. mármint a Hannáét.

süt

egy kiló mézeskalács kisütve, a rugelach előkészítve - tészta a hűtőben pihen holnapig.
a mézeskalács isteni lett, egy csöppet már kezd száradni, de a vastagabb darabok nem annyira, és nem lett túl fűszeres, sem nagyon édes, nagyon eteti magát. Hanna is nagyon büszke magára, hogy segített: mézet nyalogatott tésztakészítés közben, majd segített formákat vágni a tésztába, úgy tíz percig, míg meg nem unta. még szerencse, hogy telefonáltak sosó szülei, és így a maradék egy órában hagyott engem ezzel szöszmötölni. most éppen sosó alkot egy gigafenyőt, kiváncsi vagyok, hány darabban lesz majd sütés után :)
még sütés előtt átalakult jópár kisfenyővé. de persze mikor szóltam, hogy rakjon alá lisztet, mert különben odaragad a tészta, és nem tudja majd a fenyőcskéit kiszedni a selejt újragyúrása után, megkaptam, hogy utálja a lisztízű szarjaimat. merthogy én mindent agyonlisztezek. és akkor grész elgondolta, hogy az egészet kivágja egy teátrális mozdulattal a kukába. de persze nem tette. mert grész már csak ilye. cserébe jól nem szól hozzá bosszúból.
update: rugelach tészta a fagyasztóban, elég volta egy időre a sütésből, bár a mézeskalács irtó finom még mindig, nem keményedett be egyáltalán.

válasz

eszti egyszer régen mesélt egy honlapról, ami alapján találta a mostani állását, és most elkértem tőle megint a címét. találtam egy, azaz egy darab leideni postdoc állást, egy hete lejárt jelentkezési határidővel, de hát az köztudott, hogy pár nap nem a világ vége egy pályázatnál, gyorsan regisztráltam is a honlapon, felraktam a cv-met és bepötyögtem valamit nagy hirtelen a kitöltendő rublikákba. az egyikről kiderült, hogy a jelentkezés cover lettere volt, de erre csak akkor jöttem rá, amikor megkaptam cc-zve a jelentkezési levelemet, amit a szerver elküldött.
tegnap jött válasz.
Dear candidates,
Thank you for your interest in the post-doc position in our lab. I have received your applications and we have started going through them to make a short list of candidates to interview. We hope to have this short list by the end of November and to be able to schedule the interviews for the first half of December. This will be commmunicated to you in due course.
Feel free to contact me if you need any additional information at this stage.
Best regards,
Patricia
evo-devo labor, lepkékkel dolgoznak, és a csaj, aki a válaszlevelet írta tegnap, irtó szimpatikus. a részmunkaidőhöz nem tudom, hogyan állnak majd, arról nem szólt rublika. mindegy, majd legfeljebb az interjún kiderül. már ha behívnak. Már a válaszlevéltől is a fellegekben jártam, ha behívnak beszélgetni, el leszek magamtól ájulva. ha fel is vesznek az első és eddig egyetlen állásra, amire a jelentkezési anyagot fél perc alatt csaptam össze... kétlem azért. ennyire nem vagyok még elszállva :)
persze akkor rohanni kéne még bölcsinapokat kunyerálni.

gesztenye

vettem egy rakás gesztenyét meg diót, meg pucolt mandulát, merthogy jön az advent meg mikulás meg karácsonyvárás, ilyenkor nincs is jobb egy kis süti sütésnél, karácsonyfaformával luggatni a fincsi tésztát, főleg ha kinn zuhog az eső, és sehova se lehet elmenni, viszont cserébe hetekig lehet enni a fincsi sütiket.
napersze a gesztenyével kezdtem, megfőztem, aztán meg később kiderült, hogy nincs is gesztenyés karácsonyi aprósüti, amit formával lehetne szaggatni.
sebaj, lett belőle gesztenyemassza (amit iszonyat macerás ugyan megcsinálni, de itt amúgy sem kapható), amiből majd lehet mindenféle egyéb finomat fabrikálni, mint pl. gesztenyével töltött vaniliás kifli, vagy gesztenyés-csokis rugelach ala chili. vagy amit ede javasolt, csak azzal az a gond, hogy piskótalap kell hozzá...

oltás

Hanna behívót kapott.
itt csak a gyerekek kapnak ingyen influenza-oltást, fél és 4 év között, meg persze a veszélyeztetettek.
nekünk, gyerekeseknek egy nagy sportcsarnokba kell mennünk, ahova leiden összes másfél-kétévesét egyszerre összegyűjtik, aztán beoltják, jövő csütörtökön aztán meg három hétre rá megint. merthogy itt két részletben oltanak.

hame

volt a hemába ajándékkártyánk meg kuponunk, és mivel sosem megyünk oda, most felkerekedtünk, hogy levásároljuk a pénzt. persze a kártyát nem tudták beolvasni, de legalább a kupontól megszabadultunk.
vettünk hannának egy hollandsztenderd gyerekpaplant meg párnát, amire itteni iso-huzatok vannak, de persze túl meleg neki a paplan, marad a hálózsák, a párnát meg egy ideje hanyagolja. sebaj.
vettünk még celluxot, ami hasznos, és sosó már ragasztott is vele.
meg vettünk egy hema márkanevű fejhallgatót, ami olyan, mintha profi lenne, olyan puhafülű, szóval párnás, meg fejen felül vezetős műanyagizé, szóval télyeg olyan, mintha profi lenne, csak a száj elé hajthatós mikrofon hiányzik róla. sebaj, így is jó, hollandozni tökéletes.
sőt, suhaidot hallgatni péntek délután meg kifejezettem szuper.

megytovább

az egy dolog, hogy kezdek újra beleférni a normál gatyáimba, de hogy meglegyen az entalpia vagy entrópia, vagy mi,, ugye, cserébe lukadnak ki a cipőim talpai (először a tisza, na jó, az egész sokáig bírta, legalább hat évet nyúztam, de hogy a hároméves siebel is kezd vészesen kikopni a nagylábujjam alatti dombnál, ugyanúgy, mint az előző, csöppet bosszant. ezzel is rossul jártam :) - ergo muszáj vásárolni. csizmaszerű cipőt már vettem, de kell egy rövidszárú is, meg vennék olyan háromnegyedes gatyát a csizmacipőhöz. szóval kéne menni soppingolni.
aztán mindjárt megyek optikushoz, mert most már talán nem zavarja a szememet a kontaktlencse, és ugyan már megrendeltem a neten már az éves adagot, azért megnézetem a szemem, hogy minden oké - az fzkban évente nézték a szememet (metanollal is dolgoztunk, muszáj volt nekik), akkor nem kellett optikushoz járni, de ennek már két éve.
aztán délután megpróbálok bebringázni a hollandórára, ha kicsit alábbhagy a szélvihar, és lehet, hogy akkor soppingolok is, bár azzal vigyázni kell, nehogy elfelejtsek emiatt órára menni. de asszem a tornával azért asszem várok még a jövő hétig, egyébkéntis befizettem terhestornára decemberig, és azt még el kéne intézni, hogy átrakjanak normálra.

megvan

a genetikai vizsgálat eredménye: 18-as triszómia, másnéven Edwards-kór. legfeljebb 2 évet élt volna, ha megszületik. egyébként fiú volt. a következő gyerkőc esélye erre kicsit kisebb, mint a Down-kórra ( ez a második leggyakoribb triszómia a 21-es után).

buborékdzsungel

hétfőn délelőtt minden zárva van, ráadásul esett is, nagy tanácstalanságomból hogy mit is csináljunk, sosó billentett ki: menjünk el a bubblejungle-ba, a leiderdorpi játszóházba. már voltunk ott kétszer az utóbbi fél évben, nekünk nagyobb csoda volt, mint hannának, de végülis nyitva van, és zárt, és gyerekek között vagyunk.
hanna hihetetlenül élvezte, megtanult végre ugrálni a trambulinon, felmásztunk a kismászótoronyba, és mérhetetlenül bejött neki a bob (rollerbaan). eljött ez ideje annak, hogy ilyen mozgatós helyekre vigyük, irtó vicces kedve lett utána, elpakolta a plüssöket az ágyáról az ágy alá, meg mindenféle mókás dolgokat dumált meg csinált.
tegnap meg reggel alig bírta kivárni, hogy tíz óra legyen, és kinyisson az uszoda, már reggeli előtt elindult volna, és aztán meg ötpercenként elmondta, hogy uszoda meg pancsi.
persze végülis ez érthető, mióta vacak az idő, nem nagyon járunk játszóra, ezek szerint mozgáshiány van eléggé, amit orvosolni kell :)

szakma

megjelent a cikk tegnap elektronikusan, papíron majd decemberben.
átírtam, feltuningoltam az életrajzomat, belerakva az új cikket is és elküldtem spainknak, aki itt van leidenben az egyetemen és halazik, feri őt emlegette, hogy hozzá nem lenne rossz menni.
várom válaszát - ez tisztára olyan, mint egy társkereső hirdetés szövege.
aztán ha azt mondja, nem gond a heti 3 nap, addíg ütjük az asztalt a madeliefben, míg megkapjuk azt a harmadikat ott is.
és akkor újra húzom a zigát.
válaszolt. aszonta, hogy legfeljebb júliustól van üresedés. ha más nem adódik addig, marad ez, addig meg hollandozom gőzerővel.

kismadár

elmentünk sétálni, visszavittük a könyvtárba Hanna könyveit. ott már csak ülni tudtam, Sosó visszasétált az autóért, és mire kettőkor megérkezett, meg mi kisétáltunk a könyvtárból, mintha valami kidurrant volna, és elöntötte a nadrágomat - valószínűleg elment a magzatvíz. rohantunk a kórházba, és amíg Sosó parkolt, mentem fel a szülészetre (péntekre oda kaptunk időpontot). Sosó elvitte Hannát Andiékhoz, mert anyámnak péntekre vettünk repülőjegyet. kaptam szobát, jött aztán doki is, megultrahangozott, azt mondta, már nincs semmi odabenn, csak a méhlepény néhány darabja. mikor kiment, jöttek még a görcsök, és állva jobb volt elviselni őket. tényleg minibirth volt ez, ahogy a prof mondta kedden, olyan mint egy igazi szülés, csak piciben. egyszer csak éreztem, hogy jön valami, és megnéztem mi az. ő volt az. olyan volt mint egy kismadár, egy fészekből kiesett kismadár. amikor felismertem, sokkot kaptam, hisz a doki azt mondta, már csak méglepény jöhet. remegő lábakkal kimentem a mosdóba, és a betétet mindenestül kiraktam a "higeny box"-ba. amikor megint jött a doki, elmondtam neki, rohantak a nővérkével kiguberálni a cuccot a wc-ből, de a boxot nem lehet kinyitni. szegény kis madárkám eltűnt a süllyesztőben, a tudomány oltára üresen álldogál, hiába akarták megnézetni valakivel, hogy van-e még valami baja. még benntartottak estig, mert görcsöltem, meg erősen véreztem és mert még maradt benn méhlepény. de kilenc körül minden leállt, úgyhogy a tizes vizsgálat után beraktak egy taxiba, és a lelkemre kötötték, hogy ha nagyon vérzek, rohanjak be azonnal.
na szóval túl vagyunk rajta. fizikailag. lelkileg meg még meglátjuk.

sikeres mintavétel

hárman voltak benn, csupa nő, de aztán az ultrahangos képhez behívták a profot.
háromszor (kétszer a fiatal dokinő, harmadjára a prof) próbáltak a méhszájon át bevezetett kanüllel kivenni pár sejtet a chorion-boholyból, de nem igazán volt semmi a műszeren, szóval úgy döntöttek hasfalon át vesznek mintát.
ekkor elmehettem pisilni (a vizsgálathoz teli hólyag kell - megaszivatás, egy nőgyógyászati vizsgálat pisilhetnék közben), és persze már remegtem az idegességtől, és a kéztörlőbe töröltem az arcom bőgés után.
kaptam helyi érzéstelenítést, de attól a méhen áthatoló tűt nagyon is lehetett érezni. szerencsére elég lett a minta elsőre, ha nem lett volna, akkor és ott azt mondom, hagyjuk abba, én ezt nem csinálom tovább.
aztán megegyeztünk a folytatásban. az első tablettát már megkaptam, folytatás pénteken a kórházban.

ez csak nem akar összejönni

okt. 22-én nem mentem haza öt napra, mert pont a hisztihegyek közepén volt Hanna, Sosó meg előre félt ettől a pár naptól, jobbnak láttam megfutamodni.
hogy emiatt vagy sem, azóta alábbhagyott a dac, Hanna sokkal jobban kezelhetőbb, elfogadott néhány szabályt, és az apjával is hajlandó együttműködni - most már van pár dolog, amihez én nem vagyok jó, csak apa.
aztán anyámék unszolására hogy vettem jegyet nov. 13-ára, hogy Hannával hazamegyek pár napra. most ezt a jegyet is bukjuk. egy második trimeszteres abortusz nem egy egyszerű móka, a normál szippantás után csak öt nap vérzés, az indukált vetélésnél tovább tart a felgyógyulás. másfél hét múlva nem hiszem, hogy fitt lennék egy repülőútra. most éppen azon gondolkodunk, hogy anyámat kihozzuk-e.
azért remélem karácsonykor hazamegyünk.

nincs tovább

elmentünk az általunk külön kért, a biztosító által nem is fizetett tarkóredő-mérésre (Down-szűrés), de az ultrahangos csajszi nem találta a tarkót, és valami gebaszt talált a hasnál is, azt mondta, úgy néz ki, mintha a gyerek belső szervei kinn lennének.
felhívta a kórházat, megszervezte, hogy egy fél órán belül megnézzen minket egy doki egy nagy felbontású ultrahanggal.
az Árpi-szerű fiatal pasi nézegette gyerkőcöt, és közben mondta, hogy miket lát, avagy nem lát. nem látott agykoponyát, csak az orrig vagy a szemgödörig van csont, felette nincs, az agy nagy része lifeg a magzatvízben. valószínűleg rosszul záródott a hasfal, mert a hasból kitüremkedő dolgok a belek, a köldökzsinór körbeveszi őket két oldalról, és utána lép csak be a hasba.
nincs esélye.
kedden megyek kromoszómavizsgálatra, hogy megtudjuk, mik a következő gyerek esélyei. ami azt jelenti, hogy a méhlepényből (egyébként az is nagyobb, mint kéne lennie) vesznek mintát tenyésztésre, aztán a sejtenyészetből néznek kromoszóma-festést. eredményhirdetés (hogy van-e törés, triszómia vagy duplikáció) egy (gyakori kromoszóma aberrációkra) - illetve két hét múlva (ha az előző negatív, végignézik az összes kromoszómát). addig azonban bármikor sor kerülhet a terhesség befejezésére, azt majd kedden végigbeszéljük, hogy kiszippantják őt vákuummal, vagy koraszülést/vetélést indukálnak.
további jó hétvégét mindenkinek.

szívás

pár napig nem voltunk otthon, és azalatt átváltozott a lakás: akváriumból szökőkút lett a nappaliban, parkettából tengeribeteg hajópadló. reméljük, hogy ahogy szárad, nem lesz még púposabb - ide-oda pakolgatjuk a könyvespolcot, hogy nyomja le, de esélytelennek tűnik a küzdelem.

dührohamok

sosónak eszébe jutott, hogy tavaly mennyire ki volt zozó borulva, hogy mekkora szívás a gyereknevelés, és asszem tényleg, mi is elértük azt a kort, amikor hihetetlenül fárasztó az egész.
mert persze lehet figyelemelterelést alkalmazni, mielőtt kitörne a nemnemnem után a vihar, de ahhoz friss agy és fantázia kell, aztán ha nem jött be, figyelmen kívül hagyni a nagyjelenetet, ahogy a sértődött fél ledobja az akarata tárgyát, és elvonul a sarokba duzzogni, aztán pár perc múlva, mintha mi se történt volna, átölelni a mosolygó tündérkét.
és ez azt jelenti, hogy az ember napjában többször vesz nagylevegőt, próbál ötletes és kedves lenni, majd nem ordítani, elfordulni, nem nevetni kínjában.
és ez fárasztó, lelkileg.
amúgy az utóbbi héten állandósult a délutáni nemalvás, de szerencsére csendespihenőre rávehető a gyermek, eddig nagy átlagban egy órán át csöndben elvolt, hagyott aludni maga mellett. de az nem túl feldobó, hogy úgy ébreszt, hogy rámászik a hátamra...

és igen, jessssz, vididit, megcsináltuk, hiphiphurrá meg ilyenek

I am very pleased to inform you that your Article, "Automated high throughput mapping of promoter-enhancer interactions in zebrafish embryos", has now been accepted for publication in Nature Methods. Your paper is tentatively scheduled for publication online on Sunday, November 1 at 1:00 PM EST and in our December print issue.
Kedves szerkesztők, kedves bírálók, köszönöm szépen ezt az igen becses megtiszteltetést!
Köszönettel tartozom főnökömnek, Ferinek, aki végignyomta a projektet úgy, hogy közben teherbe estem, és bár jócskán alábecsültük az egészet, valamint annak ellenére, hogy nem olyan eredményeket hozott a projekt, amiket ő remélt tőle, nem adtuk fel, és megcsináltuk, befejeztük. Aztán még azért is köszönet neki, mert ugyan megmosolyogtuk az ötletét, hogy a sztorit kétfelé adjuk el, a biológia menjen a naturebe, a technika meg a naturemethodsba, két nature cikk egy projectből, persze, de aztán a biológia nem őt meg a kezdeti hipotézist igazolta, vagyis nem úgy, hogy az nagyot szóljon, így maradt a methods, mint terv, és ő végignyomta. Kiosztotta, ki mit ír, összeszerte, összeeszkábálta, átírta, és nymota, nyomta, nyomta, míg el nem fogadták. El sem hiszem, hogy tényleg összejött az egész.
És persze köszönet Urbannak, aki nem hurrogott le, amikor az intézeti előadása után odamentem hozzá, hogy az ő szupermikroszkópos cuccait mi is tudnánk használni, sőt, hanem komolyan vette a projektet, de még mennyire komolyan. Mennyit szívtunk a robotkarral, ami adagolta a pléteket a mikroszkópnak, hányszor volt az, hogy engem hazaküldött péntek este kilenckor, hogy majd ő felügyelni a mikit, jól viselkedik-e. Meg persze köszönet a hurráoptimizmusáért, ami mögött azért hihetetlen realitás van, meg a mindig a szája sarkán levő mosolynért, a besötétített, lehűtött mikroszkópszobában elmesélt hihetetlenebbnél hihetetlenebb sztorikért.
És persze Markusnak, akinek éppen nem volt akkor projektje, amikor Urban megkereste azzal, hogy írjon nekünk algoritmusokat. Szegény, hányszor írta át azokat, amíg olyanok nem lettek, mintha egy profi programozó biotech cég csinálta volna őket.
Jochen a következő, akit köszönet illet, most már tényleg sírok a meghatottságtól, aki eleinte csak besegített, mint a többiek, azontúl, hogy laborasztaltársként sokszor kiöntöttük egymásnak a lelkünket, aztán mikor súlyosodott a projekt, és látszott, hogy Ferivel kettesben ezzel nem bírunk, Feri kérésére betársult a projektbe, pedig az angliai átköltözés előtt jó lett volna befejeznie a sajátját. és aztán mindent együtt csináltunk, vagyis sokmindent váltva, hogy azért ne szívassuk meg magunkat, de a meló iszonyatsok macerája ránk hárult, kettőnkre. Ketten nyomtunk végig jópár hónapot heti hat napos kőkemény melóval. És aztán ő vette át a projektet egyedül, amikor elmentem szülni, ő csinálta meg azokat a kísérleteket, amiket a bírálók kértek. Nélküle tényleg nem lenne sehol az egész projekt, sem pedig a cikk.
És persze az egész 222-es labornak köszönöm a segítséget, elsősorban Marcónak, Andreasnak, Yavornak és Songnak, aki zokszó nélkül raktak ki nekünk százasával halakat, szedték ezresével az ikrát, és injektáltak órákon át, heteken keresztül. Simonénak külön köszönet, hiszen ő még sok ezer apróságban is benne volt, a plétöntésben, a halválogatásban, dekorionálásban, a halak kiplételésében és aztán az orientálásban.
-először viccnek szántam ezt a patetikus köszönetnyilvánítást, de halálosan komolyan gondolom minden szavát.-

taktikát váltottam

az új taktika a következő: azt mondom, hogy csendespihenő jön, alvásról szó sincs, csak rászólok hogy csöndben legyen, én meg alvást imitálok. párszor ez most be is jött. bár lehet, hogy nem a csel vált be, hanem a vasárnapi láz miatt volt szombattól hétfőig nagy délutáni alvás.
bezzeg ma, ma már semmi baja, és megint semmi nem volt az alvásból.
kivagyok, lelkileg, nincs erőm ezekhez a csatákhoz. persze nem kéne csatának felfogni, de kibaszottul lefáraszt, hogy mindenre nemet mond, amit csak kérünk tőle. mindenre. persze egy tündér, ha az ember nem szól hozzá, vagy ha az ember azt csinálja, amit ő kér, de ha nem, teátrális sértődés van, ha még mi kérünk valamit, hiszti.
persze, tudom, a határainkat próbálgatja, de könyörgöm, oda már ezerszer elért, miért jó azt tovább feszegetni, nem értem. azt meg pláne nem, hogy miért jó neki hullafáradtan végigpörögni a délutánt.
lehet, hogy délelőtt ki kéne jobban fárasztani, és nem ebédet főzni, hanem rászokni most már tényleg a szendvicsezésre, de az, hogy egy hete nem sütött ki a nap, hogy bármikor eshet az eső (és esik is), hogy a jobb játszó október egytől május egyig zárva, nem igazán tesz lelkessé a délelőtti csavargáshoz.
na, lassan összeszedem magam, aztán kimegyünk megnézni a kacsákat, meg venni kell fogbogyót, mert persze megint egyszerre jön négy foga a gyermeknek.

nagylány

ja, és azt el is felejtettem írni, hogy egy hónap múlva már nagycsoportos lesz a mi kis akaratos lányunk, elhagyja Dikkie Dik-et és Balou-s lesz, megy a nagyok közé. persze lesz három beszoktatós napja, először két óra, aztán három, aztán ott is alszik, még nov.1 előtt. izgis!

vissza a jövőbe

kedden együtt vacsiztunk Williammal, a gimis holland cserediákkal, akiknél másodikban, vagyis 1992-ben vagy 1993-ban voltunk kinn, ciki, de már nem emlékszem hol, és aki egy évre rá jött hozzánk Pestre.
meséltem sosónak, hogy mennyire ciki volt akkor ez az egész, hogy a srác egy hétig nem fürdött, hogy a haverjainak nagy többsége csak Pesten látott először metrót, hogy a mekibe beülve elővették a délről maradt zsömlét, és azt majszolták a hambi helyett, hogy az angolul nem beszélő szülei szigorúan csak egy kekszet adtak a teához, hogy hiába kértem anyukát, ne tíz szendvicset adjon másnap uzsira, mert nem tudok olyan sokat enni, erre tizenkettőt kaptam, stb...
hihetetlen távolinak tűnik az egész, de ez a találkozás olyan közelivé hozta, hogy egészen megrettentem gyerekkori önmagamtól. mennyire más voltam, úristen. elmondhatatlan.

holland

elkezdődött a nyelvtanfolyam az egyetemen, a drága tanfolyam, amiről viszont azt mondják, hogy egy év alatt perfekt lesz az ember, heti kétszer három óra, elég tömény, iszonyat sok leckével. a ma délutáni óra elmaradt, mert az október harmadikai őrjöngést már ma elkezdték, és a tanár jogosnak érezte azt a hozzászólást, hogy délután hatkor már simán meg sem lehet mozdulni a városban. már most behallatszik az utcáról valami nagy dajdajozás.
egyébként a szerdai meg a pénteki órát más-más tanár tartja, ami egyrészt jó, mert kétféle magyarázatot meg rálátást ad a dolgokra, de rossz is, mert kétféle magyarázatot meg rálátást ad a dolgokra, és mert más a kiejtésük.
a csoport egészen kezd feloldódni, bár iszonyat sokan vagyunk (16-an), és ebből három a pasi (egy kolozsvári román srác, egy dán , intézetvezető és egy thai srác), de alapvetően viccesek és nyitottak.
na megyek, nekilátok a leckének, hadd fogyjon.

nem hagy (h)idegen

egymás idegein táncolunk, jelentem nem igazán büszkén, de hát a dackorszak nem a legeslegfelemelőbb korszaka egy gyereknek.
hanna mostanában MINDENRE nemet mond, és nem, nem esem bele a gyakorlatlan szülő hibájába, hogy bármi fontos dolgot is megkérdeznék tőle, mint pl. megyünk fürdeni? kérsz ebédet? ebéd után lesz alvás?
nem, kérem, én csak kijelentek, de ő ellenkezik. pedig hagyok neki választási lehetőséget sok minden másban.
már két napja megy az, hogy ebéd alatt mondja vigyorogva "alvász", én mondom, igen, most jön az alvás, mire ő vigyorogva nemet mond. én mondom, hogy de ebéd után alvás van, tegnap sem aludtál, fáradt vagy, és tényleg, fekete karikák vannak a szeme alatt, annyira kialvatlan, de az akarat mindenek felett diadalmaskodik. átlagban eddig két-három órát aludt délután, ami ha kimarad, nem pótolja be reggel, sőt, egyre hamarabb kel hajnalban, és jön át hozzánk.
szerdán kezdte a nemalvást a bölcsiben, tegnap egy óra próbálkozás után idegbetegen őrjöngve feladtam, és azt mondtam neki, hogy nem is akarom látni, csináljon amit akar, de engem hagyjon most békén. persze nem hagyott.
ma egy órán át bírtam ordítás nélkül, amikor leordítottam a fejét, majd visszaraktam a párnájára, és simogattam a hátát, végre elaludt. nem egy édes győzelem, hogy megint elveszett az önkontrollom.
de mi van, ha elmegy egy óra mesével, összebújással, gyengéd unszolással, és semmi hatása? mit lehet ilyenkor bevetni?
persze vissza lehetne rakni a rácsoságyba, és hagyni üvölteni. de azon már fél éve túlléptünk, ott nem tudott aludni, mert állandóan beverte a fejét a rácsba a nagy pörgés-forgásban...
tanácstalan vagyok, fáradt és ingerült. össze kéne szednem magam, és úgy maradni.

agyalágy

kész vagyok magamtól.
az egy dolog, hogy sok mindent elfelejtek, mindent fontosat fel kell írnom, de hogy a hatodszori sikertelen feltöltési próbálkozás után vegyem észre, hogy kpn helyett vodafon feltöltőkártyát vettem, az beszarás.
jó, mondjuk kismillió intéznivaló van most, ezer felé áll a fejem, egyébként is gyagya lennék: heti hat-hét lakás- és háztűznézés elintézése majd megvalósítása, közben heti kétszer terhestorna, meg ma kezdődött a hollandórám, meg holnap jönnek hétvégére anyósék, meg persze takarítani, bevásárolni, heti háromszor gyereket boldogítani egész nap, kezd egy csöppet sok lenni ez.
még szerencse, hogy hétvégén ad hoc leléptünk a német eifel-hegyekbe, irtó jó kis kikapcsolódás volt, végre erdő, végre hegyek.
na megyek, sütök pizzát, hogy mire megjön a sosó meg Hanna, legyen valami vacsi.

személyi tréner

hát az a vicces helyzet állt most elő, hogy egyedül én fizettem be a szerdai meg a pénteki terhestornára, de a kedvemért mindkettőt megtartották. kettesben voltunk mindkétszer, először is Natascha huga meg én, aki body-balance-ot oktat, és irtó jó volt, tetszett nagyon - tai chi, jóga meg pilates keveréke, de nagyon izomlázam lett tőle, szóval nem éppen egy időskori rehab-torna jellegű volt, mint az eddigi terhestorna, amire jártam. persze hasra nem dolgoztunk, csak az oldalsó hasizmokra max, de attól, hogy terhes az ember, a segge meg a lába lehet izmos. a hátnak meg kifejezetten jót tesz, ha erős. sajnos a szerdai terhes-body balance ezzel az egy órával megszűnt, de Natascha hajlandó terhes-pilatest tartani helyette. ami pénteken is volt, és alapvetően tök jó, mert ez is erősít, meg vicces, mert nagylabdán kell egy csomó mindent csinálni, de az a body-balance nagyon megtetszett. na mindegy, emiatt nem megyek hétfő este kilenckor tornázni...
ja, és most pénteken már ketten leszünk terhestornázók, szóval a személyi edzés csak egy hétig szólt.

lakás

a főbérlőnk bejelentette, hogy el akarja adni a lakást, amiben lakunk. október végéig van szerződésünk, majd kötünk újat, de hogy milyen feltételekkel, nem tudjuk. és ez így leendő kétgyerekesként nem túl felemelő. úgyhogy keresünk új lakást, de kiadó lakás nagyon kevés van, ennyiért, mint ez, szinte nincs is. eladó lakás meg ház van sok, hitelből talán tudnánk egyet venni, aztán majd eladni, ha lelépünk innen. elvben. gyakorlatban meg kell tudni, hogy ha eladnunk egy ingatlant, mekkora adót vagy jutalékot vagy mit kell fizetni utána, meg hogy mekkora hitelt lehet felvenni, és annak mekkora a törlesztő részlete. de közben nagyban nézelődünk, álmodozunk, felébredünk, kiábrándulunk, és mindezt kezdjük előlről. szombaton azért már egy lakást megnéztünk. ház-árban van, vagyis ennyiért már házat is kap az ember, meg pont egy kisjátszóra néz, ahonnan úgy kellett kölköt elvonszolni, szóval több sebből vérzett. szerdán kéttő, csütörtökön meg egy házat nézünk meg, a feltett fotók alapján mindegyik kompomisszumos, de majd persze minden akkor derül ki, ha az ember belülről is látja.
izgalom az van, na.

open monumenten dagen

most hétvégén nyitva volt egy csomó olyan intézmény meg ház meg miegymás, ami egyébként nem, vagy pénzért látogatható, pl múzeumok, templomok, zsinagóga, diákszálló, ami egyébként egy kastély, és aminek a kertjében van egy hihetetlen gyönyörű tuinkamer. sajna csak szombat délben találtunk programfüzetet, és aztán Hanna mindkét nap irtó sokat aludt délután, ezek a lököttek meg ötkor bezártak, szóval csak pár helyre jutottunk el, de sebaj, jövőre is biztos lesz ilyen...

tea

lejártam a lábam, mire sikerült minden hozzávalót összeszednem. először is lefordítattam a guglival a stadelman-féle terhestea hétféle összetevőjét hollandra, utánéztem, hogy az tényleg jelentenek ezek a szavak valamit, aztán elindultam, hogy beszerezzem őket. az egy dolog, hogy itt nincsenek olyan patikák, ahol ezt a keveréket úgy szimplán összekeverve árulnák, de csak kamilla és csalántea van a polcon, az is filteres kivitelben. menjek a reformboltba, mondták. kiírtam öt reformbolt címet, ebből kettő megszűnt, egy zárva. az egyikben három tea volt a hétből. bandukoltam tovább, mire rátaláltam egy drogériára, ahol a padlótól a plafonig tartó polcon kismillió gyógynövény volt, főleg Bulgáriából és Magyarországról. Végre! aztán otthon húsz-húsz grammokat kimértem a teákból, és egy nagy bádogdobozban összekevertem őket - így most van egy nagy kübli tea, meg persze egy zacskóban a maradék mindegyikből, ez egy évig elég lesz. így aztán naponta lefőzök belőle egy-egy litert, és próbálom lelkesen iszogatni, mint anno Hannával.
hogy ettől, vagy sem, de szerencsére elmúlt az émelygés meg az esti gyomorsavtúltengés. jövő héten bába, aztán három hét múlva kukucska. addig is kétóránként éhenhalás...

jé

miket tud meg az ember...
"Caffeine absorption into the body is also inhibited by nicotine. Therefore people who smoke normally need to drink twice as much caffeine to feel the same effects."

na, kezdődik megint

hatodik hét.
ma délutánra kaptam időpontot a házidokihoz - itt ugye mindennel hozzá kell menni, de csoda, hogy meg sem kérdezte az aszisztens, hogy mi van, csak adta az időpontot.
aztán meg ma reggel felhívtam a közeli bábákat, merthogy ezentúl csak velük lesz dolgom, dokit nem látok, csak ha nagy gáz van. szóval a kilencedik héten kivizsgálás, vérvétel meg miegymás, és aztán a tizenegyediken az első ultrahang egy spéci kórházban - már oda is megvan az időpont.
és ha igazak a rémhírek, kábé ennyi lesz az össz vizsgálat az egész kilenc hónapra. bár a bábahonlapon azt írják, lesz még egy uh a 20-22. héten, meg hogy csinálnak tripla tesztet meg ultrahangos down-kór szűrést, de a biztosító csak akkor fizeti, ha indokolt. mindegy, a cukorterhelésre még majd rákérdezek, de asszem apám miatt csak megnézik. több vacakolás aztán nem is kell.
kivéve az anti-D szurit a harmincadik héten merthogy rh- vagyok, és Hanna meg pozitív.
csak havonta egy pocaknyomogatás, vérnyomásmérés, és kedves bábacsevely.
az viszont irtó jól jön ki, hogy a pilatesstúdióban meg pont szerdán és pénteken van terhestorna kettőtől, a hollandóra meg negyed négykor kezdődik. így egy csöppet szoros lesz a két délután, de legalább le lehet tudni mindent, amíg a kiscsaj bölcsiben van.

az idei sziget sztárja

kimentünk, kirángattam sosót, merthát ez volt az egyetlen nap, ami élvezhetőnek tűnt: fatboysslim, buenavista, és lieden világsztárja, a duplán nagydíjas dj. egyik sem jött be, a fatboysslim élvezhetetlen volt, a buenavista unalmas, a dj meg jó lett volna, de töküres arénasátorral, este tízkor semmi hangulat nem volt. aztán elértünk a jazzszínpadhoz, és ott voltak zubolyék, és annyira viccesen gázok voltak, hogy maradtunk. és tetszett nagyon.
kérsz taslit?

dumaszínház

már össze sem lehet számolni, hány szót mond Hanna, a kismillió hasznos főnév (mint pocsolya és pénztárca) és tulajdonnév mellett a melléknevek (meleg, nagy) és igék is itt vannak (pl pakol, mász, pancs, megyek, nem megyek).
és mindez semmi. ahogy visszaérkeztünk a lakásba, felmászott egyedül az etetőszékébe, aztán a játszón felmászott a lovacskás körhintára, majd persze pocsolyázott egy hatalmasat.
ja, és főzni is ő akar. holnap ezért perecet gyártunk, azt gyurmázhatja kedvére, és az se baj, ha belenyal a tésztába. (bevállalom a német receptet, de NaOH helyett szódát rakok majd a forró vízbe, amibe a pereceket sütés előtt bele kell rakni. így nem hangzik annyira brutálnak a recept.)
őrület mennyit fejlődött ezalatt a három hét alatt.
amúgy Nonót, Marcit, Verát naponta emlegeti, és tegnap elsírta magát, mert félreértette az apját: azt hitte most rögtön meglátogatjuk őket, és már húzta "apukát" - most így hívja őt - az ajtóhoz, hogy akkor indulás. Persze Dadával is naponta cseveg a játéktelefonon, és Bodzának nevezte el a kíváncsi kiskutyust.

pozitív jövőkép

háromszorosan is.

normális???

körlevél a wiwről, egy régi ismerőstől (nem, nem évfolyamtárs):
"Kedves Baratok Ismerosok,
vallalok biologia temakorben szakdolgozat, diplomamunka, beadando stb irast kerlek Titeket terjesszetek,
Koszi,
x"
az egy dolog, hogy vállal ilyet, már az is gusztustalan, de hogy köríméltben leírja ilyen nyíltan, meg hogy arra kér, terjesszem, az már abszolút hüjeségre vall. kábé mintha az expressben vagy a pestiestben hirdetne...

kalandtúra

mivel tegnapra kánikulát jósoltak (huszonhat fok, az itt kőkemény napszúrás és hőség, mi lesz holnap, a huszonnyolccal!!), összepakoltam nagytörölközőt, fürdőbugyogót, kislapátból kettőt, enni, inni, sapkát, pelenkát (persze ebből nem sok minden kellett, de mindig az kell, ami otthonmarad), és irány a tó. teli lett a hátizsák, amit a hátsó gyerekülés miatt nem tudtam igazán hova tenni. raktam a hasamra - nem jó, nem tudok pedálozni. raktam a kormányra, felém nézve - nem jó, nem tudok pedálozni. raktam a kormányra, kifelé nézve - nem jó, ráül a kerékre. na ekkor valamelyik pánt beakadt, megrántotta a váltót, próbálom visszaváltani, de a szorzó kiskarja kiakad, meg se mozdul.
kaland van!
gyerek ki az ülésből, telefon elő, kiborulva Sosót hívom, miafszt lehet ezzel csinálni.
nyugtat, javasol.
megyünk tovább kiskeréken levő váltóval, nem kattog, csak nem mozdul, és tekerni kell, mint egy mókuskerékben. sebaj. hátizsákot próbálom gyerekülésre hátulra szerelni - nem jó, kormányozhatatlan. marad a hátam - úgy meg Hanna van kiborulva, ha át akar fordulni a másik oldalra, taszajt egyet a zsákon, a bicikli ilyenkor hatalmasat kileng, ő nyöszörög, megállunk, leszállok, több-kevesebb higgadtsággal győzködöm, hogy most már nincs sok hátra, és hogy csakazértsem fordulok már vissza, és most már bírja ki.
sokszor megállva végülis eljutunk a tóhoz, ahol egy zaher meg egy kapucsínó a vigasz. neki almalé és almatorta - ő jár jobban, a zaher egy ócska olcsó vajas krémes csokitorta csak. (a jegeskávéval már múltkor póruljártam, kávé izű jégká
sát hoztak ki, brr, kiráz a hideg ma is, ha eszembejut.)
na most aztán irány a tópart! elő a lapáttal, fürdőgyatyával, meg persze a napkrémmel!
a víz kicsit hideg, a parton hemzseg a kárkárkaka, úgy kell egy szarmentes övezetet keresni, ahol leülhet a gyerek a homokba. Hannának az egyedül homokozásból egy idő után elég, csak úgy üldögélni meg egy gyereknek sosem jó móka, így sétálunk a fűben, a homokban, a bokáig érő vízben - Hannának volt egy gyenge próbálkozása a kaviccsal felszórt "járdán" is. közben bambuljuk az embereket, a madarakat, a kishajókat, a vicces szivárványszínű vitorlásokat, amiken edzenek a gyerekek.
enyhe nyárfiling szivárog elő, mégsem volt ez rossz ötlet, persze a visszaút a hátizsákkal és a váltó nélküli bicajjal enyhén nyomasztó leghátul (nem ok nélkül, mint utóbb kiderült), de azért a megérte után jöhet egy pont.

az első három róka

szegény kismanó tegnap rontotta el először a pocakját. eddig - másfél évig - max egy pár csöpp tej jött vissza, a hányást hírből sem ismerte, szerencsére azt a fosós-hányós vírust sem kapta el, ami úgy tarolt le minket, mint egy interszitiexpressz. de a tegnapi sonkás tojás kenyér nélkül vacsira túl sok volt neki.
hajnali fél kettőkor átsétált hozzánk, kómásan elhelyezkedett az apja párnáján, majd egy babatenyérnyi tojássárgáját ráhányt. mosakodás, párnamosás, pizsamacsere után vissza ágyba. kérdeztük, hogy most jobban van-e, és szinte kiabált, olyan hangosan mondta, hogy jó. pár perc múlva beterítette az egész lepedőt. mosdás, pizsamacsere, ágylehúzás, matracsikálás, majd visszaalvás kisszobai matracon - matracon törölköző, azon pelenka, matrac mellett hányóstálka. bólogat és hangosan mondja, hogy jó, mikor kérdezem, hogy van. rá pár perccel újra hányt szegénykém, ezúttal sikeresen a tálkába, merthogy már alig volt mit. ekkor az újabb altatás már az ölemben ülve, hogy semmiképpen ne forduljon hasra, és ne nyomja meg a gyomrát. el is aludt, hányás abbamaradt, aztán már nyugis volt az éjszaka, és reggel nyolckor vidáman keltegetett mindkettőnket...

monthly report

na, most már elmondhatjuk, hogy a három hétig tartó hányinger és émelygés nem kistesót jelentett. valamit elkaptam, az australnál evett fagyi után kezdődött, másnap konkrétan azt hittem, hogy ha megmozdulok, akkor behányok és beszarok, de aztán mégsem, de aztán három hétig el-elkapott az öklendezés. nem volt egy vicces dolog. de hálistennek csak volt.
Hanna már második hete már szerdán is jár bölcsibe, mostanában az apja viszi, ha teheti, és most már egészen jól bírja mindkettő. merthogy sosó is ugyanúgy kiborult, amikor a gyermek szívszaggató bőgést vágott le, amikor az első alkalommal próbálta otthagyni a kegyetlen bölcsisnéniknél. tizenegyig nagy nehezen kibírta, hogy ne hívja fel őket, de amikor azt mondták, hogy minden oké, megnyugodott.
Hanna is egyre jobban bírja a bölcsit, imád kinn lenni a kertben, játszik a nagyokkal, meg átkéredzkedik egy másik csoport nénijéhez - most már nem a hintában ül, ha érte megyünk. ma már kenyeret is hajlandó volt enni ebédre, meg reggel is ivott egy kis gyümölcslevet, ami tényleg nagy szó.
amúgy hihetetlenül sokat mozog, ha éppen van kedve sétálni, akkor a világ végéig el elmegy, felmegy a játszón a dombra, sőt, most már elég keményen önállósodik: ott marad a kisszékén, ha elmegyek üdítőért, vagy ha ülök a padon, pápávál elköszön és elmegy egy körre. nade ha nem akar sétálni, akkor kiborító jeleneteket rendezünk, mert én nem akarom felvenni és hazacipelni, ő meg nem akar jönni, megáll, elfordul, bőg, és meg sem mozdul, hiába megyek nélküle haza.
most már hihetetlenül sok szót mond, mondanom sem kell, hogy túlteng köztük az állatok neve, mint vauvau, kárkár, cica, pók (pó), patkány, kacsa (kaca), béka (békabékabéka), de már mutogat az ablakra, ha teherautót hall, hogy kukásautó (kuká). persze naponta hatvanszor mondja, hogy apa, anya helyett meg néha napján mond egy nyanyát. tisztán mondja, hogy kakaó, kávé, tea, rágó, pedig ebből csak kakaót kap, és a számok közül a kettő irtó nagy kedvenc. sokszor megjelenik két békával-kacsával-teletabival, és vigyorogva mondja, kettő. a régi szavak is néha elő-előkerülnek (popó, kaka, lámpa, nyamnyam, kukucs), de azért az újak gyakoribbak.
persze sokat mutogat, meg bólogatva mutat dolgokra, és kérdezi közben, hogy jó?, ha valamit szeretne csinálni. sokszor másra mutogat, ha pukizik, és kérdezzük ki volt az :)
az esti mesét meg úgy kéri, hogy mondja, ki szerepel benne, a vauvau, kárkár vagy békabékabéka - ezek mind a könyvtári szerzemények, hihetetlen kedvencek, nem is tudom, mi lesz, ha vissza kell őket vinni. talán az utazás majd elfeledteti vele a könyveket, majd jönnek más kedvencek.
merthogy jövő szombaton megyünk haza, három kemény hétre, már várom azért, kíváncsi vagyok, milyen időnk lesz, meg hogy fogjuk a családokat bírni - én már előre borsódzom a kötelező ebédektől, beszólásoktól, stb. na, majd meglátjuk, milyen lesz...

szopókalap

vannak dolgok, amik rosszul érintik az embert.
mint például az, hogy wilkoék gyereke, akit annyira izgatottan és szeretettel vártak, a szülés beindulásakor előreesett köldökzsinór miatt súlyos agykárosodást szenvedett. nem hitték, hogy egyáltalán életben marad. de túlélte azt egy egy napot, amit a dokik jósoltak neki, sőt, pár hétre rá haza is vihették a kórházból. egy éves lehetett, amikor meglátogattuk őket, Gero akkor a mindennapos fizikoterápia ellenére még csak a földön kúszva közlekedett, és egyértelműen látszott rajta, hogy nem teljesen ép. de élt, kommunikált, mosolygott.
vagy az, hogy wilko, a mindig vidám, jókedélyű, a németek közül a legnyíltabb, legközlékenyebb és legjobbfej srác, akivel irodalomról, művészetekről vagy akár az élet dolgairól úgy lehetett beszélgetni, mint senki mással, és aki a főnöke elköltözése miatt megkapta a laborvezetői poziciót, napról napra karikásabb szemű és kialvatlan, és hogy vicc nélkül mondja, nem érdemes gyereket vállalni, mert szívás az egész.
és persze az, hogy amikor eljöttünk KA-ből, nem tudtunk elbúcsúzni, és akkor sem jelentkezett, amikor meghívtam a védés utáni mulatságra.
persze mindennek van oka, most jött egy levél tőle.
"Dear Eva,
I wanted to write you for a long time, but unfortunately, we are quite stressed since this April. Gero started to suffer from epileptic fits and since then, we regularly have to call the ambulance and stay in hospital for a couple of days. As the fits are not predictible and the medication has to be given in slowly increasing concentrations, and several drugs usually have to be tested (we are administering the second drug now), we are never safe from being in an emergency situation from one minute to the other. Quite often I already had to interrupt or terminate experiments and leave for hospital and things are left undone and you work extra hours, etc. I guess, you can imagine.
Be that as it may, finally now I manage to sit down and write these few lines. How are you? How are Peter and Hanna doing? How is it going in the Netherlands? What about your paper?
All the best
Wilko "

hányadán is állunk?

megyek, mindjárt letesztelem.

durva

persze egy özpetek filmtől ne várjon az ember önfeledt vidám szórakozást.
de azért ez most eléggé ütős volt. amin sokat rágódik az ember utána is.
kellett már egy ilyen.
még.

Vivi

megjárta a hadak útját, 14 évesen egyedül iderepült (életében először repült, szegénykém, nagyon be volt szarva, az elmúlt egy hónapban vagy négy gép zuhant le), eltöltött velünk egy hetet, majd hazarepült.
mindenki egész jól vette az akadályokat, sosó is csak egyszer szólt be vivinek, aki egy tíz perc múlva elő is jött a wc-ről kisírt szemekkel, vivi szó nélkül tűrte, hogy hanna hajnali hétkor keltegesse. hanna volt a legtündéribb, irtó jól elvolt vivivel, sokszor kézenfogta, úgy sétáltak, sokszor odavitte neki a játékait, hogy játszanak, ette a kaját a tányérjáról, és vivi meg nagyokat vigyorgott ezen. magától nem kezdeményezett volna vele semmit, de így, hogy hanna tukmálta magát rá, jól eljátszottak.
voltunk mindenfelé, a libás parkban piknikezni, a tengerparton, amsterdamban kettesben, a piacon, a múzeumok éjszakáján, egy tóparti strandon meg az avifaunában. jó kis hét volt, jól kifárasztottuk magunkat meg a kölköket...

harmadik

altatás után bementem a szobába, sosó a szüleivel beszélt addig, de akkor elhallgattak, én kérdeztem, mivan, de olyan feszélyezett lett a hangulat, és tamás mondta, hogy akkor ő most elköszön, én egyre kevésbé értettem, hogy mi van, mire rákérdeztek, hogy tudom-e hányadika van.
mindketten elfelejtettük a házassági évfordulónkat. aznap vitte ki sosó vivit eindhovenbe, és rakta fel a gépre, valahogy a nyolcadikához idén csak ez kapcsolódott, hogy eddig van itt a vivi, más nem.
a harmadik.
mintha a harmincadik lenne, komolyan úgy érzem. az elmúlt egy-két év mintha két-háromszoros szorzóval telt volna el. vagy tíz. durva.
mindketten néztünk nagyokat, hogy hát igen, papíron nyolcadika, de igazából huszonkettedikén volt a buli meg az egész felhajtás, és persze nem emlékszik egyikünk sem, hogy mit beszéltük meg, melyiket is fogjuk majd tartani.
sebaj, van ilyen.
asszem ez így van determinálva, mindketten elfelejtjük az ünnepeket, szülinapokat, úgy kell mindenhova rimájndereket rakni, hogy nehogy sértődés legyen. (pénteken a masszázsra felejtettem el elmenni.)
másnap kaptam belga csokit meg pezsgőt, aztán pénteken meg én szereztem be egy közös wiis agytornát, ami irtó vicces, de nagyon leterheli az ember agyát este kilenc után nekikezdve. nade erre jó egy kis belga csoki, feltuningol.
csak nehogy sosó beszerezzen egy másik távirányítót, mert akkor mehet a párhuzamos hajsza, na azon tuti összekapunk, ha vesztek :)

könyvtár

csütörtökön Andiékkal a könyvtárban voltunk.
a leideni könyvtár jó nagy, tizennyolc év alattiaknak ingyen van, így hát Andi javaslatára Hanna iratkozott csak be, ő vette ki a három mesekönyvet: a két kutyusost (a nagy Moes, a kicsi meg Noot, persze mindkettő mást szeret csinálni), a kárkárosat (amiben azt álmodja a kisvarjú, hogy ő Jan, a szomszéd kisfiú, aki elárasztja vízzel a szobáját - tipikus holland mese, mosdókagyló van a gyerekszobában), a békásat (aminek a sztoriját nem igazán értem, ki kéne szótárazni), meg a kacsákról szóló ismeretterjesztő fényképes könyvet.
így végiggondolva, lehet, hogy legközelebb vonatosat vagy embereset kéne kivenni, nehogy abszolút nanorobotot neveljek szegény kölökből.
bár talán már menthetetlen a helyzet, minden hangyának örül, minden muslincának vigyorog, a madarakat és egyéb nagyobb állatokat nem is említve.
najó, a kukásautó meg a sorompós vonat is irtó izgi, azokat is mindig meg kell nézni. huhh, van még remény :)

hisztigép

Sosó csütörtök délután lelépett Brüsszelbe egy pénteki míting miatt, ami persze elhúzódott, és csak este fel nyolcra ért haza.
ma délelőtt mondtam, hogy nekem ma dolgoznom kell egy kicsit, leültem a gép elé, ő a sajátja elé, aztán Hanna valamire berágott, és aztán kicsit harapósan szóltam neki, bekattant, épp mint az anyám. egy mondatot volt hajlandó szajkózni ötvenszer, de persze engem nem hallott meg. az egyik gyönyörű mondata: te ne szólj egy szót se - mikor kérdeztem, hogy miért nem alhat a gyerek délelőtt, ha álmos; a másik meg, hogy hüje picsa - amikor kivettem Hannát a kezéből, hogy ne úgy nyugtassa a gyereket, hogy ráordít, fogd be a szádat.
mondtam neki, hogy nyugodjon le, erre fogta a számítógépét, és becsapta a bejárati ajtót, és elviharzott az autóval.
ez már négy és fél órája történt, azóta telefonja kikapcsolva.
jaj, nem is meséltem, hogy kiment a dűnékre lenyugodni, és szerencsétlen úgy leégett, hogy napokig rákvörös volt a háta, majd tenyérnyi foltokban hámlott le.

jöttek, láttak, mentek

Düsseldorfban voltak egy rokon esküvőjén, és mentek tovább Brüsszelbe, és útbaejtettek minket is, hamár. azt mondták, délelőtt jönnek, kérdeztem, maradnak-e ebédre, mondták szuper. aztán végülis délben ideértek, hoztak virágot egy kerülővel, ettünk, dumáltunk, etették Hannát, sétáltatták Hannát, etettünk kacsákat, sétáltunk mi is, játszótereztünk, aztán elment a délután, és elmentek ők is tovább Brüsszelbe vacsizni meg sörörzni Gyuri haverjához. Judit nem sokat változott, bár ezer éve nem találkoztunk, de jófej volt, dumcsiztunk, Árpi szokásos szótlan de kedves, mosolygós, Gyuri meg egyszerűen irtó jófej pótapukaként játszott Hannával, repülőztek, sétáltak, etette őt. jó volt látni mindhármukat, jól esett, hogy beugrottak, édesek voltak nagyon. augusztusban mindenképpen össze kéne hozni egy talit.

fiktív levél, egy hónap után

asszem most ülepedett le annyira, hogy ne zsigerből bántó legyen, hanem korrektül a probléma fogalmazódjon meg. ami igazából már nem is rág annyira, de úgy érzem, tartozom ennyivel, hogy megmondjam, miért éreztük magunkat szarul pár napig. amikor itt voltatok.
ha nincs kérdés, nincs válasz sem. és így nincs párbeszéd. csak monológ. nem is az volt a baj az itt eltöltött pár nappal, hogy felzabáltátok a hűtőt, meg hogy a boross megbetegedett, és nem lehetett utrechtbe menni, helyette itt kellett elcsapni az időt, hanem az, hogy egy csöppet sem érdekelt titeket az, amik és akik mi vagyunk. elmerültetek a problémáitokban, amik napról napra bántanak titeket, és végülis nem tudtatok kikapcsolódni. és nem vetettek minket észre.
ránkhúztátok az unalmas, kényelmesenélő, nekükkönnyű lepedőt, ami alól ki nem bújhattunk, bár erre nem is nagyon adott lehetőséget és kedvet az esti olvasás és számítógépbújás, ikeakatalógusnézegetés.
sosót kvázi úgy kezeltétek, mintha itt sem lett volna, vagy, ami még rosszabb, mint egy ismerős, de balek szállásadót, ami neki mondanom se kell, baromi szarul esett neki. ami engem illet, már nem várom el senkitől a komolyan vett hogyvagyot, mivanveledet, már annak is örülök, ha valaki ír, és elmeséli, hogy vele mi történt, meg persze néha rákérdez, mi élünk-e. ami igazán szomorú, mert azt jelenti, hogy már igazán senkitől nem várom el, hogy érdekeljem, merthát az ember nem akar mindig pofonokat kapni, már nem vár el dolgokat, mert így nem fáj. persze ez nem megy ilyen egyszerűen, fáj az, ahogy idáig eljut az ember, kábé olyan ez, mint egy szuvas fog, fáj amíg eljut a rontás a gyökérig, de utána már mindegy. már nem érzed.
de így persze nincs párbeszéd, meg nincs barátság, csak maximum összenevetés régi emlékeken, vagy vállveregetés.
sajnáltam apámat, amikor ilyenekről mesélt. és tessék, nesze nekem, én is ezt élem át. ez van, ez egy leszari világ. de legalább én is változom: mindig is túl sokat vártam el az emberektől, most már nem fogok.

jaj, ezer éve nem írtam. lett volna mit, de egyik részét inkább mégsem, nincs sok értelme szájbarágni, ami nyilvánvaló, a másik felére meg nem volt idő.
most meg se ihlet, se kedv.
tegnap esztivel egyiket kibeszéltük, másikről majd ma este andival dumcsizunk, majd esetleg később leírom az utókornak. na merthogy tegnap este buli volt, ma este meg megyünk sörözni.
ez van. sosó jövő heti ötnapos müncheni útjának a kontójára kimenőzök.

polder

a wikipedia szerint: "A polder egy alacsonyan fekvő terület, ami – legalábbis időszakosan – a tenger szintje alatt fekszik, és amit az ember mesterségesen hódított el a tengertől gátak segítségével. Van, amelyiket vízszivattyúzással kell kiszárítani, és szárazon tartani, másokat zsilipek kinyitásával alacsony árapályszint esetén. A legismertebb példák, ahol ilyen földvisszahódítás történik tengertől, a tengerszint alatt fekszenek.
A legtöbb polder Hollandiában található, az országot gyakran asszociálják velük, de Hollandia nem kizárólagos helyszín. Mindenesetre a holland döntéshozatalt gyakran polder-modellnek titulálják."
csütörtökön poldernapot tartottak. szünet volt, Hemelvaartsdag, Mária mennybemenetele vagy miaszösz, de mindenesetre erre a napra szervezték a poldernapot. ennek örömére bicajtúrákat szerveztek, amire andiék elhívtak minket is. háromajróért adtak egy térképet a kiindulóponton, rajta bejelölve a poldereket, és az azokon levő gazdaságokat. merthogy az egésznek az volt az értelme, hogy végigjárd a környéket, és megismerd a poldereken gazdálkodó és termelő népeket. így aztán láttunk önjáró (totál automata) fejőgépet, amibe a tehén akkor megy be, amikor kedve van tejelni, a masina először lemossa a tőgyét, aztán lézerrel vezérelve rácuppan a szívófej, és dől a tej, miközben a tehénke a megérdemelt jutifalatot rágcsálja. közben a következő meg áll, és vár a sorára, és nézi a kószáló kisrobotot, ami pucolja a karámot.
aztán láttunk igazi sárga spitz- avagy tévé-paprikát, amit itt sem boltban, sem piacon nem lehet kapni, csak kaliforniait, mert a sárga megy valahova exportra (pl karlsruhébe), kiváló minőség, két darab ötven centért kapható, közben kantrizene ment a hangárban.
aztán voltunk jachtkészítő mesternél, ahol pár hajó készül csak egyszerre, merthogy kézimunka folyik itt, fából, elég durva.
a fagyishoz nem mentünk be, mert úgy tűnt, a gyerkőcök elaludtak, de aztán a sajtosnál muszáj volt megállni, mert Hanna mégsem aludt, hanem ordított.
szuper helyeken jártunk, piszkosul szép tájakon, csak valahogy sehogysem jutott eszünkbe andival az a szó, hogy építőtábor :)

áll a baba áll

csütörtökön Andiéknál a felolvadós félóra után Hanna megmutatta, hogy szerda óta fel tud állni egyedül. pénteken meg egyenesen produkálta magát a nagyszüleinek, vagy egy órán át guggolásból felállt, majd visszaguggolt. és persze pont amikor nekem takarásban volt, lépett kapaszkodás nélkül hármat az ágy pereméig. és azóta is irtóra élvezi az álldogálást, de persze járni még nem mer egyedül, de ez a felállás szuper dolog. legjobb a nagyágy matracán, szegénykém már a végén tiszta ideg, mert nem sikerül neki megtalálni az egyensúlyát a matracon. de azért a hátravágódást élvezi nagyon. meg a hátunkra mászást. nemhiába lovasnemzet a magyar, már egy láblendítéssel rajtunk terem ez a lány...

hiány

hiányzik azért még mindig karlsruhe, a füves strandok bármelyike, ahova ki lehetne heveredni a gyerekmedence mellé a melegben, itt persze nincs füves strand, de persze olyan meleg sem, hogy kiheveredjen a napra az ember. voltunk ma usziban, és az is szuper volt, de azért egy fedett uszi nem ugyanaz, mint egy strand.
pesten meg olyan meleg lesz majd augusztusban, hogy inkább árnyékban döglik az ember, bár az sem rossz, feküdni a pléden, újságolvasás közben beszundítani, felváltva gyereket kergetni, stb. anyám nyaggat, hogy majd menjünk ki hosszabb időre veresre, és bár igaza van, a kert szuper árnyékos, meg vehetünk felfújható medencét, és végülis kell ennél több? pancsolás, virágok, rohadó meggy a fűben, szaladgáló hangyák, kergetnivaló kutya meg macska? feci athéni esküvője pont beleesik a nyaralásba, de még mindig nem tudjuk mennyit leszünk végülis pesten augusztusban - ez attól függ, hogy sosó kivesz-e szabit, vagy ott fog dolgozni. meg persze pont júliustól mehetne hanna szerdán is bölcsibe...

fizikoterápia

a bicajút odafele eléggé leizzasztott, egyrészt mert késésben voltam és még el is szúrtam az utat, nem találtam az átjárót a hídra (alul ment, nem felül), másrészt paráztam, hogy meg tudjak állni a lóbaszó női bicajjal, amin csak kontra van, és marha magasan van az ülés, meg persze a kormányra szerelt üléstől nehéz leugrani. nameg attól, hogy Hanna hogy fogja viselni a félórás kezelést.
tíz percet késtünk, úgyhogy csak húsz percem maradt. Hanna végig csöndben ült, a csajszi szerint a padlót nézte, hiába vittem neki egy zsák játékot meg nasiznivalót. mondjuk a szőlőből evett, az biztos, de én nem láttam, mit művel, vagy a plafont vagy a padlót kellett néznem.
utána viszont már a bicajon jó sokat dumcsizott, és a játszón meg elemében volt. remélem nem volt neki az egész rossz élmény, csak az új helytől szeppent meg egy kicsit.

hiszti, kétlábon, koffein és related

Hanna mostanában elkezdte durván a dackorszakot. tudom, általában kétévesen kezdődik, de hát akaratos kislányunk nem várt addig, ő már most ellenkezik, ha reggel pelenkát kell cserélni vagy ha bármikor öltözni kell. ívben megfeszül, ordít, rúgkapál és persze még visít is közben, ha olyasmi történik, amire ő előtte nemet intett a fejével. néha ki lehet cselezni, mondjuk a cipőfelvevésnél bejön az a trükk, hogy a macijára vagy a babájára adom rá, na akkor persze rögtön a lábára mutogat, hogy az neki kell.
pluszban tegnap óta feláll egyedül, kapaszkodás nélkül, és vigyorogva álldogál, szóval lassan tényleg elindul kapaszkodás nélkül. meg még mindig nem bújt ki teljesen az alsó rágófoga, szóval van elég oka arra, hogy éjjel megint vacakul aludjon, de ez engem konkrétan kikészít. merthogy apa nem jó éjjel, anya kell, és sokszor csak úgy alszik vissza hajnalban, ha átvisszük a nagyágyba. ott meg mászik rám, ölelget, átkulcsolja a nyakamat, úgy kell lehámoznom magamról, hogy meg ne fojtson.
ma reggel hétkor kelt, én egy kávét reggeliztem egy kis mazsolás zsömivel. aztán kilenckor átmentünk Andiékhoz, hogy majd megyünk lepkézni, ha megjött a számítógépszerelő. amíg vártunk, Andi főzőtt kávét. aztán csak nem jött a szerelő, viszont jött még egy kávé, én meg fél egykor már remegő kézzel mentem hazafele, a lépcsőn már szédültem, most meg lefagynak az ujjaim a kezemen, lábamon. ahogy ettem, kicsit jobb lett, de még mindig tart a túladagolás. jöjjek már le, jöjjek már le...
ma megyek fizikoterápiára, hétfőn felmérték az állapotomat, ami súlyos annyira, hogy fizesse a biztosító: a bal oldalamon nem mozdgnak el a bordák a gerincoszloptól, és az izmok baromira feszesek. a jobb oldalam kicsit jobb. egy csöppet visszajött a kamaszkori gerincferdülésem is. neszenekem. tornázni meg úszni kell. meg járni hozzájuk.
mondtam a csajnak, hogy Sosó nincs, gyereket nincs kire hagyni, erre mondta, hogy hozzam nyugodtan, mindenki ezt csinálja. na majd meglátjuk, hogy bírja azt a félórát...
aztán holnap meg megyünk heidelbergbe, apámékkal meg nagybátyámékkal hétvégezni. mivel Sosó normandiábol jön kocsival, mi Hannával vonatozunk. Hogy hogy megyünk ki az állomásra, meg nem tudom. jó is hogy eszembejut, meg kell nézni a buszokat...

micsoda ötlet

nabasszus, ezen aztán valaki halálra keresi magát. piszokjó ötlet, pláne, hogy állítható az állvány, így tényleg bárhova befér, nade 140 ajrót elkérni érte rablás. bár olcsóbb, mint egy nagykádat beszerelni, az biztos...

ingyé-masszázs

ma volt az első igazán felszabadult Hanna-mentes napom, mióta ledoktoráltam, mert először jöttek Sosó szülei, aztán meg Juditék, szóval ma volt először olyan bölcsinap, hogy nem kellett se tanulni, se másokat szórakoztatni. ennek örömére takarítottam, meg Sosóval bútorokat tologattunk, aztán elmentem úszni meg plázázni Leiderdorpba Sosó vadiúj autójával (hétfőn átvette az insigniát). az usziban én voltam az egyetlen, aki konkrétan úszott, mindenki csak pancsolt, pezsgőfürdőzött vagy ugrált a dobogókról. vagy az élménymedencében úsztatta a gyerekét. egy fél órát úsztam, aztán vízbenpedálozás versenyt rendeztek a nagymedencében (hol máshol, van direkt gyerekmedence, dehát ha csak egy ember úszik, kergessük el azt is). mindegy, így legalább átmentem az épület hátoldalán levő fizikoterápiás rendelőbe - oda küldtek, mikor megkérdeztem, hogy hol van a masszázs. na itt aztán tényleg mamikákat tornáztattak, szóval nem egy exkluzív masszázsszalon az egész, hanem egy rehab-rendelő, de úgy tűnik, hogy az egészségbiztosítás fedezi majd a hát-reparálást, ha tényleg fáj. és hát fáj a hátam, a vállam meg a nyakam. meg a lábam is, de az más tészta, ma reggel belerúgtam a laptoptöltőbe, és maga alá fordultak a lábujjaim. hogy hogy lehet ilyet csinálni, nem tudom, nekem mindenesetre sikerült.
nade a lényeg, hogy hétfő délután megyek egy tébékártyával meg egy lepedővel masszázsra, és ha minden igaz, akkor a biztosító fizeti a kínzásomat. mert ez fájni fog, mint szeptemberben a facherbadban. ott a vasmarkú masszőrbácsi nemcsak kézzel, de vákuummal is kínzott, tiszta kék meg lila lett a hátam, mint akit vernek. kíváncsi vagyok, ez a nőci milyen lesz, milyen a technikája. meg persze, hogy jó lesz-e utána.

sisak

ma a kirakodóvásáron összefutottunk marionnal, aki elmesélte, hogy pár hete thomas, (aki pár hónappal fiatalabb hannánál) a bicikli kormányülésén ült, amikor eldőlt vele az egyébként álló bicaj, és pont oldalt beverte a betonba a fejét. a doki szerint nem volt gond, csak aztán éjjel vér szivárgott a füléből, amivel aztán persze rohantak a kórházba. eltörött a koponyája. de egyébként semmi baj.
ha ilyen ülést veszünk, muszáj sisakot beszerezni, hiába nem divat itt.

akvárium - halpiac

annak örömére, hogy elállt az eső, és ma már hétágra sütött a nap, Hannával ma elmentünk bevásárolni. voltunk játékboltban Molinak egy apróságért (egy bőgő plüsstenehet vettem, nadepersze Hannának meg kellett vettem a hápogó plüsskacsát), a patikában fogbogyóért, meg bementünk a városba a kisállatkereskedésbe halért. jól kinéztem, hogy milyen halak érzik jól magukat ebben a pici akváriumban, ezek közül sosónak csak egy tetszett, persze olyanjuk nem volt, így vettem öt szumátrai díszmárnát. amiknek legalább ötven liter kéne. de sebaj, ezek még nagyon picikék, maximum nem nőnek nagyra (remélem megmaradnak kicsinek, és nem pedig kihalnak). most éppen beszoktatás folyik, apránként merem be a nejlonzacsiba az akváriumvizet hozzájuk. ha bekerülnek végre a "mélyvízbe", kapnak egy kis vizibolhát, hadd örüljenek szegénykék.
azt írják az okosok, hogy a halak vízfoglalása után az első pár nap nagyon kritikus a vízminőség szempontjából, mert a nitrit meg nitrátbontó bacik csak szép lassan növik be a szűrőt. bár direkt vettem filterbacis cuccot, remélem nem lesz gond a halpisi-lebontással. (vettem szűrőpapíros gyorstesztet is, ami mutatja a pH-t, az összes és a karbonát vízkeménységet, és persze a nitrit-nitrát szintet. csak hogy tudjuk, van-e baj. olyan izgis ez az egész!!)
a bolhákat nagyon lelkesen eszegetik, szépen bejárják miattuk az egész terepet. bár, ha jobban nézem, mintha ki is köpnék őket rögtön. na mindegy. persze jól elbizonytalanodtam, hogy kell-e a szűrőnek mennie, ha élő daphnia megy a vízbe, nehogy felszippantsa az összeset, úgyhogy most éppen pihen a szűrő, a halacskák meg alatta csipegetnek. mind az öt betuszkolta magát alá. mintha egy csöppet bestresszeltek volna szegénykéim. gondolom a kihalászás meg a félórás hazaút sem volt egy sétagalopp nekik, ráadásul még szokniuk kell a környéket is...
az egyik elég merész, ki-kikóbolrol a szűrő alól, felfedezi a világot, egy másik meg piszkálja a többieket. kiváncsi vagyok, lesz-e nevük - a békáknak sem volt, bár tőlük megváltunk, mire békák lettek...
megtört a jég, körbe-körbe úsznak, már csak egy piheg a szűrő alatt, a többi csipegeti a bolhákat a kövekről. hú, nagyon izgultam értük, kábé, mint amikor Hannát vittem a bölcsibe legutóbb...
már az utolsó is elhagyta a gyengélkedőt, mind az öt birtokba vette az akváriumot!!!!

akvárium - csigák

szülinapomra kaptam sosótól egy 28 literes akváriumot. az egyik állatkereskedés eladója aszongya, csak aranyhalat lehet benne tartani, a másikban már mindenféle halat rakhattam volna a vízbe aznap, hogy feltöltöm az akváriumot vízzel.
persze mondjuk miért pont az akvarisztikához értsenek azok, akik halakat meg akváriumokat adnak el...
na mindegy, már hat napja érik a rendszer, beültettem növényeket, kitisztult a beopálosodott víz, és már ki is bújt néhány csiga a növényeken hozott csigapetékből. lassan jöhet az a pár halacska, ami ebbe a kis vízbe belefér.

Samu

Itt voltak Juditék hat napot, Judit, Löpi meg az éppen itt hároméves Samu. Ebből egy napot voltak amsterdamban, amikor Hanna meg én itthon maradtunk, mert az mmr oltástól lázas lett a kismanó, aztán meg pénteken meg bölcsi volt, de így is kifejezetten fárasztó volt, bár mindannyian jófejek, és tök jók volt, hogy kijöttek. Szegény Samu állandóan Hanna-utánozósat akart játszani, és ezzel Hanna agyára ment már a végén. Ha Hanna valamivel játszott, ő is azzal akart játszani, ha Hanna valamit csinált, ő is azt akart csinálni. már ha csak a közelébe ment, Hanna kiborult, és legszívesebben arrébb mászott volna, ha Samu ilyenkor nem állja útját. úgyhogy Hannamanó sokszor volt nálunk kézben, és akkor meg persze Samut is felvetette magát, szóval mindenkit nagyon feldobott ez a móka.
De amúgy édesek voltak együtt, Samu puszilgatta sokat, meg simogatta, igazi bátyó-alkat, aki pátyolgatja a kishugit :)
baromi nehéz megállni, hogy az ember ne nevelje a másik gyerekét, pláne, ha az éppen a sajátja idegein táncol...

négysörcikk

már egy jóideje kiment a cikk négy rivjúerhez a nécsör bájotektől, és most visszajött jópár megjegyzéssel, kérdéssel, amikre ügyesen kell válaszolni, és akkor újragondolják a dolgot. mármint hogy leadják-e. mindegyik úgy kezdi, hogy izgalmas a téma, jó a cikk, de.
kíváncsi vagyok, mi lesz végülis belőle.

csodagyerek

Esztiék utolsó koncertjére mindenképpen el akartunk menni, és hát Hannát nem tudjuk még ilyenkor hova tenni, vittük magunkkal. Végülis háromkor kezdődött a koncert, ugyan másfél órányira innen, de sebaj, odakocsikáztunk, végülis szereztünk jegyet. Amikor beültünk az első sor legszélére, az ajtó mellé, hogyha hiszti van, húzás kifele, kábé annyira izgultunk, mintha mi lettünk volna a fellépők, de Hanna hang nélkül végigámuldozta a kétszer negyvenöt perces koncertet. Az első felvonást konkrétan csodálattal teli ámulatban mozdulatlanul ülte végig, a második felvonás alatt, ami már nekem sem jött be annyira (az a reppes-hiphoppos cucc szétzilálta a hangulatot). Utána majdnem minden fellépő odajött hozzánk, és ámuldozva dicsérte Hannát.

nyári szünet

na, végre sikerült emailen választ kapni arra a kérdésre, hogy mikor mehet Hanna több napra is a bölcsibe. merthogy mirjamot telefonon vagy személyesen lehetetlen elérni, az emailre most pár napos késéssel ugyan, de válaszolt. mondjuk csak annyit, hogy szeptemberig tuti nincs több hely, és ha többet tud, jelentkezik. vagyis nem lettünk sokkal okosabbak. de legalább nem kezdek állást keresni a pangó piacon szeptemberig. szóval láblógatás indul.
aztán ha nagyon durva a helyzet, és januárig sem lesz kilátás több napra, Hannát átíratjuk egy peuter-izébe, ami két és négy év közöttieknek van, heti öt nap, de csak délelőtt, de legalább naponta társaságban lesz, és izgalmas dolgokat művelnek. mert hiába jó ez a bölcsi, ha ennyire átláthatatlan a beosztásuk. ahhoz meg túl drága (napi! 65 ajró), hogy ne kérjünk hozzájárulást, az meg ugye nem jár, csak ha én is dolgozom. de ha nincs, csak heti egy napom...
és azért az annyira jó, ha néha Hanna nélkül vagyok. Imádom, nagyon vicces mostanában, és nem is nehéz vele boldogulni, de ezek a péntekek olyanok, mint amikor lóg az ember a munkahelyéről. vagy kimegy ebédszünetben sörözni.
na, egyelőre maradunk is ennyiben, hétközben Hannázás, pénteken nekem szabadnap, aztán hétvégén hajrá, ereszdelahajam.

doktor faktor

így hív sosó múlt szerda óta.
merthogy sikerült, túl vagyunk rajta, túléltem, több liter vizet és sót vesztve ugyan, de megvan.
bár eleinte úgy tűnt, hogy az elnök, akit két héttel a vizsga előtt szerkófáltak helyettesként, elfelejtette az egészet. és aztán kiderült, hogy tényleg. Uwe nekiállt újabb elnököt szerezni, de hivatalos vizsga-jegyzőkönyvet már nem tudtak kapni, amikor is végülis felvette a pasi a mobilját, és rémülten annyit mondott, hogy azonnal rohan.
röpke harmincöt perces késéssel érkezett meg, állt előttem, mint egy ideges kisdiák, és annyit mondott: I'm so embarressed.
Én meg kínomban mosolyogva azon gondolkodtam, hogy erre most mit tudnék mondani. Asszem annyi tellett tőlem, hogy tantónénisen odanyögjem, ez mindenkivel előfordul. A Pistike, többet ez ne forduljon elő azért nem csúszott ki :)
Az előadás szuperül sikerült, nyugodt voltam, élveztem, hogy jól megy, nézegettem ide-oda, és bár az elnök el-elbóbiskolt, a többiek figyeltek és jegyzeteltek.
A kérdések első része okés volt, de a második húsz perc, a nem-dolgozat-related kérdések sora megfogott. nem értettem, mire akarnak kilyukadni. de mindegy, válaszolgattam, és a végén csak rájöttem, mire megy ki a játék, és elmondtam a választ is.
Aztán este beültünk az Andreasbrauba, ahova jöttek még páran, tényleg csak nagyon kevesen, pedig sokaknak írtam, és csak ketten írtak vissza, hogy jönnének, de nem érnek rá. na mindegy. kaptam virágokat, meg a labortársaktól egy a3-as lapot félbehajtva, rajta pár fotó. se egy kalap, se más, csöppet fura volt, de hát a mi laborunk híres a töketlenségéről.
Sosó este adta át az ajándékát, egygravírozott kókusznyelű töltőtollat, szuperkönnyű, imádnivaló.
Csütörtökön bejártuk Karlsruhét, vettünk eregetnivaló sárkányt, aztán mentünk Marcoékhoz vendégségbe vasárnapig. Szuper időnk volt, kvázi nyaraltunk egyet a nagy nap után :)

legyen már holnap este

baszki, nem bírom már idegekkel.
vagy szarnék bele, és ledőlök aludni, meg fagyizásról álmodozom, vagy elkap a félsz, hogy még mit nem tudok, meg hogy a tankönyvi jegyzeteket leidenben hagytuk, és persze nem néztem őket újra át, és uwe biztosan hiszton-kódot fog kérdezni (hehe, ez meg egy másik, régebbi para, megbeszéltük, hogy miket kérdez majd, de persze a költözésnél az a papír elkallódott. szóval maradt az, amire emlékszem belőle), és az meg abban volt. most csináltam egy neszekávét, Hanna kétésfélórás alvásból kelve beuzsonnázva elment apjával a húszfokban játszóterezni, de fél nyolckor megyünk flammkuhenezni a sörözőbe, mert persze enni valamit nekünk is kell.
szóval hétig irány a net, hisztonkód. aztán sör, marco doktor receptje szerint :)
meg egyébkéntis, holnap estére be kell melegíteni...

új világnézet

szóval van ugye még pár nap a védésig, és most cikkeket olvasok ezerrel, a vadiújakkal már végeztem, most olvasom át azokat, amiket még régen töltöttem le valamiért, és a kezembe akart ez. a dolgozatba nem raktam bele, mert nem bírtam végigolvasni, húsz kemény oldal összefoglalása egy új világnézetnek, tényeket maga mögé állítva. először nem bírtam elolvasni, azt hittem ez a pasi kész, lila ködbe borult, de most, kismillió témábavágó cikk olvasása után viszont azt mondom, hogy ez egy zseni, aki átlátja a káoszt. sőt, még 2007-ben átlátta, és azóta őt igazolják az újabb cikkek eredményei.
le a kalapom Mattick előtt. Ha Európában dolgozna, mennék hozzá dolgozni, az szent.

óbazzmeg

na ilyenek miatt nem élnék amerikában.
basszameg.
minek olvasok én híreket, amiket a yahoo ajánl...

altató

nem szerettem volna mama lenni. anya, az jobban hangzik. a mama az olyan, nemistudom, na. sose mondtuk előtte, hogy mama vagy papa, mégis mammát mond, ha engem akar. sosónak meg appát. így, két emmel ill. két pével.
úgy tűnik, ebben a kérdésben sem én döntök :)
najó, van, amiben még én. de hogy miért pont ezen a héten fogtam bele az önálló elalvásra szoktatásba, ne kérdezd. hétfőn rámjött az ihlet, és aszontam itt az idő. biztos amiatt, hogy mostanában nagyon szarul aludt éjjel, és már hatvanötödször beszéltünk erről sosóval, hogy máshogy kéne altatni, és majd a védés után nekiállunk. bár ezt már január óta halogatjuk azzal, hogy majd a védés után. mindegy, most belevágtam.
eddig az altatás pár perc kézben, ölben, és már aludt is, ez annyira egyszerű, meg gyors, meg bevált, minek változtatni. de a sok ébredés és nemvisszaalvás viszont nem vicces, a keserves bőgés, és végül a mi ágyunkban fetrengés éjjel még kevésbé az.
nade hétfő óta a napközbeni alvás már egyedül megy, ő eldumálgat az elefánival meg az én kispárnámmal, bár már egyre kevesebbet (először másfél óra kellett, hogy elaludjon), és már egyre kevesebbszer szól, hogy mamma, és így néha, tíz-tizenöt percenként megyek csak be. ilyenkor szólok, hogy alvás van, aludjon el, néha fel is veszem, kap puszit, de megy vissza ágyiba. ilyenkor néha elszomorodik, de eddig nem sírt, max amikor kimentem az ajtón egy fél pillanatig.
ma már csak egy fél óra volt az egész, most már csönd van. egészen odáig vagyok magunktól. nem hittem volna, hogy ennyire fájdalommentes lesz az átszoktatás.
najó, az esti majd csak később jön, most még mindig kézben alszik el este, de tegnap éjjel végre leesett, hogy talán azért ébred szegény óránként, mert meleg a hálózsákja, ideje egy vékonyabbat ráadni. így viszonylag nyugis volt az éjszaka, csak háromszor kelt. gyerekkel az ember rájön, hogy mennyi minden viszonylagos.

tombol a tavasz

persze volt egy hét szünet, pont, amikor anyámék itt voltak - mondjuk ők csak csütörtöktől vasárnapig voltak, de egész héten zuhogott.
de ezen a héten akár tizennyolc fok is lehet!
ma tizenöt volt, és majd megsültünk. az autóban is, amikor mentünk a bankba aktiváltatni a társkártyát, de nem lehetett, mert múltkor a pasas nem osztotta meg mégsem a számlát, úgyhogy mehetünk megint hármasban, meg a napon is a vorschoteni parkban, a kacsástó mellett, a banktól nemmessze.
mostanában parkozunk, ha lehet.
a poltenpark sem rossz, de ez a voorschoteni picit jobb (berkhoutpark, utánanéztem), nem dübörög mellette autópálya.
hanna üvölt a madaraknak, hogy gyere, és jó napozni egy picit a pokrócon.
próbáljuk elkerülni a pokróccal a kutyaszart és a szívós rondaarcú srácokat, de mindkettőt elég nehéz.
még nyolc nap, és védés. az előadásra feri már múlt héten áldását adta pár módosítással, amikkel azóta elkészültem. úgyhogy maradt a cikkolvasás, memorizálás.
anyáméktól ma kaptam a skypeon egy üzenetet, hogy hajrá évike!
nemértem, ez most éppen miért meg hogy, de végülis igazuk van. hajrá évike.

ez vicces

a poénért rá kell kattintani a képre :)
innen

fontosember

még csak arra sem vette a fáradtságot, hogy a titkárnőjével írasson egy levelet, hogy mivan, de nem, a dékáni hivataltól jön egy körlevél, hogy változás van a bizottság összetételét illetően, merthogy fontosember ist leider aus terminlichen Gründen verhindert, an der Prüfung von Frau xxx teilzunehmen.
Ort und Zeit der Prüfung bleiben unverändert - még csak az hiányzott volna...
na mindegy, feri szerint az új pasi nem fog szivatózni. remélem. nincs kedvem két hétig csalánozó- és laposféreg-fejlődéstant tanulni.

szerencsétlenkedő hüje picsa

négy nap távollét után ezzel fogadott, amikor értementem houtenbe. merthogy nem mentem érte eindhovenbe, felszállt a buszra, ami bevitte eindhoven centralba, felszállt az utrechti vonatra, és utrecht centralban pedig felszállt egy délre menő vonatra. pedig leiden nyugatra van.
leszállt houten után, visszavonatozott egy megállót, én meg háromnegyed órát autóztam érte. egy kávézót kerestem, ő meg hiába integetett nekem, én nem vettem észre a zuhogó esőben, egy pöcsömfalván, ahol a házszámokat kerestem éppen.
naszóval szerencsétlenkedő hüje picsával köszönt, aztán volt még minden pár percig, és annyira agyára ment a düh, hogy nem igazán akarta megérteni, hogy én bepisilek, szóval most nem irány haza, hanem egy wc elsőre.
ilyenkor utálom.
nem először ilyen. sajnos.
az elsőnél hisztérikusan bőgtem, amikor kergettük a volánbuszt a városon át, ami vitt le minket a brk-ra.
a másodiknál, amikor a háromhónapos hannával mentünk haza autóval, és hanna bőgni kezdtett, ő meg az autópályán belelépett a fékbe, és üvöltött, valami eltörött. akkor valami végérvényesen eltörött.
ma már csak szarul érintenek ezek a kitörések, persze nem mondom, bőgök, mint akit pofáncsaptak, de már nincs minek eltörnie.
hú, ezt nehéz ám így leírni bőgés nélkül, főleg, hogy itt ül velem szemben, egész este mogorván a gépét verve.
magyarázkodhatnék, hogy miért nem mentem ki elé a reptérre, hogy a minimum három, de a megállás meg kaja miatt inkább négyórás autókázást ebéd és alvásidőben nem akartam a gyerekemre erőltetni úgy, hogy nem igazán vezettem még itt autópályán, és pláne fogalmam sincs, hogyan kell odamenni. persze van navi, de hanna nem egy jó autókázós gyerek, és elég gáz szórakoztatni a hátsó ülésen is, nemhogy vezetés közben. de nem érti - értené meg, ő csak annyit fog fel az egészből, hogy ő megkért valamire, és én nemet mondtam, ergó cserbenhagytam.
és ráadásul észre sem vettem, ahogy a sarkon állva integetett.
na, ezek után arra nagyon kíváncsi vagyok, mit fog szólni, ha észreveszi, hogy a húsdarálóba beszorul a fakanál letört nyele.

minden vicc új

nekem könnyű újat mutatni, főleg az mtv-n. totálisan ismeretlen volt a beugró. ma láttam belőle egy részt az online adáson, és marhára tetszett, voltak nagyon-nagyon vicces részei. fura, hogy mindig ugyanazok a szereplők, de hát így biztosan összeszokottabban mennek a dolgok :)
néha nagyon üdítő tud lenni egy tv-műsor, főleg, ha érti az ember minden szavát, és nem annyira gagyi, mint pl a holland urigeller-vetélkedő, ahol vért kóstol az egyik csávesz, vagy a másik kalapáccsal ver szét mindent. persze azért az nem utolsó, hogy itt eredeti szöveggel mennek le a filmek, és persze a legtöbbjük angolul, ergo érthetnénk őket, de a beszélgetős, szituációs és poénkodós műsorok hiányoznak. igen, néha még saskabarét is megnéznék, csak az íze kedvéért :)

csoki, ropi

nahát, eléggé sokkolt, hogy a cukiságponthun egy kommentelő csokiropi néven írt be, de aztán körbenéztem a neten, és még jobban ledöbbentem. egyrészt van olyan, hogy csokival bevont ropi, ami a csokisperec koppintása pepitában, másrészt kismillióan használnak ilyen nicket, vacakabbnál vacakabb blogokat írogatva. őrület.
ahelyett, hogy javítanám az előadásomat, ilyenekkel szarakodok. őrület.

állást keresek

adott ugye leiden, meg a zebrahal, úgyhogy adott spaink, aki halazik, és high throughput bio-imaging methodologies a mostani témája, csöppet átfedünk, de ez még semmi, mert nála dolgozik schaaf, aki viszont leírta a glükokortikoid receptor bétát zebrahalban.
keresem a szavakat.
hogy elmondjam, ez mennyire lepedő.
a richterben a gr beta volt a témám. aztán a sotén azt vittem volna tovább, ha ment volna. de nem ment. aztán átmentem a zebrahalas vonalra. és most itt leidenben van egy pasi, aki ötvözte a kettőt.
ekkora szakmai lepedő nincs még egy.
persze nem keresnek embert, de ezt nem hagyhatom csak annyiban. ezt a pasit fel kell hívni, hátha. max kifaggatom, hogy hogy is volt ez a receptorral :)

ittvan!

tavasz van, kéremszépen, ma legalábbis tutira.
már egy jóideje szépen sütöget a napocska, de valahogy nem volt elég meleg, meg mire észbekapott az ember, addigra befelhősödött, de ma egész nap ragyog nap, és finom melegen simogat. ilyenkor kell kiülni a mikszáthtérre sörözni.
ki is vittem a kis taknyost kacsákat nézni, és láss csodát, a kacsás csatornán szökőkút működött. három is!
remélem hétvégén is jó idő lesz, amikor sosó pestre viszi a kocsit, és akkor elmegyünk a botkertbe Hannával piknikezni.
aha, -2, +6 és felhő a jóslat szombatra. neszeneked piknikezés.

hatvány

Hannának most éppen három foga nő egyszerre, pluszban hihetetlenül taknyos, és eltörött a porszívós orrszívónk, szóval ha vannak a nyűgösségnek fokozatai, akkor most a negyedik hatványon tartunk.

hogyan mondjam el neked?

"1989-ben vagyunk, a kelet-európai szocializmusok összeomlásának nevezetes esztendejében. A színhely egy lerobbant, ételszagú lakótömb a VIII. kerületben, melynek központja a Gólyának nevezett kocsma és annak közvetlen környéke, ahol az emberek összejönnek, isznak, verekszenek egy kicsit. Aztán hazamennek, és olyan dolgokat tesznek, amik lassacskán követhetetlenek: a házmester túszul ejti a feleségét, lángra kap az olajkályha, kidurran a disznó..."
"A legviccesebb és a legjellemzőbb alkotás a "nyolc ker"-ről.
A Roncsfilmben minden roncs. Nemcsak a házak, a tárgyak, az emberek, hanem maga a történet is töredékes, amit senki sem képes objektíven előadni, sőt a videóra forgatott és tovább torzított kép is ilyen. A film kezdő képsoraiban szubjektív magánrendszerváltást látunk, a berlini fal helyett a Gólya téglakerítését döntik be a szomjas látogatók. S borul Gizi is (Szirtes Ági életvidám alakítása), aki sántasága miatt "nem áll meg a lábán" - mégis ő veszi magához Kapát (Mucsi Zoltán - ld. még Jancsó legújabb trilógiájában). Szomjas alakjainak nincsenek nagy céljai, igényei, sem magukkal, sem a világgal szemben. Csak (túl)élni akarnak. A nők prostituáltak és/vagy munkanélküliek, gyerekeik neveletlenül nőnek, a férfiak alkoholizmusba menekülnek. A körülmények újfajta életstratégiát hoznak elő az emberekből, amelyben a cél szentesíti az eszközt - a mindennapi összecsapások túlvészelését. Van-e élet az élet után? A filmben majdnem láthatjuk az élet pusztulását is. A besokalló, családirtással fenyegetőző házmester (Szőke András) sírva borul az őt megmentő pszichiáternő nyakába, és abban a pillanatban az addig vidám alkotás a visszájára fordul. Mert akkor hisszük el, hogy a minket megnevettető lények mégiscsak emberek. És hogy egy kis szeretetre azért még itt is szükség van. És hogy Gizi is csak akkor marad életben, ha legalább Kapát maga mellett tudhatja.
A Roncsfilm burleszk, és ez a műfaj mindig is a tragikumból építkezett.
Pancsikó"
megpróbáltam elmagyarázni, hogy miért is jó film ez, hogy nekem igenis tetszik, és igen, én ezt már éáttam, és azért vettem meg dvd-n, mert tetszik, és azért mondtam tegnap este, hogy nézzük meg, mert szerintem jó film.
de valahogy nem ment. merthogy sosó szinte örjöngött. majdnem végignéztük, amikor kibukott, hogy neki ebből elég, ebből a szarból. és hogy meséljem el, nekem mi tetszik ebből.
de ezt így nem lehet. ha valakinek nem vicces, hogy a hüje angolok, angol hüjék fejéhez egy tehenet dobnak le a vár tetejéről, akkor nem lehet azt elmagyarázni, hogy de az azért vicces.
talán ismerni kell hozzá a nyóckert (vagy a hetet), a kiskocsmákat, az alkesz helyeket, ahhoz talán ott kell lakni, megtapasztalni hogy a nyuggerek az állateledestől veszik a csirkecombot, mert ott olcsóbb, látni verekedéseket, csak mert valaki (apám) megkérdezte, hogy kell-e segítség, a hunyadi piacon hurkát enni, vagy bedobni egy sört a sarki kocsmában. de elmesélni ezt sem lehet.

bakfitty

hehe, ez jó kis összefoglaló a holland gyerekszállítási módszerekről :)
az úgy volt, hogy Andiék akarnak venni már egy hátsó bicajülést Woutnak, mert most már lassan kinövi a kormányra szerelhető elsőt, és úgy volt, hogy féláron átvesszük.
de aztán kedvet kaptunk múlt héten, hogy kipróbáljunk egy bakfiets-et, és ezt ma meg is tettük. sosó ma elment a bicajboltba, ahol ingyen odaadtak egy hosszú cargobike longot egy másfél órás próbaútra. haza is hozta, hogy próbáljam meg én is. persze Hanna nélkül. hú, irtó fura érzés átszokni arra, hogy az első kerék több, mint egy méterre van előtted, és hogy ha egy picit mozdítod a kormányt, akkor egy hatalmasat fordulsz :) szerencsére a parkoló autók egyben maradtak. és én is. de aztán ha megszokod, szuper ám, nagyon könnyű hajtani, tényleg, nem érzed azt a plusz soksok kilót.
na, holnap felhívjuk a noordwijki csáveszt, aki harmadáron hirdeti a használz rövidebb cargobikeját, hátha még megvan.

assholes are not wellcome

a fészbukon belinkelte mikolaj a blogját, ahol éppenséggel leírja egy ebédjének grandiózus történetét. azt eddig is tudtuk, hogy vannak érdekes ötletei, de alapvetően egy anarchista fazskalap, és hát ez a szösszenet sem bizonyít mást. igen, igazságtalan dolog, hogy nem lehet egész nap reggelit kapni a kávézókban (bár azért egyre több kiskocsmában lehet hétvégén brunch címszó alatt egészen koradélutánig - kettőig asszem - reggelizni, legalábbis KA-ban simán három ilyen helyről tudok.) de hogy ennyire geciláda legyen valaki, hogy beanyázzon, csak mert valaki egy gyerekkel, neadjisten babakocsival képes legyen beülni valahova kajálni, ahhoz igazából tényleg mikolajnak kell lenni. és sajnos továbbmegy:
"szoval lecci mar ne vigye az uvoltozo kis szarost kiallitasra, meg moziba, meg bevasarlokozpontba. ne kelljen mar a teszkoban a kibaszott babakocsikat kerulgetnem a polcok kozt (...). es plane etterembe ne vigyek. azert mert masokat 99%ban annyira fog idegesiteni, mintha mondjuk direktbe odafosna az asztalukra."
kábé azt javasolja, hogy aki gyereket szül, az inkább kösse föl magát, vagy legalábbis húzza meg magát otthon, a bölcsiben, oviban és játszóházakban, de ahova felnőtt ember megy, oda be ne tegye a lábát. inkább dögöljön éhen, de ne vásároljon.
idióta fazskalap.
szeretném látni, hogy hogy reagálna, ha nem szolgálnák ki, mert büdös, nincs gyereke, vagy mert fehér. vagy mert egyszerűen lerí róla, hogy bunkó.

túljó

ezt kaptuk több, mint egy éve elizabettől, hogy ha Hanna nagyon nyugtalan, én meg hisztis, akkor én rakjak a vizembe, Hannának meg kenjünk egy cseppet a mellkasára. használtuk ímmel-ámmal, aztán egyszer felborult és kiömlött, és utána a cseppentőjét arra használtuk, hogy anyatejet csepegtessünk Hanna orrába ha éppen taknyos volt.
aztán most a három utcával arrébb levő drogériában láttam az egész készletet, és valami arra késztetett, hogy megvegyem a rescue remedyt. és ha rámjön a para a vizsgával kapcsolatban, négy csepp egy pohár vízbe, és minden oké.
vagyis nem, mert túlságosan jól műkszik, leszarom hangulatom lesz tőle, nehezen veszem rá magam, hogy nekiálljak olvasni meg újraszerkeszteni az előadást.
úgyhogy most éppen nagyon próbálom magam szuggerálni, hogy nagyon akarjak én dolgozni ezeken...

annyira várom a napot, amikor

- túl leszek a védésen, és nem leszek emiatt idegbeteg
- hogy olyan melóm és főnököm legyen, ami/aki miatt nem vagyok idegbeteg
- Hanna el tudja mondani, hogy miért őrjöng, nem csak a fejével int, hogy nem, és dobálja a keze ügyébe kerülő dolgokat
- nem szoptatok (ez már ugye itt van), és túl vagyok a védésen, és lehet ünnepelni, és inni, rágyújtani egy cigire, és ütemesen rázni a fejem egy zajos füstös koncertteremben. vagy mondjuk dumálni, enni és inni haverokkal, az sem lenne rossz.
vagy mondjuk elmenni sosóval kettesben randizni.
najó, most egyelőre kábé ennyi a vágyaim első netovábbja, később meglátjuk, mik jutnak a felszínre.

ideg

faszkivan van megint.
nem reagál az elnök e leveleimre, péntekig adtam neki magamban haladékot, hogy felhívjam, de pénteken nem voltam jól, úgyhogy ez azóta elfelejtődött. ma aztán este rámszakadt a pánik, hogy akkor most mi is lesz a védéssel, lesz-e, meg hogy a feri sem reagált semmit az átküldött előadásvázlatra, legszívesebben hagynám az egészet a pcsába, de ez rémisztett meg talán a leginkább.
nem megy a tanulás, ezer mindent csinálok inkább helyette, vagy amikor megy, akkor meg rámjön a Hannától kapott fosókór (mint péntek-szombaton), enyhe lázrohammal megspékelve (37-ről 39,8 tíz perc alatt merevrángások közepette, cseppet sem vicces, sosót sikeresen felkeltettem a hörgéseimmel a szomszéd szobában).
Hanna az utóbbi két napban megint vacakul van, folyton rajtam akar lógni, nyíg, rángatja a nadrágszáram, kiborul, ha lerakom a földre, lehet, hogy lappang benne még valami. a heti egyszeri bölcsi pont erre jó, hogy mire meggyógyul, megy bölcsibe, majd két nap lappangás után megint beteg. vagy kiborította a szombati nap, amikor nem voltam vele szinte egy percet sem, csak addig, amíg sosó priznicelt, és Hannicsek meg azt játszotta, hogy leszedte a fejemről a vizes borogatást. de talán az zavarhatja méginkább, hogy szombat óta, amikor is a bögre tea öt perccel megivás után zubogva távozott a seggemből, nemigazán van tejem. már egy ideje nyűg nekem ez a szoptatás, nem is igazán fáj, ahogy ráharap, csak valahogy mostanában, ha nem figyel eléggé (pl elalvás előtt), ráharap egy idegre, és én idegbajt kapok, a falat kaparom. ezt nem lehet igazán elmondani, hogy elegem van abból, hogy valaki több mint egy éve folyamatosan szadizza a mellemet. szóval igazán nem érint nagyon szarul a dolog, csak Hannát sajnálom, aki eléggé cicfüggő. sebaj, idővel leszokik róla. mondjuk pont szombaton volt ez vacak ügy, mert pénteken enyhén kiszáradt a kiscsaj, és mást nem akart inni, de hát aztán sosó főzött egy jó húslevest, amiből szuperül evett-ivott...
sosó ma este kollegákkal féláron vacsizik valami posch szálloda posch éttermében, mert amszterdamban ezen a héten féláron lehet ezeken a helyeken háromfogásos vacsikat enni. annyira várom a napot, amikor...
hanna felébredt, megyek visszaaltatni.
nemtom, kik vállalnak még egy gyereket...

tanulás

turbó-fokozatban halad Hanna, hihetetlen gyorsasággal tanul meg új dolgokat.
egyik nap beültünk egy kávéházba benn a városban hálózsákvásárlás után, és szívószállal adtam neki narancslevet: felszívtam egy adagot, befogtam a másik végét, és a szájába folyattam. persze csurom narancslé lett mindene, de másnap, mikor az usziban kajáltunk, már szívószállal itta az italát. azóta főként így iszik. pár napba tellett, míg rájött, hogy a szívószálat fújni is lehet, de szerencsére csak ritkán bugyborékol. aztán tegnapelőtt az apja megtanította gurítani, az asztalon játszottak a savanyú szőlővel - ma meg már teljesen profin gurította nekem a nagy labdát.
a bölcsiben a kezébe adtak egy kisvillát, amivel tök jól evett, azóta a kiskanálra is felszúrja a kaját :) vennünk kell még villát, az az egy, ami nekünk van, nagyon picike.
és most már hollandul is tanul: úgy köszön el, hogy elkezd integetni, és azt mondja, daa. ma például konkrétan lerázta a szkájpon a nagyszüleit, egy félóra dumálás után elkezdett integetni, és daa-zni, hogy akkor ő most megy a dolgára, szevasztok ősök.

védés

az elnök íratott egy emailt a titkárnőjével, hogy hívjam fel. Felhívtam, és erre kijelentette, hogy nem ér rá márc 5-én, rakjuk át negyedikére, hívjam föl az embereket, hogy jó-e nekik. Mindenkinek jó lett volna, Ferit kivéve. Így aztán úgy néz ki, napolódik ápr 8-ig a dolog.
nemvicces.
ja, és az sem vicces, hogy a titkárcsaj a doktorin elcseszte, és rossz papírt adott nekem. Így beszerveztem a hivatalos díjátadóra májusra apámékat meg nagybátyámékat Heidelbergbe. Most mondja a titkárcsaj, hogy de hát novemberben lesz. Mindegy, elmegyünk egyet a családdal kirándulni Heidelbergbe. Ez van.

csajok

Szombaton találkoztunk a harmadik wiwes csajszival, Beával aki gyógytornász, és kilenc hónapos a kislánya. Jó fej nagyon, és kinn laknak a tengerpartnál Norwijknél, szóval ha kicsit jobb idő lesz, kimegyünk majd tengerpartozni, az tuti.
Aztán hétfőre megbeszéltük Mariommal, hogy elmegyünk farmozni. Jött a nővére is három gyerekkel, meg a nővére szomszédasszonya is, szintén gyerekestül. Irtó szuper egy hely, egy kecskefarm, de van mindenféle állatuk, egy pár marha, malac meg póni is. Láttunk egynapos kiskecskéket, aztán meg láttunk kiskecske-születést is. Hanna nagyon élvezte, főleg, hogy a kecskeistállóban irtó sok madár lebzselt. Aztán a kajáldájukban jól megebédeltünk, persze Hanna nem a kásáját kérte, hanem megette a toastomat, úgyhogy kellett még egyet kérnem, hogy ne maradjak éhen.
Kedden Hanna megkapta a negyedik oltását, de előtte a védőnpvel jól eldumáltunk. Jó fej volt nagyon, nem túl okvetetlenkedő, de kedves és értelmes. Másnapra beszervezte a kolleganőjét családlátogatásra, hogy kikérdezzen a családi betegségekről, Hannával való terhességemről meg a szülésről. Ő is jófej nőci volt, egészen szimpik ezek az itteni védőnők.
Csütörtök reggel aztán felhívott Andi, hogy van-e kedvünk úszni menni, merthogy 11-től van szabad gyerekes úszás a leiderdorpi usziban. Elmentünk, nagyon szuper volt, sokkal jobb, mint a zilj, Hanna nagyokat sikongatott, imádta az élménymedencét, meg persze a picivizes gyerekmedencében is jól elpancsizott. alig akart kijönni a vízből egy óra pancsi után. Itt is jól megebédeltünk, és hát most a toast az megmaradt nekem, mert a sültkrumpli mellett az sem rúg labdába Hannánál...